Italy
Pisa

Here you’ll find travel reports about Pisa. Discover travel destinations in Italy of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

221 travelers at this place:

  • Day287

    Pisa, Happy Birthday Vicky!

    April 9, 2017 in Italy

    We took it easy after driving from Florence to Pisa and parking up in the car park stopover for €12 a night. There was a convenient cycle track and walkway that led to the Leaning Tower just 2km away and when evening came we strolled in. The next day was Vicky's 35th birthday and we'd used Trip Adviser to look up and book an evening meal at San Domenico restaurant.

    As we reached the tower, the sun was getting low in the sky and there weren't too many people around. It was smaller than we'd expected but had beautiful intricate detail. It was really exciting to see it in real life after having seen so many images of it and we couldn't wait to climb it!

    Carrying on to the restaurant about 20 minutes walk away, we arrived early and looked around a nearby street market selling plants, handmade soaps, lavender decorations, jewellery and alternative clothing. A sound system was being set up and people were demonstrating Zumba and there was even a GreenPeace stall. More and more we felt like Pisa was our sort of place.

    The meal was incredible. It was a small restaurant with only about 10 tables, fantastic helpful service and beautifully presented food with an amazing taste. All in all it made for a very special evening. To top it off we walked back at Vicky's insistence 'via' the tower (only 20 mins out of our way) to see it backed by a cloudless night sky, a few stars and a bright gibbus moon.

    The following morning we had a nice slow start to the day before cycling in and waiting in a state of high anticipation for our turn to climb the tower. We'd booked a slot online and when our time came we were scanned by security and permitted to enter. One of Vicky's favourite things to do when visiting a city is to climb a tower and so it was a brilliant birthday treat to be able to climb one of the world's best known towers!

    Ascending the spiral staircase smooth dips were worn into whichever side of the sloped white marble steps were lowest. It took a little while to get used to the changing angle but we quickly adapted, as we do when the van is parked on a camber. At the top we passed through the circle of now disused bronze bells to the outer walkway. Carefully clutching the camera we held it out over the highest side, then the lowest side and took a photo of the ground below. The tower's angle certainly did add an exciting element to the experience!

    Back at ground zero, we set out in search of a bite to eat. We enjoyed a little aimless wandering before heading back in the general direction of last night's restaurant. It has become obvious that Vicky's Italian name is 'Rasta' as this is what she is hailed as by the majority of African street sellers trying to catch her attention!

    We came across an antiques market with some beautiful china, lace and little irons you'd heat over a fire. We considered getting one of these for Vicky's knitting projects but decided their weight 'outweighed' their usefulness (pardon the pun).

    After a lunch of pizza and pesto we crossed a bridge that had turf laid over half of it and marked the start of the plants market from which Vicky got a pot of lavender. There were people painting large cardboard flowers and the area had an easy going vibe.

    Time was getting on so we returned to the tower and entered the nearby cathedral through its huge doors whose 3D panels depicted detailed scenes. The high sided place of worship impressed us outside and in; we could certainly see it was worthy of its UNESCO heritage status. The structure comprised of pillars, arched alcoves and tall half domes, while large frescoes and golden mosaics added decoration and depth.

    Both Pisa and Florence are 'arty' cities but in very different ways. We felt Florence's classic focus came with a snootiness, but Pisa's art was more interactional, free flowing and welcoming.

    At the van that evening we had pressies, a chat with people back home and a film with some yummy Italian pastries and Prosecco! It was an incredible birthday and one Vicky won't forget!
    Read more

  • Day4

    Volterraban 3,5 órát töltöttünk, teljesen beszippantott minket a város. De ideje volt indulni, mert mára meg további 3 uticelunk van terv szerint.

    Második városka a kb 10km-re szinten magaslaton fekvo Montecatini.
    Megerkezve rögtön feltűnik, hogy a főterén kívül (ahol nehany helyi fiatal és idősebb csoportba verődve szemlelodik és úgy tűnik mi vagyunk A VASÁRNAP ESTI LÁTVÁNYOSSÁG) egy lelek nincsen a kis utcakban. Tiszta szellemváros. (Egyedül az itt-ott kiakasztott mosott ruha és a szép virágok mutatják h azért megis van itt élet.) Nekem teljesen a Provence-i Crestest hozza, az is gyönyörű volt de emberekkel nemigen találkoztunk.

    Szóval kicsit barangolunk, de mivel az egyetlen nyitva levo kavezoban a HVCSk kevésbé bizalomgerjesztoek, igy úgy döntünk, kávét majd a következő állomáson iszunk.
    Read more

  • Day4

    Volterra, kötelező!

    July 9, 2017 in Italy

    Sikerült 11h-ig aludni! :) nem is értem, úgy látszik nagyon kifaradtunk a nyaralás első 3 napjába :)))
    Szóval kontinentális reggeli (csak édesség,szinte osszetapadt a szám a sok cukortol:))) után elindultunk felderíteni a környéket.

    Első kiszemelt város Volterra, ahol én már egyszer voltam és annyi rémlett hogy dombtetőn hatalmas varosfal veszi körbe és nagyon szép középkori.
    Hála az égnek nem tűzött a nap így a szűk utcacskakban kifejezett jó volt a hőmérséklet.
    Megnéztük a Piazza Dei Priorit (főtér), valamint az ott helyet kapó Palazzo dei Priorit, ami Toscana legrégebbi önkormányzati székhelye és meg ma is üzemel! Megmasztuk a tornyot is ahonnan lélegzetelállító (wow:) kilátás nyílt a varosra. Aztán kiultunk egy prosecco- bruschettara, neztuk az embereket, majd ettünk egy isteni gelatot és en megleptem magam egy szuper olasz bőrcsizmaval.

    Nagyon durva hogy a város már Kr. Után 200 körül letezett (akkor foglaltak el a romaiak), tiszta középkor, mindenhol zászlókkal. Ja és megnéztük a teatro romanot is, ami egy középkori színház (illetve romjai), Marci teljesen odavolt érte!
    Read more

  • Day4

    Lajatico fele meg volt egy betervezett uticel, Orciatico, azonban végül ez a hely annyiban merült ki, hogy atautoztunk rajta, tekintve hogy nem nagyon láttuk, mit is kellene nézni, viszont fentrengtunk a nevetestol, mert megincsak látványossága váltunk- néhány idős neni és bácsi ültek egy padon és ahogy lassan elhaladtunk autoval mellettük, gyakorlatilag végig kovettek minket a tekintetukkel és forogtak utánunk balrol jobbra. :) szóval Marcival azt gondoltuk, menjünk Lajaticoba, mert Orciatico annyira kicsi és annyira elettelen, hogy autentikussag ide vagy oda, ez már sok nekunk (vagyis kevés :))).

    Lajatico nagyon közel van az Agriturismonkhoz, erről a helyrol elég sok hasznos infót kaptunk (minden egy helyben a főterén/ coop, bancomat, tabacco, stb), ugyhogy le is dobjuk magunkat a főterén éppen csak akkor kipakolt hívogató piros párnas fehér műanyag fotelekbe és több mint ket órát ücsörgunk itt és várjuk az "aperitivo"-t (ha rendelsz alkoholt, ehetsz a kipakolt snackekbol), ami 7 helyett 8 után meg js érkezik. :)
    Jól nem lakunk tőle, de alapozasnak szuper plusz elvezzuk az olasz semmittevest. :)

    Lajatico egyébként arról ismert, hogy ez Andrea Bocelli szülőfaluja, így minden róla szól. Bocelli pedig hálás és evente egyszer visszajon egy ad egy hatalmas koncertet a Teatro de Silenzioban (idén Aug.2 lesz sajnos, pedig biztos hatalmas élmény lehet), amit este vacsi után meg mi is útba ejtunk.
    Read more

  • Day8

    Egy tokeletes este margojara

    July 13, 2017 in Italy

    Mivel Mamma legnagyobb sajnalatunkra ma estere nem főzött, így kitaláltuk hogy elmegyünk vacsizni valahova a környékre. Előtte meg a lemenő nap sugarainal (egyre koltoibb vagyok:))) surlofenyben Marci csinált rólam pár képet- tényleg kezdek lassan belejonni a pozolasba:)))
    Végül Volterrat választottuk, valahogy nekünk ez lett a kedvenc, egyreszt mert egy domb tetejen valahogy uralja az egész regiot és meg az agriturismobol is erre látunk ra, nem túl kicsi, nem túl nagy, van élet, de nincsenek tömött sorokban turisták. Szóval tuti hely!
    Sétáltunk egy picit es találtunk egy nagyon hívogató cuki helyet az egyik szűk utcában közel a foterhez, ahol ráadásul állati jófejek voltak a pincérek és istenien foztek. Marci volterrai helyi specialitast, vaddiszno porkoltet evett fekete olivabogyoval, én pedig steaket kertem hatalmas salival. Mindkettő istenien volt elkeszitve. Hozza Chiantit ittunk, ami zseniális volt és desszertnek pedig Marci egy semifreddot kert (hideg narancsos bazsalikomos kicsit folyós csokis sütit - nyami!) én pedig egy újragondolt tiramisu mellett dontottem.
    Vacsi közben a foterrol odaszurodott a zene- koncert volt és egy no meg egy férfi olasz (és néhány nemzetkozi) örökzöldet énekelt, meg az O sole mio is repertoaron volt. Mondtam is Marcinak h nagyon jól megszervezte nekunk. :) vacsi után meg belehallgattunk a koncert vegebe, a Bocelli szám tette fel az "i"-re a pontot.
    Nagyon szuper este volt, ezt biztos nem fogom
    Elfelejteni és Volterra megmarad nekünk. :)
    Read more

  • Day5

    Capuccino kilatassal

    July 10, 2017 in Italy

    Ma elég feszes a programunk, mert egy kupacban (potom 2 óra autokazasra) van egy csomó minden amit meg szeretnénk nézni. Ráadásul a mai progik nekem is teljesen újak, egy helyen sem voltam meg a tervezettel közül, jupiiii!
    Szóval indulás reggeli nélkül (egyszer elég volt a helyi nagyon cukros nagyon édes olasz reggelibol és elelmiszerboltba meg mindig nem jutottunk el), hogy majd az első helyen beulunk. Hat Ja, jó ág elképzelés csak sehol sem volt semmi. Mentünk a kanyargós szerpentineken, én már éppen kezdek hisztis lenni (delelott Marci jobban bírja a kaja-nélküliséget), amikor az útról lekanyarodva találunk egy lélegzetelállító panoramaval rendelkező ristorante féleséget ami nyitva is van. Meg vagyunk mentve. Az indián felszolgalo ugyan közli hogy csak capuccino van, reggeli nincs, de nem baj, valamire jó lesz ez is, plusz a hely tényleg kárpótol.Read more

  • Day4

    Aperitivo után meg kicsit éhesek maradtunk,szóval a helyiek ajánlására meglátogattuk a Ristorante da Nella éttermet.
    Helyiek apraja nagyja itt van, és este 9-10 óra magasságban vacsizgat. Alap.:)
    Felezunk egy Pasta da Nella-t (lényegében bolognais teszta) és egy tiramisut, ennyi pont elég mára. :)

    Hazafele meg megnézzük a Teatro de Silenziot, ami vaksotetben is impozáns bár kicsit scary is.
    A színpadon egy hatalmas piros paprika van (nem teljesen világos az idei koncepció :))) és mögötte egy mesterseges to amiben békák üvöltve kuruttyolnak. Viszont nappal csodálatosan lehet, háttérben a Toscan tajjal, és ha Bocelli meg közben énekel is...
    Marci lő néhány képet (mobillal szinte lehetetlen), aztan hazafele vesszük az irányt.
    Read more

  • Day3

    Agriturismo Signorirni

    July 8, 2017 in Italy

    Reggel búcsú Pirantol- köszönjük, hogy ilyen jó kis vakáció-kezdést biztosított nekünk!
    Toscana (konkrétan Lajatico, ami mellett a szállasunk van) 5,5 óra autókazast jelent ismét.

    Kitalaljuk, hogy megszakitjuk a Velence melletti Designer Outlet meglátogatásával, leginkább Marcinak kellene napszemcsi mert elhagyta a VOLT-on.
    Haaaat, (jó) napszemüveg nincs, ellenben hőség, és irdatlan embertömeg van. Persze, hisz szombat dél van és egyébként július közepe...Azért egy két portekat beszerzunk, ebedelunk egyet majd folytatjuk utunkat.
    Marci legnagyobb elegedettsegere ezúttal végig fenn vagyok és szórakoztatom illetve segítek abban is h ne haljon éhen.:)
    Toscana egyébként már ahogy "belépünk" csodás, dimbes-dombos, középkori városkakkal és mindenhol napraforgo mezokkel- Marci is rögtön otthon érzi magat.

    Az agriturismo Lajatico mellett van (itt született Andrea Bocelli), domboldalon. Maurizio és a barátnője a magyar Timi kedvesen fogadnak minket és rögtön el is foglaljuk a zöld apartmant.
    Vacsi előtt meg egy jó úszás a feszített víztükrű medenceben majd Maurizio anyukajanak isteni hazi foztjevel zárjuk a napot (prosciutto con melone, pestos farfalle, sült hús salival és babbal majd fagyi).
    Read more

  • Day19

    Pisa-Stopp

    October 30 in Italy

    Nach dem Unwetter geht es für uns weiter nach Pisa. Wir übernachten auf einem Stellplatz. Pisa überrascht uns, da es auf den ersten Blick sehr fahrradfreundlich wirkt. Also erkunden wir die Stadt auch per Rad. Mit den Kindern und unseren Radkonstruktionen rufen wir bei vielen Italienern Verwunderung und Begeisterung hervor. Auf dem Markt kaufen wir noch Steinpilze. Lecker!Read more

  • Day10

    von Lucca nach San Miniato Alto

    September 12 in Italy

    Von 06:30 Uhr bis 15:00 Uhr. Gute 29 km, am Ende in der prallen Hitze. Schöne Feldwege, Wälder und wenig Verkehr. Die erste Hälfte mit dem Tom und Madlene gelaufen. Die zweite Hälfte dann wieder alleine. Hatte einfach mal wieder Lust alleine zu laufen. Habe mich mit meinen Wasserreserven stark verkalkuliert. Die letzten 15 km gab es keine Wasser-Spots mehr und mein Durst wurde immer unerträglicher. Sollte trotzdem mehr darauf achten genug Wasser im Rucksack mitzunehmen.

    Heute bin ich wieder in einer schönen Kirche (Convento San Francesco) untergekommen. Preis für eine Übernachtung inkl. Frühstück für 15 Euro. Madlene und ich teilen uns ein Zimmer. Sie kam zwei Stunden nach mir in San Miniato Alto an weil sie Tom noch zum Bahnhof gebracht hatte, da er heute leider schon wieder die Heimreise antreten musste.
    Read more

You might also know this place by the following names:

Province of Pisa, Pisa, Pise

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now