A kapott lehetőség és az Indulás
August 19 in Hungary ⋅ ☁️ 17 °C
Na mielőtt még véget ér a nyár pont belefér egy újabb utazás. A cél ezúttal Spanyolország, Alicante (Katalánul Alacant), vagyis a mellette fekvő El Campello.
Miért pont ez?
Mondhatnám hogy azért mert 553 napos a spanyol daystreak-em a duolingóban, de mivel részben Katalán terület lehet pont nem sokat fogok vele érni mert a Katalánok nem szeretik annyira a klasszikus spanyolokat. De azért ez inkább Barcelona környékére igaz, Valencia tartományban már jó lehetek.
De valójában azért, mert a Nyárai-Agárdi birtokrendszer kibővült egy El Campello- i téli rezidenciával, amit tavasztól őszig kiadnak, és megkaptuk tőlük mélységes mély tiszteletéül hosszú évek óta tartó barátságunknak, így a szállásköltség meglehetősen kedvező. Ráadásul az apartman a tengertől 200 méter, így ideális családi nyaralásra.
Szóval már tavasz óta ment a járatkeresés és a variálás, mert persze a hormuzi szoros körüli mizéria rendesen fellőtte a repjegy árakat az egekbe (ha már a gép is ott megy) . Azt tudtuk hogy kb augusztus utolsó 2 hete az egyetlen amikor a gyerekeknek nincs más tábor vagy egyéb elfoglaltság, szóval ezen a 2 héten belül tudtunk tologatni. Végül találtam 2 napot amikor viszonylag "alacsonyabb" volt az ár, így 08.19-08.27 lett az időpont.
Túl sok előkészítés nem kellett. Utasbiztosítás még mindig van, személyik érvényesek, EUR-t folyamatosan váltogattam szóval az is van még.
Az utolsó hetekben a 4 kézipoggyász mellé még beugrott egy 26kg-s feladós bőrönd, nehogy előre kelljen sakkozni mit viszünk el hogy aztán használat nélkül haza is hozzuk.
Reptéri pakolót 3 perc alatt lefoglaltam, Smart parkolót választottam, az kb 300 méterrel van csak messzebb, de lesz időnk, viszont olcsóbb.
Még az utolsó héten kalkulálgattunk kicsit az autóbérlés kapcsán, de mivel úgy akartuk hogy a reptèren adjuk le a kocsit (amit ilyenkor ott is adnak ki), meg beszéltünk Viktorékkal melyik céget ajánlják végül rájöttünk hogy olcsóbb egész hétre kibèrelni, mint 2 taxi és egy 4 napos bérlés. Szóval a Record Go applikación keresztül lefoglaltam egy Yaris-t, persze biztosítással hogy ne kekeckedjenek a leadásnál, és gyerekülés nélkül (mert az plusz 100 EUR, és az apartmanban amúgy van egy), és megvagyunk. Van garázs az apartmanhoz ellesz ott ha épp nem használjuk. Szóval indulhatunk.
A gép 5: 15kor indul, szóval Burgit délután kivittem a panzióba, 2 nap pakolászás után minden megvan, 9kor fekvés, éjfélkor kelés és indulás debrecenből hajnal 1kor Pestre.Read more
Liszt Ferenc az első hangjegyek
August 19 in Hungary ⋅ ☁️ 18 °C
3ra a reptérre értünk, bőrönd önkiszolgálóban feladva, irány a biztonsági kapu. Az én tatyómat félretették de végül nem kellett kibontani se, szóval még volt időnk egy szendvicsre is a terminálon. Aztán irány a check-in sor.
Én a camino-s hátizsákomat hoztam, amit persze ki is szúrtak a sorban így be kellett gyömöszölnöm a kis keretbe, de végül sikerült megerőszakolnom a merevítőket és befért, de legalább előbbre jutottunk a sorban 😁
Busszal ki a géphez, mi Artival a gép közepén leszünk egy 2 üléses széknél, Zsuzsinmeg Brúnó meg elől a gép elején. Gondoltuk mi.... De a stuardes szólt hogy sajnos, mivel a 2 üléses hely mellett van egy telefon meg a vészkijárat, ott nem ülhet 16 év alatti így végül megkaptuk a teljes hátsó sort ketten 😁. Még lehet a család többi része is hátrajön ha felszálltunk....
Irány Alicante, jó utat, szép álmokat.... 😁😁Read more
Casa Sofia, el Campello és a tenger
August 19 in Spain ⋅ ☁️ 31 °C
Na ott hagytam abba hogy felszálltunk. És amennyire emlékszem az útból, folytathatnám ott hogy leszálltunk, mert az út nagy részében aludtam, vagy legalábbis próbáltam aludni amennyire Arti hagyta. Ő nem nagyon tudott aludni, Brúnó meg semennyire, szóval ők a kocsiban alvással együtt kb 4-5 óràt aludtak Spanyolországig. Mondjuk én is 😁😁
Alicante reptere csak átsuhanó volty vagyis lett volnay mert a bőröndöt meg kellett várni, de így is elég hamar kiértünk a Record Go autókölcsönző pultjához, ahol még rámrerheltek 70 EUR tankolási depositot (ha nem tankolnám tele leadás előtt), de 9kor már nálam volt a kis kék Yaris kulcsa. Innen fél óra kocsival, leálltunk a parkolóba ami nem valami méretes, de hamar megtaláltuk a helyünket és már be is értünk a Casa Sofia-ba, ami az Andiék lakása (Sofia a kislányuk). 2 hálószoba, 1 nappali, konyha, fürdő, kis terasz. Tökéletes lesz egy hétre.
Gyorsan lepakoltunk, fürdőruhák fel, és irány a part. De előtte egy reggeli a parti sétányon egy hangulatos teraszon. Focaccia con Jamon y Queso (sajto sonkás fovaccia), hummusz szendvics, Chia puding gyümölccsel, Brúnónak egy carbonara reggelire, és persze egy korsó spanyol sör és máris jobb.
70 ezer fok van, jó lesz a vízben....a part innen kb 200 méter, szóval nem kell messzire menni és már a Costa Blanca homokos fövenyén tapossuk a 80 fokos homokot. Vannak napágyak meg napernyő, szoval be is foglalunk egyet 18 EUR-ért, és irány a hűsítő víz ... 😁 Kár hogy irtó meleg, de akkor is hűt egy kicsit. Kis pancsi, aztán a fiúk nekiállnak homokvárat építeni, mi meg alszunk egy picit a parton. Aztán még egy közös úszás, és indulunk fel a lakásba a délutáni forróság elől. Út közben supermarket, sör , nasik, kávé, tej és jöhet a szieszta. Mind a 4en alszunk egy 1,5-2 órát, legalább csökken a deficit. De el nem múlik 😁😁
6 körül újra nekiindulunk a környéknek, irány a parton észak felé, arra vannak érdekesnek tűnő dolgok. Jó sok bazár, (veszünk is nekem új papucsot meg fürdőgatyót), aztán a halpiac és a kikötő, majd egy őrtorony, a túloldalán egy sziklás félszigettel, amit teljesen körbejárunk. Hazalmas sziklatömbök a vízben, néhány kis belső tó, tiszta víz, és hullámok. El is döntjük, hogy holnap ide jövünk "búvárkodni", meg sziklákról ugrálni.
Innen felmásztunk a Torre de la Illeta-hoz, az Illeta toronyhoz ami egy XVI. Századi történelmi őrtorony amit a sorozatos kalóztámadások kivédésére építettek, egy kör alakú torony a szikla tetején.
Elindultunk visszafelé, és a partra érve leültünk az egyik első jobb kinézetű étterembe vacsorázni. Ugy döntöttünk helyi kajákat akarunk, szóval rendeltünk 4 féle tapast (jamon sonkás crokettet, marha krokettet, sült paprikát, és paradicsomos, fokhagymás házienyeret) meg 4 emberre való csirkés paella-t, meg persze üccsit és sört. Jól bevacsoráztunk, elbeszélgettünk, majd elindultunk a szállás felé mert mégis kéne egy normálisat aludni ha már ma nem volt egy egybefüggő 4 órája senkinek.
Arti kitalálta hogy menjünk a part mentén, és mivel már sötétedett, dagály volt, és a parton jobban mozog a levegő, mindannyian ledobtuk a papucsokat, és irány a föveny. Nem kellett 3 perc hozzá, hogy Arti vizes legyen, bár sokat segített ebben az is hogy konkrétan berohant a vízbe egy szál rövidnaciban. Brúnó meg persze utána, szóval esti fürdőzés és hullám kergetés lett belőle, de sebaj, van mosógép fent a lakásban 😁
Zárásként még egy elalvást segítő nutellás churros és egy eperfagyi persze elengedhetetlen volt, de ha már spanyol napot tartunk akkor miért ne? 😁
Itthon még a teraszon egy kis beszélgetés, aztán fél 11-kor màr fekszik is le a banda, mert holnap is nap lesz. Irtó meleg nap de nap 😁😁Read more
Vizikaland és Alicante Tapas vacsi
August 20 in Spain ⋅ ⛅ 28 °C
A tegnapi részleges és megszakításokkal tarkított alvás-nemalvás meghozta gyümölcsét, teljesen kiütötte magát a család. Én 8-kor keltem, de még fél 9-kor halvány jelét se láttam annak hogy bárki is megébredne a családból, így elmentem futni egyet. Alicante irányába a parti sétányon elfutottam egészen Fabraquer-be, a Playa MuchaVista-ra. Viccesek a spanyolok, nem bonyolítják túl az elnevezéseket. A miénk a Costa Blanca, a fehér part, a szomszéd öböl, ami sokkal szélesebb és nagyobb területet lehet belátni róla, a Playa Muchavista, ami annyit tesz hogy "sokatlátó strand", mert messze el lehet látni 😁😁
Na szóval futottam egy 7km-es kört, de 8 után már perzselő napsütésben és hőségben azéet nem a legpihentetőbb futásom volt életemben. De legalább majdnem végig a tengerparton.
Mire visszaértem, Zsuzsi már ébren volt, a fiúk még nagyban aludtak. Szóval 10kor már csak felvertük a bandát, hogy valami történjen is ma, hoztunk pár dolgot a közeli supermarketból reggelire, ettünk, és délben már el is indultunk a partra 😁
A terv mára az volt, hogy a fiúk felmehetnek a vizi ugrálóvár/akadálypálya monstrumra, aztán átmegyünk a tegnapi sziklákhoz búvárkodni. Szerencsére van itt a szálláson strandszék meg napernyő, azt magunkra aggattuk, a camino-s hatizsákomba belesűlyeztettük az összes többi cuccot (törcsik, vizicipők, búvárszemüvegek, víz, könyvek és némi gyümölcs és nasi) és elindult a tevekaraván a homokban...
Lecuccoltunk az ugrálóhoz közel, és irány a víz. Kicsit hullámosabb mint tegnap, meg a szél is jobban fúj, néha elered a forró eső, de legalább kibírhatóbba hőség. Az ugráló-dühöngő-felfújt viziszörny gyerekenként 14EUR egy óràra, de Artinak kísérő is kell, szóval én is kapok egy mentőmellényt és irány a 100 méterre úszó erőd. Amíg a srácok az akadályokon próbálnak átjutni, én a vízben lebegek a közelükben, csak néha kell felmenni segíteni kijutni meg egy párszor kilőni őket. Közben egyre erősödik a hullámzás, ami Brúnóban okozott némi matrózbajt, teljesen tengeribeteg lett és kűzdött a hányingerével de így legalább nem kellett könyörögni az 1 óra végén hogy menjünk kifele.
A hullámok miatt mégse tűnik jó ötletnek ma a sziklák között búvárkodás, és ugrálás így arról letettünk mára. Helyette még egy kis hullámverés Artival (szó szerint mert a parthoz közel beálltunk, vártuk a nagy hullámokat és próbáltunk megkűzdeni velük) aztán felmentünk a lakásba egy rövid pihenőre, lehűlésre. Az új terv, hogy 5 körül bemegyünk Alicante-ba villamossal, sétálgatunk aztán vacsizunk egyet valahol.
Szerencsére az optikusomtól kaptunk egy helyi tömegközlekedési kártyàt, amit fel.lehet tölteni 'jegyekkel" és még olcsóbb is így nem kell sokat keresgélni a jegypénztárakat. Egy kis szieszta után rövid séta a villamosig, érvényesítettünk 4 jegyet a kàrtyáról, aztán a villamoson egy automatában még töltöttünk rá 10 jegyet 5 ,5 EUR-ért (olcsóbb mint bármelyik magyar tömegközlekedési jegy) és röpke 15 megállóval és 40 perccel később a Mercat állomáson voltunk Alicante óvárosi részén.
Szinte azonnal elénk ugrott a Mercado Central d'Alacant ami egy 1921-ben épített gyönyörű, hatalmas fedett piac de sajnos már zárva volt. Innen elkezdtünk random sétálgatni az óváros és a tenger irányába, és hamar bele is futottunk abba a tapasos étterembe ahova Zsuzsi este el akar minket hozni a Tapas en Tablas-ba, de erről majd később.
Kicsit továbbmenve a Calle San Francisco-ra jutottunk, egyenesen a Calle de las setas-ba, ami egy utcácska ahol mindenhol óriási festett gombák vannak az úton. Mosolygó, mogorva, molyrágta, és gombaházikó alakú is, nagyon mókásak. Itt vettünk a fiúknak egy gomba tövében egy bubble tea-t és mentünk tovább. Az utca végén van a Plaza Calvo Sotelo, egy kis parkocska nagy fákkal, itt megálltunk fáramászni meg menedéket keresni a hirtelen lezúduló eső elől, aztán tovább mentünk a tengerpart irányába a Passeig Esplanada d'Espanya irányába ami egy különleges tengerparti sétány hatalmas pálmafákkal, és olyan mozaik kövekkel kirakva ami egy kész optikai csalódásdömping . Olyan mint ha hullámozna, pedig nem is 😁
Innen felsétáltunk a Basilica de Santa Maria-hoz ami egy gótikus valenciai stílusban épült barokk templom, majd elindultunk újra megkeresni a Tapas en Tablas-t .
Na és akkor a Tapas en Tablas: először is, mi az a tapas? A tapas a spanyol gasztronómia egyik jellegzetessége, rendkívül sokféle kajára illik, tulajdonképpen bármiből lehet tapas, amit kis adagokra fel lehet osztani: apró szendvics, kolbászkák, sonka stb és kis adagokban adják oda. A magyar nyelvben kb a falatkák rá a legjobb szó. Jó mert nem nagy adagok, sokfélét meg tudsz kóstolni és rádasul ami nem ízlik abból nem egy egész tányérral küldesz visszay csak 1-2 falatot.
A Tapas en Tablas pont ilyen hely. Itt ráadásul nem rendelsz, hanem folyamatosan készülnek a tapasok, és a pincér egy nagy tálcával körbemegy, elmondja mi az, ha tetszik veszel le annyit amennyit szeretnél kis fa táblákon (ezért Tablas). Minden kis fatábla 1,8 EUR, mindegy mi volt rajta. A végén az alapján fizetsz a kajáért, ahány fatábla van az asztalon. Beükltünk, rendeltünk limonádét, mojitot, sört, és jöttek a fatáblácskák. Ettünk sonkákat kis kenyérkéken, különböző kolbászkákat, sajtrudat, spanyol tortillat (krumpli és tojás) jalapenos sajtgolyót, nuggetset, kagylót, garnélát, és a fiúk örömère még csirkeszárnyat is. Végül 29 tálkánk lett 😁😁, kész jenga alap...
A Tapas után irány a villamos, de még azért egy fagyizás belefért mert az mégiscsak masik gyomorba megy, aztán 30 perc villamosozás után megint El Campello-ban vagyunk. Még pár sört veszünk egy kisboltban a blogíráshoz, és fél 11kor már a teraszon ülünk mind a 4en, kis beszélgetés, aztán már csak én maradok blogot írni éjfélig.
Hogy mi lesz holnap? Majd reggel eldöntjük... Mára ennyi is elég volt...Read more
Sziklasziget, búvárugrás és La Vila Joiosa
August 21 in Spain ⋅ ☀️ 26 °C
A mai reggelen is én voltam a kiskakas aki mindenki előtt már kukorékolt és negyed 8-kor már nem bírtam tovább fetrengeni. Kávé a teraszon, szöszmötölés, de mivel még fél 9kor is csend voltyés enyhén fúj a szél, ami hűti a levegőt is, ma elfutok a másik irányba, hátha ott is látok valami újat.
Szóval le a partra, és balra a sziklás félsziget felé elindulok. A félsziget túloldalán több csendes kis öböl fekszik, ezek is jók lehetnének búvárkodásra mert kavicsos talaj, nem olyan zavaros mint a homokos part, aztán az út elhagyja a partot. Vagyis inkább az ösvény megszűnik, és nem sziklamászáshoz öltöztem hanem futáshoz szóval a kis utcákon elindulok felfele. Dimbes dombos utak, néha egy lejárat a partra, ahol általában le is megyek (szó szerint, mert egyre meredekebbek a lejárók), de nincs új parti sétány szóval vissza az útra. Elfutok egy nagyon cuki spanyol házikó mellett, rengeteg kis ablak, sok sok szoba, belső udvar és a Pueblo Espanol étterem (spanyol falu) aztán bekeveredek egy sorompóval lezárt lakóparkba ahol meg a spanyol haciendakat megszégyenítő györörű házcsodák közt futkározok. A lakópark persze zárt, így a végén forduló és irány haza.
Mire hazaérek, csodák csodájára már az egész család...alszik 😁😁
Na jó, túlzok mert Brúnó pár perc múlva kijött, aztán Zsuzsi is, csak Arti durmolt 10ig 😁
Reggeli, cuccok bepakolva a túrahátizsákba, és délben már indulunk is a sziklafélszigethez. Az a terv hogy a fövenyen lecuccolunk, bívárkodunk a sziklák mentén, aztán hullámzás mértékétől függően megpróbálunk keresni olyan sziklákat ahol nem kapok egyből infarktust ha Brúnó leugrik. Mondom, ez csak a terv, ami időközben változhat. És változott is....
Addig megvagyunk hogy lepakolás, bár kellett minden kőműves szakértelmem és kőműves dekoltázsom amíg a napernyő vasát körbeépítettem annyira hogy ne fújja el a szél. Aztán jött a búvárkodás, ami egy ideig ment is de találtunk egy alacsonyabb, kb 2 méteres sziklaperemet ahol Brunó nagyon le akart ugrani. Szívroham ide vagy oda, 5 perc múlva 3man ugráltunk fiúk míg Zsuzsi a vízben próbálta újrakalibrálni a pacemaker-ét 😁. Közben megláttuk, hogy a föveny mellett a vízben van 2 szikla ami alatt barlangok vannak, akkor nézzük meg azt is, majd elindultunk úszva a félsziget csúcsa felé, de mikor Artúr kezdett fáradni felkapaszkodtunk a sziklákon a partra és gyalog kimentünk a szigetcsúcsra. Itt volt egy kis belső tó, ami olyan volt mint ha régen egy épület lett volna itt szobákkal, itt körbeúszkáltunk minden kis helyiséget, átúszkáltunk a régi ablakokon és ahol ki lehetett mászni a partra ott ugrálóbajnokságokat rendeztünk. Végül gyalog átmentünk a félsziget másik oldalára is, ahol volt egy hatalmas sziklaszirt, kb 4 méteres, alatta a hatalmas hullámokkal. Brúnó nagyon szeretett volna leugrani, de egy öböl volt ott ami körbe volt véve sziklákkal szóval a hullámokra is figyelni kellett, meg a mélység is változékony volt. Elsőre nemet mondtunk, de annyira vágyott rá, hogy végül leküzdöttem a tériszonyomat, és előrementem bátorítónak, meg hogy megnézzem hol a mélyebb, hova ugorjon. Szóval elbúcsúztam mindenkitől, ugrottam, majd lent megvártam Brúnót és kiúsztunk a partra. 😁
Még vagy 1 órát elvoltunk a parton, a fiúk urgáltak, mi néztük meg pancsoltunk, aztán irány a szállás egy kis pihenésre, meg a bolt egy kis bevásárlásra. Nasik, gyümölcs, sör...csak a legfontosabbak 😁
A délutáni szieszta után összeszedtük magunkat és irány a villamos. Úgy döntöttünk àtmegyünk La Vila Joiosa-ba, ami egy közeli kisváros, kimegy a villamos, és állítólag nagyon hangulatos kis utcácskái vannak csupa színes házakkal.
A villamos ebbe az irányba valami zseniális. Nem a petőfi teret meg a blahàt látod az ablakból hanem a tengert, meg hatalmas sziklákat, szóval az a fél óra hamar eltelt.
Ahogy odaértünk belekeztünk a Nádas féle módszeres eltévedés taktikába, és elkezdtünk kóborolni a kisutcákban. Tényleg nagyon hangulatos, kis sikátorokban színes házak, amik ráadásul annyira keskenyek hogy kb egy egy szoba fér el egy szinten, és egy csomó helyen a bácsikák a bejárati ajtó elé kitették a kis széküket és úgy nézték a TV-t a földszinti konyhában az utcáról, közben meg beszélgettek. Elkóboroltunk egész egy kis "folyópartig", (víz nem sok volt benne de sok sok híd van felette) és onnan a tengerig, ahol kiültünk a mólóra a naplementében hullámokat nézni.
Mivel alapvetőleg vacsizni jöttünk ide, elkezdtünk éttermet keresni. Megnéztük az ajánlásokat, majd inkább sétáltunk a part mentén és nézegettük az étlapokat még végül kikötöttünk a Via Toscana-ban. Zsuzsi meg Arti ettek egy pizzát, Brúnó egy BBQ Sertésbordát, én meg egy Fiorentina Sertésszűz tálat, meg persze sör és sprite, és jól bevacsoráztunk.
Vacsi után elindultunk vissza a villamoshoz, és út közben azért kóvályogtunk még egy kicsit, mert tök jó hangulatú a város. Idefele láttunk egy kisutcában egy kivetírővásznat, amire az volt írva hogy mozi de el nem tudtuk képzelni hogy ez milyen mozi lehet mert egy keskeny sikátorban van a vászon, az utca meg középen lépcső, szélen járda. Hát megtaláltuk. Irtó cuki volt, mert ment egy film a vászonra vetítve, az utcácska szélén néhány hangfal, középen meg műanyag székek a lépcsőkön, fokonként 2-3, és így egymás felett mindenki látta a filmet, és rengeteg ember a székeken. Ültek és boldogan nézték a filmet . Az ember ilyet csak filmekben lát, és itt meg tényleg filmet néztek az utcán....nagyon jó volt.
Villamossal indulás haza majd amikor èrvényesíteni akartam a jegyeinket kiírta a gép hogy zónán kívül vagyunk, az automata meg le volt zárva. Térképbszerint El Campello és Vila Joiosa közt van egy határvonal, onnan már más zóna vonatkozik a villamosokra (mint a Hév Pesten) na ezt idefele nem tudtuk, így nincs jegyünk az első 2 megállora visszafele szóval ment az imádkozás hogy átlépjük baj nélkül a zónahatárt és aztán már minden OK lesz. De most már ezt is tudjuk, és megúsztuk.
11-re haza is értünk, mindenkit ágyba tereltünk mert holnap kirándulós nap lesz, (apa bolgodságáért elhagyjuk a partot) és reggel kelni kell, csak én írom még a blogot a teraszon 😁Read more
Guadalest, Fonts del L'Algar, Altea, a kirándulós
August 22 in Spain ⋅ ☀️ 26 °C
Ma kirándulós nap volt tervezve, kicsit kimozdulunk a tengerpartról és kihasználjuk a kocsibérlést is, szóval beterveztünk mára 3 különleges helyszínt. (Mármint mi és az MI😁)
Szóval reggel futás helyett családébresztés volt a sporttevékenység, ami majdnem olyan fárasztó mint a futás mire mindenki magához tèr, felöltözik, és elkezdi azt tenni amit kérünk. Fél 9 volt az ébresztő, 10re sikerült autóba ülni, irány az első megálló....
Guadalest: A maga 287 fős lakosságával egy igazi kis gyöngyszem a hegyek közt, a a Guadalest víztározó mellett. Egy szikla tetejére épített középkori jellegű falucska, mely a 13.századtól kezdve, a Mór uralom alatt vált fontos védelmi helyszínné, ekkor épült az első erőd a szikla tetejére.
Már messziről látszott az egyik merőleges sziklafal tetején néhány épület, ráádásul az egyik harangtorony úgy tűnt egy különálló kis sziklacsúcsra épült. Eszméletlen látvány volt.
Kocsi lerak és irány a falucska, ami kis girbegurba utcákon girbegurba házakkal, sok sok mütyűrbolttal és kocsmácskával. Elképzelem télen a falut amikor a 287 lakos szabadon mászkál a kihalt utcákon de most dugig van emberrel minden, mint egy nyüzsgő hangyaboly. Nagyon hangulatos. Kis bóklászás az alsó faluban, majd jó pár lépcső és belépünk egy nagy kapunk a belső faluba, ami ugyanolyan apró házacskák egyvelege. Az első épület ingyenes múzeum a tipikus spanyol házakról és szakmákról, szóval itt kezdünk. Innen tovább boklászunk felfele, kis üzletek, bazársor, a bolt végében egy függöny választja el a lakóteret a bolttól. Az egyikben veszünk is gyorsan egy családi karkötőt mindannyiunknak a spanyol zászló szineiben emlékül, meg majdnem egy csúzlit Artinak.
De kitartunk, megyünk tovább, színes szallagok az utcákon, Don Quijote szobrocskák mindenfele, és a falu tetején egy iskola, mellette pedig egy hosszú fal/korlàt ahonnan rálátunk a völgyben a teljes víztározóra aminek olyan világoskék színe van, hogy ha egy gyerek ilyen színnel rajzol tavat a tanárnéni leszidja hogy az nem az ég az egy tó. Valami csodaszép... és persze mögötte hatalmas hegyek, gyönyörű panoráma, szóval itt nézelődünk egy darabig.
Aztán elindulunk a Castelle de Guadales felé ami a várkastély, de egy múzeumon keresztül lehet feljutni szóval kultúra is lesz. A múzeum az Ordúnña család nemesi kúriája volt, benne a nemesi élet minden berendezésével szóval megnézegettünk mindent, majd felmásztunk a sziklaorom tetejére a kastélyhoz. Egy temető, a csalóka harangtorony (mert erről az oldalról nem derékszögű a fal, szóval már értem hogy építették oda) és a régi erőd maradványai, és persze körpanoráma a hegyekkel övezett tájra. Lefelé a kocsihoz természetesen Arrúr mégiscsak egy új csúzli boldog tulajdonosa lett, de legalább van emléke a nyaralásról 😁 Nagyon különleges hangulatú és szép falucska volt, jó kis kiránduláskezdés....
A következő állomás innen Fonts del L'Algar, azaz Algar vízesései. Az Algar egy 17 km hosszú folyó, de a Callosa d’en Sarrià település melletti szakasza telis tele van vízesésekkel, zúgókkal, kis tavacskákkal, amit a kristálytiszta és kistályhideg víz tölt meg. Maga a Fonts del L'Algar egy félig meddig kiépített ösvényekkel ellátott természetvédelmi park ahol a védelmi besorolás ellenére lehet fürödni a folyóban meg a vízesések alatt.
Mi leraktuk a kocsit a falu elején az egyik parkolóban, 5 EUR egy nap, és felsétáltunk a bejáratig, de nem bántuk meg mert fent teljes a káosz kocsival a 1,5 sávos utakon 2 irányba.
A terület belépős, de nem vészes, 18 EUR négyünknek, szóval vizicipő fel, béreltünk még egy csomagmegőrzőt és egy db törölközővel meg egy telefonnal nekivágtunk a folyónak és a lépcsőknek. Az első kis tónál rájöttünk hogy ez tényleg hegyi patak, olyan hideg a víz hogy üveget lehet vágni a bimbóimmal, de gyönyörű. Már itt is számos kisebb nagyobb zuhatag meg egy óriás vízesés, bármerre nézek jön a víz valahonnan.
Úgy döntöttünk felmegyünk a legfelső pontig, és onnan "csorgunk" lefele a vízben amennyire a sodrás és a tömeg engedi. Hol lépcsőkön, hol sziklajárdán, hol a vízben haladva felmentünk a legtetejére (amíg engedi a park), és ahol csak tudtunk pancsoltunk meg élveztük a sodrást.
Aztán indulás lefele végig a vízben. Leírhatatlan élmény annak ellenére hogy már zsibbadt a lábam vízvonalig, de akkor is eszméletlen a víz ereje, tisztasága és a zubogók sokszínűsége. Az egyik nagyobb zuhatag alá be is mentünk Brúnóval, szóval testközelből éreztük a víz erejèt, és élveztük a napot. 2 óra alatt jártuk be oda-vissza, de jól el is fáradtunk a küzdelemben a sodrással, szóval irány a kocsi újra, megyünk tovább.
A harnadik megálló Altea, egy tengerparti kisváros, hangulatos óvárosi résszel és szép partokkal. Itt egy mélygarázsban álltunk le, lesétáltunk a partra, nézegettük a tengert aztán irány a dombtető, mert Apa meglátott egy templomot 😁, oda fel kell mászni.
A felfele vezető út totál görögös hangulatú kis sikátorokon keresztül vitt, sok sok Mirador-ral (kilátópont), és még egy lime fával is, ami tele volt terméssel, de persz kiderült hogy nem èrett lime, hanem nagyon éretlen mandarin 😁
Végül felértünk az Església de Santa Maria del Consol d'Altea ( Vigasztaló Miasszonyunk / Szent Mária templom) . A templom a környék egyik legismertebb szimbóluma, amelyet „a Földközi-tenger kupoláiként” is emlegetnek a jellegzetes, halpikkelyszerű kék-fehér kerámiacsempével borított ikerkupolái miatt. Ha már itt vagyunk persze be is mentünk aztán körbejártuk a teret ami előtte van majd bementünk a Street Art utcácskába ahol egy csomó érdekes festmény van kiakasztva minden házra.
Mindenki elfáradt rendesen, szóval irány a kocsi, út közben még néhány kilátóponttal (Mirador), majd El Campelloban megvacsizunk még valahol a parton.
Otthon gyors lepakolás, és irány a parti sétány, keressünk valami kaját. Végül egy eklektikus mexikói/indiai kis teraszos étterem lett belőle, fish and chips, pizza, indiai tapasok és quesadeillas mellett néztük a tengert. Vacsi után még egy kis ékszakai séta a parton a hullámok közt, Brúnónak egy elengedhetetlen churros, és megyünk is haza, hiszen már féln11 lesz így is mire lefekszenek.
Szép és élménydús nap volt, holnap meg ki akarunk menni a helyi zsibire, ahol állítólag jézuskától géppuskáig mindent lehet kapni és isteni a churros szóval ott reggelizünk meg veszünk mindenfélét ami megtetszik 😁Read more
Mercat, Castillo de Santa Barbara y Santa Cruz
August 23 in Spain ⋅ ☀️ 29 °C
A mai napra sok terv nem volt, tegnapra már eléggé kikészült és elfáradt a csapat. De mivel Sunday Market (Mercat del Domingo) csak vasárnap van, fél 9ig hagyom aludni a csapatot csak. Én addigra már 6 km futás és két kávé után egész fitt vagyok 😁
10-re össze is szedjük magunkat, irány a piac ahol elvileg minden IS van, ráadásul Churroskirályság a védjegye. Alig 1,5 km szóvap séta indul a már egyre erősödő hőségben.
A piachoz közelítve egyre több az ember és mikor odaérünk látszik hogy tényleg nagy a lelkesedés az emberekben, dugig van a placc. Kinézetre olyan mint bármelyik balkáni piac , napvédőhálók alatt ordibáló árúsokkal zöldség , gyümölcs (persze minden árús szerint a legfinomabb a világon) ruha, cipő, olvadozó szalonnák, sonkák és kolbászok meg sajt és méz és fűszerek. Valahol a balkán és az arabvilág közt félúton, csak a tenger másik oldalán.
Körbejártunk mindent, benéztünk mindenhova, de az előzetes kedvcsináló ellenére se eladó jézuska, se géppuska sehol, szóval megkeressük a híres churrosost.
Pont olyan mint otthon a lángosozók előtt, hosszú sorban az emberek a bódé előtt, bent egy pasas gőzerővel nyomja ki a tésztát és süti a churrost és a porrast, ketten meg próbálják kiszolgálni a tömeget. Sorbanállás közben legalább kiderítettem mi is a különbség. A churros az a vékonyra kinyomott, többnyire ropogós, hurok alakú olajban sült tésztácska, a porras pedig ugyanaz a tészta csak vastagabbra kinyomva, így inkább egyenes, es kicsit puhább. Biztos ami biztos veszek mindkettőt. 12 churros, 6 perras, egy pohár csokikrém és 2 kóla, nem kell több egy egészséges reggelihez 😁
Miután hősiesen magunkba tömtük az utolsó falatot is, visszasétáltunk a szálláshoz. Már elmúlt dél, ki kell pihenni ezt a rengeteg ingert (meg az elmúlt 4 napot) szóval egy kis szieszta, alvás, pihengetés megy 4-ig. Ebből is látszik hogy hulla mindenki.
4 után választhattunk 2 opcióból. Tengerpart a sziklás részen, vagy Alicante várnézés. A demokratikus szavazás eredményei alapján 75% inkább Alicanteba ment volna, amit a kissebbségben maradt ellenzék nehezn fogadott el és 2 újraszámlálás után visszaadta mandátumát és beállt a sorba szóval Alicante a program.
Villamossal elmentünk Sanqueta megállóig, onnan kb 800 méterre van egy lift ami felvisz a várba. Tudom hogy lustaságnak tűnik de 35 fokban 2 gyerekkel a felmászás egyet jelent a lassú öngyilkossággal. Szóval ez lesz... vagyis ez lett volna de a lift le van zárva...
Épp azt olvasgattuk hogy mit ajánlanak helyette a kis papírokon amit az önkormányzat sűrű elnézések kérésével együtt rakott ki a zárt ajtókra. Ajánlottak egy shuttle-t, kis helyi buszocska ami 45 percenként jön de nehéz volt értelmezni honnan, és éppen ezt fejtegettük, amikor az utca túloldalán megállt egy kisbusz, egy nagyhangú söfőrnő kihajolt az ablakon és elkezdett átkiabálni a 4 sávos úton hogy "Valaki akar menni a Castelloba? Én vagyok a buszos, ide kéne jönni"😁. Integetés hogy rohanunk (mi is meg még vagy 10 ember), kedvesen megvárt minket, és már robogunk is felfelé.
A Castell de Santa Barbara a Benacantil hegyen, 166 méterre a tenger felett van. Története az iszlám időkig nyúlik vissza, ugyanis a muszlimok a 9. században építették az Al –Laqant erődöt. 1248. december 4-én X. Alfonz kasztíliai király elfoglalta a várost és az erődöt az araboktól, tőle ered az elnevezés is, ugyanis december 4. Szent Borbála (vagy Barbara) napja. A bejáratnál ugyan megkérdezték a jegypénztárban hogy honnan jöttünk, de aztán beengedtek ingyen. Később kiderült, hogy azért mert a legtöbb kiállítás ma zárva van, de mi úgyis inkább a kilátásért jöttünk, ami viszont úgyis megfizethetetlen 😁
Maga a vár egy 4 szintes erődrendszer ami követi a sziklák emelkedését. Mindenhol védőfalak, lőrések, belül pedig épületmaradványok és kis ligetek vannak ami nagyon hangulatossá teszi a helyet. A várfalakról pedig gyönyörű kilátás nyílik egyik oldalon az öbölre és a tengerre egész Benidormig, vagy a városra és a kikötőre a másik oldalon. Több mint egy órát mászkáltunk meg nézelődtünk, nehéz volt betelni a látvánnyal.
A végén sajnos Artúr át kellett élje elete első igazi traumatikus élményét egy jégkrémnek köszönhetően ami nem volt jól megfagyva és nagyon hamar elkezdett olvadni, emiatt nem lehetett kiélvezni hanem be kellett falni, de szerintem kiheveri 😁
A várból a város Santa Cruz negyede felé vettük az irányt. Ez a negyed Alicante egyik legrégebbi városrésze, egész a középkorig vagy a mór uralomig nyúlik vissza a története. Szűk, kanyargós utcák, fehér-kék házikók, rengeteg virágládával és díszítéssel a házfalakon, igazi kis mesefalu. Itt is elmászkáltunk kicsit, sokat nem is tudtunk volna mert annyira picike rész, aztán elindultunk lefele a hegyről.
Brúnó szeretett volna magának valami mókás pólót, és Zsuzsi nyár elején a csajokkal látott is olyan boltot ahol lehet kapni, szóval megkerestük azt. Az eredmény 5 póló, és egy sörös toll de tényleg nehéz volt valasztani a jobbnál jobb feliratok és minták közt. De végül mindenki talált kedvére valót.
Mivel pihenőnap nincs is más hátra mint egy vacsi, aztán irány hazafele. Visszamentünk a gombácskás utcába, ott sok az étterem és találtunk is egy hangulatos kis teraszt ahol leültünk enni. Kedves, jópofa pincérek, spanyolos étlap, szóval berendeltünk salátát, pimientast (sült paprika), croquette de jamon-t (sonkás krokett), patatas bravas-t (csípős krumpli), chorizo-t (sült kolbász) , pan con tomatas-t (paradicsomos kenyérkéket) egy lasagnet és némi nuggetset és jól belakmároztunk. A végére el is döntöttük, hogy most egy napig nem eszünk, sok volt már a kaja, pedig csak reggeli és vacsora általában a napi energiabevitelünk, de az viszont kiadós.
Vacsi után villamos, irány haza, és vége is a napnak. Holnap tényleg chill nap lesz, nem kelünk időre, csak a sziklás part és a vizezés a terv. Le kell picit nyugtatni a csapatot.Read more
Chill nap, bázisugrással vegyítve 😁
August 24 in Spain ⋅ ☁️ 25 °C
Mivel tegnapra már mindenkin a végkimerülés jelei látszottak a mai napra a program a szervezett semmittevés. Egész napra nem terveztünk semmi extra programot, csak késői kelést (már aki tud aludni sokáig), és strandolást a köves parton a szikláknál, meg este egy könnyű vacsit itthon.
Láthatóan szervezésben egész jók vagyunk szóval bár nehezen de tudtuk tartani ezt a feszített ütemtervet. Én reggel persze nem tudtam sokáig aludni, ezért reménykedve az esőben elmentem futni 3/4 9 körül, pont mikor Artúr felkelt. Eső nem volt csak pár csepp, de legalább a szél kicsit hűtött meg nem tűzött rám a nap közben. És ha már lent voltam, visszafele beszaladtam a boltba reggelinek valóért is (szó szerint 😁)
Mire visszaértem kezdett éledezni a család többi tagja is, elkezdődött a reggeli első program, a bootolás, azaz a reggeli bambulás időszaka. Ebből egy kis pihenő után, úgy fél 11-11 felé át tudtunk csapni a következő programra, a reggelire 😁. Utána viszont egy hirtelen fordulattal délben el is indultunk a partra.😁😁 Camino táska megtömve, a kempingszékekre gyorsan kitaláltam egy akasztót amivel vállra lehet kapni, meg egy napernyő és indul a karaván.
A sziklás félsziget volt az uticél mert ott lehet ugrálni. Mire kiértünk elég nagy hullámokkal érkezett felfele a dagály, szóval lepakoltunk, mondhatni felvertük a táborunkat, építettem kőből napernyőtartót, és egy ideig csak élveztük hogy senki nincs rajtunk kívül a parton. Hétfő is van, dél is van, valószínűleg vagy dolgoznak vagy sziesztáznak.
Kis ücsörgés után irány a sziklák a félszigeten és indul a családi bázisugrás party a 3 fiúnak (Zsuzsi heveny szívroham kíséretében inkább visszavonulót fúj). A nagy hullámok miatt új technika kellett a sziklára való visszamászáshoz, de hamar kitapasztaltuk mekkora az a hullám ami még feldob a sziklára, és melyik ami már inkább visszaránt, és mentek az egyéni és csoportos ugrálások folyamatosan. És még kiegészítettük egy extra feladattal, ha giga hullám jött, nekem meg kellett védenem a fiúkat azzal hogy ráugrok a hullámra és lefogom 😁.
Ezt a napirendi pontot az előzővel együtt felváltva ismételgettük vagy 5ig, azaz pihenés a parton aztán ugrálás a sziklán, olvasgattunk, a fiúk sakkoztak, el is telt a délután. Még zárásképp elmentünk a nagy sziklához ahonnan Brúnóval leugrottunk 2 napja, és végül mindhárok fiú ugrott még egy végsőt onnan is, majd kiúsztunk a partra, és lebontottuk a tábort. Van még kèt napirendi pont az agenda-n, egy bevásárlás és abból valami könnyű vacsora főzése amiben nincs se hús, se olajos tömős cucc. Egy friss paradicsommal, hagymával, sajttal és tejszínnel készült szósz tésztával... De mindenkinek nagyon jól esett egy kicsit elszakadni a dugigzabálásból...
Vacsora után még azért napirenden kívüli felszólalásként elmentünk sétálni egyet a partra, elmentünk egészen El Campello partszakastának legvégéig, közben ki egy mólóra, meg felváltva a homokban meg a sétányon. A fiúk ettek egy fagyit aztán hazafelé vettük az irányt, így fél 11kor már jó lenne ha nyugi lenne.
Így kell Nádas módra ütemezetten semmit tenni. Azért erről is sikerül írnom egy pár oldalt úgy látom 😁😁
Holnap ha minden igaz még egy kis kirándulás, aztán szerdán zárópihenés következik....Read more
Cova dels Canelobres, Busot, és Barranc D'Aigües
August 25 in Spain ⋅ ⛅ 23 °C
Ma újra egy kis kirándulás volt a terv, csak hogy ne unatkozzunk, bár a gyerekek ellettek volna a parton is még a maradék 2 napban, de Apa nem ilyen, és nem enged abból, hogy lássuk hol vagyunk és ha màr nem erőltetem a 40 fokban a túrázást (pedig szép túraútvonalak vannak) legalább olyan helyeket nézzünk meg amihez nem kell sokat mászni.
Szóval a mai napra egy cseppkőbarlang a fő látványosság El Campello-tól mindössze 20 percre kocsival.
A Cova del Canelobres vagy más néven Cueva de Canelobre a Cabeço D'Or hegységben található, Busot mellett 700 méterre a tengerszint felett. A barlang több mint 80.000 m², 145 millió éves, és itt van a spanyol barlangok közül az egyik legmagasabb természetes terem , 70 méter magas a boltozata. A nevét a barlangban található cseppkőről kapta ami úgy néz ki mint egy gyergyatartó (candelláber, Canelobre), de számos egyéb érdekes képződmény alakult itt ki annak ellenére hogy a spanyol polgárháborúban raktárnak használták és egy részét tönkretették.
Mivel kirándulónap van, ma nem futok. Tegnap este megvettem online a belépőt a barlagba, egy dolgunk van, 11- re odaérni. Mondjuk amikor 10:20-kor még Arti kitalálja a 6. kifogást hogy még miért ne induljunk, ez kezd egyre nagyobb kihívásnak tűnni. De végül fél 11kor kiállunk a parkolóból és elindulunk a hegyek közé egy iszonyat látványos kis utacskán. Szembe a nagy hegy, a Cabeço D'Or, mellettünk egyik oldalt a dimbes dombos táj, másikon messze a tenger. Gyönyörű látvány. Aztán egy végső nagy emelkedő végén ott a barlang, és előtte a parkoló.
Még van 10 percünk (apa spanyol torreadorra vezette magát és úgy manőverezik a hegyi utakon mint ha itt született volna) szóval bámuljuk a sziklamászókat a derekszögű sziklafalon magasan felettünk, és a tájat mélyen alattunk. Aztán jön a kis túravezetőnk és bevisz minket a barlangba. Az idegenvezetés két nyelvű, előbb spanyolul, aztán angolul (egy kis gépről). Itt nyer értelmet igazán a közel 2 év spanyol tanulás és a 2 Camimo, mert míg a spanyol idegenvezetés kb szakaszonként 10 perc, tele érdekes infókkal, addig az angol fordítás 2 perc tömény adat 😁😁. Szerencsére a 2 csomagból le tudok fordítani a családnak egy 5-7 perces monológot így csak 3 perc a nyelvi veszteség😁.
Sajnos a barlangban nem szabad fotózni, így csak 5 kép és egy videó készült, szóval a 4x3 perc angol verziót tovább butítom itt 4 mondatra. 😁
Az egész barlang hatalmas, 70 mèter mély, és évente csak 1 cm-t nőnek a cseppkövek így most már nagyon vigyáznak rá. A feltáráskor ez még nem így volt, dinamittal bővítették a fő termet ami miatt egy óriási szakaszon le is szakadtak a felső cseppkövek, és sosetöbbémár nem fognak nőni. Ami viszont nő, azok közt van gyergyatartó, gyermekét tartó szűzmária, krokodil, leguán, emberfej, medúza, elefánt, és még pálmafa is. A víznek pedig 7 évbe telik míg a teljes barlangrendszeren átcsorog, de már évek óta kevés az eső, szóval mindegy is 😁
A lényeg, hogy nagyon szép és érdekes barlang, de a spanyolul beígért 17 fokos (angol fordításra 18 fokra melegedő) általános hőmérséklet nem érezhető hidegnek, szóval pulcsit nyáron nem kell hozni 😁
A barlangaszat után átmentünk a szomszédos Busot faluba, 2 okból. Egyik hogy azt írták nagyon hangulatos várrom van a falu felett, a másik, hogy a barlang belépőnk az itteni hangszermúzeumba is jó, ahol 5 kontinens hangszereiből van kiállítás. Szóval irány Busot.
Leparkoltunk, és már a parklolóból látszott hogy ma várfoglalás nem lesz, mert felújítják. Sebaj, irány a falu és a múzeum. Beletelt vagy 8 percbe míg beértünk a központba, de ebben már benne van egy templomlátogatás is. Maga a hangszermúzeum nagyon cuki volt, 3 terem az egész, rengeteg hangszer összehajigálva vitrinekbe, mellette interaktív monitorok amiken meg lehet szólaltatni egy részét, amire persze a fiúk jókat táncoltak, és vége is 😁.
De ha már itt vagyunk teszünk egy kört a faluban. Nagyon cuki kis utcák, egy mirador (kilátópont) ahonnan szép kilátás van a környező völgyekre, néhány színes házikó és vége is😁
Mivel még csak kora délután van, még egy helyszínt beszúrunk a programba, a Barranc D'Aigües-t. Mondhatjuk akár köztes megoldasnak is, ez ugyanis egy "rejtett" partszakasz, amit többnyire a helyiek látogatnak, viszont elvileg meseszép. Gyakorlatilag is 😁...
El campello mellett, egy kis parti úton, hatalmas villák kőzt egy lépcsőn lehet lejutni a köves partra, ahol kristálytiszta víz, széles partszakasz, néhány kiugró sziklaorom, és sok sok hal meg színes kavics várja a látogatókat. A levezető lépcső alján még egy cicahotel is van, ráadásul táblakkal hogy ezek it gondozott és védett cicák, szóvak ne zaklassuk őket. Egyetlen dolog nincs: árnyék 😁. Nagy átka a keleti oldalo spanyol tengernek, hogy itt nincs olyan opció hogy a nap bebújik a sziklák mögé, itt tűz mint akinek muszáj egész nap.
A víz csodaszép és tiszta, még hűvös is, hullámos is, de árnyék nélkük tőbbnyire bent kell lenni a vízben mert ha kijösz, garantált pecsenyeszezon. Szóval eltöltöttünk a vízben állva, fekve,úszva, lebegve egy pár órát aztán irány haza.
Eltolt szieszta, egy jó vacsi (találtunk air fryert a szálláson) és 2 sör után még egy esti séta fért bele a napba. De ha már elindulunk, legyen cél is, cél a sétány végén a koktélbár a parton, a Moana Bar, adjunk a bulinak. Zsuzsinak Porn Star koktél, nekem sör meg rum a fiúknak meg ízesített ásványvíz és este 11ig meg is van a program. Ők rohangálnak a homokban, mi iszunk és beszélgetünk 😁
Miután jól "kibuliztuk" magunkat, irány haza, kis duma, aztán fekvés-alvás a csapat többj tagjának, nekem még blogot kell írnom, de hát ez már csak ilyen... 😁😁Read more
Uccsónap és uccsóminden
August 26 in Spain ⋅ 🌙 27 °C
Ismét eljött az utolsó nap ideje. Minden utazás, minden nyaralás véget ér egyszer és a végetérés előtti utolsó nap már inkább búcsúnap mint aktív. Most is így lett tervezve, ma már semmi extra csak a kedves helyek újrafelfedezése és az utolsó tengerparti nap kihasználása.
Én reggel még elmentem egy búcsúfutásra, aztán felébresztettem a családot, és kis bootolás után közös reggeli. Aztán még egyszer utóljára feldíszítettük az apakarácsonyfát, vagy más néven felmálháztuk a málhás szamarat hátizsákkal, kempingszékekkel, vízzel, sapkával és napszemüveggel és lementünk a sziklás partra a kis öbölbe. Ma nyugodt a tenger, nincs nagy hullámzád szóval bárhonnan lehet ugrálni.
Felállítottam a kisntáborunkat, építettem egy kisebb védfalat a napernyőnek kövekből, kipakoltuk a székeket, könyveket, nasit, és kezdődhet a búcsúpunnyadás a parton. Olvasgatás, néha vízben lehűlés, egy kis ugrálás a kisszikláról. Artúr talált egy horgot a kerítésen egy adag damillal, szóval rögtönöztem neki belőle egy kőkorszaki pecabotot, ami tényleg KŐkorszaki lett mert a súly egy pici kavics volt, a peca vége, a fogantyú meg egy nagyobb kő. Tettünk rá egy kis fűszeres kukoricát a hozott nasikból, és irány a víz. A fogantyút a víz felszínénntartva lógattuk le a csalit a vízbe, miközben próbáltunk mozdulatlanok maradni hogy ne ilyesszük el a halakat, és folyamatosan néztük úszószemüvegen át hogy van e kapás.... 40 percig kb.... de a halak nem hülyék, látták hogy ott vagyunk és csak menet közben csipkedték a csalit, de nem haraptak rá szóval ebből nem lesz halvacsora estére. 😁
Kicsit kifújtuk magunkat aztán irány a félsziget másik oldala, a nagyobb szikla ahonnan lehet ugrálni. Mivel nem volt nagy a hullámverés itt se, végre nem kellett kiúszni a fövenyre, vissza lehetett kapaszkodni a sziklán szóval itt ugráltunk egy jó ideig hárman fiúk, míg Zsuzsi sült megfele szép lassan ropogósra a napon és hadakozott a szívrohammal és a högutával felváltva. De amúgy irtó ügyesek a srácok, Arti is úgy ugrál mint ha itt nőtt volna fel, Brúnót meg szerintem elcseréltük a kórházban valami delfingyerekkel, mert úgy mozog a vízben mint ha ez lenne a természetes közege.
Ugrálás után összepakoltunk, málhásszamárkarácsonyapa magára aggatta a fél világot, és irány vissza a lakásba, míg Zsuzsi elment Brúnóval a boltba hozzávalókért a holnapi szendvicsekhez. Közben elkezdtünk bepakolászni a bőröndökbe. Mivel van mosógép, kb mindent kimostunk mostanray szóval a tiszta ruhákat visszapakoltuk a helyükre, ahogy hoztuk, és pikk pakk elkezdett kiürülni a lakásból a sok széthajigált apróság is. Még a maradék alapanyagokból összeraktunk egy vacsit, sült csirkemell tekercsek, édeskrumpli, paradicsomkarikák és főtt tészta és belakmároztunk, majd megettük utána a világ egyik legjobb fagyiját amit boltban lehet kapni: egy bobozban kèt fél kókuszdió, megtöltve tejes-kókuszos fagyival (kb olyan ízű mint a rafaello), és lefagyasztva...Hmmmmm.... még még még...
Ezzel meg is volt az utlolsó vacsora....majdnem
Még jött egy utolsó séta a parton, elmentünk a sétányon majdnem a legvégéig, és ott egy kondipark mellett (mert a fiúk edzeni akartak) leültünk egy kis étteremben, a Topolino-ban. Bár mindenki jól lakott, búcsúnasinak vettünk egy sültkrumplit, pimientos-t (sült minipaprika), és egy articsókás, sonkás, tükörtojásos tapast, sört meg ice teát, és nassolgattunk. A 2 gyerek közben kisétált a hullámtörő móló végébe, húzodzkodott a kondiparkban, és rohangált a homokban.
Aztán 9 körül elindultunk haza a felfele jövő telihold fényében, Artúr majomnak képzelve magát elmezkett pálmafákra felmászni, és karateleckéket venni a homokban, de csak hazaértünk. Még megcsináltuk holnapra a szendvicseket, megettük a maradék empanadat, meg magvakat, és irány az ágy, reggel korán kelünk, 6-kor indulunk a reptérre. Még meg kell tankolni a kocsit, leadni, fealdni a bőröndöt és bevásárolni minden felesleges dolgot a Duty Free shopokban, és 9:15-kor indulunk vissza Magyarországra, mert Brúnónak holnap ismerkedős délután van az új suliban az új osztályával...
Szép hét volt, de már mindenki vágyik haza mostanra...Read more
Alicante Aeropuerto Elche Miguel Hernandez
August 27 in Spain ⋅ 🌙 23 °C
Csak egy gyors bejelentkezés még indulás előtt.
5-kor kelés, fél 6-kor családébresztés, 6ra minden és mindenki a kocsiban. A gyerekülést visszatettük a tárolóba, kulcsot vissza a lakásba és indulás.
A reptér 25-30 perc de előtte még tankolni kell a reptér közelében.
Itt 6kor még korom sötét van, szóval kicsit olyan mint idefele. El Altetnél megtankoltuk, röpke 5 perc alatt rá is jöttem hogy kell kinyitni a Yaris tanksapkáját, de megúsztuk fél tank benzinnel a hetet.
Reptéren jól ki van táblázva merre vannak a bérelt autó parkolók, szóval könnyen megtaláltuk, kipakolás, kulcs a drop-in boxba behajítva és már a terminálon vagyunk.
Bőröndfeladás pont 2 órával a gép indulás előtt kezdődik, aztán gyors biztonsági ellenőrzés, Arti bőröndjék kinyitották mert nem tudták megállapítani mi lehet az a kb 30 kisebb-nagyobb kerek valami a táskában, ami a tengerparton összeharácsolt kavicsgyűjteménye volt de aztán egy elnéző mosoly kíséretében visszakaptuk.
Kis bámulgatás a Duty Freeben, egy kávé aztán mi Artival megkerestük a Budweiser Bar-t mert annak van terasza és lehet cigizni. Persze venni is kellett hozzá valamit de ez van.
Ahogy nézelődtünk, bámultuk az érkező gépeket, kivonult 3 tűzoltóautó a leszállópályára villogó fényekkel, majd megjelent a wizzair gépe is, szóval kicsit megijedtem hogy a szemünk láttára ég el a hazautunk, de szerencsére a ahogy a gép befordult a terminálra továbbmentek.
A wizzaires beléptetőkapunál megint elkezdtek kötözködni a csomagméreteinken, gondoltam semmi gond, nekem van prioritym. Na ja, de most a kisbőröndöket kellett bizonyítani hogy elfér a kis lukban, de nem allítva hanem fektetve. Amíg Zsuzsi vitázott velük, mert szerintük nem fér be és fizetni kell még 2 priorityt. Én meg mondtam hogy tuti nem, és bepaszíroztam mind a kettőt. Aztán a sorban mondta egy pasas hogy mindig ezt csinálják itt, vegyük ki a kereket legközelebb 😁😁. A lényeg hogy bejutottunk a gépbe, mindjárt indulunk elvileg.Read more
Home sweet home again
August 27 in Hungary ⋅ 🌙 24 °C
A repülőút viszonylag eseménytelenül telt eltrkintve a végig síró kisbabától vagy 3 sorral mögöttünk. Visszafelé én ültem Brúnóval, Zsuzsi meg Artúr pedig pár sorra előrébb.
Budapest Airport 12:15, bőrönd fel, irány a kocsi, mert Brúnónak ismerkedős délután van az új suliban, jó lenne ha legalább egy kicsit ott tudna lenni. De persze az M0 ma is Budapest parkolójaként szolgál, egy 10 perc kell a sok okosnak míg képes 3 sávból egy sávba besorolni, addig állunk, csorgunk előre.
Gödöllőnél lemegyek a pályáról tankolni, ami azért is jó ötletnek tűnik utólag, mert a visszaterelésnél látom a térképen hogy inkább elvisz Bag-ig, mert az M30 felhajtótól kb addig áll a sor megint. Ezt legalább kikerüljük bár sok a lámpa meg a kocsi de legalább halad.
Aztán Kálnál újabb kocsisorba futunk bele, de itt nagyobb a baj, mert még most jönnek a kocsik közt a rendőrök elörefele, és előttünk hatalmas füstfelhő gomolyog felfelé. 10-15 perc múlva látjuk hogy azért mert az út mellett ég az erdősáv, és még egy karambol is volt, egy kiszakadt kerekű audit is kerülgetni kellett...
De innen már viszonylag simán hazaértünk, Brúnó még elérte az utolsó 3/4 órát a bemutatkozásból, mi meg otthon elkezdtünk kipakolni, én még meetingelni is egy kollégával mert nem volt máshol szabad idősáv.
Vacsi készítés közben befut Burgi is a kutyataxival, szóval egy nagy séta még vele is és vége van a nyaralásnak. Mindenki hulla, mindenki örül a saját ágyának, mindenki jól érezte magát. Kezdődhet a nyaralás utáni pihenés...Ja nem, mert én holnap megyek is tovább Győrbe egy sporttalálkozóra futni. De ez már egy másik mese része....
És akkor a szokásos statisztika a végére:
- 9 nap, 2 ország, 6 különböző városka
- összesen 4.729 km utazás
Ebből:
- 3.886 km repülővel
-182.199 lépés
- ami 145,46 km lábon, (ebből 36,69 km futva)
- 2 felnőtt, és 2 gyerek
- megszámolhatatlan élmény, ugrás, látvány és emlék....
Brúnó fogalmazta meg jól: minél nagyobbak a gyerekek annál élvezetesebbek a nyaralások mert annál több mindent lehet csinálni.
És ez így is van....Read more
