A nagy utazás

Hát mivel a mai utunk több időt vett igénybe mint bármelyik nyaralós napunk eddig, megérdemel egy külön bejegyzést😁😁. Meg amúgy is unalmamban egy csomó fotó készült, így aztán önálló életre keltem az utazást 😁

Szóval végül este 11 előtt elkezdtük bepakolni a hűtős cuccokat is a helyére, így fél 12-kor, felszerelkezve a teljes háztartásunk tartalmával indultunk el otthonról. A cél az volt, hogy legalább amíg fel nem kel a nap, aludjanak egy nagyot a kocsiban a gyerekek meg remélhetőleg Zsuzsi is, mert úgy a 12 órásra tervezett út nagyjából fele eltűnik, mint ha meg sem történt volna, és kevesebb a nyűglődés, és kevesebb a megállás, ami bár szükséges, de jelentősen növeli az útidőt.
Szóval emiatt az éjszakai utazás mellett döntöttünk, Szeged felé, Szerbián keresztül le Montenegroig. Térkép alapján ez tűnt a legrövidebbnek és leggyorsabbnak Debrecenből. Térkép alapján...😁

Az út első szakasza viszonylag eseménymentes volt, leszámítva, hogy Újfalutól Békésig olyan szörnyű kisutakon haladtunk, hogy az alvás, mint olyan, nagyjából a gondolatvilágom határairól is kiszorult. Többször láttam bele az út melletti oszlopokba kóbor vadak villanó szempárját, akik csak arra várnak, hogy elénk ugorjanak, ezzel persze elvonva a figyelmemet a kátyúk melletti útdarabokról, mert inkább kátyún jöttünk, mint úton 😁Szóval a bealvás vezetés közben szóba se jöhetett.
Röszke előtt az utolsó kúton egy gyors tankolás, egy nagyon rövid (a későbbi megállókhoz képest legalábbis) útlevélellenőrzés és már suhanunk is tovább Szerbiába, és bele az éjszakába. Az első 350 km autópálya, szóval erősen kihívás volt ébren maradni, főleg, hogy eltekintve attól, hogy Brúnó időnként random beleénekelt a zenékbe amiket hallgattam, mindenki aludt. Alig vártam, hogy elkezdjen világosodni, hogy legalább lássam mi van körülöttem. Ráadásul ebben a balga Szerbiában később kel a nap mint otthon , szóval már eléggé kimerültem mire megláttam az első színeket. De aztán az feldobott megint, szóval meg se álltunk 4 órán keresztül egészen Zlatiborig, ahol végül tartottunk egy pihenőt és tankoltunk egyet.

Innen már csak 270 km volt hátra, amire viszont még 5,5 órát írt a waze. Az azt jelenti, hogy kb 50 km/h lesz az átlagtempó. Na ki hiszi ezt el? Hát senki... pedig el kéne mert végül több is lett, annyi volt a dugó meg a lassan haladós szakasz.
Először a Szerb-Montenegroi határ fogott meg minket egy röpke 3,5 km-es torlódással. Aztán a túloldalon éppen EUpénzelköltési lázban égve utat építettek, ami újabb 4 km-re megállította a kocsikat és ha ez nem lett volna elég, az összesen 30 km autópálya után, amin végre lehetett haladni, szembe találtuk magunkat egy újabb hullámnyi autóval a Skadarsko Jerevo-nál, akik sikeresen további kellemes félórákra engedték nekünk a táj alapos megismerését az immár 41 fokos időben, a kb 120 fokos aszfalton. Természetesen emiatt az utolsó alagutunk előtt már tömegével álltak az autók felemelt motorháztetővel az út közepén a felforrt hűtővizükkel, segítve ezáltal a sávváltás gyakorlását balkáni módra, majd csatlakoztak hozzánk a közeli erdőtűz miatt elterelt autóstársaink is, szóval a végére már egész városok várakoztak együtt. Ahol épp lehetett haladni ott meg szó szerint összebújtak a kocsik örömükben egy egy eltévesztett sávváltás vagy körforgalom kijárat miatt, szóval teljes volt a káosz. Bár lehet csak simán balkáni, de nekem elég kemény volt tartani az autót és nem nekimenni senkinek....😁😁
A kedvenc Waze bejegyzésem az volt amikor láttam hogy a hátralévő 23 km-re már "csak" 1 óra 27 percet számol, ami aztán persze több lett😁

Végül délután fél 3-kor, röpke 15 óra vezetés után megérkeztünk a szállásunkra, és végre huzamosabb időre kiszállhattunk a kocsiból.
Ennyit az útról, a többi már egy újabb bejegyzés, a megérkezés témája lesz...

De az már csak holnap, mert most éppen fél 10 van, ami azt jelenti, hogy mindjárt 27,5 órája vagyok talpon folyamatosan, szóval picit fáradt vagyok megírni még egy bejegyzést ma....Leggi altro