Toszkána egy 5 évessel

Na ez az a nap amire azt szokták mondani, hogy lehet fel se kellett volna kelni. Legszivesebben nem is írnék róla többet hogy el is felejtsük, de a tanulság miatt jobb ha tudja aki olvassa a blogot.
Szóval a mai tervünk: Vinci (és Leonardo múzeum, kb az egyetlen amit igazából Brúnónak mindenképp meg akartunk mutatni, mert imádja a tudományos dolgokat), Siena és San Gimignano.
Esőt mondott kb 11ig, így Vinci az első uticél, addigra eláll. (Bár 9kor sem esett már, gyönyörű napsütés, irány a kocsi). Sikerült tényleg olyan utakat találni ami megmutatja Toscanat. Kis 1-1,5 sávos, kanyargós mellékutak, amiknek egyik oldala olajfa liget, másik szőlő. Igaz hogy kellett egy kényszer pihenő mert Zsuzsi és Brúnó is rosszul lett a kanyaroktól, de sebaj, mindjárt Vinciben vagyunk.
Mikor közeledtünk kezdett gyanús lenni hogy sehol sincs kiírva és a táj sem az mint 8 éve. Aztán végül megálltunk egy étteremnél egy Vinci balra tábla után és megkérdeztük.
Nos a lényeg, ami miatt leírom, tanuljon belőle mindenki:
A nagyon kedves éttermes pasi jelezte, hogy nyugi, minden évben van 6-8 turista aki megkérdezi. Ez nem az a Vinci. Ez egy Vinci ház, a Via Leonardo Da Vinci-n emiatt a GPS sokszor ezt adja be. Szóval az igazi Vinci nem Siena megyében hanem Firenze megyében van ( a szállásunktól nem 80 hanem 40 km-re). Na f...a.
Ezek szerint mikor otthon elkezdtem tervezgetni már rosszat néztem. SZÓVAL AKI VINCIBE AKAR MENNI: VINCI FIRENZE MEGYÉBEN VAN NEM SIENA MEGYÉBEN!!!!

Akkor már 2 órája kocsikáztunk, Brúnó úgy szállt ki az étteremnél, hogy na végre, hol vannak a találmányok, és akkor mondd meg neki Apaként hogy bocs fiam, sehol, Apa elk...ta. nem egy felemelő élmény.
Szerencsére kis kesergés után azt mondta, hogy nem baj apa, csináljunk valami mást, de látszott hogy nagyon unja a banánt.

Akkor irány Siena. Csak újabb 35 perc (persze a város széle), onnan 1 óra a dugóban. Közben persze elkezdett esni, szóval amikor indulás után 3,5 órával végre kiszálltunk a kocsiból, teljesen elkedvetlenedve rájöttünk hogy esernyőnk sincs. Ujabb na f...a. Veszünk egyet a varosban, csak 5 EUR 😳
Nem baj, 2,5 óra parkolót kifizettem, legalább rövid séta meg együnk valamit mert reggel óta csak 2 keksz van a gyerekben.
Mire ettünk egy szelet pizzát szerencsére elállt az eső, elmentünk a Piazza del Campo-ra, a szökőkúthoz. Ott kis rohangálás, és végre egy kérés Brúnótól, menjünk fel a toronyba.
12 év alatt ingyenes, felnőtteknek 15 EUR/fő, de mindegy csak érezze jól magát. Szezonban fél óránként vannak turnusok, mi csak simán elindultunk. Irány a 400 lépcsőfok a Torre del Mangia-ba. (Lefele megszámolva csak 336 volt de lehet hogy a maradék azon a lezárt szakaszon van ami a harangok felett volt). Lépcső fel, körbenéz, lépcső le.
Aztán meg akartuk még nézni a zsinagógát de persze a következő túra 20 perc múlva, addig már nem tart ki a parkolónk. Menjünk haza.
Brúnó jelezte hogy ez nagyon rossz nap volt, ezért kis fagyival oldjuk.
Mikor azt mondtam ne haragudjon hogy ilyen rossz nap lett azt mondta: Nyugi Apa, végülis csak ezt az 1 napot rontottad el, a többi jó. És őt amúgy is szereti az Istenke mert mikor látta hogy nem jutott el Vincibe elkezdett sírni és azért esett. Na ilyenkor megzabálnám, de azért a kedvem még most se jó.
Hazafele megláttunk valahol egy játszóteret az út mellett, hát persze hogy meg is álltunk, mert 3 napja keresi.
Itt kis pancsi, aztán vacsi és végre mindjárt vége ennek a napnak.Leia mais