16.nap Viana do Castelo-Caminha

Na végül a tegnapi nap nem ott ért véget ahol a blog 😀😀. Mikor visszamentem a szállásra, még lenéztem a "mosodába" , hogy megszáradtak e a ruháim. Már délután összeismerkedtem egy német sráccal, aki amúgy most Portugáliában lakik, és láttam, hogy ott sörözgetnek nagy vidáman. Egy ideig gondolkoztam mi legyen, aztán úgy döntöttem, kiszaladok a benzinkútra, és hozok én is magamnak. Pont akkor jött be két lány, akiket már láttam napközben is, gyorsan megkérdeztem ők akarnak e valamit, szóval kijöttek velem ők is a kútra. Kiderült, hogy Franciaországból jöttek, egyetemisták és mielőtt elkezdenek dolgozni szerettek volna egy Camino-t, mert utána már nem lesz ilyenekre idejük. Betáraztunk sörből, és levonultunk a mosodába. Végül 6-an maradtunk ott huzamosabban: a német/portugál srác, a francia lányok, egy Madeirai hapsi aki csak leugrott berakni egy mosást és ott ragadt, és én. 😀 A Madieirai sráccal dumáltunk a tavalyi madeirai tűzről, aztán mondtam neki, hogy milyen jó picada-t ettem ott, de itt nincs sehol. Ne is keressem azt mondta, mert az csak náluk van, szóval ha kívánom vissza kell mennem érte a szigetre 😄. Még 10-kor, a lámpaoltás előtt pár perccel a német srác kiugrott utánpótlásért, kitámasztottuk az ajtót, hogy ne tudjon lezárni, és vagy 11-ig ment a beszélgetés, röhögés. Jó kis zarándok este volt megint.

Ott hangzott el az is, hogy a Portugál oldal utolsó faluja, Caminha egy nagyon cuki kis halászfalu, tele éttermekkel, bárokkal, és hogy felesleges átrohanni Spanyolországba, szóval ezen agyaltam egész délelőtt, végül úgy döntöttem, hogy ha már végre elkezdtem merni megszólalni portugálul, maradok ezen az oldalon én is 😉😁

Így aztán a mai útvonalam: Viana do Castelo- Areosa- Carreço - Afife - Ãncora- Vila Praia de Ãncora - Moledo - Caminha

Elvileg 28 km, de annyit mászkáltam le az útról nézelődni, hogy végül 30,5 km lett 😃😃

Reggel szokás szerint 7 körül elhagytam a szállásomat, és visszatértem az Útra. A sárga nyilacskák szépen végigvittek
Viana do Castelo teljes óvárosán, tele kis kápolnákkal, hangulatos sikátorokkal, szép régi épületekkel, és van folyópartja meg óceánja is. Kedves kisváros ez is, ide is vissza lehetne térni még valamikor pár napra, ha nem is sokra 😀. Igaz, hogy most kicsit megint eltávolodunk az óceántól, de még hallani a hullámokat amíg megyek fel egy nagyobbacska dombra, amerre az utam visz, és már át is jutottam Areosa-ba.

Tőlem balra az óceán, előttem és mellettem kilométereken át több száz éves kőfalak az utca mindkét oldalán. A falak mögött modern nagyteraszos/üvegfalas villák és évszázados kőházak váltogatják egymást. Néhol egy egy kedves Bom Caminho üzenet a falakon, vagy egy egy kutya az utcára néző teraszokon, de nyugalom van és csend. Egy kicsit a tömeg is széthúzódott, egész sokat vagyok ma is egyedül a kis sikátoros ösvényeken. Macskakő, és mohás, virágos falak. Ez ma a nap elején a mikrokörnyezetem 😀 Közben egy egy kis híd, szép kis patakokkal. Tetszik a nap hangulata, a lábam is OK mostanra, szóval mi bajom lehet. Friss levegőn vagyok, és sétálgatok a napsütésben. Ez egy nyugodt napnak ígérkezik. 😄 . Az egyik fal mögül még egy idilli kis farmocska is rámkacsint egy csomó tehén meg két ló legelészik csendesen, és közben ők is az óceánt bámulják.

Nem tudom merre járok, csak azt, hogy nagyon pazar panoráma van mindenhonnan, hol az oceánra és az előtte elterülő városra, hol a mezőkre, erdőkre.
Fél 10-re Carreço-ba érek, és mivel kezdek éhes lenni, megállok az első kávézó/kisbolt mellett. Mindenhol zarándokok, kicsit feltöltöm a készleteimet, veszek 2 zsemlét, 2 csokit, 2 almát és egy colat, és leülök szembe a kerítés tetejére az egyik zsemlécskémet majszolgatni. (A másik jó lesz holnapra, nem kell annyit enni mindig 😁) Mellém telepszik egy lány meg egy távolkeleti bácsi, és beszélgetni kezdünk. A lány svájci, a bácsi japán, szóval neki csak MartinSan vagyok mostantól. Kiderül, hogy ő is Lisszabonból indult, és ő is aludt Carlosnál, de neki a pecsétje nem sárga mint nekem, hanem azok a színek vannak benne amilyen a pólója volt. Itt esett le, hogy én sárgában voltam, azért az aranypecsét. Boldogan mutogattuk a svájci lánynak, meg elmagyaráztuk neki, hogy nyugodtan akassza ki a száradó ruháit a táskára kívülről mert a háló alatt nem fog megszáradni, mire azon kezdett aggódni, hogy mi van ha elhagyja a fél zokniját. A japán úrral egyszerre mondtuk, hogy az csak azt jelenti nincs rá szükséged 😃😃. Közös selfie, aztán mentem tovább.

Carreço után változik az út, visszatérünk az erdőbe, a földutakhoz, amit kifejezetten szeretek (főleg az itteni macskakő után). Néhány Camino emlékhely, sok sok eukaliptusz, meg tengerparti fenyő, növényzettel benőtt évszázados kőfalak. Ez az én Caminom, ezt szeretem a legjobban. Időnként egy egy városka-részlet, egy pár rohanó/szaladó kispatak. Imádom. Útközben elmajszoltam egy almát a készleteimből, és meg is van az ebédem.

Afife előtt a semmi közepén egy régi kastély kertjében fagyizó, kiülőkkel, asztalokkal, nagyon cuki, aztán egy újabb nem teljesen EU komform híd és vízeséses patak. Kicsit lemásztam a partra, hallgattam a zubogó víz hangjait, aztán továbbmentem. Egy eukaliptusz erdő közepén gyerekhangra lettem figyelmes. Aztán megláttam egy párocskát, babakocsit tolva a hegyen. A babakocsin kismotor, az alsó tároló tele gyerekcuccokkal, anyu és apu hátán hátizsák kagylóval, szóval Santiagoba tartanak. Mikor megelőztem őket, megkérdeztem, a kislány 2 éves, együtt sétálgatnak végig az úton. Nem semmi...

Ãncora-ba az erdőn át érünk be. Újabb nagyobb település, egybenőve Vila Praia de Ãncora-val, de a főtere valami extra kedves. A templom kapuja körberakva virágokkal (igen, a falra akasztva körbe mindenhol) , valami kis kiállítás a főtéren, aztán nem sokkal később újra az óceán. Volt az első partszakaszon néhány nagy hinta, beültem az egyikbe és nézegettem a hullámokat. Azt hiszem ezen a ponton döntöttem el véglegesen, hogy ma még nem megyek át Spanyolországba, maradok a Portugál oldalon Caminha-ba. Ha már El Caminho akkor legyen egy kis Caminha is. (A portugálban a hímnemű főnevek o-ra, a nőneműek a-ra végződnek 😁😁). Hintázás közben ránéztem a szállásokra Caminha-ban, tegnaphoz képest jelentősen kevesebb volt, szóval foglaltam egy ágyat egy hostelben, és nyugodt szívvel, hogy lesz hol aludnom ücsörögtem tovább.

Innen az út egy hosszú szakaszon az óceán melletti sétányon vitt tovább. Felkaptam a pulcsim mert nagyon erős a szél, és mentem tovább. Egyszer csak elhaladtam 2 ló mellett, akikből az egyik feküdt, a másik komótosan legelészett a fűben, majd egy szamár köszönt rám a túloldalról, aztán vagy 10 kecske baktatott át előttem a túloldalra ebédelni. Igazi időutazós élmény volt. 😀. Aztán találtam még egy "szerelemfészket", ami egy a víz által alakított szikla volt, két nagy lyukkal, amibe egy csomó kő volt betéve nevekkel, meg dátumokkal. Elnézegettem egy darabig, aztán visszakapaszkodtam az Útra.

Moledo előtt már láttam, hogy újra elkanyarodik az Utam az óceántól, szóval mivel időm mint a tenger (vagy inkább mint az óceán ha már stillszerű akarok lenni), lementem a partra, lepakoltam egy sziklára, levettem a cipőm, és sípcsontig gázoltam az óceánba. Aztán visszaléptem mert irtó hideg, de azért még a lábam áztattam benne egy darabig. Aztán kifeküdtem a sziklára és élveztem a napot, meg a hullámok hangját.

Innen már végig egy bicikliúton mentem tovább egészen Camina-ig, ahol az egyik kanyarban szó szerint megláttam Spanyolországot. A folyó túloldalán már az vár rám. De majd csak holnap 😀
Besétáltam Caminha-ba, és a főtérre érve megértettem újdonsült német/portugál barátomat. Nagyon hangulatos kis tér, körben egy csomó régi épület, kis erődök, sok sok kávézó meg étterem egy pici helyre besűrítve. Le is ültem gyorsan egy kávéra meg egy megérkezős sörre, majd elmentem átvenni a szállásomat. A tulaj szerint tele lesznek ma, de még csak a Japán bácsika ért ide, szóval megkapok egy fenti ágyat, lezuhanyzok, kis pihi és irány vissza a főtérre. Egy sör és egy jó hangú utcazenész mellett nekiállok a mai blognak, és várom hogy kinyisson a szomszéd étterem, hogy tudjak enni valamit ami nem szendvics vagy hamburger. Végül csak kivártam az este 7 órát, és ettem egy jó bruscetta-t meg egy carbonara szerű tésztát, amik viszonr nagyon jók voltak.
Közben a telefonom átlépett a spanyol hálózatra így rögtön elbuktam egy órát, mert amint átmegyek a határon, újra az otthoni időszámítás lesz érvényben. Szóval nem is tudom melyik szerint keljek reggel, hogy legyen hajóm is, meg szállásom is 😁😉Baca lagi