Finsterbach vízesések, Gerlitzen és vihar

Bár ma délutánra már rosszabb időt mond az előrejelzés, a tegnapi semmittevős nap után akartunk egy kis kirándulást is beiktatni. Szóval lássuk mi van igazán közel kezdésnek.

A csapat egész sokáig aludt (még én is) szóval egy gyors reggeli, némi nasi a hátizsákba, és indulunk is a szomszéd faluba, Sattendorfba. Kocsival 7 perc, szóval nem kellett sokat ücsörögni. Szerencsére egyből a főút mellett volt egy üres parkolóhely, szóval 10 perc múlva már indultunk is felfele a hegyoldalban a falucska házai közt vezető úton. A leírások szerint 3 vízesés van egymás felett, érdemes mindhármat megnézni, de a 2. és 3. pontra már azt írták elég technikás és nem annyira papucsos útvonal, inkább túrafelszereléses. Majd látjuk.

A leírás egyik része igaz, tényleg érdemes mindhármat megnézni, de azért nem egy Mount Everest csúcstámadás, szóval simán ment mindenkinek.

A falu felett közvetlenül jött az első vízesés, amit már abból is tudtunk hogy rengeteg ember volt az ösvény végén. Ennél a pontnál még szinte be lehetett állni a zuhatag alá, az irtó hideg vízbe, de már önmagában ez is gyönyörű volt. Kicsit itt elidőztünk és irány a következő, 2.szint. Sok kis kanyargós, lépcsős ösvény felfele, néhol kapaszkodó drótok, és 10 perc múlva már a következő zuhatag előtt állunk egy kis placcon, egy betonkerítés mögött és bámuljuk a patakot ahogy zúg lefele. Itt sem időzünk túl sokat, lássuk a legfelsőt. Ahogy mászunk egyre feljebb, egyre szebb a kilátás a tóra a fák közül, majd egy nagyobb kanyar után ráfordulunk egy hidakkal keresztezett sziklahasadékra ami feljuttatott minket a legfelső vízeséshez. Sok sok lépcső, szinteken keresztül zubogó víz, és elénk tàrult a 3., legnagyobb vízesés. Eszméletlen szép a hegyek/fák közt lezúduló erő. Ugyan nem egy Madeira, de akkor is gyönyörű. 1,5 km, közel 200m szintemelkedés és egy másik világ.... tényleg megérte megnézni mind a hàrmat.

Szépen leereszkedtünk vissza a kocsihoz, hogy tovább menjünk a következő uticélunkhoz, a szomszédos Annenheimbe, a Kanzelbahn Talstationhoz. Ez egy több részből álló libegő/felvonó, ami felvisz egészen a Gerlitzen csúcs közelébe, ami a maga 1911 m magasságával a környék teteje.
A kocsihoz érve rájöttem hogy 1,5 km-re vagyunk a felvonótól, itt meg olyan szép ingyenes parkolót találtunk, mi lenne ha inkább átsétálnánk ahelyett hogy 3 percet kocsikázunk. Szerencsére viszonylag nyitott fülekre találtam, szóval séta indul, vagyis folytatódik Sattendorfból ki, Annenheimbe be és már ott is vagyunk.

A jegyárús néni kérdezte hogy fel akarunk e menni a legfelső szintig is, mert 3 szakasza van a felvonórendszernek (1 kabinos és 2 klasszik libegős), vettünk a teljes hosszra 4 jegyet röpke 115 EUR-ért és irány az első szakasz. A kabinból egyre jobban rá lehetett látni a tóra, és egyre jobban kinyílt a táj, szóval elvoltunk felfelé a bámészkodással. Egy völgybe érkeztünk, ahol játszótér, csúszkáló, bringapálya, és hütte is volt, télen gondolom élénk síközpont. Persze Brúnó egyből bringát akart bérelni a pumpapályához de végül egy hütte lett a vége kis üdítővel, alkoholmentes sörrel meg nagy meglepetéssel.
Épp hogy leültünk egy asztalhoz mikor Zsuzsinak kikerekedett a szeme. Megfordultam és megláttam Horváth Robi barátomat a kislányával. Robival kb 2 éve nem tudtunk egy találkozót összehozni (leszámítva a tavalyi Campuson azt a 3 percet ami már egyikünknek sem teljesen tiszta), erre itt a hegytetőn megjelennek mellettünk 😁
Odaültek beszélgetni, majd negyed óra múlva elindultunk mindenki a saját dolga után, de akkor is jó élmény volt.

Innen 2 üléses libegővel felmentünk egy dombra, ott átszálltunk egy másikra, és így jutottunk fel 1680 méterig a Gerlitzen egy kis tisztására. Nézegettük az utat felfelé, még 40 perc lenne, 250 m emelkedő, de sem Artúr, sem Zsuzsi, sem a közeledő esőfelhők nem kívántak annyira feljebb kúszni. Szóval itt egy kicsit elnézelődtünk, csodáltuk a kilátást és irány lefelé.

Mire az alsó szakaszhoz értünk már elkezdett csepegni. Mire elindultunk vissza gyalog a kocsihoz Sattendorfba már esni is, és mire Sattendorf várostábláját megláttuk szakadni is 😁.
Kocsiba be, irány egy spar valami vacsi alapanyagért, mire odaértünk zuhogott, dörgött, villámlott, szóval eléggé szétáztunk mire a parkolóból a lakásig eljutottunk.
4 óra volt, reggel óta nem nagyon ettünk, szóval pizzát be a sütőbe, kis saláta és egy korai estebéd mellett felmelegedtünk, közben az eső is elállt, és újra kisütött a nap is.

A délután többi része csendespihenővel telt, este viszont Brúnó szerette volna nézni a Spanyol-Francia VB elődöntőt. Tegnap séta közben láttuk a szomszédos sport klub előtt a táblát hogy megy majd náluk a közvetítés, szóval az a terv hogy lemegyünk a sportkocsmába meccset nézni.

Végül a csendes pihenőt megunva arra jutottunk, hogy mi lenne ha a világméretű sportesemény előtt tartanánk mi is egy világméretű sportválogatót strandröpiből meg frizbiből hátul az udvaron, szóval lementünk a hátsó kerbe, a strandozós területre játszani. Strandröpiben még a selejtezőbe se jutottunk be de frizbiben egész menő csapatot alkottunk így négyen. Egész a meccs előtti percekig játszottunk, aztán irány a szomszéd sportkocsma.
Jó sok az ember (legalábbis helyi viszonyok közt), de a teraszon van hely, és látjuk a TV-t meg közben van helyünk játszani is egy kis Shit Happens-t is, szóval ideális. A pultos egy tök jó fej pasas, bár elég francia feje van de nagyon kedves, szóval 2 barna sör, 2 kóla és mehet a meccs. Közben kértünk még egy nachos tálat, meg még sört, és a hideg ellenére egész hamar eltelt az idő. A Spanyolok nyertek, én fizettem, és még kaptam egy grátisz kanadai whiskey-t is amikor a pultos srác megtudta hogy itt lakunk a szomszédban szóval tuti gyalog jöttem. (Mondom én hogy szimpi 😁😁) .

Egy gyors séta haza, és fekszik is lefele a csapat.
Holnap mivel hasonló időt mondanak (délelőtt meleg, délután szakadó eső) valószínűleg átmegyünk Villach-ba, ami egy közeli nagyobb város. A sörüket már kóstoltam, egész jó, nézzük meg a várost is. Aztán a többit majd meglátjuk...Read more