Fajazinha

Izgalmas napnak ígérkezik, túra tervezőben előre meg lett tervezve, kb 15 km, bár van egy szakasz ami nagyon meredeknek tűnik, előtte meg több száz méter magas szikla szélén halad az ösvény, de majd meglátjuk, bárhonnan vissza tudunk fordulni, van B terv.
Reggel, irány a szokásos kávézó latte, szendvics. Innen tovább, fel a fennsíkra. Emlékszem legutóbb az autó alig bírta az út elejét, most nem arra kéne menni, de megint sikerült: 10% emelkedő, ki is van Írva, keskeny út, 1esben is lefulladás. Szerencse hogy megy a lejtőn elindulás, de így is izzadt a hónalj 😬 Felértünk, a fennsíkon vagyunk, nagyon durva, körbe tudod hogy kb 500 méterrel alacsonyabban van az óceán, te meg egy lapos, zöld, ligetes erdős sztyeppés tájon autókázol gyönyörű utakon.
Elérünk a tervezett indulási ponthoz, az ikertavakhoz. Egy nagy szikla tetején leparkolunk, balról jobbról mélyen alattad egy egy tó, az egyik zöld, a másik fekete. Fennsík közepe. Elindultunk, először a fekete to mellett, alacsony bokros tájon, kényelmes ösvény. Kiértünk a túloldalon, kis aszfalt, majd a talajba mélyedt ösvény, két oldalról mindenféle virág, zöld növény, moha, zuzmó, itt ott kis patakok. Nagyon nedves a fennsík, nem csoda hogy körbe mindenhol vízesések zubognak le.
Bár idén kevésbé zöld, mint legutóbb, száraz nyár lehetett, de így is eszméletlen.
Tovább. Fel egy földúton, fel a gerinc felé. Útközben tehenek állják utunkat, kicsit pihenünk, lenezunk a fennsíkra, mert most már jóval felette vagyunk, lassan kb 650 méter, a legmagasabb pont. Innen indul az izgi rész.
Először semmi extra, lapos tető, majd elkezd kinyílni a táj jobbról, majd balról, látod körbe a hatalmas szakadékokat, mélységeket, de csak távolról, az ösvény egész jó. Innen már ereszkedünk, 2 km alatt 650 métert megyünk le. Jobbról egyre meredekebb, de nem szakadék, balról Hortenzia bokrok takarják a látványt. De azért látszik, hogy mögöttük bizony már csak a mélység tátong. Látszik az óceán, látszik már az első cél, az óceán párt, melyen alattunk.
Egy rövid szakaszon egy szikla karély belső peremén megyünk, itt már remeg a lábam, Kata szerint nem vészes, mert egybefüggő bokrok vannak a szélén. Néha az ösvény szinte a növények alatt, bokor barlangban megy, az a legjobb.
Na már látszik a cikkcakk út jelző tábla, ott kell lemenni hirtelen 300 métert. De hol? Fu basszus. Odaérünk, lenézünk, dzsungel ösvény, vagyis lépcső. Ez egész jó. Meredek, de nem látszik hol mész, nem látszik milyen, tökéletes 😂 Ettől a résztől féltem a legjobban, de egész kellemes. Oké, meredek, oké, néha látszik kanyarban hogy hol vagy, de amúgy nagyon hangulatos, csupa zöld, itt ott patak csorog a köveken le, ami a lépcső, de abszolút nem veszélyes. Viszont tényleg óriási szintkülönbség, 330 méter az út, és ezalatt 230 métert ereszkedünk lefelé. Egyszercsak kiegyenesedik az ösvény, még lejt, de már kellemes séta út, látjuk Faja Grandét, ahol enni szeretnénk, de megpillantjuk az egyik legszebb vízesést is, ami több száz méter magasból zúdul le egy kis medencébe, a partján régi vizimalmok meg egy csoda kis ház, meg is beszéljük, ide beköltöznénk.
-> https://maps.app.goo.gl/6L4Ffop4sZEcaDd78

Kis szájtátás, menjünk le az óceán partra, jó nagy hullámok lettek, nézzük meg az éttermet, basszus, ez hétfőnként zárva, na király. Keressünk másikat. Szerencsére van, egész jó pontozása van Googleben. A menü creme codfish vagy sült csirke, legyen a hal, ilyet még nem ettünk. Krumplival egybesült beschameles tőkehalas egytálétel, elég masszív, de finom nagyon és hangulatos a hely és jófej a főnök úr.
Na, itt fogyott le az erőnk de még vissza kell jutni a fennsíkra a kocsihoz, plusz most jön az azori egyik csodája, a sok sok vízeséses tó, a Poço Ribeira do Ferreiro (Alagoinha). Megint emelkedő, először a faluban, aztán kőkerítések között, amik kertek voltak anno, most már csak a falak maradtak. Nagyon nagyon hangulatos, de emelkedik végig, párás a levegő, izzadunk rendesen, a kaját ledolgozzuk pikkpakk.
Vízcsobogás, közeledünk, messziről látszik már, de előbb lemegyünk egy kisebb vízesés mellett, és aztán persze megint hirtelen sok emelkedés. Egyik kedvenc részem, köves erdei ösvény, mellette csináltak a pataknak kis csatornát, nagyon cuki, meg is mosdunk benne.
Hirtelen elénk bukkan a tó, mögötte a sok száz méter magas élénk zöld fal és a sok sok vízesés, amik a fennsíkról zubognak le. Körbe erdő, madarak, még egy kis egérrel is találkozunk. A látvány hihetetlen, ez alapján szoktak Európa Hawaiiának hívni Florest. Csoda. Gyönyörű.
-> https://maps.app.goo.gl/PSWoo6Hj7AsMhPuH7

Maradunk vagy fél órát, aztán indulás, mert még vagy 8-10 km hátravan. Kis újratervezés, mert a túra térkép levinne minket majdnem az óceánig megint (200 méteren vagyunk) majd fel 500 méterre hirtelen. No way, mar nincs erőnk, így is sok. Az autóúton indulunk el, meglepő módon az a legrövidebb most, hiába kanyarog össze vissza.
A táj végig gyönyörű, az utat vagy erdő, vagy a hegy karély szegélyezi, de végig emelkedik
Haladunk. Fáradunk. Csendesen bandukolunk. Aztán egyszer csak hopp, egy miradouro, fent vagyunk már a tetején majdnem, nézzünk ki. Huuuuu. Lent az óceán, a nap csillog rajta, előttünk a mélység, körbe a hegy karély, a zöld szakadékok, a vízesések a távolból. Nézzük azt a részt, ahol cikk cakk ereszkedtünk, nem igazán értjük, hogy. Innen nézve függőleges a fal. Érdekes.
-> https://maps.app.goo.gl/ign2cP6uXFdWmidM6

Innen már tényleg nincs sok. Még 4 km. Felfelé, de már a fennsík szélén vagyunk. 2 percenként nézzük, mennyi van hátra. Átmegyünk egy patakon, lenézünk, na milyen meglepetés, megint vízesés. Vízesések. Persze nem sok száz méteresek, de szépek.
Már csak 450 méter. Már csak 200. Már semmi. Ja, de mégis, mert nem a kocsit néztük, csak az útelágazást,az autó fent van a kilátó pontban, ami még 500 méter és emelkedő 😂
Végül, végre, a kocsinál. 25 km lett a túra, 1000 méter szintkülönbséggel, egész jó, sőt, nagyon sok, itt, ilyen úton, ilyen időben.
3d animáció a túráról: https://maps.suunto.com/move/pepesun/64f63852f2…
(nagyon király így, animáltan vissza nézni, jól látszik az a rész, amikor nem tudjuk hogy jöttünk le 😁)

Hosszú video összefoglaló a túráról, nem volt kedvem válogatni, a gopro meg tök ügyesen össze rakta: https://youtu.be/15C0dqEFEng?si=P6zue4wHk7o2MEvE

Elindultunk a fennsíkon, egyik kedvenc utam, főleg így fáradtan. De egyszer vége van, jön a magas hegyi kacskaringós út lefelé a tengerszintig, a fáradtság miatt most kicsit parázok tőle, de gyorsan vége van. Fürdés, majd irány az óceán párt, pár sör, bár fáradtak vagyunk, de jó ide kiülni még kicsit. A hullámok egyre nagyobbak, a szél is erős, izgi lesz így holnap a repülés. De erről a következő napon (ami már ma van, lemaradtam kicsit, bocsikaaa)Read more