8. Nap- Rabaçal- Coimbra

Sikerült végül az applikáció szerint 3 napos utat 2 napra levinni. De a mai napot nagyon keménynek éreztem. Biztos a kevés alvás miatt, meg mert nagyon meleg volt, és nem sok árnyékot találtam, de a lényeg hogy eljutottam Coimbra-ba.

Mai útvonalam: Rabaçal-Zambujal-Fonte Coberta- Poço- Conímbriga- Valada- Atadoa- Avessada- Orelhudo- Ribeira de Casconha- Cernache- Pousada- Palheira- Quinta do Limoeiro- Crus dos Morouços- Bordalo- Coímbra.
Még leírni is hosszú pedig csak 30 km volt, és persze csak töredékénél volt róla fogalmam hol vagyok egyáltalán, mert nagyon kevés helyre értem be olyan úton ahol ki volt táblázva a város neve 😁. És eltévedni is csak 2x sikerült kicsit, de aztán mikor már egy ideje nem láttam a kis sárga nyilaimat, visszamentem az utolsóig és újraterveztem mint a jó GPS 😀. Egyedül Coimbránál kellett a telefonom segítségül, de ott is inkább a szállás miatt.

Reggel, mikor felkeltem még mindenki aludt a tegnapi buli után, szóval nyugodtan ittam egy kávét a medence mellett és ébredeztem. Elég sok infót kaptam este a többiektől, próbáltam rendezni az agyamban kicsit a dolgokat. Kiderült például hogy Iván, a Puerto Ricoi srác csak részben az, az anyukája által, de amúgy New Yorkban tanul és él, és van nála egy laptop, amit végig cipel, mert azt hitte kellhet. Még be se kapcsolta miota elundult otthonról😀. Az Új zélandi párocskáról kiderült, hogy irtó viccesek, az amerikai nő motorozik, a kanadai pedig adott mindenkinek egy karkötőt emlékbe. Kb 100 darabot visz magával, hogy adjon azoknak akikkel találkozik és összebarákozik az úton. 😀

Aztàn mikor beindult a mozgolódás, bementem a cuccaimért, és újra bepakoltam mindent, meg kiakasztottam a táskámra aminek száradnia kellett még, elköszöntem a csapattól, és nekivágtam az útnak.

Rögtön Rabaçal után átrohant egy hatalmas vaddisznó előttem az úton, de szerencsére a másik irányba mint amerre engem visz az Út, szóval nincs gond. De kezdtem érteni a sok sörétes puska töltényhüvelyt amit tegnap láttam út közben 😀. Elég hamar letértem a köves útról a földekre, de már szerencsére nincs akkora sár. Ma is dimbes dombos vidékeken vitt az utam, de már reggel óta nagyon meleg volt szóval reménykedtem, hogy lesznek ma is ivókutak út közben.
Egy patakocska is mellémszegődött hosszú kilómétereken át, így értem be Fonte Cohertába, ahol a falu szélén egy vicces kis mesefarm volt mindenféle home made szobrocskákkal, üzenetekkel. A kedvencem a zarándokoknak szólt: "Légy boldog és tégy másokat is azzá" 😀😀. Aztán hosszú kilómétereken át csak én és a patak voltunk ketten együtt. Jól esett a csend és a természet hangjai a tegnap esti nagy beszélgetések után. Ma se hallgattam semmi zenét vagy bármit, csak ami körülöttem van. Már mostanra meg tudom különböztetni, hogy ha kocsit hallok merről fog jönni, hogy milyen neszekkel rohannak el a gyíkok, és hogy hol lesz patak. Pedig többnyire tök süket vagyok otthon 😁

Mivel fél 8 óta úton voltam kezdtem nagyon megéhezni, de sajnos sehol nem volt se bolt, se gyümölcsfa az út mellett, szóval 11ig, az első elérhető narancsfáig inkább nem gondoltam kajára. Aztán szedtem 2 narancsot, egyet gyorsan megettem, a másikat elraktam későbbre. Végül Casconha-ban találtam egy pékséget, vettem egy óriás csokis croissant (itt akkorák vannak mint a fejem) és elsétáltam vele Pousada-ig, mert ott volt az első árnyékos pad egy templom tövében. Itt 12 körül megreggelizetem, pihentem egy kicsit mert már kb 18 km-t mentem, aztán továbbáltam.

Megint hosszú ideig csak dimbek-dombok, néha egy egy falurészlet, megint tele elhagyatott házakkal. Az az érdekes, hogy itt nem bontják le a régi házakat, melléépítenek egy újat, átköltöznek aztán hagyják szétesni a régit. Pedig nagyon szép kis házak lehettek régen.

Aztán 7 km-re Coimbrátol kifogyott a víz a hátizsákomból, és a másik palackomban is már csak kb 3 dl volt. Persze ivókút sehol, szóval elkezdtem beosztani a vizet. Coimbra előtt nem sokkal a sors iróniájaként átmentem egy római kori vízelvezető csatorna alatt 😄.

Végül a tűző napon, délután 2 körül egy domb tetejéről elém tárult Coimbra. Már csak 2 km. De mindig az fáj a legjobban, ezt tegnap meg is beszéltük a többiekkel 😃. Elmentem a folyóig, ott leültem az árnyékba és megnéztem a szállásokat. Végül a Change the World Hostel mellett döntöttem, 3 fős szobába kértem egy ágyat a bookingon, adókkal együtt 23 EUR-ért. De csak 3tól átvehető.
Szóval átvágtam a városon a hostel melletti kis térre, és leültem egy kávézóba. Egy Cola és egy sör pótolta a folyadékhiányomat, szóval fel tudtam mászni a 3. emeleti szobámba. Most én alszok fent egy emeletes ágyon, lepakoltam, lezuhanyoztam és kicsit pihentettem a lábaim az ágyon. Közben befutott az egyik szobatárs, egy idős Koreai úr, a másikat még nem láttam, de a cipőmérete alapján megtermett férfi lehet 😄

Egy kis pihenő után felhúztam a nyúlcipőt meg a cipőzoknit, és kimentem a városba valamit enni. De mivel ma még alig sétáltam, gyorsan körbejártam a környéket.

Coimbra nagy város, szóval hangos, nyüzsgő, tele van emberekkel, ami most egy kicsit fájdalmas a napok óta tartó csend után. Felsétáltam egy domb tetejére, ott volt egy hatalmas katedrális, 2,5 EUR-ért körbejártam az egészet. Utána még egy domb, találtam egy kilátópontot. Majd a nemzeti múzeumot, aztán az Egyetemeket, ami tele volt diákokkal meg emberekkel. Innen kis utcákon át vissza és leültem vacsizni. Kellett még ez a 3 km mára 😄

Egy jó carbonara, egy csokis süti almával, egy kávé és egy sör, szóval lehet továbbmenni😄😃

Egyébként itt most valami nagy bulizás megy, teljes zenész csapatok mászkálnak a városban és mindenhol énekelnek, zenélnek. Az egyetemen láttam sokat közülük épp beöltözni szóval biztos valami záróbuli.

Vacsi után még sétáltam egyet, lementem a folyópartra, ahol persze szembetalálkoztam a francia párral, akikről amúgy kiderült tegnap hogy írek, nem is franciák😀 Vicces volt, azt mondták pont azon gondolkoztak találkozunk e még, erre előbb összefutottak az Amerikai és Kanadai hölggyel aztán velem. Persze mindenki ugyanott szállt meg megint 😄 Nagyon összetartó kis csapat.

Kezd hideg lenni, felmentem a pulcsimért, és a koreai szobatársam kérdezte van e már szállásom a továbbiakra, mert egyre többen vannak a hétvégi Fatima zarándoklat miatt, ezért ő 2 napja itt pihen. Kezdek kicsit aggódni. A holnapi tervem az volt hogy egy 23 km-es etapot csinálok Mealhada-ig, de ha ott nem lesz szállás tovább kell mennem. Anadia 32 km, ott most még a booking mutat egy hotelben szobát 80 EUR-ért, de nem csaptam még le rá, mert mi van ha mégis találok hamarabb. Holnap kiderül. A Fatima jelenések évfordulója május 13, addig csak kihúzom valahogy. Legfeljebb maradnak a hotelek hostel helyett. Elvileg 4-5 nap és Portoban vagyok, onnan hátha csökken ez az őrület.

Pont ma egy hete hagytam el Lisszabont. Azóta majdnem 250 km-t tettem meg. Csak nem fog ki rajtam egy ellenkező irányba tartó zarándoklat. Legalábbis remélem. Bár holnapra megint esőt mond, nem tudom még, hogy fogok haladni. Majd az Út megmondja hogy mi következzen...もっと詳しく