1st step: Budapest Airport
May 12 in Hungary ⋅ 🌬 18 °C
Újra úton, újra egyedül, újra camino. Csak most a Camino Lebaniego.
Hogy mi vitt rá arra hogy több mint 800 km séta és annyi fáradtság, elázás, éhezés és tömegszállás után vissza akarjak térni az útra?
Sok minden, de főleg az, hogy a sok nehézség eltörpül a rengeteg élmény, táj, felismerés, fejlődés és sikerélmény mellett. És igen, azért is mert a Camino, vagy mondjuk úgy a séta és az elvonulás a világtól addiktív tevékenység. Egyszerűen hív az út, vár vissza a csend és könyörög a belső éned hogy látogasd meg újra és újra...
Amikor tavaly, valamelyik zarándoktársam azt mondta, hogy az első útja óta minden évben hallja hogy hívja az Út, a természet megmondom őszíntén egyszerűen hülyének néztem. Ki a fene akar minden évben napokig egy hátizsákot cipelni a hátán, benne minden cuccával, keresgélve a jeleket a semmiben? Úgy látszik én (IS)....
Nagyon sok minden történt mióta hazaértem tavaly. Megtanultam ugyan lassítani és hallgatni a belső önmagamra meg a külvilágra, de nem könnyű, vagyis őszíntén szólva a mindennapok rohanásában sokszor kifejezetten nehéz. Sokkal többet közlekedek sétálva azóta, de az élet és a munka többnyire elnyeli a hétköznapokat. Jót fog tenni az ismétlés, a ráerősítés.
És akkor az útvonalról: A Camino Lebaniego egy mellékútja a Camino de Santiagonak, ami San Vicente de Barquera-nál tér le a Camino Norte-ról, és megy fel a hegyekbe egy kápolnához. 68 km összesen, sok sok szintemelkedéssel és szép tájakkal. (Köszi Feri hogy rátaláltál).
A cél 1 hét alatt megjárni oda-vissza mert most csak ennyi időm van.
Az előkészületekből nem kellett sok. A cuccaim megvannak tavalyról, csak elővettem az induláskor készített fotókat és újra beraktam mindent, plusz néhány karabinert meg kötelet mert tavaly jól jött volna.
Az indulásomat a wizzair döntötte el amikor mai napra levitte a jegyárat Bilbaoba 8000 Ft-ra, így a cél Budapest-Bilbao repülővel, onnan 2 lépésben Bilbao-Santander- San Vicente busszal és holnap elvileg már el is tudok indulni egy szakaszon.
Útlevél van, biztosítás mindig van, annyi a különbség hogy mivel miután 19-én hazaérek, 20-án van egy céges rendezvény, szóval még arra is pakoltam külön és nem vonattal hanem kocsival jöttem a reptérre hogy majd tudjak is tovább menni. Azok a cuccok addig ott megvárnak.
Reggel séta a sulihoz, egy kis futás, pakolás és már a reptéren vagyok, mert lesz még egy webinar ahova be kell jelentkeznem, aztán fél 5-kor indulás Bilbaoba.
Buen Camino de nuevo!!!Read more
2nd step: 60 percnyi Bilbao
May 12 in Spain ⋅ ☁️ 15 °C
Megérkeztem Bilbaoba, szerencsére időben, mert előre le volt foglalva a buszjegyem Santanderig, sőt még a hétvégén UBER-en taxit is rendeltem a reptérre mert tömegközlekedéssel elégge ki lett volna centizve hogy elérem e a buszt.
A repülő út eseménytelenül telt felváltva olvasással és alvással, és a svájci alpok felülről bámulásával, közben megettem a reptéren vett szendvicsem, szóval mára kaja oldalról renben vagyok. Majd ha lesz nyitva valami Santanderben este 10kor akkor lehet eszek még ott is valamit. De a repülőn megint megerősödött bennem, hogy a felhők felett mindig süt a nap, mert Pesten is borult idő, Bilbaoban is borult idő, de fent verőfényes napsütés. Ezt viszem magammal mindegy milyen idő jön szembe...
A Bilbaoi reptèr nem túl nagy, valahol a Debreceni kétszerese körül lehet. Menet közben rájöttem, hogy ha Esztó unokatesóm ma megy haza a saját Caminojárol Pestre, akkor azzal a géppel fog visszamenni amivel én jöttem, szóval erősen figyeltem a reptéren. Kis repterek előnye, hogy kb még egy kordon se választotta el az érkező és induló utasokat egymástól, szóval hamar ki is szúrtam a várakozók közt.
Kisebb szívrohamot okozva, de odaléptem egy közös fotóra, kicsit beszélgettünk, majd elváltunk egymástól mint ágtól a levél és mindenki ment a maga útján tovább.
Taxi a buszállomásig, a Bilbao Intermodal-hoz, ott kis kavargás, hogy hogy is jutok el a buszokhoz, de szerencsére olvasni is, beszélni is tudok (egyenlőre még csak angolul, ma még gyenge a spanyolom, majd ha átszellemültem az első söröm mellett, akkor már jó lesz), szóval megtaláltam mindent és már a buszon várom hogy induljunk tovább...Read more
Santander for 1 night
May 12 in Spain ⋅ ☁️ 14 °C
Na röpke 11 óra utazás után meg is érkeztem a mai uticélomhoz. Több mint 2100 km került a fenekembe ma (szó szerint, mert mindig ültem valamin), de legalább 1,5 órányi buszozásra vagyok az indulási ponttól. Holnap reggel 3/4 7kor még vár rám egy busz út, de itt ma megpihenek egy estére.
Santander elvileg gyönyörű, de ebből ma nem sokat fogok látni mert késő van 😁. Talán majd visszafele. De legalább a szállásom közel van a buszállomáshoz, kb 7 perc séta volt úgy hogy ismeretlen utakat kellett éjszaka megtalálnom, de meglett. Olcsó, saját szoba a Hotel San Glorio-ban. Valószínűleg az utolsó alkalom a héten hogy saját szobám lesz. Szerencsère a lenti kávézó még nyitva van szóval beültem egy sörre a megérkezés örömére, aztán irány a pihenés. Holnap is hosszú nap lesz...Read more
San Vicente - Puente el Arrudo
May 13 in Spain ⋅ ☁️ 13 °C
Na és akkor egyből bele a közepébe egy 30 km-es nappal.... Na jó, nem egyből mert előbb át kellett jutnom San Vicente de la Barquera-ba, ott megvárni míg a déli népeknél megszokott tempóban 10 után valamikor kinyit a Tourist Office és csak utána tudtam elindulni, mert a zarándokútlevél (Credential) nélkül nem vehetem igénybe a zarándok szállásokat.
Na de akkor szépen sorban...
Reggel 3/4 7kor indult a buszom Santanderből és 8ra már San Vicenteben voltam. Ez jó is lett volna ha van már zarándokútlevelem, de így volt 2 órám, amit valahogy el kellett tölteni. Szóval előbb tettem egy kört a városban, megkerestem, hogy hol lesz az iroda (még szerencse mert elköltözött onnan ahol jelezte a térkép) aztán beültem reggelizni (kávé meg óriás croissant). De még ezzel együtt is volt egy órám szabadon. Már nagyon mentem volna, szóval elkezdtem sétálgatni. San Vicente szép kis öbölmenti városka, bár ma az öbölben alig volt víz, a hajók a nedves homokban fetrengtek, de attól még érdekes volt. Kimentem a Puente De la Maza-ra és megkerestem az a pontot, ahol Esztó fotózta a kutyás bácsit a Lebaniego jelzéssel. Gyorsan csináltam egy sajátot és ki is cseréltem a kezdőképet arra 😁😁
Aztán elkezdett esni, szóval visszamentem a városba és behúzódtam egy tető alá míg vártam. 10 után mozgást láttam az Office-ban szóval gyorsan bementem egy credentialért és elindultam. Szerencsére már tavaly megszoktam az itteni jelzéseket így a telefon/térkép azonnal zsebben landolt, nem akarom tudni hol járok csak menni.
Első utam a Castillo del Ray mellett elhaladva az Iglesia de Nuestra señora de Los Angeles-hez vezetett (angyalok miasszonyunk temploma) mert hivatalosan ott indul az út. Onnan viszonylag gyorsan elhagytam a várost és belecsöppentem a természetbe. Dimbes-dombos üde zöld táj, elszórtan tanyákkal és mindenhol állatokkal (tehén, birka, szamár, ló felváltva). Így értem be La Acebosa-ba, majd amint felfedeztem, hogy a főtéren horgolt terítőbe öltöztették a fákat, már el is hagytam és irány vissza a csendbe.
Nem sokkal később megcsapott az eukaliptusz és kamilla eltéveszthetetlen illata, és tudtam, jó helyen járok. Az agyam azonnal visszaállt a tavalyi állapotába, kikapcsoltam minden digitális zajt/agyalnivalót a fejemből és csak sétáltam tovább. (Az illatok zseniális memóriatárolók egyébként😁)
Hortigal volt az első falu, amiről tudtam a nevét mert itt volt először várostábla, de város meg nem nagyon, mert csak a szélén haladtam el, majd nem sokkal később megjelent az első kis folyó mellettem (a Rio Gandarilla), de épphogy csak megmutatta magát aztán el is tűnt. Sebaj, majd még biztos lesz másik.
Gyönyörű tájakon haladtam keresztül, körben az egyre nagyobb hegyek, köztünk a burjánzó völgyek, és még mindig állatfarmok mindenhol. Közben átmentem Estrada-n, szép kis középkori falu, majd tovább Serdioba, ahol még egy kis templomot is láttam de zárva volt.
Egészen ideáig egy helyen ment a Camino Norte és a Lebaniego, de Serdio után ketté vált az út. Előtte még találkoztam egy spanyol csapattal, kicsit beszélgettünk, aztán ment mindenki tovább.
Az elágazás után végre jött az igazi természet. Sáros földút, semmi közepe érzés egészen Muñorroderoig ahol még a templomot is meg tudtam nézni, mert pont jött ki a vigyázónéni, aki még pecsétet is adott az útlevelembe.
Aztán Muñorrodero után egyszer csak meghallottam az ismerős hangot, ahogy valahol víz csobog, zubog, és elém tárult a Rio Nansa, ami nem patak, hanem egy hömpölygő széles folyó. Úgy megörültem neki, hogy minden kiment ( vagy kimosódott) az agyamból, innentől tényleg mindent el tudtam engedni az agyamból ami ott motoszkált eddig és csak élveztem a folyó hangját. Valamiért ez is meg a tenger is megnyugtat, szóval jött a vigyorséta.
Kis, partmenti ösvények, sok sok fahíd, meg korlát a meredek parton, és vagy 9 km-en keresztül csak ez... Néha fel, néha le a partra, egy helyen még rendőrségi kordon is volt mert gondolom a tavaszi áradás elmosta a lépcsőket, de már csinálták a kerülő utat. Jobbról a folyó, balról erdő, tehénfarm, zöldségkert vegyesen. Egy helyen egy szürke gémet is láttam amint épp kifog valami hosszú, fekete halat és eszegeti. Közelebb akartam hozzá menni, de elém vágott egy vadkacsa, aztán egy szirti sas követte így inkább őket figyeltem tovább... kész ornitológiaiorgia...
Közben, bár egész napra esős/felhős időt mondtak, kisütött a nap, de persze naptejem nincs, szóval majd azt is szerezni kell valahol.
El is felejtettem hogy már mióta vagyok úton, rohant az idő meg a kilométerek is. Dèlben ránéztem hogy túl vagyok 10 km-en, szóval ettem egy protein szeletet aztán a folyó után eszméltem rá hogy fél 3., és már 20 km mögöttem van.. eldöntöttem hogy a következő városkában eszek egy bazinagy szendvicset egy kávéval.
A Rio Nansaval való randimat egy vízesés és egy vízerőmű szakította félbe, ahol volt ivókút is, szóval megtöltöttem a palackom és mentem tovább. Egy durva kaptató, és 2 kerítésmászás után (volt létra, szóval nyugi) megérkeztem El Collado mellé, ahol egy tábla várt, hogy a faluban nincs semmi nyitva, de Cabazonban sincs semmi szóval.... ettem még egy proteinszeletet és továbbmentem.
Cabazón után dönthettem, hogy a hivatalos úton megyek Cades felé, vagy a folyóparton de felfelé végig a hivatalosat akarom követni, majd visszafele nézem meg az alternatív útvonalakat ha lesz időm szóval... irány hegynek fel, aztán le, aztán fel, aztán le...
Végül 30 km séta után beértem Puente el Arrudo-ba, ami Cades mellett egy "falu" ( kb 3 házzal, egy zarándokszállással és egy hotellel) és egyből a zarándokszálláshoz mentem. Szerencsére még van szabad ágyuk szóval lefoglaltam egyet.
A szállásadó irtó kedves és nagydumás, megkérdezte hogy kérek e vacsit mert most főzi, 8ra meglesz... Nem tudom mi lesz de persze hogy kérek. Meg egy sört is ha van... Volt, több is mint 1. 😁
Lepakoltam egy 10 fős szoba egyik felső ágyára, kicsit pihentem 2 sör mellett a teraszon, zuhany, mosás, majd meghallgattam az eligazítást a következő szakaszokról, és vártam a vacsorát... Közben a szállásadó megkérdezte hogy pakoljon e nekem piknik csomagot holnapra ( persze hogy igen, itt nem sok bolt van), elmagyarázta hogy hol lesz a reggelim kikészítve, meg a kávé, és hogy az utolsó kapcsolja le a villanyt és csapja be az ajtót 😁
8- kor már mindenki az asztalnál ült, úgy látszik éhes csapat gyűlt össze. 20 ember, ebből kb 15-16 spanyol, szóval a spanyol szövegértésem fejlődik rendesen 😁. A vacsi kolbászos csicseriborsó főzelék baguettel meg salátával, plusz egy jégkrém szóval a fehérjepótlás pipa. Ittunk hozzá még egy pohár bort, aztán kifizettem az 54 eur-t a szállás/vacsi/reggeli/uticsomag és sörök egyvelegéért ami így egyben nézve az eddigi legolcsóbb camino-s teljes ellátásos szállásom. És holnapra reggelim és uticsomagom is van ennyiből, szóval megérte. Még 1 sör a teraszon és aztán véget vetek a napnak, fárasztó és hosszú volt, de minden perce kellett 😁Read more
Puente el Arrudo-Cabañes
May 14 in Spain ⋅ 🌧 10 °C
Ma rájöttem, hogy én vagyok Zsákos Bilbó és most írom az Oda-Vissza: egy félszerzet kalandozásai könyvemet. Angolul jobban kiadja a hátterét: There and Back Again: A Hobbit's Holiday)
Magas se vagyok, és pont oda-vissza csinálom meg a Lebaniego útvonalát, szóval lehet át is kéne nevezni a blogot 😁😁
Na mindegy lássuk milyen volt a mai nap.
Este megtudtam a szálláson hogy a Potes-i zarándokszállás átmenetileg zárva van, és amúgy is addig azon a 38 km-en 3 olyan szakasz van, ami azért nem olyan haladós. Választhattam hogy Lafuente, Cicera vagy Cabañes legyen a mai célom. Lafuente csak 12 km, Cicera 17, de addigra már van egy nagy emelkedő, Cabañes meg 29, de addig meg 3 kaptató van. Hát persze, hogy megkockáztatom a legtávolabbit, legfeljebb ha nem bírom Ciceraban megállok. Arra nem is gondoltam hogy a neheze csak Cicera után jön, de mindegy is.
Összességében a mai nap nem volt sok km, 30,6 lett a vége, a gondot, vagyis a nehézségeket inkább az okozta, hogy ebben van 1561m szintemelkedés (meg 1200 csökkenés mert ha nem mész le, nem lehet ám újra felfele mászni 😁). Ma értettem meg miért írták hogy a rövidsége ellenére nem egy könnyű útvonal a Lebaniego, inkább technikás vagy akár nehéz kategoria. Na de lássuk sorban...
Reggel szokás szerint korán keltem, mivel volt kávé bekészítve, ittam egy hideg kávét (nem akartam felébreszteni senkit a mikroval, mert az ebédlő feletti ágyak egy légtér a konyhával). Közben kezdtek egyre többen felkelni, készülődni, reggelizni, szóval ittam még egy forró kávét is és én is elkészültem. 7kor hagytam el a szállást a szokásos búcsú fotómmal.
Az út legelején belebotlottam egy régi kovácsműhelybe, körbejártam de persze még zárva volt (vagy már), aztán mentem tovább az út mentén. Gyönyörű friss zöld rétek, néha feltűnt a folyó, de a hangja végig elkísért egy ideig. Közben persze tehén legelők meg legelő tehenek mindenütt, néhol lovak, birkák, rengeteg madár. Egyszer láttam egy vörösbegyet, de mire lefotóztam volna elrepült. Ahogy haladtam felfele szép lassan kezdett kitágulni a tér körülöttem. Egyre több látszott a távoli hegyekből, és mivel szép apránként kúszott fel az út, egyre többet láttam a völgyekből is. Átmentem Venta Fresendon, ami pont akkora volt hogy ha a bejárati táblánál kicsit balra dőltél már láttad a kijárati táblát is 3 házzal arrébb 😁. Közben egyre több helyen folyt a víz a hegyből, csobogott minden, én meg csak hallgattam a hangokat és nézelődtem.
Sobrelapeña-nál utólértem egy legyel zarándoktársnőmet aki ugyanazon a szálláson aludt, és beszédbe elegyedtünk mikor próbáltam megelőzni (pontosabban ő elegyedett velem beszélgetésbe én egy Hola, Buen Camino-val elhúztam volna 😁) Végül együtt sétáltunk Lafuente-ig, kiderült hogy önkéntes lesz egy zarándokszálláson csak előtte kicsit kirándul. Lafuente-ben újra az történt mint tegnap. Néztük hogy milyen szép templom van ott, (Iglesia de Santa Juliana) jött a falu felől egy ősöreg nénike, kérdezte, hogy érdekel e a templom mert pont van nála kulcs 😁. Bementünk, szép kis 12.századi román stílusú templom, bent persze erős félhomály (hülye lőrésszerű ablakok persze fényt nem adnak), majd a néni mutatta hogy ha van aprónk, van egy kis automata, oda dobsz pénzt, felkapcsol a lámpa 😁. Újragondolt donáció a helyi egyházközösségnek 😁.
A templom után elbúcsúztam újdonsült barátnémtól, tettem egy kört a faluban, megettem a tegnap kapott óriás baguett szendvicsemet paradicsommal meg sajttal, majd elindultam tovább az úton. És itt kezdődött az első hegymenet. Egyből Lafuente után erős emelkedő. Burioig 1 km alatt emelkedett 100m-t az út. Aztán beleerősített és a következő 3 km-en még 250m-t. De közben meg tovább tágult a tér, és lett szebb a panoráma. Collado da Hoz előtt még áttértem a műútról a kavicsos, vörös agyagos talajra, és ahogy felértem a dombtetőre, indultam is lefele, mert minek is kéne a nyergen közlekedni, ha le lehet menni és újra felmászni később 😁. Közben felválta sütött a nap, vagy esett az eső, vagy a kettő egyszerre de egész kimelegedtem felfele szóval marad a póló.
Cicera-ba a földúton értem be, átmentem a falun, egész cuki kis hegyi falvacska néhány házzal, egy kocsmával és egy zarándokszállással.
A falu után vissza a földútra és jöhet a második menet. Mesebeli, mohával, ösvénypatakokkal és sziklával meg agyaggal tarkított erdőbe kerültem, és egyszer csak 2 kő közt fél méter lett a magasság különbség. A következő 2 km-en további 380m követte az első felet felfele. Gyönyörű, de nagyon kemény hegymenet. Azon csodálkoztam hogy nem az járt a fejemben, hogy mi a fenét keresek itt, hanem hogy értem már miért mondják technikásnak a Lebaniegot és hogy miért 4 napra van lebontva a táv az appon 😁. Egy ponton túl meg Petiék jutottak eszembe meg a Sherpa tempó, szóval lassítottam és lépésről lépésre felértem egy kis tisztásra, ami óvatosan ugyan még emelkedett vagy 30 métert, de olyan szép volt hogy nem tudtam rá haragudni 😁😁
Pár lépés után jött a napom fénypontja. A hegytetőn egy kis liget, ahonnan a kilátás valami észvesztően gyönyörű volt. Lepakoltam, megittam a tegnap kapott cukros löttyömet, meg megettem a reggeliről elhozott vajas lekváros kenyeremet egy csokival, és csak bámultam a tájat. Nem tudom mennyit voltam ott, csak azt hogy ahogy néztem a havas hegycsúcsokat elkezdtem fázni. Közben a telefonom jelezte, hogy 8fok van és itt éjszaka havazás várható szóval rájöttem, hogy nem a hó látványától fázok hanem attól a hideg széltől ami feltámadt és még esőt is hozott.
Át kell melegednem, de hogy. Hát persze hogy sétával...😁 Táska vissza, elindultam de úgy átfagytam és olyan hideg lett, hogy végül felvettem a pulcsimat is (ha már cipelem) .
Az út végig és meredeken lejtett egészen Lebeña-ig 2 km alatt 600 métert ereszkedtem. Szuper lesz itt visszafele, de legalább tudom fent milyen csoda vár és azért fogok küzdeni.
Lebeña után van az Iglesia de Santa Maria Del Lebaña, egy szintén gyönyörű kis templom, de persze zárva van. Kicsit leültem a kertjében, és odajött egy nénike beszélgetni. Nem nála nem volt templom kulcs😁... ő csak spanyolul tudott, szóval lassan haladtunk, de megkérdezte, honnan indultam reggel és hova megyek. Majd mikor mondtam hogy Cabañes a cél mondta hogy "camina como cobra" mert dél körül rengetegen mentek itt el és mind oda tartott, nem lesz helyem 😁😁. Cuki volt, elbúcsúzott én meg elindultam. Át egy hídon aztán újabb hegymenet, mára már az utolsó. Szokás szerint 2,5 km alatt 400 méter felfele 😁 napsütésben szemerkélő esővel, de az út végén mint egy oázis megjelent egy domtetőn az első albergue, zarándokszállás.
Bementem, hátul medence (8 fokban nem kívántam), oldalt cseresznyefa, bent fiatal srác meg a nagymamája éppen eteti a népeket.
Kértem egy ágyat, 2 sört, kaját mostanra és még vacsorát is majd fél 8kor. Ne aggódjon senki, hogy nem eszek rendesen. Az azonnali kaja lencsefőzelék hússal meg spanyol lepény krumlival és tojással. Megettem, zuhany és kis pihenés.
A kilátás innen is pazar, nem sokan vagyunk zarándokok, szóval 4en leszünk a 10fős egyik szobában. Mivel elég hideg van itt fenn, kértem egy kávét meg egy bort, és vártam a vacsira. Egész jól elbeszélgettem a nagyival aki főzőcskézik és kiszolgál egyszerre, kezdek belejönni abba, hogy meg merjek szólalni spanyolul.
Végül a vacsora is elkészült fél 8ra, 6an ültünk egy asztalhoz, 4 spanyol, egy Thaiföldi és én, szóval gyakorolhattam a spanyolomat mert ők angolul nem tudnak, a Thai nő meg spanyolul 😁. Sőt, mikor jeleztem a spanyoloknak hogy picit beszélek spanyolul, meg próbálom tanulni mondták hogy szuper, akkor fordítsak az asztaltársunknak is 😁. A thai nő egyébként kiderült hogy dual pilgrim, ami azt jelenti hogy 2 vallás zarándokútját is megcsinálta már, és pont a Kumano Kudo a másik amit Ferivel mi is szeretnénk, szóval legalább erről is szereztem infókat.
Aki aggódni kezdene a kalória bevitelemért annak jelzem hogy a nem kevés uzsonna után még kaptam egy paradicsomos husos tésztát előételnek, sült húst sült kruplival és egy pudingot szóval 2 napra elegendő kaja van bennem mostanra 😁 szerintem ennyi kaja után megiszom a boromat, és ma is korai alvást választok az amúgy sem beindulni látszó zarándokbuli helyett 😁.
Holnap még nem tudom mi a végső cél. A monsotor, ami a Lebaniego vége innen 14 km kb. Potes 11. Az biztos ,hogy innen átmegyek a Santo Toribio kolostorba reggel, az 10kor nyit, kicsit elüldögélek ott aztán eldöntöm hogy visszamegyek Potesbe, és ott alszom, vagy elindulok visszafele az úton akár ide Cabañes-be. Szerintem majd ha ott leszek megnézem van e valami olcsó szállás, ha van maradok ha nincs elindulok vissza. Végül tök sok időm van még, 2,5 nap alatt feljutok és 3 napom van visszérni San Vicente-be. Majd meglátjuk mit hoz a holnap, addig is zárom mai soraim, volt belőle elég úgy érzem 😁😁Read more
Santo Toribio de Liébana, a fordulópont?
May 15 in Spain ⋅ ⛅ 10 °C
A hivatalos mai útvonalam Cabañes-ból a Santo Toribio de Liébana kolostorig, ami a Camino Lebaniego célja, 12 km és 400 m szintemelkedés. Az én mai utam végül 22 km és 669m szintemelkedés. Miért is? Viszonylag egyszerű de azért kifejtem.
Szóval hajnalban arra keltem, hogy még mindig szakad az eső. Este már vacsora után elkezdett esni, de úgy látszik az eső nem fáradt el éjszaka, kitartóan folytatta reggelig. Ránéztem a telefonomra, az előrejelzés szerint ma egész nap szakadni fog a környéken, szóval gyorsan hajnalban újraterveztem ezt a felmegyek-megnézem-megfordulok-visszajövökide gondolatomat ami este bennem volt. Helyette Potesben kerestem egy szállást, mert a Potes-i zarándokszállás átmenetileg zárva van. Az, amit korábban néztem már nincs meg (biztos azért mert előzőleg valamiért jövőhétre néztem 😁) szóval kerestem egy másikat. Igaz hogy nem 75 EUR hanem 90, de legalább egy önálló apartman, teljesen az óvárosban. Ha egész nap esik, jó lesz valahol kiszárítani úgy a cuccaimat, hogy nem mások fejére pakolom rá a vizes zoknimat.
Azért még vártam reggel kicsit, szép apránként összepakoltam, még mindenki aludt rajtam kívül, de nem nagyon akart csendesedni az eső, viszont közben megérkezett a szállásadó nagyi, szóval kértem egy kávét, és csak azután indultam neki 3/4 8 körül. A mai szakasz úgyis rövid, a templom meg csak 10kor nyit, szóval van időm. És ráadásul így, hogy szakad, legalább nem hiába cipelem a poncho-t napok óta, végre fel lehet venni (😁miknek meg tudok örülni mi? 😁)
Cabañes-ből viszonylag hamar rátértem az erdei ösvényekre aminek általában örülök, most is imádtam magát a környezetet, de kb 4,5 percbe telt míg a cipőm teljesen megtelt vízzel, és poncho alatti szintig, kb a térdemig a nadrágom is csorgott. De hát az eső már csak ilyen... Viszont így legalább nem zavart az első klasszikus dagonyapatakösvény, mert már ugyis mindegy volt a cipőmnek, akkor kerülgessen aki finnyás, én csak el ne essek annyi a lényeg. A táj, a szakadó eső ellenére egyre szebb lett. Azt hittem tegnap elértem a csúcsot azzal a magaslati kilátóponttal, de kiderült hogy ma sokkal közelebb vagyok a havas hegycsúcsokhoz, minden csupa üde zöld, aztán egy ponton meg megjelentek körülöttem a kb 1000 éves gesztenyefák (na jó, igazából "csak" 800 éves a nagyja), amiknek akkora volt a törzse, hogy egy egész mókuskolónia beleköltözhetne akkor se lenne baja. Így jutottam tocsogva egy kis tisztásra Pendes előtt, ahol gyönyörű rendben álldogáltak ezek a matuzsálemek, köztük piknik padok, szép zöld fű, és néhány ösvény. Az egyik egy kilátóponthoz vezetett, és mivel úgysem rohanok (az eső és sár miatt nem is tudnék) miért ne nézném meg. Csak 1 km pluszban. Felmentem egy kis kiépített ösvényen és fent elém tárult egy újabb csoda. Havas hegycsúcsok felhőkbe burkolózva, lent kis falvak, minden üde zöld... az én mesevilágom. Az ösvény után még volt egy kis domb, elindultam felfele, de láttam jó pár szépen lerágott marhacsontot szanaszét... Anyukámnak itt vallanám be, hogy bár azt mondtam itt nincs medve, útközben rengeteg ismertető táblán jelezték őshonos állatnak a hőscincér meg a vörösbegy mellett. De végül úgy döntöttem a medve is beleillik a kutyás elméletembe: ahol kutyaszar van ott kutya is lesz, szóval ahol nincs medveszar ott medve se lesz. 😁. Bár nem tudom milyen a medveszar, de itt csak tenénlepény volt ami tuti nem medve, szóval továbbmentem 😁😁 és nagyon megérte. Teljes körpanoráma a környező hegyekre, és nem is csak egy oldalon hanem 2 oldalt is havas hegycsúcsok...
Innen levitt az út Pendes-be majd a túloldalán tovább. Kőút, szóval nem tocsog... legalábbis nem mindenhol. Volt egy pont ahol 2 oldalt kőfal, középen egy mélyedésben faltól falig kb 40 cm mély, 3-4 m hosszú pocsolya, de a magasabbik oldal meg marhalegelő szóval a pocsolya színe és szaga alapján nem csak az eső van benne hanem tápláló tehéntrágyalé is. Na ezen nem akarok átmenni. Jobban félve, mint a medvétől felkapaszokdtam a kőfalra amit teljesen benőtt a szeder és a borostyán, és centiről centire kitapogatva a botommal a falat végigegyensúlyoztam magam a túloldalra. Hát rég voltam magamra ilyen büszke az biztos 😁 Meg is ettem reggelire gyorsan azt az almát, amit 2 napja hurcolok magammal 😁
Aztán csak tágult és tágult a tér, meg esett és esett az eső órákig. Néha a patak úgy tűnt eltorlaszolja az utam, de mindig volt egy kis híd vagy kőhalom ami segített. Aztán kiértem a sárból az aszfalt utakra és innen nagyrészt azon mentem tovább végig, mondjuk az eső miatt annyira nem bántam mert a kilátás meg innen is pazar volt. Folyamatosan változott a táj, néha egy egy sziklaszirt tűnt fel, máshol meg azt figyeltem, ahogy szállnak fel a felhők a fenyvesek közül. Egy sereg seregély meg arra hívta fel a figyelmem, hogy cseresznye fák mellett megyek szóval gyorsan megtízóraiztam cserkóból. Még nem az igazi, de legalább lédús és tápláló 😁
Közben időnként kisütött a nap, a poncho lekerült, majd újra vissza, majd megint le és vissza, aztán visszatért mellém a folyó, és jött velem egészen Potes-ig, ami a helyi viszonyok szerint nagyváros, van 1386 lakosa, és itt fogok ma aludni. De nem álltam meg , előbb el akartam érni a célt, a Santo Toribio kolostort. Az Potestől már csak 3 km felfele a hegyekbe. Szóval át a folyón, kicsit kavarogtam a városközpontban, mert a jelzések itt szétestek, aztán megtaláltam az "ösvényt" felfele. Mondjuk a hátizsákos zarándok fémszobor ebben sokat segített 😁. Útközben egy proteinszelet, és fél 12-re felértem a kolostorhoz.
Lehet, hogy amiatt mert csak a 3.nap, lehet hogy a "kis" távolság, vagy csak a sok turista miatt, de nem volt akkora katarzis, mint Santiago. Jó volt ideérni, büszke voltam hogy 2,5 nap alatt megtettem az utat, de valami hiányzott. Megláttam egy táblát, hogy van egy kilátópont, elindultam, de közben elkezdtek szólni a harangok. Éreztem, hogy ez jel, vissza kell menni. Kiderült hogy 12kor mise van a zarándokoknak, addig akkor megnézem a kolostort. Így aztán összefutottam a Thai dual pilgrimes hölgyel meg 2 másik korábbi zarándoktársammal is, belehallgattam a misébe, majd kikértem a certificate-emet, az igazolást, hogy ezt is megcsináltam. De valami még mindig hiányzott...
Eszembe jutott a tábla a kilátópontról... Lehet az lesz az. Kiléptem a tourist office-ból, szakadt az eső. Sebaj, poncho fel. 2 spanyol túratársam pont akkor vette fel a sajátját, és odaálltak megnézni nekem hogy megy, mert nekik kellett a segítség, hogy egymásra adják. Újabb büszkeség, a technikám zseniálisra fejlesztve, kezem bedug, poncho felhajít, már rajtam is van . Konkrétan megtapsoltak😁😁😁, irány a kilátópont.
600 m, kis szintemelkedés és eljutottam az Ermita de San Miguel-hez, és egy kilátóponthoz... Na ez az én templomom... Sehol egy lélek, csak én és a végtelen táj. Alattam több száz méter mélyen kis falvak, velem szemben a Picos De Europa havas csúcsai, köztük több réteg hegy, madárcsicsergés és egyébként csend.... ahogy odaértem a nap is kisütött, mint ha arra várt volna, hogy megtaláljam a helyem ( elég sok jelkép kísért el a mai napomon, ez volt az egyik. A többit majd a végén egyben, szóval aki lusta végig olvasni... 😁) Azt írtam korábban azt hittem a tegnapi kilátópont után a mai medvetanya a legszebb amit láthattam. Most meg azt éreztem, hogy mindkettő elbújhat a medve fenekébe, mert ennél nincs nagyobb élmény amit átélhetek ezen az úton. Nem tudom meddig álltam ott. Csak hallgattam a természetet, néztem a tájat és vigyorogtam.
Közben rájöttem valamire. A Santo Toribio a megbocsátás és a bűnbocsánat temploma. 1512-ben II.Gyula Pápa hivalosan is deklarálta, hogy aki abban az évben, amikor április 16 vasárnapra esik eljön ide, gyónás nélkül teljes bűnbocsánatot kap. Egyébként 8 gyóntatófülke volt a templomban, mert a többi évben is megvan a bűnbocsánat, csak gyónni kell. Be is mentem, hogy meggyónjam bűneim, de a papok azt mondták sajnos egyiküknek sincs 3 napja egyhuzamban, hogy meghallgassa szóval ott is hagytam a szentmisét 😁. Na de arra jöttem rá, hogy amúgy nem csak az én templomom a természet. Az jutott eszembe ott a semmi tetején, hogy minden vallás minden prófétája a természetben volt amikor megkapta a jelet a saját istenétől. Mózes, Noé, Káin, Mohhamed, még Jézus is a természetben volt, amikor jelet kapott. Szóval nem hiába az én templomom ez. És nem bent fogok bűnbocsánatot kapni, az én bűneimet elmosta a mai szakadó eső. Nem véletlen, hogy pont aznap esik végig amikor a bűnbocsánat templomához tartok és , hogy kisüt a nap amikor kiállok a semmi közepére... (szimbólumok No1)
Amint ezt kiókumláltam elindultam visszafele, mert van még egy templomrom amit lentről láttam, nem lehet messze azt még megnézem . Vissza az apátsághoz, mögötte fel kis ösvény. Ma csak 300 m szintemelkedésem volt, nehogy már ne másszak fel...nem sokkal később el is értem az Ermita Santa Catalina-t. Kis torony, kis templomrom, szép kilátás, sok turista.... Nagyon szép, de megyek tovább. Láttam még egy táblát idefele, Cueva Santa ( szent barlang) . Érdekesen hangzik, még csak 17 km-t jöttem, hajrá... 750 méterre van elvileg csak 260 méterrel feljebb... sebaj, úgyis szintemelkedős sétán vagyok. Felcaplattam a kis erdei ösvényeken a semmibe, majd amikor már azt hittem eltévedtem egyszer csak ott lett. Az egész nem volt több mint egy kőhalom egy barlang tetején, ide vonultak el remete életet élni a szerzetesek, de legalább megtaláltam. Elnézegettem egy darabig, aztán majdnem elindultam vissza, de újabb szimbólumra találtam. Ha innen lejövök, az azt jelenti hogy ez volt a legtávolabbi pontja az utamnak. Azaz remeteként elvonultam egy remetebarlanghoz és ha itt megfordulok az azt is szimbolizálja, hogy megvan amiért jöttem, visszatérhetek az életbe...De ezen a ponton az egyedüllétnek múltja, történelme is van...Szóval bár nem volt tudatos,bde ide is el kellett jutnom ma... (szimbólumok No2)
Mondanom se kell, hogy lefele jövet újabb eső, újra poncho, újra tocsogás. Legyen, ez is a nap része. Én csak vigyorgok, mint aki mindent tud (vagy akinek minden mindegy 😁) Mire Mieses mellé értem viszont kisütött a nap. Még összetalálkoztam a lengyel barátnémmal, aztán leértem Potesbe, ahol megnéztem a templomot, bementem egy pecsétért a tourist office-ba, majd egy supermarketbe uzsonnáèrt. Vettem egy hatalmas kenyérfélèt, serrano sonkát, sajtot, sört, és elindultam átvenni a szállásomat. De sajnos közbejött valami. Egy teraszon egy pasas ült egy korsó sör mellett, nagyot köszönt, vigyorgott majd rámköszönt a pincér lány is. Tettem még 2 lépést, de aztán rájöttem, hogy ha már jelek napja, akkor ez egy jel. Szóval leültem és kértem egy sört 😁😁
A szállásom egy önálló apartman. Zuhany, kimostam a cuccaim, hajszárítóval elkezdtem kiszárítani a cipőm, beindítottam a fűtést és meguzsonnáztam alaposan. Aztán pihi és elindultam felfedezni Potest. Cuki kis város, sok régi házzal, folyóparttal, éttermekkel és kocsmákkal. Én egy kocsmaétterembe ültem be végül és kértem egy egytálvacsit ami tükörtojás, sültkrumpli, serranko sonka baguett és sör.... Na jó a sör nem jár hozzà azt külön kèrtem 😁. Megvacsiztam, egy ideig még elsörözgettem a pultnál a helyiek közt majd hazajöttem a szállásomra. Mára ennyi volt, holnap elindulok vissza. És az utolsó szimbólum mára:
Egy Caminon nem nézek hátra. Nem azt akarom látni ami elmúlt hanem ami jön. De a mostanin szembefordulok a múlttal, mert vissza is jövök. Nem kell félni a múltadtól, nem kell a hátad mögé nézni folyamatosan, de néha meg kell fordulni és szembenézni mindazzal, amit magad mögőtt hagytál. Nem félelemből, hanem azért hogy lásd egy másik szemszögből is. Fizikailag ha visszamész ugyanazon az úton, akkor csak nézőpontot váltasz. Lelkileg ha visszamész a múltad felé, akkor emelt tapasztalati szinten nézel rá ugyanarra.Read more
Cicera, Lafuente vagy Puente el Arrudo?
May 16 in Spain ⋅ ☀️ 9 °C
Nehéz kérdés volt ez azt meg kell hagynom 😁Azt tudtam, hogy ma elindulok visszafele. De hogy meddig menjek? Azt még útközben sem tudtam.
Cicera 20 km Potestől, és az első nagy emelkedő/lejtő után van. Viszont ott idefele a kocsma előtt megugatott egy kutya, én meg olyan helyre, ahol a kocsmába bejutni veszélyes nem megyek 😁😁
Lafuente 26 km, az már a második emelkedőn is túl van, szóval azzal túl lennék a nehezén és holnap irány onnan San Vicente, 39 km de szinte csak lefele.
Aztán végül Puente de Arrudo-ban kötöttem ki ma, ugyanazon a szálláson, ahol 2 napja voltam, ami 38 km volt, 1375m szintemelkedéssel, de hogy miért azt majd mindjárt...
Észrevettétek már, hogy a visszafele út mindig rövidebb mint odafele? Mindegy, hogy gyalog, vagy kocsival mész, hazafele mindig gyorsabbnak tűnik. Valószínűleg az az oka, hogy már nem ismeretlen a környék és nem kell annyira keresgélni, figyelni, ezért az agyunk úgy értelmezi, hogy könnyebb és rövidebb. Hát erre számítottam én is ma, aztán részben igaz lett, részben nem 😁
Az út eleje Potesből egészen a Gesztenye Parkig (így neveztem el magamban) nagyon hamar telt. Annak ellenére ráadásul, hogy rá kellett jönnöm, hogy egy "egyirányú" Camino útvonalon nem olyan könnyű visszajutni. Jelzések csak a cél fele vannak, amik amikor jösz elég egyértelműnek tűnnek, de ha visszafele mész hozzá kell rakni a merrőlt is, azaz hogy merről kellett arra kanyarodni, mert sok helyen több irányból is érkezhettél volna.
Emellett úgy döntöttem, hogy visszafele megnézem azokat az alternatív útvonalakat is, amik valami más fele visznek, szóval azért kicsit többször kellett a térképre nézni.
Viszont abban igazam volt, hogy a táj egész más arcát mutatja ha másik szemszögből nézed. Nagyon sok olyan helyet láttam meg, amit idefele nem, mert a hátam mögött tűnt fel. Ráadásul ma, ahogy teltek az órák egyre tisztább, naposabb lett az idő, szóval ami tegnap/tegnapelőtt felhőbe burkolózott az most látszott tisztán. Szóval ugyanaz az út de mégis más, sok új élmény van benne. Meg sok új érett cseresznye reggelire 😁😁
Szerencsére a tehénlevestó is felszáradt tegnap óta, szóval hamar odaértem a Gesztenye parkba. Ott megettem a tegnapról maradt kenyérből, sonkából és sajtból reggel elkészített egyik giga szendvicsmet, és elindultam az első alternatív útvonalam felé, a Sande del Rio Rubejo felé, ami elvileg gyönyörű, végig a folyó parton, tele vízesésekkel. Mivel egész nap úgy éreztem magam, mint ha enyém lenne a világ, mèg a felhőket is megkértem, hogy mire odaérek valahova húzzanak onnan, és meg is tették, itt is nagy hévvel vágtam bele az első lejtőbe, ami a tegnapi esőtől egy mocsár volt. Így lassan 900 km caminón töltött séta után először jónak láttam magamhoz ölelni az anyatermészetet és egy akkorát vágódni, mint a budiajtó a sárban 😁. Baj nem lett csak a fél oldalam sáros lett, meg csúsztam vagy 3 métert, de sikerült a patak előtt megkapaszkodni, így legalább nyakig vizes nem lettem. Viszont, ha már ott volt a patak gyosan kezet mostam, letakarítottam a botom fogóját meg a palackomat és továbbmentem vízesést bambulni. 😁 A tegnapi esőtől a patak szinte szétfeszíti a medrét, szóval irtó jól néz ki ahogy zubog lefelé.
Az eleséstől eltekintve egyébként ez az útvonal szebb és könnyebb, mint a fenti ahol tegnapelőtt jöttem, szóval megúsztam egy hegymenetet.
Innen Lebeña-ba érkeztem, ami azt jelenti hogy innen kezdődik a felmenet. Emlékszem amikor lefele jöttem tegnapelőtt, kèt dolog jutott eszembe. Hogy mennyire kemény lehet ez tűző napon, és hogy bár lefele elég kedvesnek tűnt a kacskaringós ereszkedés, felefele kemény lesz.
Na hát szerencsére tűző nap nem volt.... viszont kőkeményen, apránként, és kitartóan emelkedett 3 km-en keresztül fel 200 m-ről 850-ig. Hát, nem mondom, hogy könnyű volt... inkább kitartós mint bulis, de közben tök sokan jöttek szembe, mindenkire szórtam a mindent tudó, én már láttam mindent vigyoromat és közben az volt bennem, hogy senki nem tudja úgy értékelni, hogy a csúcson van mint aki nagyon megkűzd érte. Az ultolsó 1 km màr kifejezetten fájt, de ott meg tudtam, hogy fent vár a kis édenkertem, ahol először èreztem azt, hogy ennél nem lehet több az életben szóval kitartok... és igen, nehezen, de felèrtem és még a kis cinke is ott volt aki a fa udújába hordta be a kaját a kicsijeinek szóval teljes a béke. Ettem egy csokit és irány lefelé a sziklás kisösvényen. Mivel felfele ez kemény volt, élveztem, hogy lefele meg nem kell mászni, és röpke két eltévedés után elkezdtem magam kőszáli kecskeként aposztrofálni, úgy egyensúlyoztam lefele a botokkal a sziklák közt 😁😁. Pikk pakk Cicerában voltam.
Itt egy pillanatra elgondolkoztam, hogy megállok, de hát a kutya most is megugatott a kocsmánál, szóval a sértődésem kitart Lafuente-ig.
Nagyon nagy a különbség 600 méterről lemenni 400 ig és onnan felmászni 850-re, meg a 850-ről lemenni 400ig és onnan csak 600ig visszamenni 😁. Mire elkezdtett irtó melegem lenni a napon, már fent voltam a csúcson és elkezdett ereszkedni az út. Fél 2kor Lafuente felett elgondolkoztam, hogy ha itt maradok egy faluban ahol ugyan kapok vacsit a zarándokszálláson, de amúgy nincs semmi egyéb, tuti nem lesz jó. Szóval elővettem a másik óriás szendvicsem, és kisétáltam Lafuente-ből (IS). A következő lehetőség aludni Puente de Arrudo... hát legyen
Na így kerültem vissza ugyanoda ahonnan 2 napja elindultam. Igaz hogy 11km pluszban, de kit érdekel. Közben az irányvàltás és a nagy eső amúgy is átrendezte a környéket, volt mit nézegetni, meg találtam egy csomó szamócát is út közben szóval megvan a desszert is. Igaz, hogy az utolsó 3 km már úgy tűnt sose ér véget de aztán ideértem. A zarándokszálláson a csaj már visszatérőként üdvözöllt, kaptam megint vacsit, ( csicseribosró kolbásszal ) aztán belefutottam egy amerikai/ holland/magyar zarándokbuliba is, szóval szép nap voltRead more
San Vicente de la Barquera, 0 pont újra
May 17 in Spain ⋅ ☁️ 15 °C
Tudom, hogy azt írtam valamelyik nap, hogy szembe kell néha nézni a múltunkkal, de ennyire? Pont ott vagyok ahonnan 5 napja elindultam 😁 Na jó, helyileg ugyanott, de tapasztalásban sokkal előrébb 😁
Ma visszaértem San Vicente de la Barquera-ba. Camino szempontjából 28,5 km 617 m szintemelkedéssel, az esti sétákkal együt azért több 😁 Ez azt jelenti hogy a hivatalosan 4 naposra ajánlott utat 5 nap alatt sikerült végig sétálnom... Mondjuk oda-vissza, de ki számolja 😁. A lényeg, hogy ma ugyanott fejeztem be a Camino-t, ahonnan 5 napja elkezdtem. A Santa Maria de Los Angeles templomtól, és a Santa Maria de Los Angeles templomig. Ott van a Lebaniego 0.kilométere.
Összességében eddig 148,5 km-t sétáltam csak azért hogy ugyanott legyek? Fizikailag igen. Lelkileg? Nagyon nem. Kíváncsi lennék Frodó hogy látta a visszautat a végzet hegyétől, erről nem mesélt Tolkien, de abban biztos vagyok, hogy teljesen máshogy látta az utat mint amikor a nyakában volt a gyűrű.
Mielőtt elindultam idén, én is kicsit azt éreztem, hogy túl sok súly van a vállamon, meg a nyakamom. Itt mindent letettem, kitisztult az agyam, és van erőm újra felvenni a lantot és dalolni tovább... Ez nem a nagy áttörések sétája volt, de nagyon kellett ahhoz, hogy újra a helyemen legyek...
De hogy meséljek az útról is: a kiinduló pontom ugyanaz volt mint 2 napja, csak a másik irányba. Vasárnap van, szóval megengedtem magamnak, hogy pihenjek, egészen negyed 7-ig aludtam 😁. Mondjuk mivel az esti zarándokbuli a 3 amerikai és a 2 holland fiatallal fél 12ig tartott nekem, rám is fért a pihenés. Kényelmesen megkávézgattam, kerestem magamnak szállást estére (a zarándokszállást felújítják San Vicentében is, szóval így is, úgy is booking kell, ezért önálló szoba lesz) aztán 3/4 8 körül útra keltem, pont az ellenkező irányba mint mindenki màs 😁
Viszont így hamarabb találkoztam az igazi napfelkeltével. Általában itt hamarabb van vilàgos, mint napfelkelte, de most, így, sokkal előbb láttam napot...
Idefele úton Cades fele jöttem, de vissza az alternatív úton megyek a folyóparton, ami sokkal szebb...Annak ellenére, hogy ennyi eső után nehezebb is, de kit érdekel, időm mint a tenger, szóval elbotladozok itt akár órákig😁 A visszaút itt is a folyóparton vitt , ami a sok eső miatt helyenként nehezen járható, de van 2 botom meg egy nagy adag önbizalmam, szóval menni fog...A táj gyönyörű, baj nem lehet...néha utamat állja (szó szerint) egy két tehén, de nem nagyon tudjuk eldönteni ki fél kitől jobban, így én nyerek😁
A parti ösvény után egy kis aszfalt, majd irány fel a hegyre a sziklák közt. Teljesen más a folyóval lefelé menni, mint szembe vele 3 napja. Fel a sziklákon, majd le a másik oldalon, erről szólt a napom😁😁
Aztán jött a már ismerős vízerőmű meg a kis park, ahol megettem a reggelire szánt lekváros vajas kenyeremet és indultam tovább ....egy kis eső, lagalább felvehetem a ponchot, úgyis fázok, aztán tovább előre.
Úgy látszik, nem csak én szeretem a folyót hanem ő is ragaszkodik hozzám, mert többször is bejött elém, hogy elköszönjön, konkrétan ellepte azt az utat, ahol 3 napja átkeltem rajta 😁😁 Falépcsők, dagonya, denevérbarlag, és sziklák, és már ki is értem Muñorrodero-hoz.
Itt megint találkoztam a vicces festett kövekkel, majd még egy kis eukaliptusz erdő és sàr, de legalább az illatok többnyire jók (már amikor nem a 3 napos tehéntrágyát szagolom😁)
Viszont itt már közeledtem San Vicente-hez. Lassan, de biztosan....
Még magam mögött hagytam Serrada-t Estrada-t, elmentem Hortigal mellett és La Avebosa-ban meg is láttam San Vicente óvárosát. És újra bebizonyosodott, hogy visszafele, egy másik nézőpontból egész más jön szembe. Végre megláttam az óceánt...
Csak jöttem és jöttem, de nem akart igazán közeledni😁 Ahogy írtam tavaly is, mindig az utolsó 3 km a legnehezebb 😁 Most is úgy éreztem, hogy az már soha nem fog elfogyni...
De aztán valahogy mégis elfogyott. Még találkoztam egy kb 12 fős fiúcsapattal egyen camino pólóban és már be is értem a városba. Az első utam a Lebaniego 0. Km-hez vezetett a templomhoz. Persze zàrva van, de úgysem akartam újra bemenni. A fontos csak az volt, hogy ott fejezzem be, ahol elkezdtem.
A szállásomat csak fél 4-től tudtam átvenni, addig még volt 1,5 órám, szóval mi mást tehet az ember egy 7 órás túra után, mint várost néz😁. Bejártam az óváros kis utcáit (nem volt túl sok belőlük), megnéztem a várfalat, kimentem egy kilátópontra a templom mellett, ahonnan lehet látni a folyó torkolatát, majd elindultam a szállásomhoz.
Kis pihenés a szobában, majd cipő vissza, mert itt van az óceán a közelben és azt éreztem oda kell mennem. De előtte még megnézem a közeli kilátópontot. Pár száz méter csak felfele, de nagyon szép a kilátás az óceánra fentről. Mellette van egy botanikus kert, ha már itt vagyok, miért ne... de kint van egy tábla hogy 600 mèterre innen van a Santa Agnes kápolna romja, csak felmászok oda is. Egy darab falmaradvány a sziklaszirt szélén, de nagyon szép helyen van. Aztán vissza a botanikus kertbe, onnan irány lefele az óceánpart.
Végül leértem és bár a móló zárva van, ki tudtam mászni a sziklákon egész közel a parthoz. Itt leültem és egy bő órán át csak néztem meg hallgattam az óceánt. Hatalmas hullámok, nyugtató morajlás, újabb Marcitemplom 😁.
Aztán átmentem a másik oldalra egy kis öbölbe, ami mellett meg volt egy étterem. Éhes még nem vagyok, de szomjas igen, szóval bementem, kértem egy kávét meg egy sört és itt is üldögéltem egy órát.
Innen irány vissza az óvárosba, keresni akartam valami szuvenyírbótot, de nem volt semmi nyitva így vasárnap este, szóval akkor keressünk valami vacsit. Az első hely ahova bementem hangulatos volt, de inkább szendvicses hely, szóval csak kértem egy sört aztán továbbmentem. Végül találtam egy helyet ahol nem csak halas kaják vannak, kértem egy sonka-tojás-sültkrumpli tálat és megvacsoráztam.
Ezekkel a kis körökkel sikerült újabb 6 km-t megtenni, így eléggé elfáradtam, irány vissza a szállásra blogot írni, amibe sikeresen bele is aludtam, és csak most riadtam fel éjjel 3kor, hát gondoltam befejezem gyorsan. 😁
Így a mai távom végül 28,5 km az úton, 6 km a városban, szóval a lépésszámmal ma se volt gond. Közben vettem jegyet a reggeli buszra Santanderbe, a holnapi napot ott töltöm.Read more
1 nap Santander
May 18 in Spain ⋅ ☁️ 16 °C
Igaz, hogy második próbálkozásra, de tegnap sikerült jegyet vennem a 8:15-s buszra Santanderbe. Elsőnek csak 10:30-st láttam de aztán rájöttem hogy csak azért mert nem mára, hanem holnapra kerestem 😁
Szóval reggel megint kelés időben, megint összepakolás (bár így, hogy alig voltam a szálláson nem sok mindent pakoltam ki), és séta indul a buszállomásra. Közben elbúcsúztam San Vicente-től és a Lebaniego útvonaltól, és 1,5 óra ücsörgés a buszon. Közben legalább volt időm keresni szállást ma estére, először arra gondoltam, hogy keretes szerkezethez híven ugyanoda megyek, de végül a szomszéd utcában találtam egy másikat pár EUR-val olcsóbban. Hotel, szóval 1 estére jó lesz bármilyen is, de ez is közel van a buszállomáshoz. 😁 Ez 2 okból volt fontos. Egyrészt holnap reggel megyek tovább Bilbaoba, másrészt le akartam tenni a táskámat a recepción, hogy kivételesen ne azzal mászkáljak egész nap. Ezzel el is telt vagy 7 perc az útból, szóval elkezdtem kijavítgatni az elírásokat a Pingvinben, mert mire könyv lesz belőle legalább a nagyját szeretem megtalálni az elírásoknak 😁
Fél 10-re Santanderben voltam. Első benyomásom az volt, hogy így, világosban sokkal kevésbé elhagyatott és ijesztő mint éjszaka meg hajnalban 😁. Gyorsan elsétáltam a szállásomhoz, letettem a táskámat, és nyakamba vettem a várost meg a pulcsimat. A buszon megkérdeztem azért az AI-t mit érdemes itt megnézni ha csak 1 napra jösz.
Santander múltja a római korig nyúlik vissza, aztán kiürült de a XIII. században újra benépesült és kereskedelmi jogot kapott, amitől nagyon elkezdett fejlődni. Aztán 1893-ban egy dinamitokat szállító hajó robbant fel a kikötőben így először az semmisült meg majd 1941-ben hatalmas tűzvész volt, így szinte az egész leégett és újra kellett építeni. Szóval ezeréves múlt ide vagy oda, de túl sok látnivaló nincs 😁. Szóval Gemini baráném azt ajánlotta nézzem meg a katedrális, a parti sétánykokat meg ha van kedvem, a Magdalena félszigetet, aztán meg egyek valamit a Cañadio téren mert ott nagy a nyüzsgés 😁Ja meg van egy lift a városban ami felvisz a legmagasabb pontra, egy kilátóba.
Szóval kicsit újragondoltam amit javasolt. Először elindultam visszafele az El Camino Norte útvonalán (az itt keresztül megy), így el is jutottam egy alagúton keresztül a Santander katedrálishoz. Zarándokoknak ingyenes, szóval bár én nem itt zarándokoltam, azért bemegyek és megnézem. Belül kis kerengő, aztán 2 egymásra épített gótikus templom egyben. Nagyon szép egyébként.
Innen továbbmentem az El Camino jelzéseket követve és kiértem az óceánpartra egy parkba a Centro Botin-hoz. Természetesen egyből a víz felé vettem az irányt és végigsétáltam a parton. Itt a Camino követésem véget is ért, mert az út az óceánba vezetett, ide hajóval érkeznek a zarándokok (pont jött is egy csapat mikor ott voltam), szóval nem követem tovább. Viszont a partot igen, akkor megnézem a strandokat meg a Magdalena félszigetet. Végigmentem a park mellett a parton, aztán a kikötő után végignéztem, ahogy egy csapat gyerek vízre ereszti a kis gyakorló vitorlásokat. Elmentem egy egyetem mellett, aztán egy kutyás strandon néztem, ahogy játszanak a kutyik egymással meg a hullámokkal.
Így jutottam el a Playa de la Magdalena-ig, ami egy több kilométer hosszú homokos strand. Bár még nincs túl meleg, a víz meg kifejezetten hideg, de úgy döntöttem a víz mellett/benne sétálok végig. Cipő, zokni le, nadrágszár felhúz és már fagyott is le a lábfejem a vízben 😁 Így sétáltam el egészen a Magdalena félszigetig, ami egy szép, parkosított terület, néhány kilátóponttal, a tetején meg egy kastéllyal, ami a spanyol királyi család nyári rezidenciája volt régen. Ennek megfelelően óriási és csicsás, de hát a királyok már csak ilyenek.
Innen elindultam a félsziget túloldalán lefelé, van ott valami belső tó. De előbb volt egy "hajókiállítás" a parton. Aztán ott volt a belső tó, de feltűnően sok kerítés meg ösvény vezetett mellette és elég sokan álldogáltak az egyiknél. Mikor odaértem megláttam miért, 2 gondozó éppen etette a kisfókát meg az anyukáját 😁😁Igen, fókák voltak a kis belső tavakban, a 3 tóban összesen 9 fóka. Elnézegettem milyen cukin játszanak, meg úgy próbálnak kinézni a medencéjükből hogy fel-fel ugrálnak. Nagyon cukik.
Ahogy továbbmentem a következő strand felé rájöttem, hogy mindjárt 1 óra és még ma nem ettem semmit, szóval megálltam egy étteremnél aminek a terasza az óceánra nézett és ettem egy Ibériai Jabón krokettet ami krokett csak van benne sok sonka meg valami szósz. Finom volt, meg a sör is mellé amit kértem.
Ebéd után irány az El Sanrdinero strand, ez is nagyon felkapott környék. Itt is lementem a homokba, de most cipőben mert nagyon macerás volt visszahúzni a homokos talpamra, de így se volt rosszabb. A strand túlvégén megálltam nézni, ahogy egy csapat gyerek épp szörfözni tanul, aztán megláttam még egy kiszögellést a parton. Ránéztem, van ott valami kilátópont a Miradour de Cabo Menor, hát menjünk fel. Szép kis sétány visz ki egészen a szigetcsúcsig, közben több öböl, az egyikbe le is mentem és kimásztam a sziklákon egészen a víz fölé, majd a legvégén kimentem egész a szigetcsúcsig olyan sziklákon, ahová a gyerekeket sose engedném fel. De olyan szép volt és vonzott magához, nem tudtam kihagyni 😁
Ezután már nem mentem tovább, elindultam visszafele. Úgy döntöttem megnézem azt az üvegliftet amit ajánlott az AI. Térkép elő, az út egy egyetemi sportparkon megy keresztül, szóval előbb oda megyek, de amíg lehet szigorúan a parton 😁.
A sportpark szép nagy terület volt, onnan az egyetemen át vitt ki az út sok sok lépcsőn. Azt még nem írtam de Santander az óceánparttól nagyon hirtelen emelkedik felfele, egy dombtetőre és köré épült, ezért nagyon sok a lépcső meg a kapaszkodó. Viszont most egy olyan dolog jött elém, amit ritkán látok, de itt tök sok van. Tele van a város szabadtéri mozgólépcsőkkel meg mozgó járdákkal, mint a reptereken 😁. Egy ideig felvitt a mozgólépcső, aztán kisutakon kavarogtam tovább felfelé, mígnem egy kis toronyhoz értem. Gondoltam felmegyek megnézem hol van már az a lift. Hát kiderült, hogy én a lift felső szintjéhez jöttem fel, szóval a toronyban magasabban voltam mint a lift, felmásztam a város tetejére kb. 😁. De a kilátásért megérte, és lefele is tud vinni az a lift.
Innen elindultam vissza az "óvárosba" sok vicces falfestmény mellett, és leértem a Plaza del Principe-re, a főtérre. Innen tovább kavarogtam, találtam pár templomot aztán visszajutottam a katedrálishoz. Itt leültem egy kicsit, ittam egy kólát meg egy sört aztán az alagúton át visszamentem a szállásra átvenni a szobám, meg pihenni egy fél órát, mert már 21 km-t mentem ma is.
A szoba egyszerű hotelszoba, kis pihenő, aztán megint nyakamba vettem a várost, mert még ajánlott egy terecskét az AI ahol elvileg jó éttermek vannak. Nem akartam egyből oda menni, inkább elkezdtem bebarangolni az óvárost. Nem volt egyszerű mert hogy kb nincs. Van pár régebbi épület, meg terecske, de eléggé szétszórtan egymástól, és egyik tèren sem volt az az óvárosi hangulat tele èttermekkel, csak itt-ott egy egy hely, és vége. Próbáltam keresni ajándélboltot valami caminós emlékért, de az egész városban nem volt semmi ilyesmi sehol, viszont így bejártam az egészet. Közben találtam egy régi piacot, ami most gasztrobár, és tök jól néz ki de nagyon meleg van bent szóval nem itt fogok enni. Végül 2 óra sétálgatás után, mikor már minden kisutcába benéztem, de egyik sem fogott meg annyira hogy beüljek ott enni (főleg hogy a legtöbb az halas hely volt) meguntam, és az első helyen ahol megláttam kiírva hogy pizza, leültem és kértem egy margarita pizzát. Közben megvettem a buszjegyemet reggelre Bilbaoba, 8kor indulok, szóval vissza is jöttem a szállásra lepihenni.
Végül az első pihenős napomon csak sikerült 29 km-t megtenni. A város zaja zavaró volt de a nap nagy részét az óceánparton, meg parkokban töltöttem, az meg nagyon jó volt. Szóval mindent összevetve, Santander egyedül nem olyan nagy élmény, de a környéke meg a partjai kifejezetten azok.Read more
Bilbaoi séta és újra Korda Gyuri
May 19 in Spain ⋅ ☁️ 25 °C
Ma reggel a 8 órai busszal átjöttem Bilbaoba. Úgy döntöttem tegnap, hogy Santandert egyedül kimaxoltam, megnézem inkább Bilbao-t is. Még ittam egy kávét a Santanderi buszállomáson és kezdődhet a 1,5 óra üldögélés. Mondjuk ahhoz képest, hogy otthon, az indulás előtt még azt számolgattam, hogy hétfő estére valahogy vissza kell jutnom San Vicente-be, ha más nem taxival, mert a ma reggeli San Vicente-Bilbao buszt el kell érnem, egész sok minden extra belefért 😁.
Na de vissza Bilbaoba. AI barátomat itt is megkérdeztem mit ajánl ha van 8 órám Bilbaoban, csinált is egy utitervet a legfőbb látnivalókról, szóval azokat mindet bejárom, de azzal nem kalkulált, hogy én nem togyogok, hanem sétálok, mert délre már mindent megnéztem, sőt többet is 😁.
De mi volt a terv? Azèrt azt is leírom😁.
Első uticél a buszállomástól, a Bilbao Intermodaltól a folyópart. A városon fut keresztül a Nervión folyó, szépen kiépített, parkosított sétánnyal a parton. Már itt eltèrtem egy kicsit az utitervtől, mert megláttam egy másik parkot, szóval előbb oda mentem be 😁. Innen séta a folyóparton a Guggenheim Múzeumig. A múzeumot 2 "szobor" őrzi 2 oldalról, egy hatalmas réz pók (Maman) és egy virág kutya (Puppy). Igen még nevük is van 😀. A folyó felől nézve maga a múzeum épülete is elég furin néz ki, csillg villog, meg kanyarog összevissza, elég látványos. Mellette van egy kis tó, ott éppen vízpermettel burkolták ködbe az egészet, ami szintén jól nézett ki, mint ha ködben mennél. Aztán egyszer csak a ködből előbukkant a kb 10 méter magas óriáspók, ami csak úgy csillogott a reggeli napfényben szóval elég ijesztő látvány volt, de tök jól nézett ki. Innen meg kell kerülni az épületet, felmenni vagy 100 lépcsőn (na jó, csak 60) és ott áll Puppy, aki most sajnos épp kutyakozmetikában van, fel van állványozva az egész, és nyírják meg cserélik a virágokat, szóval csak a mellette lévő tábláról látni, hogy is nézne ki.
Ha már itt vagyok, bemegyek a múzeumba is. Persze, csak egy kávé-croisson-csokis süti kombóra, elég az a kultúrából 😁. Kényelmesen megeszegetem, közben kisebb harcot vívok a verebekkel, akik már a számból ki akarják venni kb a morzsákat, de végül sikerül megállapodnunk, hogy az övéké csak az, ami leesik.
A múzeumi élmény után irány vissza a folyópart, és séta a parton végig. Egy kis hídnál átmegyek a túloldalra, mert tök szép villák vannak, meg árnyékosabb is, és kezd irtó meleg lenni. Így sétálok végig egész az óvárosig, és közben nézegetem a házakat mindkét oldalon. Elég jó stílusa van a folyóparti résznek, nagy, fabetétes házak, ligetek, játszóterek.
Az óváros előtt egy újabb park van, a végén a San Nicolas templommal. Bent orgonaszó, szóval bemegyek megnézni.
Aztán irány az óváros amit a helyiek Siete Calle-nak is mondanak mert 7 utca az egész, meg egy csomó keresztutcácska. Valahogy ezt a hangulatot kerestem tegnap Santanderben, vagy legalábbis hasonlót. Szűk kis utcák, sok kiülőhely, kicsi boltok (persze itt sincs egy darab Camino logós ajándék se) terecskék, templomok. Mindez nagyjából egységben.
Először végigsétáltam a legfelső utcán ki a legvégéig, aztán elkezdtem csak úgy barangolni. Nagyon hamar belebotlottam a Bilbao Székesegyházba a Basilica Chatedral de Santiago-ba. Ha már itt vagyok, és Camino, akkor bemegyek ide is. Zarándokoknak csak 5 EUR, szóval persze, hogy pecsétet is kérek még ha nem is a Norte-n mentem, főleg, hogy így olcsóbb is 😁.
A bazilika nagyon szép belülről, van kis kerengője is, meg bárhol utazhatnak a kapunyílásai mert mind bérletes (tudom Anyuka hogy bélletes, de ezt sose hagyhatom ki). Ráadásul a jeggyel egy másik templomba is bemehetek majd, szóval megérte. Amúgy ez volt az AI következő ajánlata, a katedrális.
Innen kijöttem, és mivel láttam az egyik kis utca végén egy érdekes épületrészt elindultam arra. Nem túl nagy az óváros szóval pár perc alatt ott is voltam a következő ajánlott helyszínen a Mercado de la Libera-nál (Erriberaco Merkatura a másik neve) ami Európa egyik legnagyobb fedett piaca. Nagyon szép épület, szóval itt is végigsétáltam mind a 3 emeletet, egyik része kifejezetten gasztro piac, tele kis éttermekkel, de még nem ért le a Croissan szóval nem voltam éhes.
Ahogy kiléptem a piacról belebotlottam a Szent Antal templomba, ide szól még a másik jegyem, szóval kihasználom, ide is bemegyek. És ezzel kb bejàrtam mindent amit az AI ajánlott, és még csak dél van 😁
A város újabb részébe nem vágyom, szóval elkezdtem módszeresen eltévedni az óvárosban. Próbáltam minden utcát, és keresztutcát bejárni, közben meg nézegettem a bazárokat hátha van valami Camino-s, de sokkal büszkébbek a helyiek Puppyra meg Mamanra, meg arra hogy Bilbaonak hívják a várost, mert mindenhol csak ez a 3 téma van. De bezzeg olyan bolt volt, ahol egy kézműves lány gyártott kakiló szobrocskákat, hogy mindenki kakil. A királynő, a manók, az orkok de még a Beatles is 😁. Egy óra alatt bebarangoltam az óvárost, és már minden másodjára jött velem szembe, szóval úgy döntöttem megkeresem az egyetlen helyet, ahol láttam Pastel de Natalt (piskótába ültetett vaniliás süti), amit az óváros főterén, a Nueva Plaza-n meg is találtam, szóval kértem egyet meg egy almás tortát meg kávét és kényelmesen megeszegettem.
De még csak 2 óra, mi legyen? A reptéri busz 40 perc alatt kivisz a reptérre, és 15 percenként jár, nem akarok ott ülni 5 óra hosszat. Szóval térkép elő, és megkerestem a legközelebbi kilátópontot. Nincs is messze egy nagy park, aminek a tetején van egy Miradouro, hát hajrá...
Mivel kilátópont, természetesen fent van, irány a lépcsősor 😁 Pont 300 lépcsőfok , de ezt felfele elfelejtettem megszámolni szóval kénytelen voltam ugyanott lejönni😁😁. Fent persze észrevettem, hogy a lépcsők melletti aluljáróba ha bemegyek, lett volna lift is de hát abban mi a kihívás. Megkerestem a kilátópontot, és egy ideig elnézegettem onnan a várost. Meglepően csendes volt ez a rész, ami jól esett.
Mire felértem egyébként nagyon meleg lett, kezdtem megsülni a napon, ráadásul a kilátópont sem árnyékban volt. Éreztem hogy nagyon tűz rám, és hát ugye nem vettem naptejet a héten mert a hegyen hideg van, szóval elindultam a fák felé a közelben és leültem egy padra. Még csak 2 óra volt, időm rengeteg, szóval ott az árnyékban, a csendben elkezdtem megírni a blogot meg nézelődtem, mert velem szemben egy kutyafuttató volt és mindig jött valami kutya játszani😁. Elücsörögtem így vagy 3/4 órát, aztán újra útra keltem, körbejártam a parkot ha már feljöttem. Tök sok kifekvős padocska, szép kilátás a városra, szóval jó kis hely. Rengetegen voltak a fűben túratakarókon vagy a kiülőkön és napoztak. Vicces hogy a park a helyiek tengere 😁. Megláttam egy óriási kéményt is a park közepén. Mint kiderült itt acélöntöde volt, de mostanra csak ez az egy kéménye maradt meg, amit viszont műemlékként őríznek.
Miután körbeértem a parkon már teljesen ropogósra sültem, szóval ennél lehet jobb a reptéri légkondi, elindulok oda. Most úgysem taxizok, hanem busszal megyek ki, szóval még oda is el kell sétálni a buszmegállóba ahol fel tudok szállni, ami innen azért vagy 20 perc séta. Szóval vissza a lépcsőkhöz, megszámoltam lefele, hogy mennyit jöttem fel, aztán át az óvároson vissza a folyópartra. Egy ideig követtem a folyót, majd egy újabb 68 lépcsőfokkal feljebb lévő utca végén ott is volt a megálló. 5 EUR, és elvileg 10 perc múlva kb jön egy.
Végül 15 lett de legalább felfértem, bár elég necces volt. És 20 perc alatt itt is voltam.
Gyors biztonsági ellenőrzés, aztán irány a duty free, de itt sincs semmi caminos, szóval ebből lehet csoki lesz a gyerekeknek😁.Viszont még van több mint 3 órám a reptéren, amit egy ideig kóválygással töltöttem, de aztán leültem egy kajáldába és rendeltem egy hamburgert ami kifejezetten jó is volt meg jól is esett mert ma még csak édességet ettem 😁
Így végül ma is sikerült 18 km-t sétálni Bilbaoban teljes menetfelszerelésben és még legalább 2-t a reptéren is, szóval ma sem sokat pihent a lábam. Na majd most, amíg a gépre várok, meg a gépen pihentetem.
Mivel nem hazamegyek még ha leszállt a gép, hanem maradok Vecsésen, mert holnap céges rendezvény van, ma el fog maradni a Home sweet Home bejegyzésem. De lehet majd utólag még hozzáteszem😁. Viszont azért amikor leszállt a gép még egy zárszóra visszatérek (meg persze a statisztikára is😁)Read more
Budapest Airport és zárszó
May 19 in Hungary ⋅ 🌙 12 °C
Szerencsésen leszálltunk Ferihegyen, az út nagy részében próbáltam vagy úgy tenni, mint aki nem magyar, vagy csak bámulni ki az ablakon, vagy olvasni, amibe úgyis belealszok a gépen. Az elmúlt héten már az is nagy dolog volt ha, angolul tudott valaki, de főleg spanyol hangokat hallottam, amihez képest kicsit sok most a telezsúfolt gépen hallgatni a társaságok tipikus magyar poénjait 😁😁
Na mindegy eltelt, az a lényeg.
Ahogy már többször leírtam ez most nem a szokásos Home sweet Home befejezés lesz, ma Vecsésen van szállásom, mert holnap már Work sweet Work van, igaz, hogy egy nagyszabású csapatépítő offsite-on, ami azért más mint a klasszikus munka, de akkor is elég hirtelen váltás lesz az 1 hét magány után egy 150 fős bulival nyitni 😁. Bár amúgy a kiszakadás is hirtelen volt, szinte az első pillanattól el tudtam engedni a munkahelyi dolgokat és magamra koncentrálni.
És hogy mit is tudnék összefoglalóként írni erről az útról? Sok mindent, de azért próbálom tömören összefoglalni.
A Camino Lebaniego gyönyörű környezetben megy végig a teljes útvonalán, ami miatt nagyon jó választás az elvonulásra. Minden nehézségével együtt nagyon hamar közel hozza hozzád a természetet. Az emberi hangokat kiszorírja a madárzaj, a tehénbőgés, birka bégetés vagy a szamár ordítása(vagy a rohirok kürtje, ki tudja), a belső hangokat pedig a látvány, és a folyó csobogása mossa el. (Nekem az eső is).
Nem az volt a célom, hogy bármit megoldjak, végig gondoljak, vagy hogy választ találjak rá. Az volt a célom, hogy kiürítsem az elmém, kicsit lelassítsak, újra csendre leljek fizikailag és lelkileg is, amit abszolút sikerült elérnem. Nagyon hamar, az első kilométereken, az első eukaliptusz illatnál visszajött az a zarándoknyugalom, amit lehet mások fáradtságnak vagy befordulásnak látnak, de mi tudjuk, hogy belül ez egészen más. És újra megtaláltam a természet hangjait, idén főleg a madarak által és a folyók erejével.
Gyorsan rohantam végig? Nem hiszem! Nekem ez a tempó a kényelmes. Ráadásul két különböző nézőpontból is ránéztem ugyanarra , ami még több gondolatot ébresztett bennem.
Nem akarom ismételni amiket leírtam, de szerintem a legfontosabb az, hogy mindíg van másik nézőpont, és mindíg van alternatív útvonal, vagy új út ahol megoldásra lehet találni.
Engem nagyon megerősített ismèt lelkileg az elvonulás, és feltöltődve, új erőkkel tèrek haza.
Most újra a szögre akasztom majd a túrabotomat, de még mindig nem végleg.... Várom a következő kalandokat...
Addig pedig zárásként a szokásos statisztika:
8 nap alatt megtettem összesen 4419km-t
Ebből 7 nap alatt megtettem gyalog
- gyalog 209,03 km-t
- összesen 364.433 lépést
-annyit másztam felfele mint ha 1005 emeletet másztam volna meg, összesen 5.621 méter szintemelkedéssel.
- és ennek ellenére kifejezetten jól vagyok 😁. Bár a cipőm lehet nem éli túl a következő mosást, de Én jól vagyok!!! Estoy muy Bien!
Hasta luego mi amigos!
Hamarosan folytatjuk....Read more
Jó utat neked édesem!❤ [Ildiko nadasne]