Santo Spirito

Kis kiegészítés a helyszínhez. Valójában a szállásunk nem Bariban van, hanem egy külvárosában, Palese-ben, ami egy kis halászfalu volt, van és ahogy elnézem lesz is. Aranyos kis nyüzsgő-mozgó, sikátoros, halpiacos és mindenhaléttermes falucska, ahonnan amúgy jó vonatközlekedés van Bari belvárosába ( majd ezt is kipróbáljuk). Szóval ahogy a klasszikus mondja, momentán még nem Bari de már komp visz oda ( az eredeti szöveg szerint momentán még nyugat, de már komp visz át Leningrádba).

Ismerve a csapatot, próbáltam egy kis helyismeretre szert tenni már reggel, így a parton elfutottam mindkét irányba 2-3 km-t, hogy lássam, hol milyen a part, mert hogy ma strandolni kell az hótziher. Minden irányba sziklás a part, kis öblökkel, ahol azért be kell jutni a vízbe is, de azért használható lesz.... Gondoltam én, ugyanis Arti kiverte a balhét hogy neki első nap homokos tengerpart kell. 🤪. (Hogy az a jó.....) Google Jancsi bácsival még mindíg tartjuk a kapcsolatot, így aztán gyorsan megkérdeztem tőle ilyenkor mi a teendő. Elsőre persze kidobta hogy két nagy füles után fogod a gyereket és lerángatod a legközelebbi strandra, eszinemesziezvan alapon, de ha egy sorral lejjebb görgettem kiadta a Lido Moretti-Lido il Titolo párost, ahol a hülye balkáni turistáknak csináltak homokot. Elvileg 20 perc séta, ami 2 gyerekkel 35-nél indul, akkor legyen az.

Előtte elmentünk reggelizni. A szálláshoz jár reggeli, de nem az apartmanban hanem 2 közeli kis bár közül lehet választani. Ma a Qui Si Gode-t próbáltuk ki, ahol járt egy kávé vagy gyümölcslé, meg egy croissant féle helyi péksüti csokival vagy citromos krémmel töltve. Na az mi finom volt ,azt nem is lehet leírni, szóval legyen elég annyi hogy nagyon. Közben megláttuk, hogy minden második kávézónál egy márkát reklámoznak, a Brunocaffe-t, így aztán Brúnó el is döntötte hogy ő itt híres ember, ne lepődjünk meg ha mindjárt autogrammért állnak nála sorba.

Míg átsétáltunk a strandra, megnézte a kiscsalád is a kikötőt, a halpiacot, a kis főteret szökőkúttal, az őrtornyot, és a szellemstrandot (ami régen valószínűleg egy luxi kis parti hely volt de teljesen hagyták lerobbanni) amiket én már természetesen úgy mutogattam, mint aki ezer éve ide jár, mert hogy kb 1,5 órával azelőtt már elfutottam előttük 😀

Lido il Tittolo a strand ami magyarul valószínűleg azt jelenti hogy kalózpart. 4 főre a belépő 70 EUR, amihez 3 napágyat és egy napernyőt kapsz, meg van medence is ( ami persze mint kiderült, csak úszósapkában használható szóval van is meg nincs is). A homokos part annyit tesz hogy a sziklás part egy részét körbe építették és feltöltötték homokkal, illetve amikor a sziklákon túlnyúló mólóról bemész ott is van vagy 100 m homok a víz alatt. Úgyis egyszer élünk, a lényeg hogy nyugi legyen... Hab a tortán mikor rájöttünk hogy zuhany az bár van, de gyereknek 25 cent, felnőttnek 50, szóval maradunk sósak inkább 😀

Amúgy ettől és attól hogy Arti mindíg talált persze nyafogni valót, jól elvoltunk majdnem 5 órát a parton. Brúnóval néha bementünk a sziklás részre búvárkodni, amúgy meg élveztük a hullámokat.
Mivel volt bent büfé, az ebédet is megoldottuk ott, ami viszont annyira nem volt horror, 6 EUR /főételért meg 4 EUR-s sörért szívesen fizettem. A srácok egy kis sültrkrumplival, Zsuzsi egy helyi klasszikus sült tésztával töltötte a hasát én pedig megpróbáltam a riso e patate helyi specialitást. Igaz, mikor kihozták rájöttem, hogy az étlapon a következő szó is ehhez a kajához tartozik, ami a Cozze volt és kagylót jelent, de mivel a tetejére volt téve a kagyló, ki tudtam enni alóla a risottot, és legközelebb tudom hogy olvasni kell, nem beszélgetni😀

Mikor már mindenki megsült, sós vízbe alaposan bepácolódott, és kellőképpen összeállt a haja, visszasétáltunk sziesztázni. Ahogy az lenni szokott, anya-apa alszik, gyerekek meg mesét néznek.

Este egy séta a városban, kis bevásárlás, rágcsi a gyerekeknek, rose apának a bloghoz, tej, ebédnek való, aztán irány a kikötő és a halpiac. Miután Arti már mindenen nyafogott, végre rátalált az élete céljára, a halpiac mögött rengeteg döglött, kibelezett, lefejezett hal meg polip van a parton, azokat bottal lehet jól pitiszkálni, így végre valami jó is volt a napban.

Vacsi a parton egy pizzeria-ban, természetesen pizzával, meg fincsi italokkal. Szerencsére az olaszok megoldották a világ legnagyobb sör rejtélyét is. A Peroni nem lacafacázik. Volt 0,33-mas söre, de valljuk be, az egy felnőtt embernek nem mennyiség, szóval a gyerekméret mellé lett egy felnőtt 0,66-os kiszerelés. Dolce Vita...

Vacsi után még egy kis séta, így este 9-re teljesen beindult a város. Mindenhol helyiek a parton, a padokon, az éttermeknél, a főtéren kinyitható székeken kábé egy nyugdíjasklubbnyi idős hölgy és úr sörözget/borozgat hatalmas körben, szóval imádnivaló az egész, igazi életérzés. Brúnó többször megjegyezte mennyivel jobb az itteni emberek élete, mint otthon.

Zárásként egy óriás fagyi mellett kiválasztottuk a holnapi strandolós helyet, aztán irány haza mert már fél 11. Holnap még strandolunk, barnulunk, aztán irány valami kirándulás hogy én se golyózzak bele a hullámzásba....Read more