15. Nap-Esposende-Viana do Castelo

Jelentem a kenőcs, meg az esti Cataflam hatott. Bár éjszaka többször belenyillalt a bal lábamba a fájdalom, de remélem akkor ment épp kifele belőle. Reggel kellett egy kis idő mire bemelegedett, de egy forró tea után úgy éreztem egészen jó állapotban van ahhoz, hogy elinduljak ma is. A biztonság kedvéért bekaptam még egy algoflex fortet reggelire, összeszedtem a cuccaimat, és 7-kor már kint voltam az Úton. Szerencsére a mai útvonalon több helyen is le tudok állni ha kell, szóval vágjunk bele. Kiléptem, és csodák csodája, az eső meg sehol 😁 szóval mehetünk.

Mai útvonalam végül: Esposende- Marinhas - Mar- Belinho- Antas - Castelo do Neiva- São Romão de Neiva -Chafé- Vila Nova de Anha-Darque - Viana do Castelo

26 km újra, és 26 km-rel közelebb Satiagohoz. Hogy mennyi még a távolság sajnos nem tudom, mert még innen is több helyen elágazik az út, és nem tudom még melyik lesz az enyém. Azt majd a kereszteződésnél eldöntöm. De valahol 180 és 200 km közt.

Esposende-ből a belvároson keresztül vitt le az Út a folyóig, ahol végigmentünk egész addig a pontig ahol belefolyik az óceánba. Itt elvileg a város szélén kellett volna továbbmenni, de én még lementem inkább a parti sétányra, mert most egy időre búcsúzom az óceántól. Egy kicsit fentebb megy az út tovább, minimum holnap délutánig. Még megcsodáltam a Cávado folyó delta torkolatát, az itt lévő kis mocsaras/tavas vidéket, és kimentem a partra hullámokat nézni. Még búcsúzóul egy régi erőd maradványai, aztán irány a félsziget belseje.
Egy ideig újra macskakő, meg bicikliutak vegyes váltakozása, majd volt egy pont ahol indult egy palló ösvény a parton, meg ment a Camino sárga útja befele a félszigetbe. Hívott az Út, ezért befele mentem.

Marinhas-ban újra láttam egy dolgot, amit többször meg akartam már említeni. Az egyik ház mellett beton mosóteknő állt a csap alatt. Az van, hogy itt még nagyon sokan használják ezeket. Főleg a kisebb falvakban láttam, de olyan hely is volt, ahol a falu közepén a patak volt beterelve egy óriási beton kádba, és annak a szélén volt kialakítva a mosóteknő, ahol épp egy asszony mosta az ingeket, nadrágokat. Számomra meglepő volt, mondjuk az is, hogy a falvakban a házikók előtt, az utcára van kihúzva a szárítókötél és ott szárad a mosott ruha. Itt aztán tényleg ország világ előtt kiteregetik a szennyest 😀

Marinhas amúgy szép, tipikus kis portugál városka, templommal, kápolnával. Mar utcáiról újra ráláttam az óceánra, és itt kezdett ma a tömeg szétoszlani is, mert újra emelkedők jöttek. Nem meredeken, de elkezdett emelkedni a terep. Aztán Belinho-nál találtam egy kis kápolnát, mellette pecsételő hellyel, padokkal, és mivel ma kímélni akarom a lábamat, 9 km után leültem kicsit pihenni. Elmajszoltam az immár 3 napos száraz zsemlémet, ami mivel még nem penészes, teljesen jó, (főleg ha vizet iszol rá, az oldja a szárazságát, ha lett volna szikkadt sajtom, igazi tömlöckaja😀😀)

Pihenő és reggeli után továbbáltam, Antas előtt találkoztam még a Santiago zarándok szobrával, amivel amúgy tele van a környék, majd végre megtört a tegnapi elméletem, ami szerint Porto után minden csak az újhullámos, kikönnyített zarándoklásról szól. Visszatértek az eukaliptusz erdők, a földút egy kis pocsolyával fűszerezve, szóval kezdtem magam jól érezni. És ma az utam ötöde ilyen lesz/lett 😄 Ha már az óceánt nem látom, legalább fák között botorkáljak a sáros erdőben 😀. Közben újra mellém szegődött egy gyorsfolyású patak is, így visszatért a nyugalmam. A lábam is jól van, a vizet is hallom, az erdőben is vagyok, mi kellhet még? Őszíntén? Most épp semmi...
Átkeltem a Ponte do Sebastião hídján, ami valljuk be, nem teljesen EU komfort (se korlát se háló, csak egy kőhíd a semmi felett lengedezve) de így a legjobb. Így értem be Castelo do Neiva-ba, ahol jött az első igazi víz, és tömegválasztó szakasz. A Castelo-i Santiago templom a hegy (na jó domb) tetején van, tengerszint alól 140 méterig kell feljutni egy viszonylag rövid szakaszon. Nekem kényelmesebb ilyenkor egy egyenletes tempóban végigmenni és a lábam is bírta, szóval gyorsan elhagytam egy nagyobb csapat zarándokot. Fent megnéztem a templomot, adtam magamnak egy pecsétet a szép dombmászásért a templomban, köszöntem a Santiago zarándok szobornak, és visszatértem az erdőbe. Néha volt egy egy macskaköves szakasz, (volt olyan is amit most építettek nem is értem hogy lehet már gyárilag ilyen bokatörősre lerakni 😀) de Neiva-ba végig az erdőn keresztül vitt az út. Imádtam...

Chafé elején még belefutottam egy kedves jelenetbe, amikoris egy traktoron a kormánynál egy hölgy nagy vidáman rámköszönt, majd ahogy elhaladtak mellettem, megláttam hogy a férje meg hátul ül a "csomagtartóban" mint valami kis poggyász. Nagyon mókás volt, feldobott még jobban az erdő után 😀.

Ekkor már több mint 18 km-t tettem meg, szóval a lábam miatt kényszerpihenőre ítéltem magam. A következő kávézónál megállok 😀. Volt is egy nem messze, tele zarándokokkal, de vettem egy kávét, egy colat, és 2 Pastel de Nata-t és leültem pihenni. Közben ránéztem az úticélomon elérhető szálláshelyekre. Hiszek benne, hogy ha eléggé akarom, lesz szállásom, de sokat elmond, hogy a booking.com-on is foglalhatóak közül mennyi szabad még. Hát.... Viana do Castelo-ban összesen 3 "luxushotel", közel 150 EUR/éjszakáért szóval egyetlen reményem a zarándokszállás, ahol nem lehet előre foglalni. Az fél 2-kor nyit, és érkezési sorrendben adja ki az ágyakat. Most 12:18 van, szóval 6,5 km-t kéne megtenni kevesebb mint 1,5 óra alatt... Normál esetben simaliba, de most... Próbáljuk meg. Ha nem lenne hely (bár ha akarom úgyis lesz), akkor 8 km-re innen van a következő szabad szoba. Az is beleférhet...

Alpúimon belül/után újabb emelkedő, remélhetőleg sokan elmaradnak mögöttem, szóval újabb 130 m felfele, rövidtávon. A közepe táján magamra szóltam hogy lassítsak, mert Peti bátyámtól tudom, hogy a himaláján is alap mondás a "csak lassan", főleg gyenge lábbal, szóval visszavettem a tempómból, és a domb tetején egyszer csak elém tárult Viana do Castelo látképe. Valami eszeveszetten gyönyörű volt így fentről. Tudtam hogy még legalább 4,5 km innen, de elkezdett vonzani magához. Darque-n csak átsuhantam és már az Eiffel hídon is voltam. Nagyon hosszú, nagyon szeles híd volt, szóval elkezdtem a táskámról leszedegetni a száradó ruháimat, le ne kapja a szél. Szerencsére a híd túlsó lábánál volt a kiszemelt szállásom, nem sokkal fél 2 után oda is értem, és még volt helyük.

Mikor beléptem, akkor fogtam fel, hogy egy kolostorban fogok ma aludni. Hosszú, sötét folyosókon át vittek el az ágyamig, ami olyan közegben van, mint a nagy open office irodáknál. Kicsi 2-3 ágyas fakkokra van leválasztva, de egy légtér az egész. Lent a pincében konyha és mosókonyha (mosóteknős) egyben, és egy egy ágy minenkinek. De rendezett és tiszta. Ez a fontos, jó lesz.
Mosás közben megismerkedtem egy portugál/német sráccal (portugál származású de németországban lakik) és befutott az első magyar hármas is, két lány meg egy hölgy. Mondtam is nekik, hogy 2 hete nem hallottam magyar hangot szóval hamar kiszúrtam őket. Közben befutott egy tegnapról ismerős arc is, aki kérdezte, hogy van a lábam, szóval mégse olyan lelketlen ez a szakasz se 😃

Pár óra pihenés után nyakamba vettem a kisvárost, szokás szerint próbálok benne eltévedni, hogy megismerjem, így aztán eljutok egy katonai ünnepségre, ahol ki van állítva egy csomó katonai jármű, kószálok az óvárosban, felmegyek egy vitorlás hadihajóra, és még egy esti misére is beülök a helyi Sé templomban, mire vacsorához jutok.
Az éttermek itt 7kor nyitnak, így szűkebbek a lehetőségek, de eszek egy kis pizzát és mivel hideg van, ma borozok a sör helyett. Közben megszólal mellettem az óváros közepén egy utcazenész, szóval nagyon hangulatos este kerekedik. Elüldögélnék itt bármeddig, de 10-kor zárják a körletemet utána se ki, se be 😄😄

Ha minden igaz, holnap átjutok Spanyolországba. Eddig ezt nem is realizáltam. Mostanra kezdtem el merni használni a duolingos portugálomat, ami annyira jól ment hogy többen portugálnak néztek az elmúlt napokban, sőt a tegnapi szállásadóm megjegyezte hogy olyan szépen mondom hogy Olá, mit ha itt születtem volna 😀😀

Ma már nem tanulok meg spanyolul, szóval innentől marad az angol/olasz/portugál keverék a háralevő napokra. 😀😀

Még egy érdekesség mára: tegnap Feri barátomnak megkerestem ő mennyit ment eddig, és mekkora szintemelkedéssel (jelentem, még mindig úton van, és nagyon élvezi). Neki 6300 méter szintemelkedő jött ki. 🤟🤟🤟

Ma megnéztem az enyémet: a 2 szakaszon most járok 8330 m szintemelkedésnél. Mindjárt fent vagyok a Mount Everesten 😃😃Meer informatie