18. Nap- Baiona -Vigo

Ma eljutottam Vigo-ba, eltávolodva az óceántól, és beérve Spanyolország belsőbb részeibe egy kicsit.

Mai útvonalam: Baiona- Sabaris- A Ramallosa - Nigrán - Priegue - Saiáns - Oia - Coruxo - Vigo

Elvileg 26 km, nekem végül 29,5 lett egy kis eltévedéssel, meg sok kitérővel egy egy szebb kilátásért 😀. Lassan 100 km alatt lesz a távolságom Santiagotól, de innen még nagyjából 105. Ha nagyon akarnám 3 nap, de se a lábam miatt, se magam miatt nem 3 nap lesz. Hogy mennyi, még nem tudom...

Reggel szokás szerint korán indultam, 7 körül, ami itt még a napfelkelte ideje. Meg is éri így elindulni mert rettentően szépek tudnak lenni a fények, és az egész táj valahogy más. Még köd ül a zugokban...ahogy Kern énekelte egyszer nagyon régen egy AKAI kazettán a Lövölde térről. Csak ez kicsit szebb mint az 😀😀.
A szállásomtól először rossz irányba mentem, mert annyira a napfelkeltét néztem az utca végén, de aztán csak megtaláltam a sárga nyilacskákat, és elindultam az Úton tovább. Itt pár helyen már megjelenik a járdába ágyazva is a Camino kagyló, de persze nem csak a földet nézem a lábam előtt, főleg a városokban. Aranyló napfényben hagyom el a várost, aztán egy iskola falán meglátom a kiírást, hogy innen már csak 128 km. És ez tényleg CSAK. Több mint 510 km-t sétáltam le eddig a kis kagylót követve, plusz azok a ráadások amiket vagy eltévedés, vagy kíváncsiság, vagy egy egy messzebb lévő szállás hajtott felém, és ehhez jönnek az esti városnézések, szóval ez már tényleg CSAK!!!

De vissza az Útra. Az első 3 település szinte teljesen egybe van nőve. Kis utcácskákon, néha elhagyott házak közt haladva mentem előre. Néha egy egy emelkedő, néha kaptató, de amúgy nem vészes annyira. Aztán megláttam az első hegyből jövő ivókutat, ami konkrétan tényleg csak egy cső a hegy belsejébe vezetve, és tiszta, hideg víz folyik belőle. Ittam is egy nagy adagot és mentem tovább😀 az első eltévedésem irányába. Ramallosa előtt egy kis híd volt ami le volt zárva. A nyíl nekem úgy tűnt jobbra mutat, szóval irány jobbra a folyó mentén. Úgyis szeretek víz mellett menni valamiért. Jó pár száz méter után jött szembe egy kocsi, megállt mellettem és a sofőr eszeveszett módon magyarázott meg mutogatott visszafele. 1 nap duolingo után még annyira nem jó a spanyolom, szóval ránéztem a térképre, és tényleg a lezárt hídon kellett volna továbbmenni ( vagyis megkerülve azt). Megköszöntem, megfordultam, és vigyorogva jutott eszembe Miguel üzenete pár nappal ezelőttről, miszerint "az eltévedés is az Út része " . Szóval miután sikeresen visszatévedtem az útra, elkezdtem nézelődni. Már tegnap is feltűnt de itt is elég sok helyen láttam nagyon szép állapotban meghagyott vagy akár felújított régi, lábon álló kis magtárakat, amiket anno a rágcsálók miatt csináltak. Tök szépek vannak.
Aztán megláttam egy másik dolgot amit meg már a Portugál oldalon is sok helyen láttam, csak mindig elfelejtettem ideírni. Egy csomó háznál 2 "postaláda" van. Egy a leveleknek/újságnak, a másik meg a kenyérnek 😀. Odaát Paõ, itt Pan van ráírva általában, és a pékségből ide teszik be a napi kenyeret, zsemlét. Le se kell menni a pékségig, és ott vár a friss finom reggeli. Láttam szatyorban is kerítésre akasztott péktermékeket de a kenyérpostaláda még jobb ötlet. 😀
Innen egy kis hegymászás, földutacskákon kikerüljük a nagyobb utakat, és beérünk Ramallosa közepére a folyópartra, ahol egy gyönyörű sziklahíd visz át a folyón. A túloldalon tábla, miszerint innen 2 irányba lehetne továbbmenni. Van egy parti út balra, zöld nyíl jelzéssel, és az eredeti sárga út fent a dombok közt. A könnyű út sosem a helyes út, szóval maradok a hegymászásnál 😄 Hát kapok is belőle rendesen 😁. Viszont amikor felfele haladsz, abból egy idő után panoráma lesz, szóval alig vártam a hegy tetejét. Egy kis időt kaptam is nézelődni, aztán tovább felfele. Ahol elhagytuk a műutat, csatlakozott hozzánk egy patak, és amellett mentem egy pár kilométert.

Ekkor már fél 10 volt, és mivel reggel Kata nagyon leszidott, hogy nem eszek rendesen napközben, és majd jól eltűnnek az izmaim, már nagyon szerettem volna enni valamit. Szombat van, 9 előtt esélytelen nyitva találni bármit is, szóval itt az én időm.

Az első nyitott kávézónál megálltam Nigrán-nál és betoltam két friss croissant meg elraktam egy fánkot későbbre. 😀. Innen újra le, fel, le fel, egészen Nigrán végéig, ahol belefutottam egy kis "kirakodóvásárba", kitűzők, ár nélkül, becsületkasszával. Egyből Artúr jutott eszembe a festett köveivel😁. Ide kéne kiraknia, percek alatt elfogyna.

Egy kis erdei rövidítés után találtam egy pecsételő helyet de sajnos a pecsétet már lenyúlta valaki, viszont volt kirakva narancs a zarándokoknak. Pont ma reggel jutott eszembe, hogy a spanyol narancsot még nem is kóstoltam, mert sajnos túl messze ültetik a kerítéstől, szóval vettem egyet és elkezdtem hámozgatni. Mire meghámoztam be is értem egy erdei ösvényre, amit jó hosszan követtem is. Visszatértek az eukaliptuszok, a fenyők és már a kabócák is, szóval teljes idill volt a helyzet. Először itt volt olyan pont, ami miatt letértem az ösvényről önszántamból. Egy tábla jelezte, hogy kicsit fentebb kilátópont van. Van bennem két croissan, meg egy narancs, mi baj lehet? Irány felfele. Hát megérte... innen vissza az ösvényre, majd egyszer csak egy falumaradványban találtam magam. (Ez volt Oia). Régi kőházak maradványai közt bóklásztam egy darabig, majd újra vissza az Útra. Hirtelen elém ugrott egy vízesés, majd a zarándokok forrása, szóval itt is ittam a hegyből egy nagyot és mentem tovább 😀

Coruxonban a főút mellett vitt az Út, majd átmentem egy ipari övezeten, és rátértem egy folyóparti sétányra. Már jóval Vigo előtt látszott, hogy nagy városhoz közelítünk. Hatalmas bérházak tűntek fel az út mellett, és egyre több volt az ember. Hétvégi sétálók, kutyások, futók, bringások mindenhol. És egy nagyon leszabályozott kis folyó mellettünk. Egy idő után nem tudott lekötni a változatlan táj, szóval elkezdtem a graffitiket nézegetni az út mellett. Ki kell jelentsem hogy vannak nagyon tehetséges művészek is köreikben.

Egy bontásban levő stadion, és már be is értem Vigo-ba. Az app írta, hogy ez nagy város, és nem lesznek egyértelműek a jelzések, szóval kénytelen voltam elővenni a telefont a tájékozódáshoz. És igaza is volt, mert zegzugos, kanyargós utcákon se volt sehol egy jel, a nagy utak mellett időnként egy egy, de a térkép nélkül az életben nem jutok el az Albergue-hez. Végül 2kor ideértem. A bejáratnál hippifesztivál, vagyis inkább sorban álló/ülő zarándokok akik várják, hogy bejussanak a szállásra. Hát nem ment gyorsan. 2 órát ücsörögtem az árkád alatt mire sikerült kapnom egy ágyat. Ezért sem érdemes ragaszkodni az applikáció napi etapjaihoz, mert itt irtózatos tömegek gyűlnek össze. De a lényeg, hogy van egy ágyam.

Zuhany, mosás, kis pihenés és lábam alá raktam a várost. Előbb a kikötő fele indultam, ahol megtaláltam Verne Gyula szobrát aztán szokásomhoz híven felmásztam az óváros széléig és ereszkedtem lefele, hogy magával tudjon ragadni a város. Vigonak azért annyira nem sikerült 😀. Nagyon szép épületei vannak elszórva a modern toronyházak közt, meg egy pár hangulatos kis tér tele kávézókkal, de amúgy egy nagyváros hagulatát hozza nekem csak. Kicsit olyan túlzsúfolt, kaotikus kikötőváros. Végül a legzsúfoltabb téren leültem, hogy egyek valamit. A konyha persze 7kor nyit, még csak negyed 7, de nem baj, addig elsörözgetek. Ahhoz itt úgyis jár egy kis rágcsi, azzal elleszek a vacsiig😃. Aztán 7 után kértem egy étlapot, kiderült, hogy technikai gondjuk van, 8 előtt tuti nem lesz kajájuk. Sebaj akkor megyek máshova. A következő téren csak sörözők, semmi kaja, több étterem zárva, szóval végül megállok egy kis falatozónál ami előtt helyiek ülnek, ők biztos tudják. Amúgy is nemzeti kaja a félkilós baguett-be töltött mindenféleség, szóval eszek egy bocadilos-t serrano sonkával, omlettel, paradicsommal. 😀. Amíg ettem folyamatosan érkeztek a helyiek, szóval valószínűleg jól döntöttem. És lehet ez volt eddig az egyik legolcsóbb vacsorám is 😃.

A szállásra menet még megálltam kávézni, meg persze egy sörre, amihez adtak mini melegszendvicset, meg magvakat, szóval teljes lesz a kalóriabevitel estére 😀 Aztán irány vissza, mert itt is 10-kor zárnak a kapuk 😁Okumaya devam et