Palazzo Viti

Mivel Mamma legnagyobb sajnalatunkra ma estere nem főzött, így kitaláltuk hogy elmegyünk vacsizni valahova a környékre. Előtte meg a lemenő nap sugarainal (egyre koltoibb vagyok:))) surlofenyben Marci csinált rólam pár képet- tényleg kezdek lassan belejonni a pozolasba:)))
Végül Volterrat választottuk, valahogy nekünk ez lett a kedvenc, egyreszt mert egy domb tetejen valahogy uralja az egész regiot és meg az agriturismobol is erre látunk ra, nem túl kicsi, nem túl nagy, van élet, de nincsenek tömött sorokban turisták. Szóval tuti hely!
Sétáltunk egy picit es találtunk egy nagyon hívogató cuki helyet az egyik szűk utcában közel a foterhez, ahol ráadásul állati jófejek voltak a pincérek és istenien foztek. Marci volterrai helyi specialitast, vaddiszno porkoltet evett fekete olivabogyoval, én pedig steaket kertem hatalmas salival. Mindkettő istenien volt elkeszitve. Hozza Chiantit ittunk, ami zseniális volt és desszertnek pedig Marci egy semifreddot kert (hideg narancsos bazsalikomos kicsit folyós csokis sütit - nyami!) én pedig egy újragondolt tiramisu mellett dontottem.
Vacsi közben a foterrol odaszurodott a zene- koncert volt és egy no meg egy férfi olasz (és néhány nemzetkozi) örökzöldet énekelt, meg az O sole mio is repertoaron volt. Mondtam is Marcinak h nagyon jól megszervezte nekunk. :) vacsi után meg belehallgattunk a koncert vegebe, a Bocelli szám tette fel az "i"-re a pontot.
Nagyon szuper este volt, ezt biztos nem fogom
Elfelejteni és Volterra megmarad nekünk. :)Read more