Sziklasziget, búvárugrás és La Vila Joiosa

A mai reggelen is én voltam a kiskakas aki mindenki előtt már kukorékolt és negyed 8-kor már nem bírtam tovább fetrengeni. Kávé a teraszon, szöszmötölés, de mivel még fél 9kor is csend voltyés enyhén fúj a szél, ami hűti a levegőt is, ma elfutok a másik irányba, hátha ott is látok valami újat.

Szóval le a partra, és balra a sziklás félsziget felé elindulok. A félsziget túloldalán több csendes kis öböl fekszik, ezek is jók lehetnének búvárkodásra mert kavicsos talaj, nem olyan zavaros mint a homokos part, aztán az út elhagyja a partot. Vagyis inkább az ösvény megszűnik, és nem sziklamászáshoz öltöztem hanem futáshoz szóval a kis utcákon elindulok felfele. Dimbes dombos utak, néha egy lejárat a partra, ahol általában le is megyek (szó szerint, mert egyre meredekebbek a lejárók), de nincs új parti sétány szóval vissza az útra. Elfutok egy nagyon cuki spanyol házikó mellett, rengeteg kis ablak, sok sok szoba, belső udvar és a Pueblo Espanol étterem (spanyol falu) aztán bekeveredek egy sorompóval lezárt lakóparkba ahol meg a spanyol haciendakat megszégyenítő györörű házcsodák közt futkározok. A lakópark persze zárt, így a végén forduló és irány haza.

Mire hazaérek, csodák csodájára már az egész család...alszik 😁😁
Na jó, túlzok mert Brúnó pár perc múlva kijött, aztán Zsuzsi is, csak Arti durmolt 10ig 😁

Reggeli, cuccok bepakolva a túrahátizsákba, és délben már indulunk is a sziklafélszigethez. Az a terv hogy a fövenyen lecuccolunk, bívárkodunk a sziklák mentén, aztán hullámzás mértékétől függően megpróbálunk keresni olyan sziklákat ahol nem kapok egyből infarktust ha Brúnó leugrik. Mondom, ez csak a terv, ami időközben változhat. És változott is....
Addig megvagyunk hogy lepakolás, bár kellett minden kőműves szakértelmem és kőműves dekoltázsom amíg a napernyő vasát körbeépítettem annyira hogy ne fújja el a szél. Aztán jött a búvárkodás, ami egy ideig ment is de találtunk egy alacsonyabb, kb 2 méteres sziklaperemet ahol Brunó nagyon le akart ugrani. Szívroham ide vagy oda, 5 perc múlva 3man ugráltunk fiúk míg Zsuzsi a vízben próbálta újrakalibrálni a pacemaker-ét 😁. Közben megláttuk, hogy a föveny mellett a vízben van 2 szikla ami alatt barlangok vannak, akkor nézzük meg azt is, majd elindultunk úszva a félsziget csúcsa felé, de mikor Artúr kezdett fáradni felkapaszkodtunk a sziklákon a partra és gyalog kimentünk a szigetcsúcsra. Itt volt egy kis belső tó, ami olyan volt mint ha régen egy épület lett volna itt szobákkal, itt körbeúszkáltunk minden kis helyiséget, átúszkáltunk a régi ablakokon és ahol ki lehetett mászni a partra ott ugrálóbajnokságokat rendeztünk. Végül gyalog átmentünk a félsziget másik oldalára is, ahol volt egy hatalmas sziklaszirt, kb 4 méteres, alatta a hatalmas hullámokkal. Brúnó nagyon szeretett volna leugrani, de egy öböl volt ott ami körbe volt véve sziklákkal szóval a hullámokra is figyelni kellett, meg a mélység is változékony volt. Elsőre nemet mondtunk, de annyira vágyott rá, hogy végül leküzdöttem a tériszonyomat, és előrementem bátorítónak, meg hogy megnézzem hol a mélyebb, hova ugorjon. Szóval elbúcsúztam mindenkitől, ugrottam, majd lent megvártam Brúnót és kiúsztunk a partra. 😁

Még vagy 1 órát elvoltunk a parton, a fiúk urgáltak, mi néztük meg pancsoltunk, aztán irány a szállás egy kis pihenésre, meg a bolt egy kis bevásárlásra. Nasik, gyümölcs, sör...csak a legfontosabbak 😁

A délutáni szieszta után összeszedtük magunkat és irány a villamos. Úgy döntöttünk àtmegyünk La Vila Joiosa-ba, ami egy közeli kisváros, kimegy a villamos, és állítólag nagyon hangulatos kis utcácskái vannak csupa színes házakkal.
A villamos ebbe az irányba valami zseniális. Nem a petőfi teret meg a blahàt látod az ablakból hanem a tengert, meg hatalmas sziklákat, szóval az a fél óra hamar eltelt.
Ahogy odaértünk belekeztünk a Nádas féle módszeres eltévedés taktikába, és elkezdtünk kóborolni a kisutcákban. Tényleg nagyon hangulatos, kis sikátorokban színes házak, amik ráadásul annyira keskenyek hogy kb egy egy szoba fér el egy szinten, és egy csomó helyen a bácsikák a bejárati ajtó elé kitették a kis széküket és úgy nézték a TV-t a földszinti konyhában az utcáról, közben meg beszélgettek. Elkóboroltunk egész egy kis "folyópartig", (víz nem sok volt benne de sok sok híd van felette) és onnan a tengerig, ahol kiültünk a mólóra a naplementében hullámokat nézni.

Mivel alapvetőleg vacsizni jöttünk ide, elkezdtünk éttermet keresni. Megnéztük az ajánlásokat, majd inkább sétáltunk a part mentén és nézegettük az étlapokat még végül kikötöttünk a Via Toscana-ban. Zsuzsi meg Arti ettek egy pizzát, Brúnó egy BBQ Sertésbordát, én meg egy Fiorentina Sertésszűz tálat, meg persze sör és sprite, és jól bevacsoráztunk.

Vacsi után elindultunk vissza a villamoshoz, és út közben azért kóvályogtunk még egy kicsit, mert tök jó hangulatú a város. Idefele láttunk egy kisutcában egy kivetírővásznat, amire az volt írva hogy mozi de el nem tudtuk képzelni hogy ez milyen mozi lehet mert egy keskeny sikátorban van a vászon, az utca meg középen lépcső, szélen járda. Hát megtaláltuk. Irtó cuki volt, mert ment egy film a vászonra vetítve, az utcácska szélén néhány hangfal, középen meg műanyag székek a lépcsőkön, fokonként 2-3, és így egymás felett mindenki látta a filmet, és rengeteg ember a székeken. Ültek és boldogan nézték a filmet . Az ember ilyet csak filmekben lát, és itt meg tényleg filmet néztek az utcán....nagyon jó volt.

Villamossal indulás haza majd amikor èrvényesíteni akartam a jegyeinket kiírta a gép hogy zónán kívül vagyunk, az automata meg le volt zárva. Térképbszerint El Campello és Vila Joiosa közt van egy határvonal, onnan már más zóna vonatkozik a villamosokra (mint a Hév Pesten) na ezt idefele nem tudtuk, így nincs jegyünk az első 2 megállora visszafele szóval ment az imádkozás hogy átlépjük baj nélkül a zónahatárt és aztán már minden OK lesz. De most már ezt is tudjuk, és megúsztuk.

11-re haza is értünk, mindenkit ágyba tereltünk mert holnap kirándulós nap lesz, (apa bolgodságáért elhagyjuk a partot) és reggel kelni kell, csak én írom még a blogot a teraszon 😁Read more