Albergaria-a-Velha

Ma úgy döntöttem semmi nem veheti el a kedvem, és így is is lett. Eddig volt már minden, eső, meleg, kifogyott víz, nehéz szálláskeresés és várakozás, tocsogás sárban, bandukolás kamionok közt, szóval nincs olyan ami még ne jött volna szembe, és megbírkóztam mindeggyikkel, ma kiélvezem amit kapok 😃

Mai útvonalam: Anadia (vagyis Mogofores)- Arcos-Alféloas-Avelãs de Caminho-São João da Azenha-Aguada de Baixo-Landiosa-Brejo-Sardão-Águeda-Paredes-Vale da Erva-Mourisca do Vouga-Pedaçães-Lamas do Vouga-Lameiro-Serém de Cima
- Albergaria-a-Velha

A hivatalos úton 32.8 km, de mivel Mogoforesben aludtam, onnan kb 2 km-volt visszacsatlakozni, szóval 34,7 km lett a vége.

Az alvásomról annyit, hogy irtó nyomasztó volt az a hely, a szoba is, meg a faluból is olyan hangok jöttek be, hogy alig vártam hogy elhúzzak onnan. Korán keltem, fél 7kor már úton voltam. Amúgy is hosszú nap lesz, nem baj ha időben indulok. Tegnapról még van két zsemlém, tegnapelőttről egy almám és egy lopott narancsom, nem is kell kaja után se kutatni, irány az Út.

Párás de napsütéses idő volt, minden adott volt egy jó sétához. Visszanavigáltattam magam az első sárga jelzésig, és innen újra a jelekre hagytam magam. Visznek ahova visznek, megyek amerre mutatják.

Várostáblákat ezen a szakaszon se nagyon látni, ráadásul olyan közel vannak sokszor egymáshoz a települések, hogy nem tudod eldönteni kiértél az egyikből, és be a másikba, vagy csak valakinek nagyobb a kertje mint a többieknek 😀. Szóval ahelyett hogy azzal foglalkoztam volna hol vagyok, elkezdtem azon agyalni, hogy mennyi épületet lehetett volna itt jól karbantartva , gyönyörűnek meghagyni ahelyett hogy torzókkal van tele a környék. Szerencsére errefelé már egyre több olyat láttam ahol erre rájöttek, és nagyon szép kis felújított, vagy részben felújított régi kúria mellett is elmentem. De volt olyan gyár is amit egy az egyben hagytak meghalni az elmúlt években.

Egy kis idő múlva elkezdtek újra felém jönni a Fatima zarándokút csoportos zarándokai, szóval még mindig vannak előttem jó páran, remélem találok majd szállást. Voltak akik megint nagy tömegben, hangsakodva, voltak akik a kísérőkocsik "árnyékában", de olyan hölgycsapat is jött szembe, akik hangosan kántáltak egy imát végig az úton. (Egy volt aki felolvasta, a többiek a könyörgést kántálták szakaszos időközönként). Águada előtt (nekik mögött) még egy komplett orvosi sátor is volt nekik felállítva. Amúgy tegnap utánanéztem, hogy miért vannak ennyien ilyenkor a Fatima zarándoklaton. 1917-ben 3 pásztorgyereknek jelent meg Szűz Mária május 13-án, és kérte őket hogy 5 hónapon át mindig jöjjenek el. Az egyház végül validálta a jelenéseket, és azóta május 13 a hivatalos Fatima ünnep, oda mennek ennyien. Ez azt is jelenti, hogy minél messzebb vagyok Fatimától és minnél közelebb a május 13-hoz, annál több szállás szabadul fel 😀

Egy ideig amúgy vegyes volt a táj, főleg út mellet haladtam, de szerencsére kisebb utakon, így jobban láttam mi van körülöttem, nem kellett a kamionokra figyelni. Messzeségben "hegyek", és én is fel le mászkáltam folyamatosan, de egy csomó szép ház mellett is elvitt az utam. Egyébként ma 400 méter felett volt az összes szintemelkedés ami azért vicces, mert itt még Magyaroszági viszonylatban nézve is csak dombok vannak (150-200 m magasak). Viszont Portugália "völgyei" meg rendre lemennek 0, vagy max 50 méterig szóval volt azért egy pár kaptatós rész 28m-ről mondjuk 150-re, hogy aztán újra vissza mehessek 12-re . A vádlim imádta... 😀

Aguada de Baixo után megint csak ipari övezetbe értem, szóval hosszú kilómétereket mentem gyárak meg csarnokok mellett, aztán jöttek a falvacskák, majd Águadába egy kis fahídon át jutottam be. Közben megint el kezdett esni, szóval poncho elő, de szerencsére ma az a nap van amikor jó kedvem van, szóval ponchoban is vigyorogtam tovább mert hirtelen olyan jó friss eső szag lett, amit imádok 😀.

Águada-n hamar átjutottam, volt egy szép hídja, érdekes kis főtere, meg egy szép meredek kaptatója a végén, ami elvitt egészen messzire, de szép volt a kilátás, és még az eső is elállt szép lassan. Aztán egy újabb ipari park következett, már 18 km-nép jártam, és majdnem 11 volt, szóval amikor levettem a ponchot elővettem a 2 napos almámat, és séta közben megeszegettem. Az ipari park után újabb emelkedő, fel egy szép kis faluba nem tudom hol, aztán lefele megint a főútig, amin szerencsére csak keresztül mentem, nem rajta 😀😀

22 km körül éreztem hogy csak kéne pihenni, eldöntöttem hogy ha látok bárhol bármilyen kávézót beülök. És mit ad isten, 2 kanyarral később újabb főút, a túloldalán kávézóval, szóval ittam egy kávét, meg egy kólát, pihentem egy negyed órát aztán elővettem a zsemlémet és újra útnak indultam városról városra, minimális természeti szakaszon, de nagyon szép kilátópontokkal, és néha egy egy kecskefarmmal. Egyébként rájöttem hogy a településeknek is tud jó illata lenni, főleg ha a normális környékeken mész ahol virágok meg fűszernövények vannak a kertekben. Szóval itt is jól elvoltam, néha még azt is éreztem hol sütnek valamit, vagy hogy kinél van hátul koriander meg bazsalikom. 😀

Végül Serém után jött a mai nap egyetlen erdős szakasza, földúttal, napsütéssel. Sajnos az erdő elég hiányos volt olyan mint ha kiirtották volna, de aztán megláttam hogy fekete a fák töve és törzse, és nem kiszáradtak hanem erdőtűz lehetett és kiégett a környék. Szomorú...

Az erdőből má egyből Albergaria-a-Velha-nál lyukadtam ki, szóval kezdett izgalmassá válni hogy vajon lesz e szállásom abban az Albergue-ben amit kinéztem. Egyből odamentem, egy kedves nő fogadott, megmutatott mindent, 8EUR-ért megkaptam az ágyamat, és mint kiderült, nincs is még más rajtam kívül. 😃

Zuhany, mosás, és elmentem megnézni a "várost", ami nem tartott túl sokáig. Kerestem egy helyet ahol van kaja, kértem egy pizzát, megettem, és visszamentem a szállásomhoz, ahol a háigazdával elbeszélgettünk kicsit, mondtam hogy fájdogál azért estére a lábam, szóval fözött nekem egy csodacuccot fahéjból, szegfűszegből, meg nemtommiből és amíg megittuk dumáltunk kicsit. Még egy házi rozmaringos hidratálósprayt is kitett nekem, hogy fújjam be estére a lábam, rendben lesz reggelre 😀

Kiültem még iszogatni a kis gyógyteámat, közben befutott 4 bringás, szóval végül nem az enyém az egész hely, de 5en leszünk a 31 helyre, és amikor ideértem azt mondta a háigazda hogy általában amíg tudja, addig egyedül hagyja az utazókat egy egy szobában, szóval remélem őket berakta egymáshoz, én meg maradok egyedül estére aludni 😀😀

Holnap még egy hosszú szakasz vár rám. Malaposta-ig 36, vagy Airas-ig 37 km. A háigazdám Airast ajánlotta, ott van jó albergue, ugyanígy pár EUR-s áron. Majd meglátjuk hogy bírom. Ha eljutok odaáig, akkor vasárnap már tuti Portoban leszek kpra délutánra, mert csak 27 km marad hátra Malaposta-tól 😀もっと詳しく