Rosignano Solvay-Castiglioncello

Felnőttként is fontos a változatosság (legalábbis mi nem vagyunk egyhelybenegyseggen típusok), de gyerekkel kifejezetten figyelni kell arra, hogy a kicsik agya nem tud annyit egyszerre befogadni mint a miénk. Szóval ha 5 napig templomokat meg szobrokat néz jó esetben csak lesz..ja a 3.naptól, rossz esetben egy életre elfordul a kulturális örökségektől és beolvad a picaccu-mignion-mindcraft (vagy mifene) világba, egy sötét szobában képes lesz felnőni.
Amúgy is terveztünk egy tenger napot, de így hogy holnapra mond esőt is, ezt mára tettük. Édes semmittevés mégis aktív mozgás a parton.
Tegnap este még megkérdeztük a pincéreket hogy mit ajánlanak a közelben. Kaptunk 2 jó tippet is:
- San Terenzo- Liguria irányába: Pincérünk nyáron minden héten elmegy, nagyon jó, nagyon szép és nagyon minden, imádja. Innen 1:40 kocsival
-Castiglioncello- Livorno irányába: ez is nagyon szuper, szép tiszta víz, jó kis kiülősök meg kajáldák. Ez kb 1 óra innen.

Megfogadtuk a tanácsát és végül kinéztünk egy harmadik helyet Castiglioncello mellett 😁😁. Azért emellett döntöttünk (gogli térkép műholdkép alapján) mert ez tuti homokos, nincs nálunk tenger cipő, és gyerekkel könnyebb homokon besétálni mint sziklán mezitláb bebotladozni (bár ők kb nem is érzik hogy vág/szúr/nyom, csak mennek). Legfeljebb ha nem tetszik tovább megyünk az eredeti célhoz, kb 10 perc plusz.
Szóval kocsiba be, előző bejegyzés átél, és már ott is vagyunk.
Találtunk 1 fél helyet az ingyen parkolóban, én persze oda is beálltam, bátyám tovább ment volna inkább a falu végére nagyobb helyért😁😁 (bocs Peti). Valószínűleg annak hogy volt hely csak az oka hogy szezonon túl vagyunk ami a parton is látszott. 3 km homokos föveny, elvétve pár száz ember, egymástól jó 10-12 aurányi és személyes térnyi helyre. Ezt persze a parton bóklászó, mindent egykezemre felpakoló, ami nem fér fejemre rakó árusok minden 5 percben megtörték, de hát ha kevés az ember kénytelenek mindenkihez 6x odamenni.
A part amúgy most tök szép volt, rendezett, tiszta, a víz gyönyörű kék. Gondolom szezonban mindez nem látszik az emberektől de most király.
Először kicsit megborzongtunk a vízben, mert már hideg is volt kicsit, meg mert 30 cm-ként megláttuk a mini medúzákat. Brúnó kijelentette hogy ezektől fél, sétáljunk a parton.
A móló felé indultunk ahol a tenger hullámai a sziklákba kis hegyes, lukacsos, belső tavacskás csodákat teremtett. Mindben volt élet. Hol halak, hol mini tarisznyarákok, akik még a lábujjadra is felkiváncsiskodtak. Na itt már kezdtünk barátkozni a medúzákkal, de csak a halottakkal, akiket egy tócsába kezdtünk gyűjteni a halakkal, hogy legalább egye meg őket valaki ha már nem csípnek.
Utána már nem volt baj a vízbe sem hogy ott a medi (gyereknéven a medúza). Aztán pihenésként gödör ásás, falazás, összefúrás majd vízzelfeltöltés, mígnem lett egy 8-as alakú kis tavunk. Mi legyen vele? Szedjük össze az összes halott cuki medúzát szabad kézzel és tegyük bele, aztán engedjünk rájuk tengervizet egy alagúton, és nézzük ahogy beomlik.
Aztán könnyes búcsú a cuki mediktől és irány vissza.Read more