Zanzibar Harbor

Discover travel destinations of travelers writing a travel journal on FindPenguins.

14 travelers at this place:

  • Day41

    De retour à la ville de Corail

    February 15 in Tanzania ⋅ ⛅ 31 °C

    Dernier voyage en dala dala (pas sûr que ça nous manque!) pour rentrer à Stone Town, où le festival Sauti Za Busara bat son plein. Des musiciens venus de toute l'Afrique enchaînent les concerts au Fort arabe et dans les Jardins Forodhani. On tombe sur un groupe de marocains qui envoie un bon son gnawa rock. Dernier coucher de soleil pendant que les gamins jouent au foot sur la plage... Demain nous changeons de continent, destination Oman !Read more

  • Day34

    Zanzibar - Stone Town 1

    February 8 in Tanzania ⋅ ☁️ 30 °C

    Nous voilà arrivés à Zanzibar, archipel autonome au gouvernement révolutionnaire, hérité d'une expérience de zanzibarites qui revenaient d'un Erasmus à la Havane. 

    Stone Town est un mélange d'influences des quatre coins de l'océan indien. Le passé esclavagiste de la ville est bien visible, notamment au travers des riches demeures construites par les marchands. Lors d'une visite à l'ancien marché aux esclaves on en apprend plus. Un paquet de monde trempait dans ce sale business : des Européens, des Arabes, et aussi des Africains qui servaient d'intermédiaires en kidnappant des pauvres malheureux chez leurs voisins. Des esclaves eux-mêmes possédaient parfois des esclaves : c'est toute la société qui était organisée sur la base du travail gratuit. Du coup quand ça s'est terminé tout le monde était complètement paumé.

    C'est la messe du dimanche à l'église. Alors on est désolés pour le cliché, mais c'est vrai que tout le monde chante et danse, même le prêtre se déplace parmi ses ouailles en se trémoussant. Limite on pourrait lancer une ola, ça ne ferait pas tellement tâche. Au Palace Museum le temps semble s'être arrêté dans les années 1960, quand le sultan du coin a été prié d'aller chercher un job ailleurs.
    Read more

  • Day32

    Zanzibar Day 4 - Stone Town

    December 26, 2019 in Tanzania ⋅ ☁️ 29 °C

    Left the beach this morning to drive in a minibus to Stone Town, aka Zanzibar City. Fortunately, it started raining as we left so this made the departure from the beautiful beach less of a wrench.

    We returned to the spice tour we finished early on our first day because I had a revision lesson at the diving centre at 4:30pm. We tasted lots of different fruits and spice teas. There was a delicious masala tea which was very gingery, one of my favourite tastes. Then there was a demonstration of coconut tree climbing but I gave that a miss and sat in the bus with several others.

    Them we drove on to our hotel in Stone Town and checked in. Man, it was hot.

    Stone Town is the main city on Zanzibar. It is a city of prominent historical and artistic importance in East Africa. Its architecture, mostly dating back to the 19th century, reflects the diverse influences underlying the Swahili culture, with a unique mixture of Moorish, Arab, Persian, Indian and European elements. For this reason, the town has been included in the UNESCO World Heritage List since 2000.

    At first sight, it looks a bit, actually very, delapitated and you'd thing Dulux would make a killing here. However, reading about the history and different influences, you begin to read the story of the city in the buildings, especially architectural styles. The carved doors are amazing. It also has an urban buzz, almost an urban cool, with lots of coffee bars and a completely unique feel from the Arab occupation.

    The Stone Town is a labyrinth of alleyways, spice markets and unruly traffic, all sufficiently exotic for a chase sequence in a Bond or Bourne movie.

    There is a mix of Arab, Indian and African influences, notably elaborately carved wooden doors with brass studs, a style that originated as a defence against charging elephants. No one could accuse this place of being soulless.

    Daniel, our Tanzanian tour guide brought us out on an orientation tour of the town and showed us some places we might like. We even saw the house where Freddie Mercury of Queen, was born. It's now an hotel!

    We then went off for lunch: samosas in an Indian Gujarati restaurant. Then back to hotel for a shower and a nap.

    Around 5ish, a few of us went to view the Museum of Slavery. Zanzibar was one of the largest  slave ports in the vast Indian Ocean slave trade, which was dominated by Arab slave traders. The Arab slave trade originated before Islam and lasted more than a millennium. The newly acquired slaves were often forced to carry ivory and other goods back to Bagamoyo.

    The slaves were shipped here in dhows from the 0mainland, crammed so tightly that many fell ill and died or were thrown overboard. Sounded similar to the Irish coffin ships of the 19th century where many thousands died in similar conditions fleeing the Great Hunger or Famine from 1842-5 for the new world.

    There were 17 dungeons for holding slaves and 2 were kept for historical reasons. Dozens of slaves, and women and children, were imprisoned for days in crowded cellars with little air and no food or toilets. Even after two minutes down there, under the low roof, the atmosphere seemed poisonously oppressive. Seeing, and touching, the actual chains used to manacle human beings was particularly harrowing.

    The entrance price was US$5 and included the services of a guide. He said the slaves were led outside and lined up in order of size. They were tied to a tree and whipped with a stinging branch to test their mettle. Those who did not cry or faint fetched a higher price at market. Africa has its share of cruelty and suffering, but such stories bite our conscience as if for the first time.

    The Anglican Cathedral Church of Christ is built on the site of the old market. The former whipping tree is marked at the altar by a white marble circle surrounded by red to symbolise the blood of the slaves. Seeing this was very difficult, imagining the unbelievable horror and terror that occurred at this place.

    However, despite this horror, the museum was remarkedly balanced and non-blaming. It presented the facts and invited you to make up your own mind. These was only one conclusion.

    The last exhibit showed an information display on modern day slavery and stated that there are more slaves today than during the whole of the African slave trade. I felt deep despair on reading this.

    On our way out, the place was now closing, we met a lovely old man who was the image of Morgan Freeman, the American actor. He was also as gay as a boxful of frogs although he spoke of his wife. He knew a Zanzibar Bar in Dublin. That's more than I know.

    He brought us back into the dungeon and showed me an old Irish blessing or beannacht, in the Irish language. A beannacht is the opposite of a curse and was perceived as being powerful. It went:

    May the road rise up to meet you.
    May the wind be always at your back.
    May the sun shine warm upon your face;
    May the rains fall soft upon your fields and until we meet again,
    may God hold you in the palm of His hand.

    He was so positive that my mood shifted on meeting him.

    Then we went to meet the others at an upmarket watering hole. It was happy hour! The place was a roof garden on top of a posh eatery. Nearly all the customers were various hues of white, beige, pink and brown while the staff were all black Africans. I felt uncomfortable there and wanted to leave but had to wait for the others. The view of the sunset over the harbour was pretty spectacular, though.

    After this we walked to the nearby Night Market for some food. After sunset the heart of Zanzibar's historic Stone Town neighbourhood transforms into a culinary playground. 

    By day, life around Zanzibar’s Forodhani Gardens moves at a leisurely pace: tourists and locals stroll down the seawalk, either sidestepping the eager advances of the city’s ravenous stray cats and taking in the views of an impossibly crystalline  Indian Ocean. On the outskirts of Zanzibar’s historical Stone Town, this small park awaits the lucky travelers that manage to navigate their way through the heart of this historical neighborhood’s labyrinth of narrow streets. 

    After sunset, this quiet corner of Stone Town is almost unrecognizable. The once calm Seawalk is rapidly filled with chefs, clad in white hats, setting up gas lamps, grills and rotisseries, spreading out their wares across rows of tables.

    The Night Market is a culinary playground for all—visitors and locals pour in, families gather with small children, and of course, the tenacious stray cats hunker down and wait for scraps. The chefs are a blur of motion, excitedly pointing to their culinary creations, cooing and coaxing until even the most hesitant eater gives in to their expertly spun sales pitches. 

    The Night Market perhaps best represents Zanzibar’s wonderful amalgamation of cultures and cuisines. It was once a trading center, at the intersection of the spice trade, the slave trade and the ivory trade. Arab, Persian, Indonesian, Malaysian, Indian, and Chinese merchants passed through or migrated to the island, leaving a lasting impact on Swahili culture.

    The vestiges of Zanzibar’s often tragic history linger in many ways; most noticeably in the unique blend of cultures on the Market’s signature white cardboard plates.

    Dishes vary widely, from Zanzibari pizza, falafel as big as your face, sugar cane juice, enormous samosas, coconut bread, seafood skewers (although debate persists pertaining to the actual freshness of the market’s pescetarian offerings), and crepes dripping with ribbons of chocolate syrup. 

    I bought a mango, avacado and vegetable pizza and a bold of amazing soup for just a few €uro. Delicious.

    Then walked back to hotel for a shower, a hot sweaty night and up at 4:45sm for another shower and 5:15am breakfast and 6am departure next morning for ferry.

    Another satisfying day in Zanzibar

    Read more

  • Day9

    Welcome to Afrika

    February 9, 2018 in Tanzania ⋅ ⛅ 26 °C

    Nehéz összefoglalni az elmúlt majdnem két nap eseményét röviden. Utazásunk a vártnál sokkal hosszabb volt: még indulás elôtt törölték a Nairobi-Zanzibár járatunkat, amivel reggel értünk volna ide. Ennek tudatában gyorsan szerveztem egy vezetett városnézést Nairobiba - még indulás elôtt, amit végül lemondtunk, mert sikerült átfoglalni a jegyünket Amsterdamban egy másik reggeli járatra. Aztán ahogy Nairobiba értünk kiderült, hogy azt a járatot is törölték. Felajánlottak viszont szállodai szobát, ingyen vízumot, ebédet... amit így elfogadtunk, mert kevés idônk lett volna a városnézéshez így, illetve eléggé kezdett energia szintünk is megcsappani. A repteret elhagyva - ami meglepôen kihalt volt - a fôút mellett óriás plakátokon hírdet az IBM, SAP, Mylan... csupa olyan cég, ami otthonról is imserôs. A levegô meleg, de frissítô volt, persze ahogy rátèrtünk a fôútra, sûrû kipufogó szag mindenfelé. Vezetni még Sri Lankán tapasztaltakhoz képest is veszélyesebben vezetnek. Alapvetôleg az erôs szélsôségesség jellemezte Nairobi utcaképét az ôskáosz mellett...
    A hotelban kellemesen pihentünk, csak akkor kezdtünk aggódni, amikor a du. 4-re ígért busz még f6-kor sem volt ott... Ahogy utólag kiderült Joni is azt a napot Nairobiban töltötte, mivel lekéste a járatát. Szegény, egy nap alatt megjárta Johannesburgot, Nairobit.... Zanzibart.
    Este nagyjából egy idôben értünk végül Zanzira, ahol igazi trópusi klíma fogadott. Szállásunkat gyorsan elfoglaltuk... valami csoda ami itt várt, valóban! Késô este meglâtogattuk a fesztivált is... az állunk leesett... családias de pulzáló hangulat fogadott. Jó itt, nagyon jó!
    Read more

  • Day10


    February 10, 2018 in Tanzania ⋅ ⛅ 27 °C

    Nem is tudom hol kezdjem, annyi az élmény már az első nap után is...
    Először is csuda jót aludtam, rendkívül kényelmesnek bizonyult a baldachinos ágy, amin a Jonival osztozunk.
    A reggeli után átmentünk a Tembo Hotelhez, ahol végre megfürödhettünk az óceánban. A víz csodálatos, itt mély és nagyon hullámzik, nem sokan mennek bele. Talán a sok árus is kicsit kedvét szegi az embernek közelebb menni a vízhez, hozzáteszem bármennyire is rámenôsek, ha nemet mond az ember, azt megértik. Fel sem tünt igazán, hogy milyen meleg van, csak amikor hazaértünk láttuk magunkon, hogy bizony az egyenlítô körüli nap megtette hatását.
    Délután városnézésen vettünk részt... itt azért volt egy két sokkoló pillanat ( hal és húspiac) - sokat bolyongtunk a sikátoros kis utcákon, melynek többsége sajnos valóban nagyon rossz állapotban van, illetve megnéztük a helyi nevezetességeket is. Seiftôl megtudtuk azt is, hogy a zanzibáriak jobb szeretnének kilépni az únióból ( Tanganyika + Zanzibar ), mert nekik kétszer annyi adót kell fizetni, mint a szárazföldön élôknek. Hogy ebben mi az igazság, ôszintén szólva nem tudom, de olyan jól sikerült a vezetett túra, hogy amint véget ért, gyorsan le kellett öblíteni egy kis pálinkával... Meg is lett a hatása, meg a happy hour-nak, ami a Maru Maru hotel teraszán ért minket :-)...
    Vacsora közben nehezen tudtam elvonatkoztatni a piacon látottaktól, így alapvetőleg egy kicsit a hangulatom is megcsappant...
    A fesztiválra bementünk, de f11-kor úgy éreztem inkább mennék haza aludni és kihasználni, hogy szabadon pihenhetek, de egyszer csak megjelent Isaac Banako és megváltozott minden. Utolsó energiáimat - energiáinkat összeszedve órákon át tartó táncba kezdtünk. Pont olyan érzésem volt, mint nagyon régen a Szigeten, a világzenei színpadnál: öröm és boldogság!...Óriási buli alakult ki: az énekes karizmatikus személyisége, atletikus képessége, dinamikus elôadás módja felpörgette az embereket is. Többször a nézôk soraiból fel-felugráltak a színpadra az emberek osztozni a rivaldafényben. Mi ilyet nem tettünk, ettôl függetlenül sikerült kontaktot létesíteni az énekessel, mert az egyik CD, amit a közönség között osztott szét, hozzám került ;-).
    Utána levezetésképpen még belehallgattunk a Nagy Színpad utolsó koncertjébe, majd f2 után visszajöttünk a szállásra: elégedetten és izzadtan.
    Read more

  • Day10

    Stone Town

    February 10, 2018 in Tanzania ⋅ 🌙 28 °C

    A terv az volt, hogy nincs terv. Jonival reggeli után ismét a város kis utcáin találtuk magunkat. Szombat lévén sokkal többen voltak az utcákon, fôleg gyerekek. Legszívesebben folyamatosan fényképeztem volna, de nyilván ezt itt (sem) lehet. Valahogy egyre természetesebben érzem magam és a helyiekkel is
    Jobban szóba elegyedtem. Szerintem kedvesek és érdeklôdôek. Betértünk egy italra a Hyatt-ba, ami egy építészeti remekmû - luxus kivitelben.
    Strandolni egy keveset ma is sikerült, de a napra csak óvatosan merészkedünk, mivel nagyon erôs. Fürdés közben gyerekek odajöttek hozzám dumálni, aranyosak voltak.
    Már délután elkezdôdött a fesztivál a fôtéren ingyenes programmal - összegyűlt hát a város apraja, nagyja az egyiptomi zenekar hallatára.
    Nagyon jó hangulatot áraszt a hely, békés minden...
    Egy kis szieszta után felkerekedtünk, hogy a város fôterén található piacon vacsorázzunk, ahol a helyiek összejönnek. Nagyon kevés pénzért jobbat ettünk, mint eddig bárhol. Aztán bementünk a fesztiválra, ami addigra dugig megtelt emberekkel: szombat lévén több volt a helyi és a turista is. A legjobb, amivel jellemezni tudnám a zenei és vizuális élményt, amiben részesültünk: katarzis és döbbenet! Kezd visszatérni a hitem az emberekben, amit a mai magyar és világsajtó leginkább le akar rombolni, hogy olyan negatívan lássuk az világot, hogy utána mi is azokká váljunk. Köszönöm Busara, Köszönöm Zanzibar!
    Read more

  • Day90

    Happy New Year Stone Town

    December 31, 2016 in Tanzania ⋅ ⛅ 30 °C

    Am 29.12. ging es dann zurück Richtung Stone Town, wo Corinna am 30. (mit Flug von Frankfurt direkt nach Sansibar) hinzukam und (spätestens) mit der Abreise der anderen am Neujahrstag, ein neuer Abschnitt der Reise begann. Bevor wir jedoch zum 3.1. unseren Flug nach Ruanda angetreten hatten, gab es noch einiges zu entdecken und erleben in dieser geschichtsträchtigen Stadt. Sehr prägend ist die enge Bebauung und die daraus entstandene vielen engen Gassen. Zudem gibt es ein altes Fort, ein ebenso eher verfallenes altes Palastgebäude und eine nette Uferpromenade mit quirligem Markt in den Abendstunden. Auf der Geschichte der Stadt liegt durch den Sklavenhandel des 16. und 17. Jahrhunderts ein dunkler Schatten. In dieser Zeit wurden (vorwiegend von Arabern) zig Tausend Afrikaner versklavt. Der Slave market in Sansibar war der Umschlagplatz, wo die Menschen auf kleinstem Raum zusammengepfercht ohne Licht und richtiger Nahrung zum Warten gezwungen wurden, bis ihrer Abnehmer sie an Ketten gebunden in die ganze Welt verschifften. Ein schrecklich bedrückender Ort, auf deren Gelände heute eine Kirche errichtet wurde, man aber auch die unglaublich engen Kellerräume noch im Original besichtigen kann. Ansehnlichere Eindrücke gewannen wir bei einer der typischen Spicetouren, während der wir eine gute Idee der lokalen Anpflanzung, Pflege und Ernte verschiedener typischer Gewürze gewinnen konnten. Für mich gab es viel Neues zu entdecken, vor allem, dass bei vielen der Gewächse nicht nur die Frucht selber interessant ist, sondern auch Wurzeln, Blüten oder Rindenschale. Durch die Importe und das Knowhow der Inder und Araber war Sansibar daher nicht nur Umschlagplatz für Gewürze, sondern ist heute auch deren Anbauort.Read more

You might also know this place by the following names:

Zanzibar Harbor

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now