San Vicente - Puente el Arrudo

Na és akkor egyből bele a közepébe egy 30 km-es nappal.... Na jó, nem egyből mert előbb át kellett jutnom San Vicente de la Barquera-ba, ott megvárni míg a déli népeknél megszokott tempóban 10 után valamikor kinyit a Tourist Office és csak utána tudtam elindulni, mert a zarándokútlevél (Credential) nélkül nem vehetem igénybe a zarándok szállásokat.

Na de akkor szépen sorban...

Reggel 3/4 7kor indult a buszom Santanderből és 8ra már San Vicenteben voltam. Ez jó is lett volna ha van már zarándokútlevelem, de így volt 2 órám, amit valahogy el kellett tölteni. Szóval előbb tettem egy kört a városban, megkerestem, hogy hol lesz az iroda (még szerencse mert elköltözött onnan ahol jelezte a térkép) aztán beültem reggelizni (kávé meg óriás croissant). De még ezzel együtt is volt egy órám szabadon. Már nagyon mentem volna, szóval elkezdtem sétálgatni. San Vicente szép kis öbölmenti városka, bár ma az öbölben alig volt víz, a hajók a nedves homokban fetrengtek, de attól még érdekes volt. Kimentem a Puente De la Maza-ra és megkerestem az a pontot, ahol Esztó fotózta a kutyás bácsit a Lebaniego jelzéssel. Gyorsan csináltam egy sajátot és ki is cseréltem a kezdőképet arra 😁😁
Aztán elkezdett esni, szóval visszamentem a városba és behúzódtam egy tető alá míg vártam. 10 után mozgást láttam az Office-ban szóval gyorsan bementem egy credentialért és elindultam. Szerencsére már tavaly megszoktam az itteni jelzéseket így a telefon/térkép azonnal zsebben landolt, nem akarom tudni hol járok csak menni.

Első utam a Castillo del Ray mellett elhaladva az Iglesia de Nuestra señora de Los Angeles-hez vezetett (angyalok miasszonyunk temploma) mert hivatalosan ott indul az út. Onnan viszonylag gyorsan elhagytam a várost és belecsöppentem a természetbe. Dimbes-dombos üde zöld táj, elszórtan tanyákkal és mindenhol állatokkal (tehén, birka, szamár, ló felváltva). Így értem be La Acebosa-ba, majd amint felfedeztem, hogy a főtéren horgolt terítőbe öltöztették a fákat, már el is hagytam és irány vissza a csendbe.
Nem sokkal később megcsapott az eukaliptusz és kamilla eltéveszthetetlen illata, és tudtam, jó helyen járok. Az agyam azonnal visszaállt a tavalyi állapotába, kikapcsoltam minden digitális zajt/agyalnivalót a fejemből és csak sétáltam tovább. (Az illatok zseniális memóriatárolók egyébként😁)

Hortigal volt az első falu, amiről tudtam a nevét mert itt volt először várostábla, de város meg nem nagyon, mert csak a szélén haladtam el, majd nem sokkal később megjelent az első kis folyó mellettem (a Rio Gandarilla), de épphogy csak megmutatta magát aztán el is tűnt. Sebaj, majd még biztos lesz másik.

Gyönyörű tájakon haladtam keresztül, körben az egyre nagyobb hegyek, köztünk a burjánzó völgyek, és még mindig állatfarmok mindenhol. Közben átmentem Estrada-n, szép kis középkori falu, majd tovább Serdioba, ahol még egy kis templomot is láttam de zárva volt.

Egészen ideáig egy helyen ment a Camino Norte és a Lebaniego, de Serdio után ketté vált az út. Előtte még találkoztam egy spanyol csapattal, kicsit beszélgettünk, aztán ment mindenki tovább.

Az elágazás után végre jött az igazi természet. Sáros földút, semmi közepe érzés egészen Muñorroderoig ahol még a templomot is meg tudtam nézni, mert pont jött ki a vigyázónéni, aki még pecsétet is adott az útlevelembe.

Aztán Muñorrodero után egyszer csak meghallottam az ismerős hangot, ahogy valahol víz csobog, zubog, és elém tárult a Rio Nansa, ami nem patak, hanem egy hömpölygő széles folyó. Úgy megörültem neki, hogy minden kiment ( vagy kimosódott) az agyamból, innentől tényleg mindent el tudtam engedni az agyamból ami ott motoszkált eddig és csak élveztem a folyó hangját. Valamiért ez is meg a tenger is megnyugtat, szóval jött a vigyorséta.
Kis, partmenti ösvények, sok sok fahíd, meg korlát a meredek parton, és vagy 9 km-en keresztül csak ez... Néha fel, néha le a partra, egy helyen még rendőrségi kordon is volt mert gondolom a tavaszi áradás elmosta a lépcsőket, de már csinálták a kerülő utat. Jobbról a folyó, balról erdő, tehénfarm, zöldségkert vegyesen. Egy helyen egy szürke gémet is láttam amint épp kifog valami hosszú, fekete halat és eszegeti. Közelebb akartam hozzá menni, de elém vágott egy vadkacsa, aztán egy szirti sas követte így inkább őket figyeltem tovább... kész ornitológiaiorgia...
Közben, bár egész napra esős/felhős időt mondtak, kisütött a nap, de persze naptejem nincs, szóval majd azt is szerezni kell valahol.

El is felejtettem hogy már mióta vagyok úton, rohant az idő meg a kilométerek is. Dèlben ránéztem hogy túl vagyok 10 km-en, szóval ettem egy protein szeletet aztán a folyó után eszméltem rá hogy fél 3., és már 20 km mögöttem van.. eldöntöttem hogy a következő városkában eszek egy bazinagy szendvicset egy kávéval.

A Rio Nansaval való randimat egy vízesés és egy vízerőmű szakította félbe, ahol volt ivókút is, szóval megtöltöttem a palackom és mentem tovább. Egy durva kaptató, és 2 kerítésmászás után (volt létra, szóval nyugi) megérkeztem El Collado mellé, ahol egy tábla várt, hogy a faluban nincs semmi nyitva, de Cabazonban sincs semmi szóval.... ettem még egy proteinszeletet és továbbmentem.

Cabazón után dönthettem, hogy a hivatalos úton megyek Cades felé, vagy a folyóparton de felfelé végig a hivatalosat akarom követni, majd visszafele nézem meg az alternatív útvonalakat ha lesz időm szóval... irány hegynek fel, aztán le, aztán fel, aztán le...

Végül 30 km séta után beértem Puente el Arrudo-ba, ami Cades mellett egy "falu" ( kb 3 házzal, egy zarándokszállással és egy hotellel) és egyből a zarándokszálláshoz mentem. Szerencsére még van szabad ágyuk szóval lefoglaltam egyet.
A szállásadó irtó kedves és nagydumás, megkérdezte hogy kérek e vacsit mert most főzi, 8ra meglesz... Nem tudom mi lesz de persze hogy kérek. Meg egy sört is ha van... Volt, több is mint 1. 😁
Lepakoltam egy 10 fős szoba egyik felső ágyára, kicsit pihentem 2 sör mellett a teraszon, zuhany, mosás, majd meghallgattam az eligazítást a következő szakaszokról, és vártam a vacsorát... Közben a szállásadó megkérdezte hogy pakoljon e nekem piknik csomagot holnapra ( persze hogy igen, itt nem sok bolt van), elmagyarázta hogy hol lesz a reggelim kikészítve, meg a kávé, és hogy az utolsó kapcsolja le a villanyt és csapja be az ajtót 😁

8- kor már mindenki az asztalnál ült, úgy látszik éhes csapat gyűlt össze. 20 ember, ebből kb 15-16 spanyol, szóval a spanyol szövegértésem fejlődik rendesen 😁. A vacsi kolbászos csicseriborsó főzelék baguettel meg salátával, plusz egy jégkrém szóval a fehérjepótlás pipa. Ittunk hozzá még egy pohár bort, aztán kifizettem az 54 eur-t a szállás/vacsi/reggeli/uticsomag és sörök egyvelegéért ami így egyben nézve az eddigi legolcsóbb camino-s teljes ellátásos szállásom. És holnapra reggelim és uticsomagom is van ennyiből, szóval megérte. Még 1 sör a teraszon és aztán véget vetek a napnak, fárasztó és hosszú volt, de minden perce kellett 😁Read more