Puente el Arrudo-Cabañes

Ma rájöttem, hogy én vagyok Zsákos Bilbó és most írom az Oda-Vissza: egy félszerzet kalandozásai könyvemet. Angolul jobban kiadja a hátterét: There and Back Again: A Hobbit's Holiday)
Magas se vagyok, és pont oda-vissza csinálom meg a Lebaniego útvonalát, szóval lehet át is kéne nevezni a blogot 😁😁

Na mindegy lássuk milyen volt a mai nap.
Este megtudtam a szálláson hogy a Potes-i zarándokszállás átmenetileg zárva van, és amúgy is addig azon a 38 km-en 3 olyan szakasz van, ami azért nem olyan haladós. Választhattam hogy Lafuente, Cicera vagy Cabañes legyen a mai célom. Lafuente csak 12 km, Cicera 17, de addigra már van egy nagy emelkedő, Cabañes meg 29, de addig meg 3 kaptató van. Hát persze, hogy megkockáztatom a legtávolabbit, legfeljebb ha nem bírom Ciceraban megállok. Arra nem is gondoltam hogy a neheze csak Cicera után jön, de mindegy is.

Összességében a mai nap nem volt sok km, 30,6 lett a vége, a gondot, vagyis a nehézségeket inkább az okozta, hogy ebben van 1561m szintemelkedés (meg 1200 csökkenés mert ha nem mész le, nem lehet ám újra felfele mászni 😁). Ma értettem meg miért írták hogy a rövidsége ellenére nem egy könnyű útvonal a Lebaniego, inkább technikás vagy akár nehéz kategoria. Na de lássuk sorban...

Reggel szokás szerint korán keltem, mivel volt kávé bekészítve, ittam egy hideg kávét (nem akartam felébreszteni senkit a mikroval, mert az ebédlő feletti ágyak egy légtér a konyhával). Közben kezdtek egyre többen felkelni, készülődni, reggelizni, szóval ittam még egy forró kávét is és én is elkészültem. 7kor hagytam el a szállást a szokásos búcsú fotómmal.

Az út legelején belebotlottam egy régi kovácsműhelybe, körbejártam de persze még zárva volt (vagy már), aztán mentem tovább az út mentén. Gyönyörű friss zöld rétek, néha feltűnt a folyó, de a hangja végig elkísért egy ideig. Közben persze tehén legelők meg legelő tehenek mindenütt, néhol lovak, birkák, rengeteg madár. Egyszer láttam egy vörösbegyet, de mire lefotóztam volna elrepült. Ahogy haladtam felfele szép lassan kezdett kitágulni a tér körülöttem. Egyre több látszott a távoli hegyekből, és mivel szép apránként kúszott fel az út, egyre többet láttam a völgyekből is. Átmentem Venta Fresendon, ami pont akkora volt hogy ha a bejárati táblánál kicsit balra dőltél már láttad a kijárati táblát is 3 házzal arrébb 😁. Közben egyre több helyen folyt a víz a hegyből, csobogott minden, én meg csak hallgattam a hangokat és nézelődtem.
Sobrelapeña-nál utólértem egy legyel zarándoktársnőmet aki ugyanazon a szálláson aludt, és beszédbe elegyedtünk mikor próbáltam megelőzni (pontosabban ő elegyedett velem beszélgetésbe én egy Hola, Buen Camino-val elhúztam volna 😁) Végül együtt sétáltunk Lafuente-ig, kiderült hogy önkéntes lesz egy zarándokszálláson csak előtte kicsit kirándul. Lafuente-ben újra az történt mint tegnap. Néztük hogy milyen szép templom van ott, (Iglesia de Santa Juliana) jött a falu felől egy ősöreg nénike, kérdezte, hogy érdekel e a templom mert pont van nála kulcs 😁. Bementünk, szép kis 12.századi román stílusú templom, bent persze erős félhomály (hülye lőrésszerű ablakok persze fényt nem adnak), majd a néni mutatta hogy ha van aprónk, van egy kis automata, oda dobsz pénzt, felkapcsol a lámpa 😁. Újragondolt donáció a helyi egyházközösségnek 😁.

A templom után elbúcsúztam újdonsült barátnémtól, tettem egy kört a faluban, megettem a tegnap kapott óriás baguett szendvicsemet paradicsommal meg sajttal, majd elindultam tovább az úton. És itt kezdődött az első hegymenet. Egyből Lafuente után erős emelkedő. Burioig 1 km alatt emelkedett 100m-t az út. Aztán beleerősített és a következő 3 km-en még 250m-t. De közben meg tovább tágult a tér, és lett szebb a panoráma. Collado da Hoz előtt még áttértem a műútról a kavicsos, vörös agyagos talajra, és ahogy felértem a dombtetőre, indultam is lefele, mert minek is kéne a nyergen közlekedni, ha le lehet menni és újra felmászni később 😁. Közben felválta sütött a nap, vagy esett az eső, vagy a kettő egyszerre de egész kimelegedtem felfele szóval marad a póló.

Cicera-ba a földúton értem be, átmentem a falun, egész cuki kis hegyi falvacska néhány házzal, egy kocsmával és egy zarándokszállással.

A falu után vissza a földútra és jöhet a második menet. Mesebeli, mohával, ösvénypatakokkal és sziklával meg agyaggal tarkított erdőbe kerültem, és egyszer csak 2 kő közt fél méter lett a magasság különbség. A következő 2 km-en további 380m követte az első felet felfele. Gyönyörű, de nagyon kemény hegymenet. Azon csodálkoztam hogy nem az járt a fejemben, hogy mi a fenét keresek itt, hanem hogy értem már miért mondják technikásnak a Lebaniegot és hogy miért 4 napra van lebontva a táv az appon 😁. Egy ponton túl meg Petiék jutottak eszembe meg a Sherpa tempó, szóval lassítottam és lépésről lépésre felértem egy kis tisztásra, ami óvatosan ugyan még emelkedett vagy 30 métert, de olyan szép volt hogy nem tudtam rá haragudni 😁😁

Pár lépés után jött a napom fénypontja. A hegytetőn egy kis liget, ahonnan a kilátás valami észvesztően gyönyörű volt. Lepakoltam, megittam a tegnap kapott cukros löttyömet, meg megettem a reggeliről elhozott vajas lekváros kenyeremet egy csokival, és csak bámultam a tájat. Nem tudom mennyit voltam ott, csak azt hogy ahogy néztem a havas hegycsúcsokat elkezdtem fázni. Közben a telefonom jelezte, hogy 8fok van és itt éjszaka havazás várható szóval rájöttem, hogy nem a hó látványától fázok hanem attól a hideg széltől ami feltámadt és még esőt is hozott.
Át kell melegednem, de hogy. Hát persze hogy sétával...😁 Táska vissza, elindultam de úgy átfagytam és olyan hideg lett, hogy végül felvettem a pulcsimat is (ha már cipelem) .
Az út végig és meredeken lejtett egészen Lebeña-ig 2 km alatt 600 métert ereszkedtem. Szuper lesz itt visszafele, de legalább tudom fent milyen csoda vár és azért fogok küzdeni.

Lebeña után van az Iglesia de Santa Maria Del Lebaña, egy szintén gyönyörű kis templom, de persze zárva van. Kicsit leültem a kertjében, és odajött egy nénike beszélgetni. Nem nála nem volt templom kulcs😁... ő csak spanyolul tudott, szóval lassan haladtunk, de megkérdezte, honnan indultam reggel és hova megyek. Majd mikor mondtam hogy Cabañes a cél mondta hogy "camina como cobra" mert dél körül rengetegen mentek itt el és mind oda tartott, nem lesz helyem 😁😁. Cuki volt, elbúcsúzott én meg elindultam. Át egy hídon aztán újabb hegymenet, mára már az utolsó. Szokás szerint 2,5 km alatt 400 méter felfele 😁 napsütésben szemerkélő esővel, de az út végén mint egy oázis megjelent egy domtetőn az első albergue, zarándokszállás.

Bementem, hátul medence (8 fokban nem kívántam), oldalt cseresznyefa, bent fiatal srác meg a nagymamája éppen eteti a népeket.
Kértem egy ágyat, 2 sört, kaját mostanra és még vacsorát is majd fél 8kor. Ne aggódjon senki, hogy nem eszek rendesen. Az azonnali kaja lencsefőzelék hússal meg spanyol lepény krumlival és tojással. Megettem, zuhany és kis pihenés.

A kilátás innen is pazar, nem sokan vagyunk zarándokok, szóval 4en leszünk a 10fős egyik szobában. Mivel elég hideg van itt fenn, kértem egy kávét meg egy bort, és vártam a vacsira. Egész jól elbeszélgettem a nagyival aki főzőcskézik és kiszolgál egyszerre, kezdek belejönni abba, hogy meg merjek szólalni spanyolul.
Végül a vacsora is elkészült fél 8ra, 6an ültünk egy asztalhoz, 4 spanyol, egy Thaiföldi és én, szóval gyakorolhattam a spanyolomat mert ők angolul nem tudnak, a Thai nő meg spanyolul 😁. Sőt, mikor jeleztem a spanyoloknak hogy picit beszélek spanyolul, meg próbálom tanulni mondták hogy szuper, akkor fordítsak az asztaltársunknak is 😁. A thai nő egyébként kiderült hogy dual pilgrim, ami azt jelenti hogy 2 vallás zarándokútját is megcsinálta már, és pont a Kumano Kudo a másik amit Ferivel mi is szeretnénk, szóval legalább erről is szereztem infókat.
Aki aggódni kezdene a kalória bevitelemért annak jelzem hogy a nem kevés uzsonna után még kaptam egy paradicsomos husos tésztát előételnek, sült húst sült kruplival és egy pudingot szóval 2 napra elegendő kaja van bennem mostanra 😁 szerintem ennyi kaja után megiszom a boromat, és ma is korai alvást választok az amúgy sem beindulni látszó zarándokbuli helyett 😁.

Holnap még nem tudom mi a végső cél. A monsotor, ami a Lebaniego vége innen 14 km kb. Potes 11. Az biztos ,hogy innen átmegyek a Santo Toribio kolostorba reggel, az 10kor nyit, kicsit elüldögélek ott aztán eldöntöm hogy visszamegyek Potesbe, és ott alszom, vagy elindulok visszafele az úton akár ide Cabañes-be. Szerintem majd ha ott leszek megnézem van e valami olcsó szállás, ha van maradok ha nincs elindulok vissza. Végül tök sok időm van még, 2,5 nap alatt feljutok és 3 napom van visszérni San Vicente-be. Majd meglátjuk mit hoz a holnap, addig is zárom mai soraim, volt belőle elég úgy érzem 😁😁Read more