19. Nap: Vigo- Pontevedra

Na mivel a hivatalos útszakaszok szerint ma csak 16,5 km lett volna az Út Redondela-ig, úgy döntöttem megpróbálok összevonni két szakaszt. Bár Pontevedra is hivatalosan ajánlott megálló, és tanulva a tegnapiakból a 2 órás sorbanállással itt is járhattam volna úgy, hogy vagy várakozok, vagy nincs szállásom, de mivel még reggel is láttam bookingon foglalható viszonylag olcsó szállásokat, szerencsét próbáltam a 16 helyett egy 37km-es szakasszal 😀 Ha nagyon nem bírom Arcade-ban még mindig megállhatok 23km körül, mert Pontesampaio-ban booking szerint nincs hely sehol.

Mai útvonalam így: Vigo- Senda da Agua (Teis) - Senda da Agua (Chapela) - Senda da Agua (Trasmañó) - Cedeira - Redondela- Zacande - Cesantes - Soutoxuste- Arcade- Pontesampaio - Cacheiro - Bergunde - Alcouce - Ganderón Santa Marta -O Pobo - O lusquinos- O Marco - Pontevedra. Elvileg 36 km, nekem végül 37,3 lett 😀

Reggel annyira csend volt még a szobában, hogy nem akartam senkit felverni, így aztán kimentem elkészülődni, és kivételesen már fél 7-kor úton voltam. Még majdnem teljesen sötét volt, de egy ilyen nagyvárosban mint Vigo sosincs teljesen sötét. Sőt, sosincs teljesen kihalt város se. Azt hittem kiosonok a csendben alvó óvároson át a kikötő felé, de hamar rájöttem, hogy a városnak csak az egyik fele alszik. A másik fele még most próbál hazajutni a szórakozóhelyekről. 😃 Már a szállás közelében is jött szembe egy-két még táncolgató, énekelgető fiatal, de aztán a Praza de Compostela park táján már tömegével tűntek fel a fiatalok és kevésbé fiatalok hazafelé támolyogva a bulikból. Őszíntén szólva a kikötő környéke már konkrétan para volt, valahogy ott volt a legnagyobb tömeg hordákba verődve és tombolva, hogy bezárt a bazár 😀. Ráadásul az Út jelzései kifele is annyira követhetőek mint befele szóval egész sokáig nem tudtam jó felé megyek e 😄. Szóval szép apránként, legalább 5 km-n keresztül, így hagytam el a még csakféligalvóféligbulizó Vigo-t, és kívántam nekik magamban vagy jó reggelt, vagy jó józanodást és kellemes másnapot 😃

Közben szép lassan feljött a nap is, szóval mire Vigo külvárosában elértem a mai első elég kemény emelkedőt, már láttam is merre kellene felmásznom. Viszonylag rövid távon belül emelkedtünk 150 méterre a tengerszinttől, de már megtanultam, hogy ha az Utam felfele visz csak 2 dolgot jelenthet. A csúcson vagy panoráma, és csodás kilátás lesz, vagy lejtő 😁😁. Itt az első várt szerencsére egy viszonylag hosszabb szakaszon át, így csak gyönyörködtem az alattam elterülő öbölben. Lentről, amikor benne voltam Vigo se tűnt olyan szépnek mint innen, szóval megint bebizonyosodott, hogy minden csak nézőpont kérdése 😀

Vigo kertes övezete következett, és a megunhatatlan panoráma. Minden kanyarból máshogy láttam az öblöt, aztán egyszer elém tárult a Ponte de Rande is, ami egy robosztus és hatalmas híd, és amúgy a világ leghosszabb kábeles fesztávú hídja a maga 1,6 km-s hosszával.

Chapela-nal betértünk az erdőbe, és nem sokkal később találkoztam is a nap első minivízesésével 😀. De nem tartott sokáig az erdei szakasz, visszatértünk a házak közé, viszont ma végre tömegével jött velem szembe a tegnap emlegetett magtárak, és a kenyérpostaládák élő megfelelője . Csináltam is jó pár képet bizonyítéknak, a kollázsok közt megtaláljátok mindkettőt 😀

Az erdei ösvények és a városszéli kis utak folyamatosan váltották egymást a következő szakaszon, időnként egy egy kedves Camino üzenettel. 9 előtt már nagyon az agyamban volt a tegnapi leszidás a kevés evés miatt, szóval eldöntöttem, hogy a következő lehetőségnél eszek valamit. Nem messze van is egy kávézó, igaz 9-kor nyit de nemsokára 9. Aztán eljött a negyed 10, és feladtam a várakozást a kávézónál, csengő nem volt, telefonszám nem volt, szóval továbbmentem. Addigra már vagy 10-en vártuk pedig a nyitást.
Hamarosan újabb vízesés, ezúttal nagyobb, meg egy sziklára festett halacska, és aztán pár kilométeren át az erdő a jobb oldalon, a folyamatosan változó gyönyörű panoráma a bal oldalon😀

Így értem le Cedeira-ba (szó szerint le, mert a falu előtt az eddig megmászott összes métert ledolgoztuk majdnem a kiindulási szintig) ahol a falu szélén templom és kávézó várta a fáradó vándorokat. Majdnem 10 óra, ideje megreggelizni. Kértem egy sonkás sajtos toastot, elvitelre egy óriás croissant, ittam kávét, colat, szóval a kalóriapótlás megvan, nem az izom ég ), hanem a zsír innentől 😀😀

Ezzel a lendülettel értem 11-re Redondela-ba, ahova az applikáció egy pihenőnapot iktatott volna be. De mit csinálnék itt 11-től másnap reggelig? Inkább lendületből megyek is tovább 😀😀. Maga Redondela csendes kisváros, a feje felett egy vasúti híddal, és zegzugos kis sikátorokkal, szóval a hangulatával nincs baj, inkább a távolságával és azzal, hogy még dél sincs 😀. Egy kis kápolnában szerzek pecsétet, mert mindenhol azt írták, hogy az utolsó 100 km-en belül érdemes már naponta többet is gyűjteni, és én már valahol 90 km körül vagyok Santiagotol, aztán egy ifi focibajnokságon keresztül elhagyom a várost. Ezt is...

Újra erdő, ahol kiderül, hogy már csak 84,5 km, feltéve hogy nem kanyargok, ami meg nem szokásom, de még ezzel is 90 alatt vagyunk 😁😉. Majd jön az újabb kaptatós szakasz, szerencsére félúton egy friss vizű forrással, ahol iszok egy nagyot, és irány a hegy, és újra az ösvény. Út közben egy újabb zarándok emlékhely, és egy hinta a semmi közepén, aztán a panoráma egészen a mai első döntési pontig. Jobbra 360 m, 5% emelkedővel, balra 70 m, de 15% az emelkedő. Ha az Út azt mondja menj fel, felmegyek. Ha azt, hogy másszak le, lemászok. És bár a rövid út sokszor a könnyebb, itt pont az ellenkezője van. Nem baj, megyünk a nehezebben, ha már itt van, csináljuk meg. Azért 40 méter után kicsit szidtam magam, de felkúsztam, és a kilátás mindent megért (tudom, hogy a másik irányból is ugyanezt látták, de én megdolgoztam érte 😃😃) . És ez így ment egész Arcade-ig, ami az utolsó pont lehetett volna, hogy azt mondjam elég mára, mert itt még volt szállás, de utána már a végéig nincs szabad sehol, de nem álltam meg.

Arcade amúgy egy kaotikus kis város volt, egyszerre voltak fent a régi jelzések, és volt egy szakaszon új útvonal is kijelölve, de annyira kavarogtak, hogy nem lehetett eligazodni. Az egész faluban keresztbe kasba mászkáltak a zarándokok, így megint kellett a térkép, hogy visszajussak a hivatalos útra (volt olyan szakasz, ahol körbe körbe küldtek a jelzések. (Egy körforgalomnál minden irányból balra kellett továbbhaladni, szóval körbe körbe 😄😄) . De végül sikerült megtalálnom a városból kivezető utat szóval gyorsan meg is álltam egy bazárosnál beszerezni pár talizmánt, meg 2 fehérje szeletet, nehogy megint azt hallgassam nem eszek rendesen 😃😃.

Innen egy irtó szűk hídon mentünk tovább, a kocsik random jöttek mindkét irányból felváltva, míg mi egy szűk kis sávon próbáltunk átjutni Pontevedra-ba. Innen újra felfele vitt az utam, több lépcsőben, de közben mindenhol utcai árúsok meg egy egy régi útjelző kőtábla. Sőt, az erdő szélén egy zarándok srác ült egy padon, és gondolta gitározik és énekel egy kicsit amíg pihen. Cipő, zokni levéve, gitár a kézben, igazán feldobta a kedvem ahogy megláttam 😀😀Aztán nem sokkal később jött a patakút 😀. A patakút azt jelenti, hogy a sziklás ösvény közepén jobbra, balra csobog egy patakocska. A patakút közepén pedig egyensúlyozott egy nagyobb létszámú középkorú csapat ( én ugye a fiatal vagyok, akkor ők a középkorúak, a nálam fiatalabbak meg a gyerekek 😀😀). Először csak azon gondolkoztam, hogy ki kéne őket kerülni, de olyan cukik voltak, ahogy minden akadály után ujjongtak, bíztatták egymást, majd a túlvégen dalra fakadtak, hogy nem volt szívem nem velük menni egy darabig.

Ez a két jelenet elég energiát adott a következő 16 km-re, de azért ettem egy fehérjeszeletet 😁😁. Amúgy innentől több helyen az erdőben voltak kis kirakodóvásárok, vagy büfék amik nagyon kedvesen várták a pihenni vágyókat, aztán egy srác az erdőből szólt utánam, (persze ki volt pakolva az út mellé egy csomó eladó cucca is), hogy honnan jöttem, meg jelezte, hogy lesz egy pont O Pobo után, ahol ha jót akarok magamnak ne jobbra menjek, hanem balra. Jobbra az út mellett kell haladni, balra viszont a folyó mellett visz az Út, és csak pár száz méterrel hosszabb.

Innen erdő, erdő és erdő, egy két kis házakkal szegélyezett szakasszak, és el is értem a válaszúthoz. Ezek a kedvenceim, mikor jobbra is, balra is jelzés, de infó meg nincs, de nekem volt a sráctól a hegyen, és mivel imádok víz mellett sétálni, egyértelmű volt, hogy balra megyek 😀😀. Meg is érte, mert így végig a folyó mellett haladtam egészen Pontevedráig, ahol szerencsére még hely is volt az albergue-ben. 40 ember 1 szobában, de kaptam egy ágyat, lepakoltam és elindultam keresni valami kaját.
A szállástól sajnos a belváros 2,5 km, de közben nézegettem mi van nyitva. Boltok nem, éttermek nagyrésze nem, szóval kerestem egy éjjelnappalit, de ott meg nem annyira tetszett semmi. Adtam még egy esélyt az óvárosnak, ott találtam egy kis parkot tele helyekkel, megpróbáltam. Hát vasárnap van, azért van ennyi minden zárva, és még ha nyitva is van valami, a konyha 8-kor nyit. Most 5 óra, szóval kértem egy sört, ahhoz itt mindig jár valami nasi, és visszamentem az éjjel-nappaliba, vettem egy óriás baguettet, sonkát, sajtot, meg egy bort és visszabaktattam a szállásra, ahol fejedelmi lakomát rendeztem pár EUR-ból. Olyannyira, hogy még reggelre is csináltam 2 szendvicset, szóval holnap is lesz kajám 😄😄.
Utána kiültem az albergue teraszára a borommal, nekiálltam a blognak, beszélgettem bárkivel aki odajött a közelbe, és el is telt a nap. Amúgy ma rájöttem, hogy a Lisszabon-Porto szakaszon, ahol egész nap egyedül voltam, estére már vágytam 2 mondatra amit nem én mondok. Itt, hogy egész nap mindenhol van valaki, elvagyok úgy is, ha hozzám se szólnak 😄😄. Minden csak viszonyítás és helyzet kérdése.

Holnap megint hosszabb napot tervezek, szállásom most sincs foglalva, de Santiagoba már lefoglaltam keddre a szállást. Ha holnap nem úgy haladok, még lemondható. Ha igen, akkor lesz szállásom 2 éjszakára egy újabb zarándokszálláson. Aztán majd látjuk a többit.Læs mere