Újabb uticél, újabb kihívások, ugyanaz a család ( ma már ez is újdonság nem? 😀) Read more
  • 12footprints
  • 3countries
  • 10days
  • 57photos
  • 4videos
  • 1.8kkilometers
  • Day 10

    A hősök újra itthon

    August 15, 2022 in Slovenia ⋅ ⛅ 24 °C

    A hazaút sosem könnyű, és ez több dolog miatt is így van minden alkalommal:
    - a használt ruhák összeszedése és begyömöszölése ugyanabba a bőröndbe amiben odafele kényelmesen elvolt, szinte lehetetlen küldetés. Már megtalálni is mindent, de a bepakolása közben mindig a kicsi kínaiak által gyártott cuccok jutnak eszembe, amik használati életükben egyetlen egyszer fèrnek bele abba a dobozba amiben megvetted. Meg amúgy is a használt ruha nagyobb és nehezebb mint a tiszta ( biztos a kosz miatt)
    - a szállás átkutatása (3x) hogy mindent elraktunk-e, aztán visszamenni az otthagyotf szódagépért sok idő
    - hazaút előtt mindenkinek többször jut eszébe pisilni, ami további idő
    -hazafele már mindenki tudja mennyi van előttünk hazáig
    - és az érzés, a tudat, hogy ennek most vége sose könnyű.

    A srácok az utolsót élték meg a legrosszabbul. Ahogy elindultunk, kórusban kezdtek el zokogni hogy nem akarják hogy vége legyen, sőt Artúr olyannyira kitartott, hogy még a Debrecen táblánál is ragaszkodott hozzá, hogy Olaszországban vagyunk, és kért hogy szóljunk mindenkinek a városban, hogy csak olaszul szabad beszélni. Szóval holnap kénytelen leszek szórólapokat osztogatni, és beadni egy kérvényt az olasz nagykövetségre, hogy Debrecen Ond utca 4 szeretne csatlakozni az Olasz Köztársasághoz, mint önálló házállam... 😀

    A lényeg hogy miután reggel 3 búcsúkörrel keresztbe kasba átfutottam a területet, aztán mindent összepakoltunk, és bringával is tettünk egy búcsúkört, legalábbis a recepcióig. Bevált a gondolat, hogy 9kor még talán senki nem akar távozni, szóval leadtuk a bringákat, kifizettük amit még ki kellett és irány a kajahajó még egy utsó reggelore. Természetesen sikerült a reggeliről legalább egy hétre való szendviccsel és croissannal távozni, szóval utolsó (3.)átnézése után a hajónknak, irány haza.

    885km állt előttünk, GPS szerint megállás nélkül 9óra alatt, azaz fél 8ra haza is érhetünk. Ehhez képest 2 nagyobb és egy kisebb megállással ( plusz 2 tankolás) röpke 9.5 óra alatt sikerült, ami kisebb csoda. Mármint az hogy a hős családom ezt így kibírta. Persze a tablet, a mese, a mobil hot-spot sokat segít, de akkor is ennyit ülni egy helyben nem egyszerű. Szép tájakon jöttünk, sokféle zenét hallgattunk, de végeredményben most kocsiba 1-2 napig nem akar ülni a család.

    Ittho természetesen teljes megőrülés, rohangálás, még bennük van a nyaralás feeling, de ez így van rendjén. Mindenütt jó, de legjobb.... hazaérni 😀

    És ahogy ígértem egy kis statisztika a végére:

    8 nap alatt ( a szombati indulós napot is nézve) :
    - 1935.2 km autóval, ami
    - 20 óra, 52 perc kocsiban

    - összesen 164.144 megtett lépés ami azt jelenti hogy plusz 134,31km saját lábon (ebből 41.47 futás, szóval a többieknek ennyivel kevesebb)
    - és végül 76,37 km bringázás

    Akàrhogy is nézzük ez egy közel 2.150 km-es nyaralás.

    Várjuk a következőt, meglátjuk az milyen lesz.

    Az Észak- Olaszország gyerekekkel kalandot azonban ezennel lezárjuk... Jó volt, Arrivaderci
    Read more

  • Day 9

    Utolsó nap, utolsó minden

    August 14, 2022 in Italy ⋅ ☀️ 28 °C

    Eljött hát ez is, az utolsó teljes napunk itt. Konkrét terv nincs mára, el akarunk bucsúzni a bringázásoktól, a tengerparttól, és természetesen Lignano-ban Mickey egértől és Donald kacsától 😀

    Nem tudom hogy a vasárnap miatt, vagy turnusváltás volt , vagy az elmúlt 2 napi "hűvösebb" idő, vagy most indul tényleg az Olaszoknál a nagy vakáció, de sokkal több ember van mint eddig a héten bármikor. A bringaút is forgalmasabbnak tűnt màr, de a part kifejezetten kezdett emlékeztetni a már említett, és a hiánya örömmel konstatált hering party-ra. Sajnos ma plusz napozóágyat se tudtunk így rekvirálni magunknak, mert a környéken szinte mindet használták.

    Viszont nagy a tenger, és nagy a part is, szóval a vízben nem éreztük a tömeget, a parton meg hamar kezdett úgy kinézni a környék, mint ha homokvár építő verseny lenne.
    Este Brúnó kitalálta, hogy mi lenne, ha búcsúzóul mindenki kívánhatna 1 valamit, így reggelinél (miután elvetettük az elektromos roller Iphone-nal Brúnónak, a Ferrari és Porsche Artúrnak, és a játékterem mindenkinek verziókat), elhangzott az igény egy közös homokvár építésre.
    Na ez végül össze is jött, bár kicsit inkább vízerőműre vagy katonai gátrendszerre hasonlított, de hát a mai világban, rezsicsökkentés nélkül és háborúval a szomszédban nem baj ha a gyerek mindkettőt megtanulja megépíteni.
    Végül egy 1 belső, 3 külső tavas, gátas, tornyos csoda készült, amibe ha Arti bármelyik tóba beleállt, legalább a derekáig ért a gödör. Szóval egy kívánság pipa.

    A másik kettő az az volt, hogy találkozzunk még 1x Mickey egérékkel, meg hogy a játékterem melletti mindenféle mozgós járművekből 1-1 kipróbálható legyen.
    Könnyes búcsút vettünk a parttól, Arti a lábmosótól, és irány a hajónk. Mivel holnap már reggeli után indulunk haza, mi délután Zsuzsival összepakoltuk a ruhákat meg ami már estére/reggelre nem kell, szóval kezd megint úgy kinézni a hely hogy lassan lehet róla belül is fotókat csinálni.
    Pakolás után irány a "belváros", persze kocsival mert már járni is alig tudnak a fáradtságtól. Röpke 20 perc alatt sikerült eldönteniük, ki mibe ül bele, és mehettünk is vacsizni. Nem akartunk 3x ugyanoda beülni (bár utólag lehet jobban jártunk volna) szóval megálltunk egy másik étteremnél egy utolsó vacsorára (igaz, mi csak négyen voltunk de akkor is szép freskó lennénk). Még egy kis tészta, még egy kis pizza, és mehetünk is. Persze csak a fagyizóig, mert ott nem lehet üres kézzel továbbmenni.

    És legvégül, záró akkordnak, a 3.kívánság is valósággá vált (lassan olyan leszek mint Dévényi Tibi Bácsi, veszek is egy piros pöttyös labdát mindjárt) ugyanis annak az utcának a sarkán, ahol parkoltunk, ott várt minket Mickey egér és Donald kacsa. Arti fejét látni kellett volna micsoda öröm és áhitat volt rajta, oda is ment köszönni, és Mickey rögtön ölbe is kapta (lehet hogy Minnie volt de jelmezeseknél egyre megy) szóval elkészült a közös fotó is. Kaptak is érte 2 EUR-t az adománydobozba, utána még jobban szerették a srácokat.

    Ezzel vége is az utolsó napnak, otthon még egy UNO party, egy rakat visongás meg rohangálás meg vita hogy mostazonnalágybamindenki és a klasszikus aludjatokmárvégre, és előbb utóbb remélem el is alszanak itt mellettem 😀
    Read more

  • Day 8

    Szélvihar és hullámverés

    August 13, 2022 in Italy ⋅ ⛅ 28 °C

    Ma reggel elég zord időre ébredtünk. És bár én megint órákkal hamarabb keltem mint a többiek, nem csak nekem tűnt fel, hanem tartósan megmaradt (futáshoz tökéletes de más programhoz kevésbé, szóval ma is tettem egy kört).
    Reggeli mozgások és evés után emiatt a délutáni csendes pihenőt felcseréltük délelőttire, és csak fél 12-kor pattantunk bringára, hogy lemenjünk a tengerpartra.

    A hullámok hatalmasra nőttek a széltől, viszont a víz is lehűlt, meg a vízből kijönni se volt egy leányálom (legalábbis az egyetlen lány utazótársunk szerint 😀😀) szóval nem sok időt töltöttünk vízben, annál többet a parton a homokban. A napozóágyunk inkább központi találkozóhellyé változott ( bár a szűrt fény is barnít elvileg), a tenger meg vízlelőhely lett a véget nem érő homokárok ásáshoz és homokvár építéshez. Brúnó persze megint darázsfészekbe tenyerelt, és nem bírt egy helyben maradni, ( de lehet hogy mivel ő volt legtöbbet a tengerben simán csak be volt sózva a s...ge, szó szerint) de egy kis hullámlovaglás meg egy kis labdázás anyával leszerelte és visszatért az ásáshoz. Artúr ezzel szemben kb 3 órán keresztül ásott, és temetett folyamatosan kb annyi segítséggel, hogy néha kért vizet a vödrébe.

    Aztán amikor már Zsuzsi kezdett összefagyni, és a baywatch fiú is kérte hogy húzzuk le a napernyőt mert viharos a szél, felvetettük egy gyors partmentibüféuzsi lehetőségét (persze pasta és fagyi) , amire le is csaptak a srácok, de természetesen csak akkor, amikor befejezték az ásást (ami további 3/4 óra lett). Így aztán sikerült is negyed 6-kor leülnünk uzsizni, aztán irány bringával vissza a szálláshoz.

    Miután már mindenki kipihente a bringázást (ami mostanra lecsökkent 27 percre és 6,6 km-re pedig nem változott az útvonal) a srácok megint kezdtek felpörögni, és 8 körül jött a "menjünklefocizniiiii a pályára" őrület. Szerencsére leleményes szülőkön nem lehet fogást találni ha a naplementében szeretnének sörözni a tetőteraszon, így gyorsan kitaláltuk, hogy a hajónk és a parkoló között lévő füves placc egy focipálya, 2 otthagyott csomagszállító tolikocsi tökéletes focikapu, és mi meg a teraszról eskü nagyon lelkes szurkolótábor leszünk fél óráig😃 Az ötlet be is jött, teljes boldogságban rúgták a labdát fél óráig a két kiskocsi közé, mi meg tudtunk kicsit lazítani meg beszélgetni.

    Persze minden jóban van valami rossz, a foci alatt egyrészt úgy felpörögtek mint a búgócsiga, másrészt valószínűleg véráldozat bemutatása mellett véd- és dacszövetséget kötöttek újra, és emiatt nem lehett velük bírni egész vacsi és pizsamaosztás alatt.
    Viszont én közben el tudtam kezdeni az "utazz sörrel Olaszországon át" programot amit a tegnapi bevásárlás során készítettem elő. Vettem vagy 7-8 féle, kizárólag olasz gyártmányú sört, amit ezalatt el is kezdtem végigkóstolni. Szerintem ha ma is éjfél körül írnám meg a blog-ot, dupla annyi karakterhiba lenne benne mint így, fél 10-kor, de hát mégis csak mindjárt vége a nyaralásnak, valamikor kell egy felnőtt este is 😀

    Holnap zárónap, pakolás, bár ahogy szétszórtunk mostanára mindent a hajóban nem tudom hogy tudjuk egyáltalán megtalálni a cuccokat, nem hogy összerakni, de valahogy megoldjuk, aztán záróbuli és pihenés a nagy út előtt.

    A mai nap mottója: elvan a gyerek ha játszik, és így talán még a felnőtt is lehet felnőtt. 😃
    Read more

  • Day 7

    Grado és az esőnap

    August 12, 2022 in Italy ⋅ ⛅ 27 °C

    Mivel mára úgyis rossz időt mondtak, jelentős lehűléssel (max 29 C° várható😀), meg mert amúgy is kell egy kis kultúra annak a 2 zsiványnak akit magunkkal hoztunk, irány Grado. Zsuzsi már tegnap azon aggódott, hogy az olaszoknál is most van a festa vacanza, a nyaralási idő, induljunk időben, hogy legyen parkolónk a belső szigeten.
    Én fel is keltem fél 7kor. 3/4 8-kor már nem bírtam tovább várni, inkább elmentem megnézni, hogy csatlakozik a kis csatorna a tengerhez, azaz futócipő fel, nem baj hogy esik az eső, úgyis vizes leszek.
    Szerencsére van egy kis út a csatorna parton végig azon kijutok a tengerig, csak 4-4,5 km (oda). Vagyis jutnék, ha az utolsó szakaszt nem zárná el egy kerítés mert valaki úgy gondolta a félsziget vége márpedig neki jár 😀 (Térkép alapján az agrárminisztérium területe, de az is lászik hogy nem kutatólabor, hanem luxivilla. Ismerve az olasz politikát, biztos rászoruló agráros gyerekeket nyaraltatnak ott, azért kell csak 6 parkoló meg kamerarendszer😀😀)

    Na mindegy, irány haza, a család már biztos tűkön ül hogy menjünk reggelizni. Hát ja... Brúnó tableten ült, a többiek aludtak (pontos idő kb 3/4 9).
    Végül fél 11 után csak sikerült elindulni Grado-ba, Zsuzsi szerint már későn, mert parkolni nem lehet.

    A táj, hát az azért nem a Toszkán dombság, igazából semmi extra, de mégse az itthoni flóra, szóval nézelődünk. Ez a nagyon észak-olasz vidék még nem a történelmi helyszínek melegágya, vagy 50km kellett mire egy valamirevaló romot láttunk.

    Grado-ba érve aztán nagy nehezen megtaláltam azt a parkolót, ami mellett legalább 3-3 üres hely volt minden oldalon 😀😀. Lehet hogy az olaszok is olvasták hogy hideg lesz, és neki sem indultak.
    Hátizsákot fel, irány az óváros.

    Átérve néhány hidacskán végre tényleg bekerültünk egy kis sikátoros, zegzugos, hangulatos, olaszos part menti kisvárosba, ahol lépten-nyomon templomok meg kis terek vannak. Meg is néztünk izibe vagy 3 templomot, amíg még bìrják a srácok. Igazából nem volt semmi konkrét cél, csak sétálgattunk és szívtuk magunkba a városka hangulatát.
    Ebéd helyett ittunk egy kávét, a srácok persze cukros löttyöt, de mivel itt sok helyen az italok mellé jár grátisz sörkorcsolya (chips, mini pizza, mini szendvics) jól is lakott mindenki.

    Aztán a nagy lézengésben csak a tengerparton kötöttünk ki, ahol a fiúkról sorban kerültek le a sétálós ruhadarabok, és lettek egyre több helyen vizesek végül be is mentek rendesen tengerezni.

    Mikor beborult az ég, elindultunk visszafele, hogy itt még le tudjunk menni a partra, de addigra màr tényleg lehült az idő, szóval inkább pizzaparty-t tartottunk a belváros szélén, elmentünk egy helyi supermarketbe feltölteni a készleteket, és visszajöttünk a Marina-ba, hogy Brúnónak is teljesüljön a leghőbb vágya, focizzunk egyet a sportpályán. Az idő jó volt hozzá, a labda mindenhova jön velünk szóval miért ne, játszottunk egy jót, amíg a szúnyogok meg nem zabáltak, és haza nem menekültünk.

    Jó nap volt, futással együtt tettem megint 21km-t csak most nem a fenekembe, hanem a lábamba. Esküszöm a végén összeszámolom hány lépés, hány km került belénk a kocsikázáson kívül ( abban már 1000 felett vagyunk)
    Read more

  • Day 6

    Hajókázás és bringatúra

    August 11, 2022 in Italy ⋅ ☀️ 27 °C

    Hiába aludt el mindenki időben este, ma reggel is sikerült elég későn felkelni a csapatnak. Annyi előnye volt, hogy nyaraláskor hajnalnak számító 8 órakor sikerült még úgy elmennem futni hogy mindenki aludt.

    Gyorsan el is döntöttem, hogy futás közben megnézem van e rövidebb út a tengerpartra, mint a napról napra csökkenő hosszúságú már ismert útvonal. Ennek a legegyszerűbb módja, ha elindulsz futni olyan irányba ahová bringával eszedbe se jutna (főleg mögötted egy gyerekkel egy kutyaszállító utánfutóva) és próbálsz toronyiránt eljutni egy pontra ahol már jártál bringával is. Aztán ha megvan ez a kapcsolódási pont, megjegyzed hány km volt oda az út, és visszamész az eredeti ismert útvonalon. Ha a vége több mint a fordulópont duplája, akkor megtaláltad.
    Na sikerült is megtalálni az új útvonalat, amivel kemény 600 m-t lehet spórolni, de mivel nem bringaút, időben több, szóval marad az eredeti.

    De vissza a reggelhez... Reggeli után úgy döntöttünk rákérdezünk a recepción reklámozott "Rent a boat without license" témára, és kiderítjük, hogy mit és mikor lehet hajó jogcímen kibérelni vizijártassági nélkül ( ráadásul úgy hogy még életemben nem vezettem hajót).
    Szokás szerint a recepción hosszú sor állt, mert a max. 2 fős személyzet ultraextrahatékonyan dolgozik, szóval inkább előre tolakodtam hogy megkérdezzem ma van e szabad hajó, vagy ráérek délután is a részleteket firtatni. Egy kapitány úrtól megtudtam, hogy elég sokan gondoltak ugyanerre, szóval vagy azonnal viszek egy hajót 2 órára, vagy holnap délután 3 előtt esélytelen. Én persze rávágtam hogy akkor visszük, és mivel a hivatalos sorban voltak még vagy 2en, tudtam hogy van legalább 20 percünk hogy idehozzuk legalább a pénztárcát a deposit miatt. (A hajó bérlés 2 óràra 45 EUR, a deposit 100). Szóval Zsuzsi bringára pattant, hozta a pénzt én meg vártam a soromat, ami persze most döntött úgy, hogy gyorsabban halad mint Zsu a bringával...
    De végül csak összeért minden, bár nem volt nálunk se víz se fürdőruha.
    Semmi gond, kijelentettem, hogy van 5 perc továbbképzés, aztán eléggé kapitányra képzem magam ahhoz hogy pikk-pakk kikötünk a háznál, és belépünk mindenért ami kell... És no lám csak, 5 perc alatt megtudtam melyik az előre, a hátra, meg hogy a jobb és bal a hajón 3 másodperc után jobb és bal, szóval lehet menni világgá. A tengerészcsomót ellestem, a többi gyerekjáték...

    Sikerült is, mindenki hajókázott, mindenki volt kapitányhelyettes, és 2 óràt utazgattunk a folyón meg a mellékágban, amivel Brúnó 4 napos visszatérő témáját tudtuk helyretenni. Sőt a srácok még a folyóba is megmártóztak egy kicsit. És jó volt...

    Ha már itt maradtunk, akkor használjuk ki a benti medence előnyeit, szóval a délután el is telt a napon.
    Kis délutáni pihenő, és eljött az én időm. Úgy döntöttünk, hogy ma este bringával megyünk be Lignano-ba, ami azt jelenti, hogy lehet sört inni vacsi alatt 😀 (Bár elég nagy morzsaparty volt 5kor itthon a megmaradt, felhalmozott kajákból)

    Felpakoltunk és irány valami új útvonal amit még nem ismerünk, és irány Lignano tengerparti sétánya.

    Így bringával tök jó kis partszakaszokat meg útvonalakat találtunk, szóval a 11 km, 2-3 megállóval úgy röppent el, hogy a fenekünkön kívül más izmunkkal észre se vettük ( Arti elfeküdt az utánfutóban szóval ő még annyit se)
    Útközben volt minden. Autós kerülgetős szakasz, 80-s évekből ottmaradt wc-torony ( olyan mint egy víztorony, csak alul wc, felül öltözők, és persze azóta nuku változás), spontán strandra menetel, cédruserdő, meg zenebona.
    A végére már Zsuzsival nagyon ittunk volna valamit, szóval az első bárban megálltunk egy szendvics vacsira, aperolra, sörre, fagyira meg mindenre is.
    Aztán irány haza, sötétben a parton végig...

    22 km-t sikerült így a fenekünkbe tekerni, ami után igazán jól esett egy hideg fröccs itthon, hisz a srácok a cukortól még úgyis pörögnek.
    Gyors check-in a nagyiknál, hogy mindenki él, és kisebb-NAGYOBB vita után irány az ágy (a fiúknak legalábbis tuti.)

    Holnap viszont màr nem bírok még egy napozós/strandolós bulit, irány Grado kocsival, aztán majd ott nézünk strandot, ha már láttunk mindent ( is)
    Read more

  • Day 5

    Homokvár és kisvonat- azaz mindenIS

    August 10, 2022 in Italy ⋅ ☀️ 29 °C

    Fő a változatosság, ma megint tengerpartoztunk egyet a szállás által kínált partszakaszon. És mivel szerencsére nincs tömeg nem is heringparty, szóval ugyis pihenni jöttünk, akkor bringára fel. Bár nem teljesen értem, hogy ugyanaz az útvonal hogy lehet minden alkalommal rövidebb (de tényleg, ma reggel már csak 6.9 km, délutánra meg csak 6.7) de biztos a rutin teszi 😀. Szóval Artúrt bepaszíroztuk a cuccok mellé a kutyautánfutóba és indulás. Mindezt hajnali 11-kor 😀

    Rájöttünk hogy nem kis dolog ám az ingyenes napernyő, mert napi 25-40 EUR lenne egyébként, szóval gyorsan hozzá is csaptunk a 2 ingyeneshez egy harmadikat, mert úgyse nézi senki... egész délutánig amikor is körbejárt néhány ellenőr, akik közölték hogy a mi placcunk kettővel arrébb lenne, de maradjunk nyugodtan 😃

    A hullámok napról napra nagyobbak, a gyerekek mint a lábas sellők ugrálnak benne, szóval tényleg pihenhettünk mi is egy kicsit végre. És mi más lehetne a tetőpont, mint egy jó kis homokvár, aminek hárman fiúk estünk neki, de a végére azt vettem észre hogy kb már csak én dolgozok serényen a várárkon, szóval olyan lett amilyen. De a hiperleapse videó legalább jó lett róla 😃

    Mivel Arti nem aludt be visszafele az utánfutóban, és mivel megint akart találkozni a tegnapi jelmezes emberekkel ( mindenféle Disney figura) mert tegnap Olaf nem integetett vissza, Mickey egér meg csak 1 kézcsókot adott nem kettőt, visszamentünk ma is a tegnapi városrészbe.
    Gondoltuk mivel csak 3 EUR/fő a kisvasút megnézzük azzal a városka nevezetességeit.....
    Hát igen, ahogy már tegnap is sejtettük, nem sok volt, 12 perc alatt körbe is ért a kisvonat, de legalább hamarabb jöhet a vacsi.

    A fiaink elég ragaszkadó típusok, ugyanoda kellett visszamennünk ahol tegnap ettünk, mert ott kedvesek voltak és búcsúzóul még grátisz mangós shake is járt, szóval egész vacsi alatt azt várták. De legalább kajában nem ugyanazt kérték mint tegnap.
    A bucsúital megvolt, egy gyors fagyi, és aztán vissza a hajónkra pizsamapartizni, mert mindenki hulla.
    Read more

  • Day 4

    Vihar utáni csend nap & vizibiztosítás

    August 9, 2022 in Italy ⋅ ⛅ 24 °C

    Tegnap éjszaka egy kellemes szélvihar és eső következtében az amúgy sem hosszú éjszaka a késői fekvés miatt még tovább rövidült. Hajnalban mi felnőttek legalábbis felébredtünk a hajó erős mozgása és a zajok miatt ( persze a fiúk észre sem vették). Zsuzsi persze vissza tudott aludni, így nekem nem maradt más mint megmérni körbe a Resort területét. Persze futva😀.
    7-kor egy kávé, aztán irány a sétány körbe. 1 kör 2
    ,5 km, szóval a 6 km hamar összejött és épp akkor jött ki Artúr kapitány a hajó teraszára kormányozni a kikötött házat (ja igen, mert a teraszon kormány is van) amikor hazaértem. Persze reggelizni megint fél 10 után mentünk, de most több féle kaja maradt szóval jól belakmároztunk majd megkérdeztük a recepción hogy elkészült e újra a bringám. Olaszok, szóval természetesen nem.... Na mindegy, akkor legalább maradunk a belső strandon a medencénél és pihenünk egy fél napot.

    A vízben hamar lilultak a szájak és kocogtak a fogak de az akarat erősebb volt, szóval végül olyan gumimatraclovaglási verseny lett belőle hogy csak na.

    Arra mindenképp tökéletes volt, hogy Artúr még inkább vízbiztosra ugrálta magát, (innen a vizibiztosítás napi jelző) és a hideg víz miatt mi is tudtunk olvasgatni a parton kicsit.

    Ebéd a lakóhajónkon a Lidlben vásárolt sonkás tortelliniből (persze 3kor) , aztán csendes pihenő a szobában, kicsit pótolva az esti elmaradásokat alvásból.

    Mivel tegnap este Lignano Sabbiadoro közelebbi belvárosát néztük meg, este úgy döntöttünk megnézzük a másik oldalt is, ott a nagy kikötő meg van valami templom is. Mivel nyaralunk, kb akkor indultunk neki amikor otthon már általában hazafele tartunk, szóval a naplemente épp a kikötő végén ért minket.
    Mondanom se kell, a templom nem a román kori alapokra épült neogótikus bélletes (ha anyukám olvassa akkor természetesen bérletes, mert szerintem annak van értelme) kapus történelmi helyszín hanem egy kb 15 éves betoncsoda, de legalább volt egy nála sokkal öregebb lovacskás vurstli a tövében, amire fel is pattantunk amikor megláttuk hogy csak 2 EUR/gyerek. A debreceni vidámparkban is többet elkérnek egy 2 percea körért, szóval hajrá.
    Amúgy a sétáló utca hangulata sokkal jobb volt mint a tegnapi, a kikötőben sok szép jacht, szóval élvezték. A fiúk el is döntötték hogy veszünk egy 8 személyes ultramodern hajót, ahonnan majd a cicákat meg kutyákat a tenger fölé tartjuk ha pisilniük kell (by Arti).

    Remélem hamarosan valamelyik fog annyit keresni hogy meg is veszi nekünk ajándékba... 😀

    Visszafelé vacsi a forgatagban ( Ristorante O Sole Mio) ahol végre nem a kiégett pincérek voltak a személyzetben hanem igazi olaszos vendégszeretet és gyors kiszolgálás volt végig.
    Itthon még egy gyors pizsiparty Herry Potteres Doble-val, aztán 11kor már irány az ágy 😀

    A szél megint erősödik, de Zsu vett magának füldugót, én meg ugyis akarok futni reggel egy nagyobbat 😀
    Read more

  • Day 3

    Családi sportnap, azaz bringázz strandra

    August 8, 2022 in Italy ⋅ ⛅ 26 °C

    Na ez a nap se sikerült rövidre. Még csak 3/4 éjfél és talán már alszanak is a gyerekek. 😀
    No de kezdjük az elején.
    A tegnapi kifárasztás sikeres volt, ma 8 előtt senki nem kelt fel, pedig otthon azért a 3/4 7-es Apa hol vagy kérdés rendszeres. Kávé a teraszon aztán irány a kajahajó, nézzük azt az olasz reggelit.
    Hát egy ideig csak néztük, mert tele volt a hajó, és sok minden épp újratöltésre meg lepakolásra várt. A pincérek elmondása szerint a 9-negyed 10-es időszak sajnos ilyen, minden elpusztítanak a sáskák 😀. Sajnos a klasszik prochiutto crudo tállal nem találkoztunk, kontinentális reggeli típusokkal inkább, de a Dolci-k, klasszikus olasz édes sütemények kárpótoltak (legalábbis engem meg a 2 fiút 😀)

    Reggeli után irány a recepció, béreljünk bringát. Már tegnap kinéztünk egy jó kis kutyaszállító utánfutós cuccot Artinak, ha egy kutya elvan benne, ő is élvezni fogja. Na persze mivel este elhittük hogy elég lesz reggel kibérelni, már el is vitték az utolsót, de sebaj, amíg nem lesz, marad a gyerekülés. 50EUR kaució /bringa és meg is kaptuk a 3 lakatkulcsot amiken rajta volt a biciklik sorszáma. Na most... indulhat a kincskereső, ugyanis a tárolóban legalább 80 bringa volt összevissza lerakva, és ebben kellett meglelni azt a 3mat amit mi kaptunk, a lakatszám alapján. Igazi kaland. De szerencsére addig tartott a keresés, míg visszahoztak egy utánfutós példányt, szóval Arti mégis utazhat kutyatárolóban 😀

    Cuccok fel, kézben a térkép, irány a strand. Leírás szerint 2,5 km, 20 perc. Nekünk 8,5 km, és 40 perc lett, pedig csak 1 helyen néztünk be egy kanyart ami 2 km kitérőt hozott, de legalább láttunk kikötőt is. Nem baj, a lényeg hogy meglett.

    Az apartmanhoz jár egy napernyő és 2 napozóágy a strandon, szóval tudtuk hova fekhetünk. Egyébként tipikus nyaralóhelyes strand, végeláthatatlan napernyő sorokkal, és kamugucccsi táskát meg törölközőt kínálgató sorosbérencekkel, de a part lassan mélyül, homokozni lehet, és jó a víz is, szóval eltelt a nap.

    Visszafele útra készülve realizáltam hogy defektes a hátsó kerekem de ügyes magyar a strandon kirakott matracpumpás kompresszorral mindent megold, szóval irány haza, most már kitérő nélkül. Így csak 30 perc és 7,5 km lett, szóval a leírás szerinti 2,5 km valószínüleg légvonalban vagy hajóval lehet valid.

    A bringámat leadtam megfigyelésre (remélem gumicserére) és kis pihenő után irány kocsival Lignano Sabbiadoro "belvárosa", vagyis előbb a helyi Lidl, mert a tegnapi blog-ok alatt kifogyott a hozott alkoholkészlet, és még kaja sincs a hűtőben.
    Igazunk volt, az árak szinte megegyeznek az otthonival, szóval még jó hogy nem tömtünk tele 3 nem létező hűtőtáskát otthon kajával.

    Sabbiadoro hogy úgy mondjam az olasz Siófok. Semmi olaszos jelleg (csak a közlekedés), végeláthatatlan játékterem és bolttömeg, kicsit megfáradt vendéglátósok, és sok sok ember. Brúnó szerint "csodás olaszos környezet", szerintünk ideje megnézni milyen történelmi helyszín lesz közel 1-2 napon belül 😀

    De legalább sétáltunk egy jót, láttuk este is a tengert, és ettünk egy kis olasz pasta, insalata, pizza tömeget ( Arti persze sültkrumpit is kért de aztán falta a carbonara-t két pofára)
    Záróakkordnak egy felnőtt ököl méretű gombóc fagyi a gyerekeknek, aztán csodálkozunk hogy 3/4 12-kor még mindkettő ugrál a lakóhajóban a cukortól.
    De most már mindenki alszik, van rosato-m is, szóval teljes a nap.

    És miért csaladi sportnap?
    Összesen 15,5 km bicikli, 4 óra úszkálás a tengerben (homokban kagyló kereséssel) és 19.342 lépés (majdnem 14km)
    Ideje pihenni egyet...
    Read more

  • Day 2

    Marina Azzurra Resort- Lakóház a folyón

    August 7, 2022 in Italy ⋅ ⛅ 32 °C

    Először is, lehet csak nekem új, de fontos információ kávébarátoknak: hiába ébredsz fél 6-kor, és vársz 7-ig hogy elmenj egy kávéért Pesten vasárnap a kutya se nyit ki 9 előtt szóval a reggeli kávénak lőttek...volna, ha Katának nincs még otthon 1 tartalék kapszulája 😀

    Na szóval: Szendvicsek 4 főre, rágcsi, üccsi, öcsi bekészítve, 2 tablet,telefonok feltöltve, indulásra készen a csapat fél 9-re. Hajrá 640 km, irány Olaszország.
    Szerencsére vasárnap nem csak a kávézók nem akarnak korán kelni, az emberek se, főleg hogy a Balaton felé ugyse megy senki csak vissza, szóval Ljubljana-ig tűrhető a forgalom, és utána is csak erős, de nem vészes. Így aztán 3 megállóval, (plusz egy útmenti gyorspisivel) kerek 7 óra múlva már a recepciónál várjuk az instrukciókat. Közben a fiúk rohangálnak, hogy "képzeld apa, van olyan hajó is amin laknak..." bejött a csel, nem tudják hogy ők is olyanon fognak lakni.

    Pár infó a helyről: ránézésre egy kb 3 hektáros terület, saját sportpályákkal (foci, kosár, tenisz, játszótér), egy méretes medencével, kb 100 méterenként grillező meg kiülő padokkal, egy mozgó étteremhajóval, és vagy 150 lakóhajóval. Van ami parton, van ami a kikötőben, és mint a miénk is, van ami az élő folyón.

    A lakóhajók 2 szintesek. A bejárati szinten (vagy szó szerint a vízszinten 😃) kis nappali, 2 háló gardrobe-bal, zuhanyzó/wc, és kis közlekedőtér. Az emeleten pedig egy konyha/étkező, és egy méretes napozóterasz. A felszereltség kifogástalan, konyha full berendezett, mindenhol klíma, minden szép, és azt a hangot csalja ki a gyerekből (is) hogy úúúúazttttaaaaaamiiiieeeeezzzzzzz???? Szóval tetszik.
    Gyorsan lepakoltunk, ettünk egy kis jófajta gyorslevest tésztával hogy ne csak szendvics legyen a gyerekekben és irány az itteni medence ami szintén teljesen korrekt.
    Aztán mikor már lilult meg kékült a gyerekek szája a hidegvízben jött az apáék csele, hogy nézzük meg a bárt a hajó tetején, mert hát 5-től 7ig Happy Hour van, és a félárú koktélt apa nem adja csak úgy oda egy medencéért.
    Reggelit kértünk a szálláshoz, viszont vacsorához mint kiderült érdemes lett volna előre szólni ha akarunk itt a hajón enni mert fullon vannak.
    Nem baj van még egy kis hozott hidegkaja, megfelelő tálalással még eladható a srácoknak.
    Gyors únópizsamaparty, és már fekszünk is aludni, mert hosszú volt a nap.... gondoltam én mert ezek még 3/4 11kor is azon pörögnek, hogy egy hajón alszunk. De szerencsére csak mozog egy kicsit a hajó, szóval elringatta a családot.

    Holnap biciklit bérelünk ( 16EUR egy hétre ami viccel mert 3 hete kiskörén, 5 óráért fizettem majdnem ennyit) és letekerünk a strandra.

    Eddig ami hátrány: folyóparton itt is van szúnyog.... de legalább olaszul szívja a vérem. Mio baccio
    Read more