Malinska-Vantatčiči-Apartmani Premec

És eljött az újrabepakolás napja. Mivel Artúrnak sikerült megint 6:13-kor felkukorékolnia mindenkit, mindenre volt bőven időnk 😀😀 El is mentem egy gyors 6km-t futni és miközben hallgattam a "Földvár felé félúton" című eposzt átértem a Földvári kikötőbe majd irány vissza.
Csodák csodájára a csomagtartó még nem tűnt úgy mint ha több lenne a cuccunk mint induláskor, így pikk pakk elpakoltunk mindent, könnyes búcsút vettünk a szegény árválkodó kutyasz..rtól a műfűben, majd jeleztük a tulajnak is hogy akkor kérnénk vissza a 30.000 kauciót és mennénk.
Lehet nem írtam de a konyhában ki volt rakva egy klasszik A4es papír, hogy nem csak elmosogatni kell de el is kell pakolni, így mindent eltettünk. Mikor a tulaj megszámolta hogy meg van e mind a 4 db Magdi Anyu üzletláncában vásárolt gagyi törölközője, visszaadta a kauciót, és míg beültünk a kocsiba, már azon gondolkoztam hogy a szállás.hu-n a negatív értékelésnél mit emeljek ki jobban: a hozzáállást, a gondosan kiszámolt 1 guriga leggagyibb 10 Ft-os WC papírt, a nagyjából 3cent mosogatószert ( hátha vesz a kedves vendég ha kifogy) vagy a szinte vízre higított folyékony szappannak nevezett illatos löttyöt. (Mindnek lesz jelentősége lentebb).

A korai kelés előnye hogy Artúr azonnal elaludt, így a határig csend és béke honolt a kocsiban.
JÓ TANÁCS: A waze is jelezte meg én is szinte biztos voltam benne, hogy az autópályás határátkelő kuka lesz. Ezért mi a régi kishatárra mentünk Letenyénél, ahol kemény 1 autó és 8 kamion volt rajtunk kívül, de ügyesen mi lettünk az elsők. Határellenőrzés 5 perc ( magyar oldal 0,5, horváth 4,5). A papírt amit kinyomtattunk arról hogy regisztráltuk magunka a horváth belépési oldalon persze senki nem kérte, de a rendszerben látták hogy Malinskába megyünk.

Újabb pozitív meglepetés: ENC kütyü műkszik, autópálya felhajtás fél perc 😀 Irány a tengerpart.
Szerencsére mindkét gyerek élvezte az alagutakat, viszont FONTOS: az első 2 alagút beugratós, aztán legalább 100 km múlva van a következő, szóval ne ígérd meg nekik minden kanyar előtt hogy mindjárt lesz másik is....

Az út gond nélkül, 1 megállással 4 óra alatt letudva.
És itt jön az összehasonlító rész:
Már tegnap mikor jeleztük a kinti szállásadónal hogy kb mikor érkezünk, írt hogy vár minket, bárhol elakadunk, vagy gond van szóljunk nyugodtan ( magyar verzió: SMS-ben egy "RENDBE VAN")
Ideértünk, jött is, kezében 3 guriga minőségi WC papírral, kézmosó feltöltve, mosogatószer rendes mennyiségben, és mindezt kedvesen, mosolyogva, hogy az ember örül neki hogy találkozott a házigazdával.
Az apartman pont olyan mint amit a képeken láttunk, 2 szoba, nappali/konyha, terasz, a part tényleg a domb aljában 100 méterre, és a kilátás panorámai.
Gyors kipakolás, irány a víz. Horvátországról van szó, szóval köves, kavicsos vegyesen, közepes mennyiségű tengeri sünnel, sok hallal, és kristálytiszta vízzel. A közelben van több homokos part is, azokat majd még megnézzük, de az itteni placc is ideális. Még lehet a bébiőr is venné az adást a parton ha letesszük a kicsit az apartmanba aludni.

Szóval délután indult a búvároktatás, kincs és döglött víziállat keresés, halkövetés. Persze Bubuval, Arti fél óra után elment aludni aztán mikor felkelt úgy döntött tud úszni és hassal belecsobbant a vízbe, meg hajigálta a kavicsokat mindenkire. Idilli családi kép 😀
Mai szerzemény: fél kiló "érdekes kő" (szerencsére végül a parton félrerakva) 12 kagylódarab, és egy frissen kinyírt rák páncélja és mindkét, brutálisan kitépett ollója ( valószínűleg nem sokkal azelőtt falta fel a többi részét valami). Láttunk tintahalat, amitől Brúnó úgy megijedt, hogy amint belekiabált a buvár pipába a tintahal is megijedt így láthattuk hogy lő ki fekete tintát magából és tűnik el.

Utána vacsi a teraszon ( Ben nagybácsi gyors és hathatós közreműködésével), nagyik párhuzamos felhívása, majd még egy rövid séta a parton a közeli kikötő felé. Felfedeztük hogy a mi partszakaszuntól 50 méterre van egy kis pizzéria így holnap már sör és jégkrém is esélyes a parton.
Brúnó eldöntötte hogy búvár régész lesz, szóval reménykedünk egy kalózhajó roncsban a héten, nehogy dolgozni kelljen ha hazamentünk.

Holnap már csatlakozik hozzánk a Kovács család is, szóval gyerekeknek irány az ágy. Brúnó persze most lett éhes szóval vele még egy kis 0%os sörözés a teraszon míg mi kibontjuk az utolsó rose-t amit vettünk az Aldiban.

A távolból halk balalajka disco, a tenger és megkergült gyerekek zaja...ideális blogíró pozíció...Read more