Uccsónap és uccsóminden
August 26 in Spain ⋅ 🌙 27 °C
Ismét eljött az utolsó nap ideje. Minden utazás, minden nyaralás véget ér egyszer és a végetérés előtti utolsó nap már inkább búcsúnap mint aktív. Most is így lett tervezve, ma már semmi extra csak a kedves helyek újrafelfedezése és az utolsó tengerparti nap kihasználása.
Én reggel még elmentem egy búcsúfutásra, aztán felébresztettem a családot, és kis bootolás után közös reggeli. Aztán még egyszer utóljára feldíszítettük az apakarácsonyfát, vagy más néven felmálháztuk a málhás szamarat hátizsákkal, kempingszékekkel, vízzel, sapkával és napszemüveggel és lementünk a sziklás partra a kis öbölbe. Ma nyugodt a tenger, nincs nagy hullámzád szóval bárhonnan lehet ugrálni.
Felállítottam a kisntáborunkat, építettem egy kisebb védfalat a napernyőnek kövekből, kipakoltuk a székeket, könyveket, nasit, és kezdődhet a búcsúpunnyadás a parton. Olvasgatás, néha vízben lehűlés, egy kis ugrálás a kisszikláról. Artúr talált egy horgot a kerítésen egy adag damillal, szóval rögtönöztem neki belőle egy kőkorszaki pecabotot, ami tényleg KŐkorszaki lett mert a súly egy pici kavics volt, a peca vége, a fogantyú meg egy nagyobb kő. Tettünk rá egy kis fűszeres kukoricát a hozott nasikból, és irány a víz. A fogantyút a víz felszínénntartva lógattuk le a csalit a vízbe, miközben próbáltunk mozdulatlanok maradni hogy ne ilyesszük el a halakat, és folyamatosan néztük úszószemüvegen át hogy van e kapás.... 40 percig kb.... de a halak nem hülyék, látták hogy ott vagyunk és csak menet közben csipkedték a csalit, de nem haraptak rá szóval ebből nem lesz halvacsora estére. 😁
Kicsit kifújtuk magunkat aztán irány a félsziget másik oldala, a nagyobb szikla ahonnan lehet ugrálni. Mivel nem volt nagy a hullámverés itt se, végre nem kellett kiúszni a fövenyre, vissza lehetett kapaszkodni a sziklán szóval itt ugráltunk egy jó ideig hárman fiúk, míg Zsuzsi sült megfele szép lassan ropogósra a napon és hadakozott a szívrohammal és a högutával felváltva. De amúgy irtó ügyesek a srácok, Arti is úgy ugrál mint ha itt nőtt volna fel, Brúnót meg szerintem elcseréltük a kórházban valami delfingyerekkel, mert úgy mozog a vízben mint ha ez lenne a természetes közege.
Ugrálás után összepakoltunk, málhásszamárkarácsonyapa magára aggatta a fél világot, és irány vissza a lakásba, míg Zsuzsi elment Brúnóval a boltba hozzávalókért a holnapi szendvicsekhez. Közben elkezdtünk bepakolászni a bőröndökbe. Mivel van mosógép, kb mindent kimostunk mostanray szóval a tiszta ruhákat visszapakoltuk a helyükre, ahogy hoztuk, és pikk pakk elkezdett kiürülni a lakásból a sok széthajigált apróság is. Még a maradék alapanyagokból összeraktunk egy vacsit, sült csirkemell tekercsek, édeskrumpli, paradicsomkarikák és főtt tészta és belakmároztunk, majd megettük utána a világ egyik legjobb fagyiját amit boltban lehet kapni: egy bobozban kèt fél kókuszdió, megtöltve tejes-kókuszos fagyival (kb olyan ízű mint a rafaello), és lefagyasztva...Hmmmmm.... még még még...
Ezzel meg is volt az utlolsó vacsora....majdnem
Még jött egy utolsó séta a parton, elmentünk a sétányon majdnem a legvégéig, és ott egy kondipark mellett (mert a fiúk edzeni akartak) leültünk egy kis étteremben, a Topolino-ban. Bár mindenki jól lakott, búcsúnasinak vettünk egy sültkrumplit, pimientos-t (sült minipaprika), és egy articsókás, sonkás, tükörtojásos tapast, sört meg ice teát, és nassolgattunk. A 2 gyerek közben kisétált a hullámtörő móló végébe, húzodzkodott a kondiparkban, és rohangált a homokban.
Aztán 9 körül elindultunk haza a felfele jövő telihold fényében, Artúr majomnak képzelve magát elmezkett pálmafákra felmászni, és karateleckéket venni a homokban, de csak hazaértünk. Még megcsináltuk holnapra a szendvicseket, megettük a maradék empanadat, meg magvakat, és irány az ágy, reggel korán kelünk, 6-kor indulunk a reptérre. Még meg kell tankolni a kocsit, leadni, fealdni a bőröndöt és bevásárolni minden felesleges dolgot a Duty Free shopokban, és 9:15-kor indulunk vissza Magyarországra, mert Brúnónak holnap ismerkedős délután van az új suliban az új osztályával...
Szép hét volt, de már mindenki vágyik haza mostanra...Read more