Portugal
São Caetano

Discover travel destinations of travelers writing a travel journal on FindPenguins.

6 travelers at this place

  • Day18

    Pico mászás 1

    September 14, 2019 in Portugal ⋅ ⛅ 16 °C

    Az eleje jónak tűnt. Aztán kezdett kicsit kényelmetlen lenni. Aztán nem sokkal az indulás után jött a pánik, meredek az út, igazából sokszor nincs túra ösvény, hanem a megszilárdult láva folyamon mászol, ahol épp sikerül. Lent annyit mondtak, ha növény van csak körülötted, akkor letértél az ösvényről. Van 47 jelző oszlop, ezeket kell nézni, mindig csak a következőt. Néha persze nem látszik a meredek faltól.
    Az út elején felhőben mentünk, elég misztikus. Aztán fölé értünk, az csodaszép volt, ahogy alattunk oszladozott, megláttuk lent az óceánt és Pico partvidékét, aztán újra a, sokszor majdnem függőleges mászásra koncentráltunk. Aztán a völgybe megint leszállt a felhő, így ha vissza néztünk egy egy jelző oszlopnál, csak a tejfehér semmit láttuk, és azon agyaltunk, itt hogy a francba fogunk lejutni. De most inkább arra gondoljunk, hogy tovább, fel, majd ráérünk stresszelni lefelé.
    A táj, a hegy elképesztő. Tisztán látszik, hogy hol folyt a láva, hogy ez tényleg egy vulkán, hiába régen tört ki, de a köveket még nem formálta át az idő. Tényleg nagyon izgalmas ilyen helyen menni. Persze ezért sincs rendes ösvény, mert arra mész amerre kevésbé meredek, nincs kiépítve vagy taposva még semmi. Jó lenne érteni ehhez, hogy vajon mit hogyan hívnak és pontosan hogy jött létre, még sohasem láttunk ehhez foghatót.
    Egy idő után a vissza fordulás teljesen jó ötletnek tűnt, néztük a térképet, még mindig alig haladtunk, pedig a táv nem nagy, talán 3 km, persze, szintben felfelé legalább ezer méter, de ez nem tűnt annyira nehéznek.
    Elvileg felfelé 3 óra az út, lefelé 4 óra. Mi elég lassan haladunk, ha tényleg több lefelé, sosem érünk le.
    Hányadik jelző oszlop? 23. Ne már!!! A 47-ből? Basszus. Itt gondolunk először arra, hogy alföldiek vagyunk, jó nekünk a sík terep, egy ideig nem akarunk hegyet látni. És még le is kéne jutni valahogy.
    Akik velünk haladnak felfelé, néha ők is megállnak tanácstalanul. Akik lefelé jönnek, néha elnyomnak egy káromkodást. Legalább ez nyugtató, hogy mások sem örülnek annyira 😂
    Messze van még a kráter pereme, ami nem is a csúcs? Még 1km és 300m szint. Még 800m és 250m szint. Még 500m és 150m szint. Sose lesz vége.
    Egy idő után már nem olyan meredek, cserébe csúszós kis kavicsos. Alattunk csak a felhő.
    Még pár méter és elvileg ott vagyunk.
    Read more

  • Day18

    Pico mászás 2 - a "csúcs"

    September 14, 2019 in Portugal ⋅ ⛅ 16 °C

    4 óra mászás után végre elértük a kráter peremét azaz a Pico tetejét. Mármint egy nagy lapos területet, mert a teljes csúcs az a Picuinho, ami a kráteren belül egy kis vulkáni kúp. Kis, 70 méter magas, majdnem függőleges falakkal a tetején, ösvény nélkül, kézzel kéne felkapaszkodni.
    A tető alatti utolsó szakasz már egész normális volt, semmi kapaszkodás, csak séta. De mikor megláttuk a teljes csúcsot, egyszerre mondtuk ki: no way. Elfáradtunk, a felfelé út is hosszabb volt, le kéne jutni elérni a 6 órás kompot, és ha felfelé nekünk 4 óra volt, akkor a leírások szerint lefelé minkmum 5-6 óra, mivel azt mondják hosszabbnak a nehéz terep miatt.
    Úgyhogy megettük a csúcs csokit, nézelődtünk, élveztük a magaslati levegőt. Nagyon szép és monumentális látvány volt. Körben a felhők úsztak alattunk, előttünk egy nagy teljesen szabályos kör alakú kráter és a közepén a kis cukinak látszó kúp, a kicsi Pico.
    Indulás lefelé, most jön a neheze, eléggé féltünk tőle így tudván miken jöttünk fel...
    Read more

  • Day18

    Pico mászás 3 - lefelé

    September 14, 2019 in Portugal ⋅ ⛅ 16 °C

    Indulás lefelé, kapjuk el azt a 6 órás kompot.
    Meglepetés, a terep mégse nehéz annyira. Kimondottan jól haladunk, bár több nyugdíjas csoport is beelőzött minket. Mondjuk ők mind vezetővel voltak, valamint többször el is estek a csúszós talaj miatt.
    Találkozunk egy német fiatal párral is, gonosz ilyet mondani, de jó volt látni, hogy a lány is fél és el el akad a majdnem függőleges részeken, és tanácstalanul néz a barátjára. Hajrá, jó ötletnek tűnt a Pico mászás ugye? - elegyedtünk szoba velük, kaptunk kenyszeredett mosolyt cserébe 😂 De értették miről beszélünk, látták rajtunk is, hogy nem felhőtlen az öröm.
    Viszont így lefelé sokkal látványosabb az út. Egyrészt látjuk mi van előttünk, és nem olyan ijesztő már, másrészt van lehetőség fentről látni a láva folyamokat, ahogy folytak lefelé, ahogy furcsán szilárdultak meg, redősen, kör alakban, mindenféle amorf formában kis alagutakat és dombokat kialakítva.
    Lassan elértük a felhő határt, itt hirtelen hűvösebb is lett, jól esett. Egy idő után már alig láttuk a következő jelző oszlopokat, de haladunk rendületlenül. És nem fogy a távolság, és a szint sem csökken. Az utolsó 500 méter teljes kínlódás, azt hittük már lent vagyunk de mégse, még menni kell.
    Végre lent, látjuk másokon is hogy lenyugodva üldögélnek a turista házban, mosolyognak, köszöngetnek el egymástól. Nekünk még kéne valami fuvar a kikötőig. Megláttam egy lányt aki kocsi kulcsot forgatott a kezében, lecsaptam rá: autóval vagytok, Madalena felé mentek, nem tudtok elvinni minket? De, természetesen. Szuper 😊 Kis Fiat Panda és egy belga fiatal pár. El beszélgettünk a hegyről, Pico szigetéről, az Azori szigetekről és már le is értünk a kikötőbe. Van egy óránk a kompig, jöhet a jutalom sör, kávé, kima, minden. Mellettünk lévő asztalnál az a német csoport van, akikkel már idefele is együtt jöttünk a kompon, akiknek az egyik tagjuk lemaradt a kompról, pont ahogy elindultunk ő akkor szaladt (szegény Martin) és a hegyen is többször találkoztunk velük. Most régi ismerősként üdvözöltek és kölcsönösen gratuláltunk egymásnak 😊
    Mókás, de az ajánlott felfelé 3 óra lefelé 4 óra helyett mi pont fordítva jártunk, lefelé 3 óra alatt lent voltunk, és hiába mondta mindenki hogy az ereszkedés a nehezebb, nekünk valahogy ez sokkal könnyebb volt, persze a térdünk megszenvedte 😂 De sokkal kiszámíthatóbb és vállalhatóbb volt lefelé.
    Komppal, taxival, belépővel lehet hogy ez kicsit sokba került ahhoz képest hogy csak egy túra, és legközelebb biztos nem szánunk rá egy teljes napot, de nagy élmény volt, büszkék vagyunk, jó volt megmászni de elég is volt 👍
    Read more

  • Day3

    Vulkanbesteigung-Pico Tag 2

    June 25, 2019 in Portugal ⋅ ⛅ 13 °C

    Heute klingelte um 4 Uhr der Wecker. Um 5:45 Uhr begann der Aufstieg bei Dunkelheit. Der wirklich harte Weg führte uns bis auf die Spitze, wo uns dann in 2351 m ganz Portugal zu Füßen lag. Es war ein wirklich einmaliges Erlebnis! Nach 7.5 Std sind wieder unten angekommen und wollten nur noch ins Bett.Read more

  • Day6

    6. Tag Pico Wanderung

    June 23, 2014 in Portugal ⋅ ⛅ 10 °C

    Der Wecker klingelte früh und es ging schnell zum Frühstück ins Restaurant.
    Danach war direkt Abfahrt zum Startpunkt der Wanderung zum Mount Pico.
    Die neuen Wanderschuhe geschnürt und im Besucherzentrum registriert und schon ging es bei sonnigen Wetter los. Die Temperaturen waren noch sehr angenehm und die Sicht sehr weit.
    Oben angekommen hatten wir fast freie Sicht in die Umgebung und auf die Nachbarinsel Faial.
    So langsam zogen dann die Wolken auf und man konnte erahnen, dass der Weg in den Wolken nicht so einfach zu finden sein könnte. Wir hatten zum Glück nur ein kleines Stück im Nebel zu gehen.
    Read more

  • Day3

    Dia 03 - passeio ao Pico

    January 29, 2020 in Portugal ⋅ ☁️ 12 °C

    Era dia de passeio à Ilha do Pico. A partida do barco estava marcada para as 07:00 mas o carro teria de entrar até às 06:40. Pormenor interessante é que o condutor teria de entrar sozinho... A viagem demora apenas 30', o mar apresentava-se calmo ao contrário do dia anterior. Assim que chegamos fomos saber algo sobre a ilha nas informações turísticas, seguimos para São Mateus onde tomamos o pequeno almoço. Depois fizemos a subida de carro (até onde foi possível) à montanha do Pico. Interessante foi ver as mudanças de tempo no espaço de poucos minutos, ora fazia Sol e conseguia-se tirar foto, ora caía uma nuvem que punha o nevoeiro à nossa frente. Já lá em cima no Pico, apesar de não conseguirmos ter uma vista deslumbrante (devido a ao nevoeiro) fomos compensados por um arco-íris fabuloso. Era hora de descer (e tirar muitas fotos pelo caminho). Ainda nos rimos com um novo tipo de pastor de vacas, ia dentro da pick-up a comandar a vaca, ora para a esquerda ora para a direita... magnífico. Fomos almoçar ao restaurante "Ancoradouro", fomos os únicos Clientes, num restaurante com uma vista brutal sobre o mar. O restaurante Cella estava fechado. A comida não era divinal mas valeu a vista. A seguir, quase do outro lado da rua, tínhamos uma cooperativa (Picowines), tivemos que comprar vinho (3 garrafas: Terras de Lava reserva, Terras de Lava Syrah e Frei Gigante branco). Seguimos para a gare marítima da Madalena, a partida de regresso estava marcada para as 15:00. Assim que chegamos ainda demos uma volta pela gare marítima da Horta, fomos lanchar à Padaria e beber qualquer coisa ao famoso Peter's Café (não achei nada de outro mundo, tem uma boa decoração).Read more

You might also know this place by the following names:

São Caetano, Sao Caetano