Umag

Azt hiszem itt a nyaralás mértani közepe, amikor se futás, se strand, se semmi amit igazán szeretnének a gyerekek, hanem az jön ami nekünk (is) jó.
Bár nagyon nehezemre esett,de nem voltam hajlandó kimászni az ágyból fél 7-kor, inkább igazi lázadóként egészen 7:30-ig feküdtem bent, ami után még majdnem szégyenérzetem meg komoly gyónásivágyam is támadt...De mindenki lenyugodhat a ...ba, leküzdöttem, nem mentem el gyónni, szóval a titkaitok, és minden parázna gondolatotok továbbra is biztonságban nyuszik a genetikailag belém kódolt német fiatalember gondjaira bízva ( tudod az a német srác aki mindig eldugja a papucsom.... Alczheimer vagy kifene...)
És hogy rögtön meg is törjem az időrendet, ez az első este amikor nem pulcsiban és melegítőben írom a blogot,mert végre meleg van...😀

És hogy mi történt a kettő közt? Hát majdnem semmi de azért van róla pár oldalnyi gondolatom...
A mindig megbízható, precíz és pontos időjárás előrejelzés szerint ma délelőtt felhős , enyhén szeles idő várható, ami ideális városnézős klíma. Ennek ellenére a teraszon elfogyasztott 2 kávém egyike sem támasztotta alá a hipotézist, amiből egyenesen következett hogy ma városnézés vár a csapatra akár akarja akár nem...

Azért nem visszük túlzásba a kultúrát, szóval csak Umag-ig megyünk, ami bár anyu szerint nem nagy szám, egy esélyt kaphat. A torta csak akkor jó, ha van benne valami extra, ebben a tortában az volt a csúcs, hogy szerintem az itt töltött időnk legmelegebb órái alatt döntöttünk a "városnézés " mellett. Pedig minden előrejelzés szerint hűvös, felhős időt ígértek, ezek után viszont hiszi a piszi...

Umagban amúgy van egy nagyon profin kiépített parkoló rendszer, sorompóval, kártyás fizetéssel ( ami egyre inkább úgy tűnik hogy itt még talán szitokszó, ha nem is eretnekség) és meglepően jó helyen, szóval nem szenvedünk a sufni parkolókkal, megyünk a hivatalosba. Kocsik lerakva, gyerekek felkapva, keressünk valami archaikus, óváros szerű részt, elvégre a város maga már i.e 10 ezer éve nyomot hagyott az univerzumban. Ehhez képest templomot csak a XVIII. században építettek, amihez a harangtorony további 100 év múlva csatlakozott csak . Viszont az a maroknyi óvárosi rész legalább hangulatos, sikátoros, ruhateregetősöblítőszagos kis tengerparti világvége. A kedvencem újfent a cocializmus maradványa volt, ami az óvárosi, sikátoros, hangulatos, ruhatergetős világ zárásaként egy monumentális betonból és metlaki csempéből épített és persze magára hagyott fürdőkomplexum képében tárult elénk. Esküszöm hogy újkorában helyet engedtem volna neki mind a szívemben, mind a történelemben, de így elhanyagolva inkább az elhanyagoltság és az odanemillés érzetét keltette bennem...

Óváros kb 25 perc, valószínűleg több lesz a levezető fagyi még akkor is ha Arti kijelentette hogy neki pecabot kell, cserébe a fagyiról is lemond... Egy próbát megér, 3 fagyi rendel, Kovácsékat megvár, Arti még kitart, szóval megkapja a pecabotot.
Irány haza, körbeért az etetési lánc, szóval ma én etetem a csapatot, ami szerencsére abból áll, hogy kisütöm a 1,5 kg miccset (még mindig nem a béjvaccsból) és boldog a csapat.

Kaja után irány a part, zsebemben fél marék kukorica meg egy alulkalibrált pecabot. Nálam most jött el az a pont amikor nagyon sajnáltam hogy nem figyeltem se a nagyapámra, sem az apámra hogy hogy is kell horgot meg úszót kötni... de azért valamit kötöttem helyette, szóval irány a part, meg az eső, ami természetesen mikor már éppen fürödni akartunk, megjelent. Ladányi srácoknak nincs lehetetlen, irány a víz meg a pecázás... Fél óra után Arti is elismerte hogy ahol úsznak, ott nehezebb halat fogni szóval irány a móló, ahol egy tapasztalt bácsi végre megszánt minket egy darab ólommal is, ergo lett súlya a pecázásnak. Persze fogni így se fogtunk semmit, de legalább megpróbáltuk.

A nagy próbálkozásba én úgy elfáradtam , hogy amint hazaértünk le is dőltem aludni... pont ez a fél óra kellett ahhoz, hogy legyen erőm utána a BoraBora-ban mindenkit (is) megtáncoltatni . Larus elaludt kb az ölemben, Zsu meg alig akart felállni táncolni, szóval Fannival, Bubuval meg Artival kellett a Coco Jumbo-t letolni, de a végére elég nagy bulit sikerült kikerekíteni. Mindenki táncolt (persze nem a 90-es években) és hazáig nyomták a muzsikát...もっと詳しく