Vizikaland és Alicante Tapas vacsi

A tegnapi részleges és megszakításokkal tarkított alvás-nemalvás meghozta gyümölcsét, teljesen kiütötte magát a család. Én 8-kor keltem, de még fél 9-kor halvány jelét se láttam annak hogy bárki is megébredne a családból, így elmentem futni egyet. Alicante irányába a parti sétányon elfutottam egészen Fabraquer-be, a Playa MuchaVista-ra. Viccesek a spanyolok, nem bonyolítják túl az elnevezéseket. A miénk a Costa Blanca, a fehér part, a szomszéd öböl, ami sokkal szélesebb és nagyobb területet lehet belátni róla, a Playa Muchavista, ami annyit tesz hogy "sokatlátó strand", mert messze el lehet látni 😁😁
Na szóval futottam egy 7km-es kört, de 8 után már perzselő napsütésben és hőségben azéet nem a legpihentetőbb futásom volt életemben. De legalább majdnem végig a tengerparton.

Mire visszaértem, Zsuzsi már ébren volt, a fiúk még nagyban aludtak. Szóval 10kor már csak felvertük a bandát, hogy valami történjen is ma, hoztunk pár dolgot a közeli supermarketból reggelire, ettünk, és délben már el is indultunk a partra 😁
A terv mára az volt, hogy a fiúk felmehetnek a vizi ugrálóvár/akadálypálya monstrumra, aztán átmegyünk a tegnapi sziklákhoz búvárkodni. Szerencsére van itt a szálláson strandszék meg napernyő, azt magunkra aggattuk, a camino-s hatizsákomba belesűlyeztettük az összes többi cuccot (törcsik, vizicipők, búvárszemüvegek, víz, könyvek és némi gyümölcs és nasi) és elindult a tevekaraván a homokban...
Lecuccoltunk az ugrálóhoz közel, és irány a víz. Kicsit hullámosabb mint tegnap, meg a szél is jobban fúj, néha elered a forró eső, de legalább kibírhatóbba hőség. Az ugráló-dühöngő-felfújt viziszörny gyerekenként 14EUR egy óràra, de Artinak kísérő is kell, szóval én is kapok egy mentőmellényt és irány a 100 méterre úszó erőd. Amíg a srácok az akadályokon próbálnak átjutni, én a vízben lebegek a közelükben, csak néha kell felmenni segíteni kijutni meg egy párszor kilőni őket. Közben egyre erősödik a hullámzás, ami Brúnóban okozott némi matrózbajt, teljesen tengeribeteg lett és kűzdött a hányingerével de így legalább nem kellett könyörögni az 1 óra végén hogy menjünk kifele.
A hullámok miatt mégse tűnik jó ötletnek ma a sziklák között búvárkodás, és ugrálás így arról letettünk mára. Helyette még egy kis hullámverés Artival (szó szerint mert a parthoz közel beálltunk, vártuk a nagy hullámokat és próbáltunk megkűzdeni velük) aztán felmentünk a lakásba egy rövid pihenőre, lehűlésre. Az új terv, hogy 5 körül bemegyünk Alicante-ba villamossal, sétálgatunk aztán vacsizunk egyet valahol.

Szerencsére az optikusomtól kaptunk egy helyi tömegközlekedési kártyàt, amit fel.lehet tölteni 'jegyekkel" és még olcsóbb is így nem kell sokat keresgélni a jegypénztárakat. Egy kis szieszta után rövid séta a villamosig, érvényesítettünk 4 jegyet a kàrtyáról, aztán a villamoson egy automatában még töltöttünk rá 10 jegyet 5 ,5 EUR-ért (olcsóbb mint bármelyik magyar tömegközlekedési jegy) és röpke 15 megállóval és 40 perccel később a Mercat állomáson voltunk Alicante óvárosi részén.

Szinte azonnal elénk ugrott a Mercado Central d'Alacant ami egy 1921-ben épített gyönyörű, hatalmas fedett piac de sajnos már zárva volt. Innen elkezdtünk random sétálgatni az óváros és a tenger irányába, és hamar bele is futottunk abba a tapasos étterembe ahova Zsuzsi este el akar minket hozni a Tapas en Tablas-ba, de erről majd később.
Kicsit továbbmenve a Calle San Francisco-ra jutottunk, egyenesen a Calle de las setas-ba, ami egy utcácska ahol mindenhol óriási festett gombák vannak az úton. Mosolygó, mogorva, molyrágta, és gombaházikó alakú is, nagyon mókásak. Itt vettünk a fiúknak egy gomba tövében egy bubble tea-t és mentünk tovább. Az utca végén van a Plaza Calvo Sotelo, egy kis parkocska nagy fákkal, itt megálltunk fáramászni meg menedéket keresni a hirtelen lezúduló eső elől, aztán tovább mentünk a tengerpart irányába a Passeig Esplanada d'Espanya irányába ami egy különleges tengerparti sétány hatalmas pálmafákkal, és olyan mozaik kövekkel kirakva ami egy kész optikai csalódásdömping . Olyan mint ha hullámozna, pedig nem is 😁
Innen felsétáltunk a Basilica de Santa Maria-hoz ami egy gótikus valenciai stílusban épült barokk templom, majd elindultunk újra megkeresni a Tapas en Tablas-t .

Na és akkor a Tapas en Tablas: először is, mi az a tapas? A tapas a spanyol gasztronómia egyik jellegzetessége, rendkívül sokféle kajára illik, tulajdonképpen bármiből lehet tapas, amit kis adagokra fel lehet osztani: apró szendvics, kolbászkák, sonka stb és kis adagokban adják oda. A magyar nyelvben kb a falatkák rá a legjobb szó. Jó mert nem nagy adagok, sokfélét meg tudsz kóstolni és rádasul ami nem ízlik abból nem egy egész tányérral küldesz visszay csak 1-2 falatot.
A Tapas en Tablas pont ilyen hely. Itt ráadásul nem rendelsz, hanem folyamatosan készülnek a tapasok, és a pincér egy nagy tálcával körbemegy, elmondja mi az, ha tetszik veszel le annyit amennyit szeretnél kis fa táblákon (ezért Tablas). Minden kis fatábla 1,8 EUR, mindegy mi volt rajta. A végén az alapján fizetsz a kajáért, ahány fatábla van az asztalon. Beükltünk, rendeltünk limonádét, mojitot, sört, és jöttek a fatáblácskák. Ettünk sonkákat kis kenyérkéken, különböző kolbászkákat, sajtrudat, spanyol tortillat (krumpli és tojás) jalapenos sajtgolyót, nuggetset, kagylót, garnélát, és a fiúk örömère még csirkeszárnyat is. Végül 29 tálkánk lett 😁😁, kész jenga alap...

A Tapas után irány a villamos, de még azért egy fagyizás belefért mert az mégiscsak masik gyomorba megy, aztán 30 perc villamosozás után megint El Campello-ban vagyunk. Még pár sört veszünk egy kisboltban a blogíráshoz, és fél 11kor már a teraszon ülünk mind a 4en, kis beszélgetés, aztán már csak én maradok blogot írni éjfélig.

Hogy mi lesz holnap? Majd reggel eldöntjük... Mára ennyi is elég volt...Read more