Centro Storico

Mint minden rendes, dolgos családban, nálunk is bekavart a munka a pihenésbe.

Nem sokkal azután, hogy lefoglaltuk a repülőjegyeket kiderült, hogy nekem át kell mennem Milánóba az első teljes napunkon, mert az anyabankunk tulajdonosai tudni szeretnék mire költöttek el egy valag pénzt mikor kivittek minket San Francisco-ba a Silicon Valley-be...
Ilyen "kérésnek" nem lehet ellenállni főleg Olasz tulajdonosoknál, és kiváltképp, ha nem akarsz egy lófejet az ágyadba reggel 😀😀. Szóval én úgy szerveztettem, hogy nekem Rómából kell repjegy Milánóba és még aznap vissza, szóval minden megoldható.

Hajnalban felébredtem, mert tegnap hamar kidőltünk, így aztán az eredetileg tervezett 8 órai indulás helyett már 7-kor taxiban ültem. Szerencsére így még a nagy hétfői dugó előtt kijutottunk a belvárosból, mert tegnap a recepciós kisasszony azon aggódott, hogy nem tud nekem előre foglalni, mert senki nem vállalja a hétfői csúcsot előre. 7kor viszont jött a taxi mint a kisangyal, fél 8kor már újra a reptéren voltam.

Nagyjából 8 perc volt a biztonsági ellenőrzés meg a bejutás a kapukhoz, szóval kis pisztáciás croissont, egy olasz presszó, és még mindig volt 2 órám a gépig ami 10-kor indul. 😀😀 Nem baj, legalább átírtam, meg átgondoltam a prezimet, meg hogy miket akarok benne elmondani, ami azért is fontos, mert a végén sose azt mondom el amit akartam, de legalább elmondhatom hogy készültem 😀

A repülőút 1:10, reptérről metróval a Milánói dóm környéke 30 perc, szóval délben már a CIB-es kollégákkal kerestük, hogy hol kéne ebédelni meg inni egy felest a nagy prezi előtt. Egy jó carbonara, egy olasz gyomorkeserű, mert a két csaj olyan szinten be volt tojva, hogy azt hittük elájulnak, és irány az Intesa San Paolo központi székháza...

A hivatalos meghívó szerint az ISBD (az Intesa Leánybankjait irányító egység) vezére és a HR igazgatója, meg az ő közvetlen beosztottaik előtt kell számot adnunk arról, mit láttunk a Cisconál és IDEO-nál, meg milyen fejlesztési ötletünk lenne. Enyém a záró szakasz, az összefoglalás és az ötletek, szóval hangulat függvényében szabadon alakítható a szöveg😀
Bár a nagy-nagy főnök végül nem ért oda, de azért a teremben volt egy jó pár nagyfőnök, köztük az én divízióm legnagyobb embere, szóval azért volt bennem para mire sorra kerültünk. De a hangulat jó volt, vették a poénokat is, és a végén a divízióm főnöke szó szerint vállon veregetett, meg a HR igazgató is odajött dumcsizni hozzánk, szóval azt kell mondjam királyok voltunk.
Utána volt egy meglepetés előadás, egy elvont IT-s pasas tartott egy ChatGPT istenítő szöveget, aztán pedig átvittek minket egy Moroni kiállításra a Gallerie d'Italia-ba, ugyanis az Intesa az elmúlt 600 évben elég sok műkincset gyűjtött össze, és most épp nagyrészt az ő festményeik vannak kiállítva.

A kiállítás és tárlatvezetés után jöhet a Happy Hour, viszont mivel az AI pasas nagyon elhúzta az időt, nekem már csak Happy Minutes, hogy majd elérjem a gépet. Nagyjából 20 percet tudtam maradni, akkor még csak a kis előétel falatkákat szolgálták fel, meg a pezsgőt, szóval 3 pohár pezsgő alatt elbúcsúztam a teljes stábtól, és elindultam a reptérre.
A gépem visszafele 21:00-kor indul, 20:30-kor indul a beszállás, és minimum fél óra oda az út a reptérig, szóval amikor 19:20-kor léptem ki az étterem ajtaján, azért volt bennem egy gondolat,hogy le fogom késni. Gyors séta a metróhoz, 7 megálló a reptér, onnan irány a biztonsági ellenőrzés, mert ugye check-in megvolt online előre. Kicsit nagyobb a tömeg mint reggel Rómában, de 20:02-kor így is már bent voltam a kapuknál, szóval minden nyugi, még egy panini is belefér 😀 Irány vissza Rómába, Milánóból ma ennyi jutott...Läs mer