Mercat, Castillo de Santa Barbara y Santa Cruz

A mai napra sok terv nem volt, tegnapra már eléggé kikészült és elfáradt a csapat. De mivel Sunday Market (Mercat del Domingo) csak vasárnap van, fél 9ig hagyom aludni a csapatot csak. Én addigra már 6 km futás és két kávé után egész fitt vagyok 😁

10-re össze is szedjük magunkat, irány a piac ahol elvileg minden IS van, ráadásul Churroskirályság a védjegye. Alig 1,5 km szóvap séta indul a már egyre erősödő hőségben.
A piachoz közelítve egyre több az ember és mikor odaérünk látszik hogy tényleg nagy a lelkesedés az emberekben, dugig van a placc. Kinézetre olyan mint bármelyik balkáni piac , napvédőhálók alatt ordibáló árúsokkal zöldség , gyümölcs (persze minden árús szerint a legfinomabb a világon) ruha, cipő, olvadozó szalonnák, sonkák és kolbászok meg sajt és méz és fűszerek. Valahol a balkán és az arabvilág közt félúton, csak a tenger másik oldalán.
Körbejártunk mindent, benéztünk mindenhova, de az előzetes kedvcsináló ellenére se eladó jézuska, se géppuska sehol, szóval megkeressük a híres churrosost.
Pont olyan mint otthon a lángosozók előtt, hosszú sorban az emberek a bódé előtt, bent egy pasas gőzerővel nyomja ki a tésztát és süti a churrost és a porrast, ketten meg próbálják kiszolgálni a tömeget. Sorbanállás közben legalább kiderítettem mi is a különbség. A churros az a vékonyra kinyomott, többnyire ropogós, hurok alakú olajban sült tésztácska, a porras pedig ugyanaz a tészta csak vastagabbra kinyomva, így inkább egyenes, es kicsit puhább. Biztos ami biztos veszek mindkettőt. 12 churros, 6 perras, egy pohár csokikrém és 2 kóla, nem kell több egy egészséges reggelihez 😁

Miután hősiesen magunkba tömtük az utolsó falatot is, visszasétáltunk a szálláshoz. Már elmúlt dél, ki kell pihenni ezt a rengeteg ingert (meg az elmúlt 4 napot) szóval egy kis szieszta, alvás, pihengetés megy 4-ig. Ebből is látszik hogy hulla mindenki.

4 után választhattunk 2 opcióból. Tengerpart a sziklás részen, vagy Alicante várnézés. A demokratikus szavazás eredményei alapján 75% inkább Alicanteba ment volna, amit a kissebbségben maradt ellenzék nehezn fogadott el és 2 újraszámlálás után visszaadta mandátumát és beállt a sorba szóval Alicante a program.

Villamossal elmentünk Sanqueta megállóig, onnan kb 800 méterre van egy lift ami felvisz a várba. Tudom hogy lustaságnak tűnik de 35 fokban 2 gyerekkel a felmászás egyet jelent a lassú öngyilkossággal. Szóval ez lesz... vagyis ez lett volna de a lift le van zárva...
Épp azt olvasgattuk hogy mit ajánlanak helyette a kis papírokon amit az önkormányzat sűrű elnézések kérésével együtt rakott ki a zárt ajtókra. Ajánlottak egy shuttle-t, kis helyi buszocska ami 45 percenként jön de nehéz volt értelmezni honnan, és éppen ezt fejtegettük, amikor az utca túloldalán megállt egy kisbusz, egy nagyhangú söfőrnő kihajolt az ablakon és elkezdett átkiabálni a 4 sávos úton hogy "Valaki akar menni a Castelloba? Én vagyok a buszos, ide kéne jönni"😁. Integetés hogy rohanunk (mi is meg még vagy 10 ember), kedvesen megvárt minket, és már robogunk is felfelé.

A Castell de Santa Barbara a Benacantil hegyen, 166 méterre a tenger felett van. Története az iszlám időkig nyúlik vissza, ugyanis a muszlimok a 9. században építették az Al –Laqant erődöt. 1248. december 4-én X. Alfonz kasztíliai király elfoglalta a várost és az erődöt az araboktól, tőle ered az elnevezés is, ugyanis december 4. Szent Borbála (vagy Barbara) napja. A bejáratnál ugyan megkérdezték a jegypénztárban hogy honnan jöttünk, de aztán beengedtek ingyen. Később kiderült, hogy azért mert a legtöbb kiállítás ma zárva van, de mi úgyis inkább a kilátásért jöttünk, ami viszont úgyis megfizethetetlen 😁
Maga a vár egy 4 szintes erődrendszer ami követi a sziklák emelkedését. Mindenhol védőfalak, lőrések, belül pedig épületmaradványok és kis ligetek vannak ami nagyon hangulatossá teszi a helyet. A várfalakról pedig gyönyörű kilátás nyílik egyik oldalon az öbölre és a tengerre egész Benidormig, vagy a városra és a kikötőre a másik oldalon. Több mint egy órát mászkáltunk meg nézelődtünk, nehéz volt betelni a látvánnyal.
A végén sajnos Artúr át kellett élje elete első igazi traumatikus élményét egy jégkrémnek köszönhetően ami nem volt jól megfagyva és nagyon hamar elkezdett olvadni, emiatt nem lehetett kiélvezni hanem be kellett falni, de szerintem kiheveri 😁

A várból a város Santa Cruz negyede felé vettük az irányt. Ez a negyed Alicante egyik legrégebbi városrésze, egész a középkorig vagy a mór uralomig nyúlik vissza a története. Szűk, kanyargós utcák, fehér-kék házikók, rengeteg virágládával és díszítéssel a házfalakon, igazi kis mesefalu. Itt is elmászkáltunk kicsit, sokat nem is tudtunk volna mert annyira picike rész, aztán elindultunk lefele a hegyről.

Brúnó szeretett volna magának valami mókás pólót, és Zsuzsi nyár elején a csajokkal látott is olyan boltot ahol lehet kapni, szóval megkerestük azt. Az eredmény 5 póló, és egy sörös toll de tényleg nehéz volt valasztani a jobbnál jobb feliratok és minták közt. De végül mindenki talált kedvére valót.
Mivel pihenőnap nincs is más hátra mint egy vacsi, aztán irány hazafele. Visszamentünk a gombácskás utcába, ott sok az étterem és találtunk is egy hangulatos kis teraszt ahol leültünk enni. Kedves, jópofa pincérek, spanyolos étlap, szóval berendeltünk salátát, pimientast (sült paprika), croquette de jamon-t (sonkás krokett), patatas bravas-t (csípős krumpli), chorizo-t (sült kolbász) , pan con tomatas-t (paradicsomos kenyérkéket) egy lasagnet és némi nuggetset és jól belakmároztunk. A végére el is döntöttük, hogy most egy napig nem eszünk, sok volt már a kaja, pedig csak reggeli és vacsora általában a napi energiabevitelünk, de az viszont kiadós.

Vacsi után villamos, irány haza, és vége is a napnak. Holnap tényleg chill nap lesz, nem kelünk időre, csak a sziklás part és a vizezés a terv. Le kell picit nyugtatni a csapatot.Read more