Hong Kong Museum of History

A hosszúra nyúlt mozizós este után lazítós vasárnapot terveztünk: Hong Kong szigetén megnéztük mindent amit akartunk, itt volt az ideje kicsit Kowloont is felderíteni.

Sajnos az egyik legnagyobb látványosságnak számító Tsim Sha Tsui sétányt éppen átépítették, így be kellett érnünk a kínai és Hong Kong-i filmsztároknak dedikált Filmcsillagok Parkjával. Értelemszerűen az itt kiállított kézlenyomatok 95 százalékának tulajdonosairól még soha életünkben nem hallottunk, de azért Jet Li és Jackie Chan tenyérnyomatait mi is megcsodáltuk, akárcsak Bruce Lee életnagyságú szobrát.

A parkot északra hagytuk el, egyenesen megcélozva a Hong Kong Történeti Múzeumot. Legnagyobb meglepetésünkre az állandó kiállítást ingyenesen meg lehetett látogatni, csak az ideiglenes részekért kellett volna fizetni. Mivel ott éppen a selyem út volt a téma, amit már Kazahsztánban és Kínában is számtalan múzeumban alaposan kiveséztünk, lemondtunk az újabb nagyszerű lehetőségről és inkább elmerültünk Hong Kong történelmében.

A kiállítás nyolc szakaszra van osztva és tényleg a kályhától indul: ismerteti a különböző földtörténeti korszakokat, végigveszi hogy alakultak ki a szigetek és azok a sziklák amik az egyes partszakaszokat jellemzik, kik éltek itt az őskortól kezdve, mikor melyik dinasztia uralkodott a terület felett, majd szépen lassan megérkezünk a modern Hong Kong megalakulásához. A történetet innentől már jobban ismerjük: a kicsit arrogáns kínai császár és birodalma a hatalmas létszámbeli fölény ellenére elveszítette az első ópiumháborút a brittek ellen, akik rátették a kezüket Hong Kongra és kikényszerítették a kereskedelmi jogokat az uralkodóból. Az akkoriban itt álló három halászkunyhóból az angolok építettek kikötőt, majd amikor a kínaiak rájöttek, hogy ebben mekkora biznisz van, ők is elkezdtek idetelepülni. A város 1997-ig, egy rövid (de annál keservesebb) második világháborús japán megszállást leszámítva végig az angolok kezén volt és ahhoz képest, hogy az 1950-es és ‘60-as években még rendszeres éhinség és vízhiány volt, Hong Kong egész szépen összeszedte magát és ma már az egyik leggazdagabb régió a földön.

Főleg az utolsó két évszázadot bemutató szakaszok nagyon olvasmányosak és érdekesen vannak felépítve, majdnem az egész délutánunkat itt töltöttük és egy pillanatig nem unatkoztunk. Mondjuk ebben az is benne van, hogy félúton megálltunk a múzeum büféjében harapni valamit, mert már korgott a gyomrunk az éhségtől.

A múzeum után úgy gondoltuk lesz még időnk megnézni a Kowloon Parkot is, de annyira kezdett már esteledni, hogy ezt másnapra halasztottuk. Inkább elmentünk vacsorázni, ahol ismét vadidegenekkel ültünk egy asztalnál - igaz nem önszántunkból, csak sehol máshol nem volt hely.

Estére egy fontos programom volt még: elintézni a mosást a Chunking Mansions földszinti mosódájában. Ez több szempontból is kalandosra sikerült: egyrészt Almaty után először találkoztunk megint magyarokkal, másrészt a mosó- és szárítógépek teljesen random módon nyelték el az 5 HK dolláros érméket, ezzel nem kevés fejvakarást okozva az embereknek. Nekem például elsőre sikerült elindítanom azt a szárítót, amivel előttem a két magyar nő 20 percet szenvedett és addigra már 25 dollárjukat elnyelte a masina... Persze nem akartam köcsög lenni, úgyhogy amikor visszajöttek egy másik géphez, odaadtam nekik 25 dollárt. Még ha ezt nem számítjuk, akkor is bőven ez volt életem legdrágább mosása, és ezekkel a gépekkel talán a legizgalmasabb is egyben. Soha nem gondoltam volna, hogy pont Hong Kongban fogom visszasírni a félautomata kínai szörnyeket, de azok legalább rendesen működtek. (És persze negyedannyiba sem kerültek.)Read more