China
Kunming

Here you’ll find travel reports about Kunming. Discover travel destinations in China of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

12 travelers at this place:

  • Day39

    Kunming

    August 12, 2017 in China

    Na een korte tussenstop in de bergen kwamen we aan in Kunming, onze laatste bestemming in 'the middle kingdom'. We slapen in een fijn hostel met een grote binnentuin, een gezellige bar en een donkere slaapzaal. En niet te vergeten een fluffy hostelpoes én haar twee kittens! Vlakbij ligt een groot park waar mensen 's avonds muziek maken, zingen en dansen. Er is een mooie tempel en een groot centrum met flinke winkelstraat. Het is sinds we de bergen in zijn gegaan een stuk koeler, zo tussen de 20 en 25 graden, en dat is een verademing na alle hitte van de afgelopen tijd. De lichte buitjes af en toe nemen we op de koop toe. Dit typ ik net na de dag waarop er een iets groter buitje viel. Een plotselinge moesson op een daarvoor zo prachtige​ dag. We probeerden ergens te schuilen, maar de wind waaide de regen alle kanten op. De straat veranderde in een rivier en we renden tot onze kuiten in het water richting ons hostel. Zijknat, maar prima. Tot ik mijn telefoon uit mijn verzopen tas haalde. Kortsluiting. Ook mijn e-reader in Jens zijn tas heeft het niet overleeft. Dat vind ik nog veel erger. Al die boeken weg.. Nu kan je zeggen: "Ida, stap toch gewoon over op papieren boeken." Maar in het tempo waarop ik lees, zou ik dan ongeveer één of twee boeken per week moeten kopen. En zo'n leuk aanbod Engelse boeken hebben ze nou ook weer niet. Dus ja. Stom. Voorlopig doe ik het maar met mijn audio boeken app op mijn tablet.

    * Een zak rijst doet wonderen! Inmiddels doen mijn telefoon het weer redelijk :) De e-reader lijkt helaas echt gestorven.

    Vrijdag vliegen we naar Nepal. De afgelopen dagen hebben we zoveel leuke plannen gemaakt voor dit land! Ik kan niet wachten! Bye bye China..

    (Er zijn veel overstromingen momenteel in het zuiden van Nepal, dus we plannen en doen alles heel voorzichtig)
    Read more

  • Day95

    Kunming (Red Land) I

    November 18, 2015 in China

    We gaan op weg naar Yunnan. Een van de armste provincies van China van weleer. Tegenwoordig is het een van de meest toeristische provincies van China. We zijn benieuwd wat de sprong voorwaarts voor dit gebied betekent. Yunnan is een zeer natuurrijke regio. Waar je jezelf kunt verliezen in transcendente uitzichten over exemplarisch gestapelde rijstvelden. Waar je kunt hiken op grote hoogte op smalle paden met diepe dodelijke valleien. Gaan we ervan genieten of worden we gek van de drukte?

    We hebben Guilin, de karstcreaties en de onuitputtende stroom water uit de hemel achter ons gelaten en zitten weer eens in een nachttrein. De treinen in China zijn nadrukkelijk smeriger dan die in Rusland en Mongolië. Voor het eerst hebben we een vrouwen slaapvertrek. Dat is gunstig voor de slaaprust: mannen snurken alsof ze hevige gevechten aan het voeren zijn, wat een decibellen. Het enige dat erger kan zijn is een baby. Die hebben we nog niet gehad op onze 6 kubieke meter. Twee jonge knapen zitten in dezelfde wagon. Ook dat is een eerste keer. We zitten met mede blanca's in het treinstel. De knapen komen uit de Rijp. Noord Holland. Heerlijke gasten. Voor het eerst op reis. De tijd wat rekken met wat ze willen doen. Zoals veel reizigers de tijd voorbij laten strijken. Uitstellen met wat noodzakelijk is. Afzetten tegen orde. Structuur. Regelmaat. Praat ik nu ook tegen mezelf?

    De trein stopt op een station. Zoals elk ritme van het station verlaten mensen de trein en betreden mensen de trein. Rijdende eetstalletjes proberen wat straatvoedsel aan de man te slijten en een passagier rookt buiten zijn sigaret.

    'Denken jullie dat je dat ken eten?'
    'Is dat wel te vertrouwen?'
    De Rijp staat vanuit het niets bij onze slaapvertrekken en gooit dit met onvervalst plat Amsterdams accent onze kant op.
    'Ja hoor dat kan je best vertrouwen,' retourneren we.
    Tien minuten later komt de Rijp weer even buurten.
    'Nou dat was lekker hoor.'
    Het Amsterdams echoot door onze oren.
    Hierdoor missen we thuis. Jullie. Amsterdam en Nederland zijn ineens dichtbij.

    Aangekomen in Kunming wisselen we gegevens uit en helpen we De Rijp op weg. We zijn de opa en oma die worden opgezocht om onze ervaring te delen. Gretig te worden leeggezogen. Als De Rijp zijn weg kiest en we ze weg zien lopen voelt het vertederend en aandoenlijk. Die jonge gasten die binnen een paar dagen al aanzienlijk beter engels zijn gaan spreken. Zoals ze zelf voldaan en spontaan betoogden.

    Wij gaan met de bus op zoek naar ons hostel. De komende dagen vullen zich met het aanvragen van een vietnamees visum, plannen maken wat te doen in en rondom Kunming, wat lezen in de zon (eindelijk weer eens zon) en de tijd doden met wat potjes pool. Het voelt zowaar als vakantie. Ons ritme in afdalen door China is hoog en voor dat we het weten lopen we als verdwaalde vermoeide backpackers rond. We nemen het er nu even van. Even niets.

    We mijmeren al een tijdje om van de touristtrap te wijken. Via de Lonely Planet gaat dat niet lukken. Reizen is ook voortbewegen zonder doel. Wat komt er op je pad. Welke inspiratie en signalen gaan jou vinden en ga jij zien. Dit inspireert ons en zo vinden we via het hostel en tripadvisor: 'The Red Land.' Met wat karige informatie gaan we op pad. Zonder paspoort. Richting een gebied dat nu nog niet in de klauwen is gevallen van de toeristenbusiness. Althans dat doet de informatie ons geloven. Eerst nuttigen we ons ontbijt bij een islamitisch straatrestaurant. We zijn vol van de aanslagen in Parijs. We hebben het er samen tijdens de reis vaak over. Dat we ons veiliger voelen op reis. Dat we in oorlog zijn met IS. We zijn ook benieuwd of de Chinees weet wat er gebeurd is. Of dat de propaganda machine alles verhuld. Soms zijn we even stil en zien we hoe een jonge knul zeer kundig de noodles bereidt. Dezelfde noodles als op ons bord.

    Het voelt goed om weer op pad te zijn. Naar hopelijk rauwe natuur. Naar stilte. De busreis is uitermate comfortabel en onze tussenstop is Dongchuan. Eerst nog een kleine lunch en dan met de minibus verder. De bergen in. Op het andere busstation, die we met behulp van het betere handen en voetenwerk weten te bereiken, spreekt niemand engels.

    'To the Red Land'
    'The Red land'
    'No, to the Red Land'
    Het enige dat we zien zijn pak hem beet twintig nieuwsgierige koppies die samen een ware kakofonie ontluiken om ons proberen te begrijpen. Zonder taal is begrijpen een weg van geduld en vertrouwen.
    'To the Red Land'
    Ons antwoord is enkel het schudden van hoofden met grote ogen.
    Hier gaat het ons niet lukken. We schudden wat taxi sjacheraars van ons af en proberen een nieuw plan te bedenken. Laten we liften? We struinen wat door de straten, maken gebruik van wifi in een hotel, plegen een toiletbezoek (de darmen beginnen onrustig te worden) en struinen weer verder. Op het moment dat de moed in de schoenen dreigt te zakken worden we vanuit een winkeltje door een meisje aangesproken. Ze blijkt te studeren in Chengdu. Ze wil tolk worden en de Britse intonatie die onze oren in deint maakt ons warm en blij. Er is ook nog een neef en een zus. Met zijn drieën nemen ze ons op sleeptouw.

    'Waarom zijn jullie hier?'
    'Er is hier niets voor toeristen.'
    'We willen naar The Red Land.'
    'ah to the wild nature?'
    'Yes if that what it is.'
    'To the wild nature.'

    Eerst op zoek naar een hotel. Goedkoop en schoon. Wat blijkt: zonder paspoort ook al heb je kopieën en foto's op je Ipad het is allemaal niet toereikend. Je kunt niet overnachten zonder fysiek paspoort. Okay dat is dus een dingetje. Hier dealen we later mee eerst bustickets regelen. Dat gaat allemaal zeer voorspoedig. Zonder onze tolk was het nooit gelukt. Blijkbaar komen antwoorden altijd op je pad. Het is enkel een kwestie van vertrouwen. We kopen zelfs al tickets voor terug bij de buschauffeur. Hij onthoudt onze gezichten wel. Is ook niet een lastige opgave lijkt ons. Enigszins voldaan vervolgt onze weg via de ouders en een islamitisch restaurant onze weg. Het meisje staat er op dat ze ons trakteert. Met zijn vijven eten we heerlijk. Onder andere de lokale specialiteit: gebakken aardappelen met chilipeper en koriander. De kleine zus is opgewonden omdat ze nog nooit met buitenladers heeft gesproken. We laten haar weten dat ze ons alles kan vragen. Op een vraag krijgen wij antwoord. De aanslagen in Parijs zijn vol in het nieuws. 'It is terrible.' Daar blijft het bij. We kletsen vermakelijk en eten ons buikje rond.

    Na het diner moet er nog een oplossing komen voor het niet hebben van ons paspoort probleem. De oplossing is simpel. Willen jullie de hulp inschakelen van de politie? We kijken elkaar aan en denken hierover na. Het is niet altijd even verstandig om in een vreemd land naar de politie te gaan zonder paspoort en te vertrouwen op hun goede intenties. Intuïtief beslissen we om het te wagen. Het is inmiddels donker en een heus netwerk van onze tolk is voor ons aan het werk. De neef is duidelijk homoseksueel en staaft dat door te vragen wie onze popsterren zijn om vervolgens 'Shine bright like a diamond' in te zetten. Binnen tien minuten zitten we op een bank buiten naast het politiebureau. We zijn een attractie geworden. De politieagent vraagt om onze kopieën en kijkt ons indringend aan. Hij neemt ons duidelijk in zich op. Wie heeft hij voor zich? Is hun verhaal te vertrouwen? Wij laten het gedwee over ons heenkomen en na wat minuten van stilte en vele blikken is het antwoord positief: 'We mogen overnachten in Dongchuan zonder paspoort. Voor we het weten is de tolk, neef en zus verdwenen en zitten we bij een agent in de auto naar een hotel. Eenmaal aangekomen moeten we inchecken en tot onze verbazing krijg ik een telefoon tegen mijn oor gedrukt.

    'Yes, this is Jandaan.'
    'Hello, this is the policestation.'
    'Hello.'
    'Why dont you have your passport with you, you always have to carry your passport with you.'
    'Do you know that.'
    'Yes i know that.'
    'We already went to the policestation and told them our passports are at the vietnamese embassy for our visa application.'
    'It was okay, they told us.'
    We need your passport?
    Why don't you have your passport with you?

    Dit wordt irritant en ik weet dat ik rustig moet blijven want onze positie is op dit moment niet al te sterk en overtuigend. Kalm leg ik nog meerdere malen uit wat er gebeurd is. Dat we al bij het politiestation zijn geweest. Dat zij het al hebben goedgekeurd. En dat keer op keer. Eindeloos.

    'Okay, you spent the night in the hotel.'
    'Only for this night.'
    'Thnx we will.'
    'Thank you very much.'

    En weg is de politiedame aan de andere kant van de lijn. Welkom in China waar bureaucratie soms ondoorgrondelijk is. Geheel niet te begrijpen. Dat het gaat om het toepassen van de regel. Enkel het toepassen van de regel.

    Vervolg Kunming (Red Land) 2
    Read more

  • Day25

    Kunming

    March 12, 2015 in China

    Third time in China and it keeps getting better and crazier each time. Having checked into the hostel, I went for a walk through Green Lake park (feels like a smaller version of central park) before dinner and came across a group of musicians playing by the water; erhus, madolins, violins and singers, all with their own portable microphones. I was in heaven. I stopped to listen and after a while they invited me to sing... I gave them 'the turtle dove', something stereotypically English and they worked their way around it. We did some other songs too. I shared dinner with Ben, an Aussie on a bike, who approached me whilst I had my head buried in LP looking for the restaurant road. We decided to share dinner and went to a local chinese and had a wonderful evening of talking about life, decisions and travelling.
    Friday the 13th was a write-off. I had hoped to go out of the city to visit some hills and set out to find the bus. I got on the number 5 and after an hour (and going past where I got on) it reached the terminus where I was to swap to number 6. I couldn't find it and by this time I was over it and with no Mandarin, I couldn't ask for help. I wandered to the museum to find it closed, and then tried the art galleries which had been knocked down. Feeling exhausted after 5 hours I went back to the hostel and had a snooze. 4 weeks on the go, it catches up with you.
    That evening I went back to the musicians and took a Chinese flute I had bought. I gave it a go but was rather shy and was struggling with working out keys. But they appreciated the effort. I found the expat bar for dinner and met loads of people who over the evening filtered in. It was a bit of a cliche club and a few were a little odd and full of themselves.
    This morning I headed back to the park. There ia such a community atmosphere there, it is just a blissful place to be. This time i was to try my hand at tai chi. Literally dozens of small groups just congregate in the park and set up with a little stereo. I just joined onto one and when they finished, I joined another. It was ao realxing in the warmth of the spring sun with blossoms floating from the trees.
    I explored the Yuantong temple which was rather beautiful before checking out of he hostel. On the way back from a coffee, I walked through the park (again) and found hundreds of the locals dancing crazy dances to crazy chinese music. I watched for a while before plucking up the courage to join in. Many were dressed in traditional costumes. By the end we were all dancing round in a huge circle. Thankfully the routines were quite simple. Now I am at Kunming Railway Station waiting for the overnight train. A big adventure given everything is in chinese!
    Read more

  • Day65

    65. nap: Visszatérés Kunmingba

    December 8, 2017 in China

    Richard előző nap megnyugtatott, hogy a 12 órás buszhoz bőven elég lesz 10-kor elindulnunk Xinjiébe. Mivel a másik alternatíva a reggel 7-es járat volt, nem is lehetett kétséges, melyiket fogjuk választani.

    Judit aznap is passzolta a napfelkeltét, én viszont megint adtam egy esélyt az életnek. A korábbi reggelekhez képest persze csak romlott a helyzet, már nem csak a völgyben volt köd, hanem az egész falut fehér lepellel borították be. A bivalyokat és kacsákat azért megvártam.

    Ettünk helyben egy finom kontinentális reggelit, néha nem árt egy kis pihenőt tartani a Fuma Pie diétában. 10-re összeszedtük magunkat és lementünk kicsekkolni. Hogy-hogy nem, pont ott ült Richard egyik ismerőse a földszinten aki, micsoda véletlen, éppen Xinjiébe indult. Tényleg egy rossz szavunk sem lehetett a srácra.

    Ahogyan a sofőrre sem, az eddigi kínai sofőrökhöz képest kifejezetten türelmesen és előzékenyen vezetett. Persze lehet ehhez az is kellett, hogy útközben beszálljon egy pár a csecsemőjükkel. Egy kis izgalom azért mégis jutott nekünk: Xinjiébe érve az utat egy kidöntött fa torlaszolta el, amit a munkások a legteljesebb nyugalomban gallyaztak és aprítottak. Csak hogy értsétek a helyzetet, ez a falu egyetlen főútja, két perc alatt minden bedugult ennek a kis akciónak köszönhetően.

    A kis intermezzo ellenére is bőven elértük a buszt, ami, mint kiderült, nem is 12-kor indul, hanem csak fél egykor. Az indulásig hátralévő időt egy bolt felkutatásával töltöttem illetve Kína (feltehetően egyetlen) fizetős WC-jének a felfedezésével.

    Az út Kunmingig eseménytelen volt, most még csak rendőrségi ellenőrzést sem kaptunk a nyakunkba. Este 8-ra értünk a pályaudvarra, ahonnan már rutinosan metróztunk a korábban jól bevált szállásunkra. Üdvözöltük egymást a csirkés sráccal, a recepciós is nevetve mondta, hogy akkor most már nem is kéri az útlevelünket. Kunmingban tényleg nagyon chill a hangulat!
    Read more

  • Day61

    61. nap: Kunming

    December 4, 2017 in China

    Kunmingba elsősorban nem azért jöttünk, hogy valami szenzációs dolgot megnézzünk vagy tapasztaljunk, inkább csak ugródeszkaként szolgált a város ahhoz, hogy eljussunk Kína legdélebbi részébe. A terv az volt, hogy elmegyünk Yuanyangba megnézni a rízsföldeket, majd visszautazunk Kunmingba, mert Guilint innen a legegyszerűbb és leggyorsabb elérni. Szükségünk volt tehát buszjegyekre a határmenti kis faluig, illetve vonatjegyekre a visszatérésünk utáni napra: sajnos akárhogy is szerettük volna, nem mertük egy napra szervezni a két utat, mert a 7 órás buszozás után a legkésőbbi vonatot sem hittük, hogy el tudnánk érni (az élet aztán be is bizonyította, hogy igazunk volt). Szóval főleg az utazásunk további szervezésével telt az idő Kunmingban, de úgy voltunk vele, ha marad még időnk, kicsit szétnézünk a városban is.

    Először viszont pontot kellett tenni annak a fontos kérdésnek a végére, hogy pontosan melyik állomás is a déli buszpályaudvar, mert (szokás szerint) a köcsög Baidu nem mutatkozott ebben valami segítőkésznek. Hosszas tanakodás után ráböktem az egyik megállóra, hogy na, ez a legesélyesebb jelölt, itt kezdjük a keresést.

    Gyorsan kitepertünk a metróhoz, kellemes kis vonatozás után (aminek egy része ráadásul a föld fölött zajlott, magasvasútként, amit nagyon szeretek) meg is érkeztünk az állomásra. Szerencsénk volt, elsőre megtaláltuk amit kerestünk és még a jegyeket is meg tudtuk venni.

    Oké, akkor irány a pályaudvar, hogy Guilinba is legyen jegyünk. Szerencsére ugyanaz a vonal kellett a metróból, előző nap ráadásul ide érkeztünk, már a zsebünkben is éreztük a jegyeket. Azon mondjuk kicsit meglepődtünk, hogy a másik irányba is legalább másfél km-t kellett sétálnunk az állomásig, miközben a metrómegálló dedikáltan ennek a pályaudvarnak szól... Szerencsére több meglepetés nem várt minket, hacsak az nem, hogy immáron sokadszorra kerítettek nekem egy angolul beszélő pénztárost az ügyintézéshez.

    Kifele vettünk még az egyik boltban egy doboz nasit, amiről kiderült, hogy gyakorlatilag lilára színezett porcukor és ehetetlenül bomlik az ember kezében. Az első kocka után el is csomagoltuk, de addigra mind a ketten nyakig lilák lettünk a cucctól. Nem ez volt életünk legjobb vétele.

    Azzal viszont, hogy mindent elintéztünk, végre elindulhattunk kicsit Kunmingot is körbejárni. A túra előtt még gyorsan elmentünk megebédelni, megkóstoltuk Yunnan nevezetességét, az “over the bridge” levest. A leves összetevőit nyersen, kis edényekben tálalják az embernek, majd kihoznak embertelen mennyiségű forró alaplevet, amiben az ember összekotyvasztja amire éppen vágyik (mi a “mindent bele” elvet követtük). Az elkészítés nagyon jó szórakozást jelent és a levest sem tudtuk különösebben elrontani, egészen finom lett!

    Ebéd után az első állomás a Green Lake Park volt, ami a hatalmas embertömegen kívül azzal is szórakoztatott minket, hogy tele volt sirályokkal. A költözőmadarak visszatérését állítólag minden év novemberében ezrek várják a parkban, hogy aztán megállás nélkül etessék és fényképezzék a madarakat. A bátrabbak és ügyesebbek kézből etetik őket, a kevésbé elszántaknak pedig még mindig ott van az instant photoshop. A park kellemes, nem szenzációs, de így emberekkel tömve jó kis időtöltésnek bizonyult.

    Kunming legnagyobb buddhista templomát, a Yuantong templomot viszont jó szívvel tudjuk ajánlani mindenkinek. Nagyon hangulatos, még nem rohanták meg a belföldi turisták és így nyugodtan lehet mászkálni a kis hidakkal összekötött épületek között. A templomban ki van állítva a thai királytól kapott ajándék is, egy arannyal díszített porcelánszobor. Sakyamuni öve annyira menő, hogy azt még én is hordanám!

    Este még futottunk egy pár kört Kunming bankjaiban, ugyanis vészesen fogytán voltam KP tartalékaink és a hegyi falvakban nem akartuk megkockáztatni, hogy automata után rohangálunk. Sajnos Kunming sem bizonyult a legegyszerűbb partnernek, sok ATM el sem fogadta a kártyám, amelyik pedig igen, az egészen nevetséges 3000 jüanra volt korlátozva. A tizedik ilyen után meguntam és beértük ennyivel. Majd valahogy megoldjuk ennyivel a hátralévő két hetet.

    Utolsó kirándulásunk a piacra vitt minket, vettünk nagyon finom sült krumplit (a nő úgy forgatta a serpenyőt, hogy már csak a látvány megérte az árát) és visszamentünk a csirkés sráchoz egy sült virsliért. Egy hónapja nézem, ahogy Kínában mindenki ezt rágja, ki kellett végre próbálnom, mit tudnak ezek a pálcikák. Megfejtés: pontosan annyit, amennyit egy virslitől vár az ember.
    Read more

  • Day60

    60. nap: Ejtőzés Kunmingban

    December 3, 2017 in China

    Jeffrey (pici pocakos útitársunk) jól lefárasztott a mondókájával, úgyhogy jobban aludtam, mint amikor Chengduba utaztunk az alvós vonatunkkal. 7 előtt nem sokkal a kaller felébresztett minket, hogy legyen időnk összekészülődni leszállás előtt. Szimpatikus ez a rendszer, sokkal jobb, mint amikor otthon az ember találgatja, vajon mi az az állomás ahova éppen beállt a szerelvény.

    Kunmingban rendes tömeg várta a leszállókat, persze nem könnyes szemű rokonokra kell gondolni, hanem az árusok és taxisok garmadájára. Már rutinosan hesegettük el őket az útból, főleg mert csak egy metrómegállóra voltunk a szállásunktól. Azzal mondjuk nem számoltunk, hogy a metróig meg kell kerülni az egész vasútállomást... Utána viszont már gyerekjáték volt megtalálni a hotelt, ahol nagyon rendesek voltak és a kora reggeli időpont ellenére engedtek minket becsekkolni. Késő délutánig ki se mozdultunk a szobából, ki kellett pihenni az utazást.

    Utána is csak a környéken sétáltunk a kellemes, napsütéses időben. Kezdetnek a hotel előtti csirkés bódét vettük célba, a mosolygós sráctól vettünk sült krumplit és ropogós csirkedarabokat. Nagyon szimpi volt a fickó, mindig mosolygott és lelkesen integetett nekünk ha meglátott minket az utcán. Aztán szereztünk még a piacon egy hatalmas pomelot reggelire és visszafele egy szimpatikusabb helyen megálltunk vacsorázni. Végül megnéztük az utcánkba időközben kitelepült piacot is, ahol sötétedés után olyan tömeg volt, mintha a fél város itt akarna vacsorázni. A kínálatot elnézve gyanítom még meg is tudták volna oldani. Hangulatos volt, illetve ezzel arra a kérdésre is fény derült, hogy mitől volt olyan átkozottul koszos és ragadós reggel az aszfalt.

    Este megvettük a repülőjegyeket Hong Kongból Vietnámba és foglaltunk szállást a karácsonyi időszakra. A poén lelövése nélkül most csak annyit árulok el, hogy fázni biztosan nem fogunk.
    Read more

  • Day49

    Auf dem Weg zum Tiger Leaping Gorge

    January 10, 2015 in China

    Eigentlich wollte ich ja nach Lijiang und dort eine nette zweitägige Tour in einer Schlucht machen, doch als ich aus dem Fenster des Zuges glückte glaubte ich meinen Augen nicht. Es schneite wie verrückt und ich hatte gehofft es wird wärmer, wenn man Richtung Süden fährt. Einen Tag vorher hatte ich gerade meine Winterjacke und meine dicke Hose nach Deutschland geschickt.
    Ich hatte mich deshalb spontan entschlossen nicht wandern zu gehen und eine Station früher in Dali auszusteigen.Read more

  • Day52

    Kunming

    January 13, 2015 in China

    Die kalten Temperaturen und der Schnee hatten sich nur als ein sehr kurzer Wintereinbruch heraus gestellt und auf einmal waren wieder 15°. Ich hatte also einfach ein schlechtes Timing für mein Wandervorhaben und mich etwas geärgert, dass ich nicht zwei Tage länger in den Bergen geblieben bin.
    Statt dessen war ich nun wieder in Kunming. Hier konnte ich mich aber immerhin mit einem Lebensvorrat an grünem und schwarzem Tee eindecken. Der Yunnan Tee ist dafür bekannt, dass er bei langer Lagerung immer besser wird wie ein guter Wein, perfekt.
    Kunming ist auch vorerst die letzte Station, welche mit dem Zug zu erreichen ist, ab hier muss es also hauptsächlich mit dem Bus weiter gehen.
    Read more

You might also know this place by the following names:

Kunming, كونمينغ, Кунмин, Kŏng-mìng, Куньмин, Kchun-ming, Κουνμίγκ, Kunmingo, کون‌مینگ, קונמינג, कुनमिंग, Կունմին, KMG, 昆明市, კუნმინი, 쿤밍 시, Куньмин шаары, Kunmingas, Kuņmina, Күньмин, कुन्मिंग, ကူမင်းမြို့, Khun-bêng-chhī, ਕਨਮਿੰਗ, کونمنگ, Куньминь, Куенминг, คุนหมิง, كۈنمىڭ شەھىرى, Куньмін, کونمینگ, Côn Minh, 昆明, Gvwnhmingz

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now