Észak-Olaszország gyerekekkel

Eljött hát ez is, az utolsó teljes napunk itt. Konkrét terv nincs mára, el akarunk bucsúzni a bringázásoktól, a tengerparttól, és természetesen Lignano-ban Mickey egértől és Donald kacsától 😀

Nem tudom hogy a vasárnap miatt, vagy turnusváltás volt , vagy az elmúlt 2 napi "hűvösebb" idő, vagy most indul tényleg az Olaszoknál a nagy vakáció, de sokkal több ember van mint eddig a héten bármikor. A bringaút is forgalmasabbnak tűnt màr, de a part kifejezetten kezdett emlékeztetni a már említett, és a hiánya örömmel konstatált hering party-ra. Sajnos ma plusz napozóágyat se tudtunk így rekvirálni magunknak, mert a környéken szinte mindet használták.

Viszont nagy a tenger, és nagy a part is, szóval a vízben nem éreztük a tömeget, a parton meg hamar kezdett úgy kinézni a környék, mint ha homokvár építő verseny lenne.
Este Brúnó kitalálta, hogy mi lenne, ha búcsúzóul mindenki kívánhatna 1 valamit, így reggelinél (miután elvetettük az elektromos roller Iphone-nal Brúnónak, a Ferrari és Porsche Artúrnak, és a játékterem mindenkinek verziókat), elhangzott az igény egy közös homokvár építésre.
Na ez végül össze is jött, bár kicsit inkább vízerőműre vagy katonai gátrendszerre hasonlított, de hát a mai világban, rezsicsökkentés nélkül és háborúval a szomszédban nem baj ha a gyerek mindkettőt megtanulja megépíteni.
Végül egy 1 belső, 3 külső tavas, gátas, tornyos csoda készült, amibe ha Arti bármelyik tóba beleállt, legalább a derekáig ért a gödör. Szóval egy kívánság pipa.

A másik kettő az az volt, hogy találkozzunk még 1x Mickey egérékkel, meg hogy a játékterem melletti mindenféle mozgós járművekből 1-1 kipróbálható legyen.
Könnyes búcsút vettünk a parttól, Arti a lábmosótól, és irány a hajónk. Mivel holnap már reggeli után indulunk haza, mi délután Zsuzsival összepakoltuk a ruhákat meg ami már estére/reggelre nem kell, szóval kezd megint úgy kinézni a hely hogy lassan lehet róla belül is fotókat csinálni.
Pakolás után irány a "belváros", persze kocsival mert már járni is alig tudnak a fáradtságtól. Röpke 20 perc alatt sikerült eldönteniük, ki mibe ül bele, és mehettünk is vacsizni. Nem akartunk 3x ugyanoda beülni (bár utólag lehet jobban jártunk volna) szóval megálltunk egy másik étteremnél egy utolsó vacsorára (igaz, mi csak négyen voltunk de akkor is szép freskó lennénk). Még egy kis tészta, még egy kis pizza, és mehetünk is. Persze csak a fagyizóig, mert ott nem lehet üres kézzel továbbmenni.

És legvégül, záró akkordnak, a 3.kívánság is valósággá vált (lassan olyan leszek mint Dévényi Tibi Bácsi, veszek is egy piros pöttyös labdát mindjárt) ugyanis annak az utcának a sarkán, ahol parkoltunk, ott várt minket Mickey egér és Donald kacsa. Arti fejét látni kellett volna micsoda öröm és áhitat volt rajta, oda is ment köszönni, és Mickey rögtön ölbe is kapta (lehet hogy Minnie volt de jelmezeseknél egyre megy) szóval elkészült a közös fotó is. Kaptak is érte 2 EUR-t az adománydobozba, utána még jobban szerették a srácokat.

Ezzel vége is az utolsó napnak, otthon még egy UNO party, egy rakat visongás meg rohangálás meg vita hogy mostazonnalágybamindenki és a klasszikus aludjatokmárvégre, és előbb utóbb remélem el is alszanak itt mellettem 😀Read more