Porto das Velas

Reggel autó átvétel, most egész jót kaptunk. Egy kis Citroen c1, aranyos, jó lesz.
Indulás, hegyet kéne mászni ha nincs felhőben. Huh, elég hirtelen emelkedik minden, elég gyorsan elég magasra jutunk, alföldi sofőrként kezd nem komfortos lenni (és spoiler: ma így is marad, sőt 😂). Abszolút nem vészesek az utak, de mikor tudom hogy az előbb még tengerszinten voltunk, pár, perc múlva, még már 5-600 métert emelkedtünk, és a fennsík jobb és bal oldalán meredek fal van, hát na. Nem egy Debrecen - Püspökladány útvonal. Cserében lenyűgözően szép. Angolul írták: dramatic landscape, nem tudok rá jó szót magyarul, ez tökéletesen leírja.
Régi szélmalmok a parton, kis kiépitett strandok, szépséges.
Fel a fennsíkra, azt látjuk, a csúcs már felhőben, akkor ezt most hagyjuk, véletlenül találunk egy kis parkot a semmi közepén, nagyon aranyos és szép.
Akkor irány a valamilyen másik park, az itt híres. Elég nehezen találjuk meg, dw végül megvan, hát na, ez is... Buja, zöld, millió növény, kis patak, sok régi vízi malom, és a kedvencem, hogy random grillező helyek, fa be van készítve, lehet használni, és használják is: épp egy 10-20 fős család gyújtotta be a csodás, arborétum közepén a tüzet, már ki volt pakolva sör, padon pokróc, vasárnap van, tudnak élni.
Egy órát elbolyongunk, menjünk a kávé farmra.
Na, ez az, út, juhuuu, baromi magasra megy fel, oldalt az óceán jó mélyen, de szerencsére a legtöbb helyen mindkét oldalon fák, de legalább hortenzia bokrok vannak, kevésbé kitett, de ez az út keskeny is, meredek is, hosszan is tart, pedig nem sok, pár km összesen a faja-ig, ahol az ültetvény van. A faja, amiről ez a sziget híres, és több mint 70 van, az az, mikor a függőleges szikla falak tövében van egy vízszintes placc, láva kifolyás vagy földcsuszamlás miatt, és azon vannak házak, kis falvak, vagy a mi esetünkben kávé farm.
Faja dos Vimes, megérkezünk, egy perce még motorfékkel jöttünk, most meg itt vagyunk az óceán parton, Nunes Coffe teraszán, és kortyolgatjuk a presszó kávét, amit az öreg bácsi (nagypapa) csapolt nekünk a saját kávéjukból, egyedi élmény.
Később lehet megnézni az ültetvényt, ezért sétálunk kicsit a part vonalon, van egy következő faja, oda elvileg csak gyalog lehet átmenni (persze jönnek autók is, meg laknak is ott, de nem baj, mert gyalog sokkal több mindent lehet látni).
Poros út, egyik oldal meredek zöld több száz méter magas falak, másik oldal óceán. Itt ott romos házak, kertek, meg durván szuperül felújított rusztikus házak, szőlő, tök, füge, gyíkok, kis vízesések, kutak, meleg, gyönyörű séta.

Egy pár házas falunál úgy döntünk ennyi, kicsit lemegyünk a partra hullámokat nézni, de kezdünk nagyon éhesek lenni, bőven délután van, utoljára reggel ettünk, menjünk vissza.

Megnéztük a kis ültetvényt egy harmincas srác vezetésével, tök érdekes. 300 éve van itt kávé cserje, Brazíliából hozták, ezen az egy helyen olyan mikroklíma alakult ki a hegy és az óceán közé ékelődött faja-n amit szeret a kávé. Régen csak maguknak csinálták, a mostani nagyi szokott szőni, kézzel készített dolgokat árult, és ha a taxisok lehoztak ide turistát, a taxist mindig megkínálták kávéval, de nem árulták. Aztán mikor már 700-800 kávé cserje volt, nagypapa megelégelte, mondta nyissanak kávézót is. Azóta is családi vállalkozásban csinálják, mindent ők, kézzel, maguknak. Szüretelnek, utána nagy beton tetőn szárítják, zsalukővel dörzsölik hogy lejöjjön a héja, aztán vas serpenyőven tűzön pirítják, és végül ezt árulják. Évi 150 kg termés van, ez kevés ahhoz hogy piacra menjenek vele, de nem akarnak többet, ennyi nekik elég. Hiába van mindenkinek rendes szakmája (grafikus, mérnök, építés vezető) mégis a családi bizniszben kötnek ki, és elmondásuk szerint mindig van mit csinálni. Le a kalappal. Hagyományörzés, családi meló, ügyesek.

Már 4 óra körül vagyunk, enni kell valamit, ma már nagy mászkálás nem fér bele, de menjünk el a sziget túlsó, keleti végébe, ott van egy világítótorony, meg a házigazdánk ajánlott egy éttermet, az még pont jó lesz mára.

Kocsiba be, szerpentinen fel, végre fent, vagyis mégse, ez még mindig emelkedik, egyre magasabban megyünk, a táj egyre jobban kinyílik, hihetetlen panoráma, ahol körbe lehet nézni. Elérünk egy ponthoz ahol sokan parkolnak, de nincs egy ember se, na itt milyen kísérteties história van? Ahaaa, innen indul a túra a leghíresebb és legszebb faja-hoz, én is innen akartam menni. 9.5 km a túra, innen le egészen az, óceán partig, két faja, majd taxit kell hívni aki visszahoz mert amúgy baromi sok és meredek ha még fel is akarsz jönni. Viszont elég messze van tőlünk, ide visszajönni, meg aztán taxizni ezeken az utakon, na majd holnap meglátjuk.

Tovább, még mindig emelkedik, majd egy jó 20 perc után megérkezünk Topoba, ahova jöttünk. Étterem nincs, ami lenne az vagy zárva vagy nincs kaja. Ha már itt vagyunk, most már nézzük meg a világítótornyot. Elég látványos a part szélén, de sokkal izgibb hogy van egy sziget nem messze, ami lapos, kb max fű no rajta, ember nincs de tehenek igen. Utána néztünk, valamilyen natura 2000es védett sziget. De mit csinálnak ott a tehenek akkor? Jól nézett ki.

Oké, most már tényleg menjünk vissza, 50km, Google szerint több mint egy óra, végül másfél óra lett, mert útközben körmenet volt, ami nagyon hangulatos. Felszórták az utcát virággal, volt fúvós zenekar, vitték Jézust, Máriát, szép ruhában a kis portugál zorro templomba, nagyon tetszett, persze mögöttük araszolni hegynek fel nem volt jó, de épp ezért inkább félre álltam.
Hazafelé még egy ilyen menetet láttunk, de az már nem volt úttorlasz. Végül a falunk felett megálltunk még egy utolsó miradouro-nál (helyi kilátó) és fentről a félig lemenő nap fényében csodáltuk kicsit a giccs látványt.
Faluba be, egyből étterembe be, sör, bor és ebéd uzsonna vacsi, már nagyon kellett, garnéla meg rántott hús meg steak, jó kis vegyes kaja 😜Read more