Párban már átéltük, nézzük meg egy gyerekkel Read more
  • 15footprints
  • 2countries
  • 5days
  • 102photos
  • 1videos
  • 3.1kkilometers
  • 2.0kkilometers
  • Day 3

    Olasz vacsi 4.85 EUR-ból

    September 18, 2019 in Italy ⋅ ⛅ 23 °C

    Ha már semmittevős nap, és egész nap csak a reggeliből hozott gyümölcsöt meg sütiket ettük, kéne azért megint valami meleg kaja vacsira ( Igen, egy 5 évessel is lehet már olyat mint ketten hogy egész nap semmi normális kaja, és kb 1 hátizsáknyi víz meg 2 törcsi). De nincs kedvünk megint az étteremhez, legyen klasszik olasz, gyors, és finom.
    Irány a helyi szupermarket, a CONAD. Sikerült elköltenünk annyit mint első este a vacsira, de itt ebből a 65 EUR-ból a nagyja sör, bor, ajcsi, keksz, édesség, szóval a szokásos felesleges, meg néhány extra (olivabogyó, olivás fokhagyma, sali). A tényleges vacsi alapanyagunk 4.85 volt belőle, ami 2 féle friss tészta ( spagetti, de nem az otthoni száraztészta, hanem puha friss, meg Cappelletti con prosciutto crudo) egy paradicsomos szósz, meg reszelt, zacsis parmezán mix.
    Hazaérve gyors szauna-gőz-jacuzzi-hideg medence mix, kombinálva a hotel által 5kor közkincsé tett falatkákkal ( prosciutto-s sajtos piritós, croissant, chips, mogyi ingyen). Aztán zuhany, kis pihi és indulhat a vacsi főzés. Ha már van konyhánk...
    A 2 tészta 3-3 perc forrástól, a szósz kb 5 így negyed óra alatt tálalva a saját teraszunkon. Mivel vettünk bort meg sört, kinyittattuk a bort a pincérekkel és mehet a homemadeparty. Most 10 óra van, megy a színezés a teraszon, meg a könyörgés tőlünk hogy feküdni kéne, mégiscsak 5 éves, és holnap hosszú napunk lesz. Újra kirándulás...
    Read more

  • Day 4

    Majdnem Vinci és Siena

    September 19, 2019 in Italy ⋅ ☁️ 24 °C

    Na ez az a nap amire azt szokták mondani, hogy lehet fel se kellett volna kelni. Legszivesebben nem is írnék róla többet hogy el is felejtsük, de a tanulság miatt jobb ha tudja aki olvassa a blogot.
    Szóval a mai tervünk: Vinci (és Leonardo múzeum, kb az egyetlen amit igazából Brúnónak mindenképp meg akartunk mutatni, mert imádja a tudományos dolgokat), Siena és San Gimignano.
    Esőt mondott kb 11ig, így Vinci az első uticél, addigra eláll. (Bár 9kor sem esett már, gyönyörű napsütés, irány a kocsi). Sikerült tényleg olyan utakat találni ami megmutatja Toscanat. Kis 1-1,5 sávos, kanyargós mellékutak, amiknek egyik oldala olajfa liget, másik szőlő. Igaz hogy kellett egy kényszer pihenő mert Zsuzsi és Brúnó is rosszul lett a kanyaroktól, de sebaj, mindjárt Vinciben vagyunk.
    Mikor közeledtünk kezdett gyanús lenni hogy sehol sincs kiírva és a táj sem az mint 8 éve. Aztán végül megálltunk egy étteremnél egy Vinci balra tábla után és megkérdeztük.
    Nos a lényeg, ami miatt leírom, tanuljon belőle mindenki:
    A nagyon kedves éttermes pasi jelezte, hogy nyugi, minden évben van 6-8 turista aki megkérdezi. Ez nem az a Vinci. Ez egy Vinci ház, a Via Leonardo Da Vinci-n emiatt a GPS sokszor ezt adja be. Szóval az igazi Vinci nem Siena megyében hanem Firenze megyében van ( a szállásunktól nem 80 hanem 40 km-re). Na f...a.
    Ezek szerint mikor otthon elkezdtem tervezgetni már rosszat néztem. SZÓVAL AKI VINCIBE AKAR MENNI: VINCI FIRENZE MEGYÉBEN VAN NEM SIENA MEGYÉBEN!!!!

    Akkor már 2 órája kocsikáztunk, Brúnó úgy szállt ki az étteremnél, hogy na végre, hol vannak a találmányok, és akkor mondd meg neki Apaként hogy bocs fiam, sehol, Apa elk...ta. nem egy felemelő élmény.
    Szerencsére kis kesergés után azt mondta, hogy nem baj apa, csináljunk valami mást, de látszott hogy nagyon unja a banánt.

    Akkor irány Siena. Csak újabb 35 perc (persze a város széle), onnan 1 óra a dugóban. Közben persze elkezdett esni, szóval amikor indulás után 3,5 órával végre kiszálltunk a kocsiból, teljesen elkedvetlenedve rájöttünk hogy esernyőnk sincs. Ujabb na f...a. Veszünk egyet a varosban, csak 5 EUR 😳
    Nem baj, 2,5 óra parkolót kifizettem, legalább rövid séta meg együnk valamit mert reggel óta csak 2 keksz van a gyerekben.
    Mire ettünk egy szelet pizzát szerencsére elállt az eső, elmentünk a Piazza del Campo-ra, a szökőkúthoz. Ott kis rohangálás, és végre egy kérés Brúnótól, menjünk fel a toronyba.
    12 év alatt ingyenes, felnőtteknek 15 EUR/fő, de mindegy csak érezze jól magát. Szezonban fél óránként vannak turnusok, mi csak simán elindultunk. Irány a 400 lépcsőfok a Torre del Mangia-ba. (Lefele megszámolva csak 336 volt de lehet hogy a maradék azon a lezárt szakaszon van ami a harangok felett volt). Lépcső fel, körbenéz, lépcső le.
    Aztán meg akartuk még nézni a zsinagógát de persze a következő túra 20 perc múlva, addig már nem tart ki a parkolónk. Menjünk haza.
    Brúnó jelezte hogy ez nagyon rossz nap volt, ezért kis fagyival oldjuk.
    Mikor azt mondtam ne haragudjon hogy ilyen rossz nap lett azt mondta: Nyugi Apa, végülis csak ezt az 1 napot rontottad el, a többi jó. És őt amúgy is szereti az Istenke mert mikor látta hogy nem jutott el Vincibe elkezdett sírni és azért esett. Na ilyenkor megzabálnám, de azért a kedvem még most se jó.
    Hazafele megláttunk valahol egy játszóteret az út mellett, hát persze hogy meg is álltunk, mert 3 napja keresi.
    Itt kis pancsi, aztán vacsi és végre mindjárt vége ennek a napnak.
    Read more

  • Day 5

    Vinci-Az igazi

    September 20, 2019 in Italy ⋅ ☁️ 18 °C

    Szerencsére a tegnapi ramazuri nem vette el Brúnó kedvét a Da Vinci múzeumtól, és reggel azt mondta mielőtt haza indulunk nézzük meg.
    Alaposan megreggeliztünk, kicsekkoltunk a csodapalotából, Brúnó vagy 5x elköszönt a szupi szállástól és irány Vinci, az Igazi.
    Így hogy a jó Vinci irányába indultunk, 40 perc és ott voltunk. A környék festői, a táj igazi toszkán olajfa és szőlőligetek, a falu egy domb tetején. Felfele menet eszembe jutott hogy azért itt nem csoda ha jöttek az ötletek. Iszonyat nyugalom van mindenen, bár elég erősen fújt a szél de el tudtam magam képzelni ahogy ülök a városfal mellett egy borral és elmélkedek rajta hogyan is kellene repülőgépet csinálni.

    Először felmentünk a múzeum új részébe, ahol szóltak hogy a jegyeket lent kell megvenni a kávézó melletti biglietteria/ticket office-ban. Szóval setáljunk előbb egy kis kört mielőtt művelődünk 😁😁
    Elsőre kicsit csalódottak voltunk, mert a vadiúj múzeum 2 szintjén szinte alig volt valami Leonardo da Vinci munkásságából, főleg a találmányok hiányoztak amit beígértünk a gyereknek. Egy kis anatómia, egy kis súlyemelő gépsor és pont.
    Szerencsére mire már kezdtünk volna magyarázkodni Brúnónak, ránéztünk a jegyhez kapott kis térképre, és nini...ott még van egy museo di castello, ami a folytatás. Na majd ott aztán lesz minden....
    Volt is, elég sok találmány makettje fel volt sorakoztatva (bár a beígért búvárruha eltűnt az elmúlt 8 évben) így nagyon élvezte. Még kis séta, játék, panini evés csokis sütivel és már indultunk is tovább egy kis kitérővel. Ez a kitérő pedig nem volt más mint Leonardo szülőháza (Casa Natale di Leonardo da Vinci) ami nagy szerelmünk volt Zsuzsival. Kb ott szerettünk bele a toszkán tájba annak idején, és most se volt csúnyább. 😁😁 rengeteg olajfa, gyönyörű kilátás (bár kicsit zavaró, hogy a parkoló terület mellé engedélyeztek valamit építeni és most épp dolgoztak is, de a többi 3 oldalon még mindig szép)
    Kis famászás, gyors mosdó a Da Vinci család kamrájában és most már tényleg indulás. Van még előttünk 340km Milánóig és már fél 1 elmúlt.
    Read more

  • Day 5

    Még egy kis ízelítő Milánóból

    September 20, 2019 in Italy ⋅ ⛅ 20 °C

    Mivel a kocsiban mindenki bealudt (persze rajtam kívül) a 340 km kicsivel több mint 3 óra alatt elszaladt. Mivel csak este 8ra kell a reptérre érnünk, már korábban eldöntöttük hogy megállunk valahol a reptéri oldalán Milánónak egy metrómegálló környékén és bemetrózunk a Dómhoz ( Brúnó hétfő óta könyörög hogy metrózzunk).
    A döntésem végül Milánó Peró kerülete lett, az a reptértől már csak fél óra, és az M1-es piros vonalon van. Igaz hogy már kívül esik a tömegközlekedés szempontjából fontos belső zónán, ami miatt kicsivel drágább a jegy befele, de legalább nem kell annyit a Milánói dugóban dekkolni.
    Hogy mi ez a belső kör? Milánónak elég jó a tömegközlekedési hálózata. 5 Metró vonal, (legalább 16 végponttal, mert több olyan vonal van aminek a végei előtt elágazik a metró, így nem elég azt figyelni melyik metróra szállsz, az is kell hogy azon belül melyik végállomás felé) rengeteg villamos meg busz közlekedik. A belső körön belül egységes áron lehet 90 percig használni a tömegközlekedést ( azt hiszem akár átszállással is) de a körön kívül már nem, és a jegy ára is több ha kimész.
    Na szóval Peró-Dóm 16 metró megálló, onnan fel a térre. Iszonyat tömeg, Brúnó játszóteret akar keresni, ami persze nincs, már elég fáradt az 5 naptól, így nyűgös kicsit de semmi gond megoldjuk. Kis hiszti, nézelődés könyvesboltban csak hogy az legyen amit ő akar, aztán nincs tovább, valahol pisilni kell. És ma még nem is nagyon ettünk szóval kössük össze. Mivel a Dóm mellett vagyunk nem lesz olcsó, de Vinci óta ( kb 5 órája) nem pisiltünk, mindent megér.
    Végül a Gatto Rosso ( vagy Rotto Gatto) lett a kiszemelt, ahol nem túl kedves pincérek felszolgálásában de finom estebédet ettünk végülis ahhoz képest nem is annyira horror áron. A lényeg hogy borravaló nuku, amilyen kimértek voltak a pincérek magukra vessenek ha legközelebb látványosan a szemben lévő étteremben ülök le enni 😁😁
    Ezzel Milánó is letudva egyenlőre, menni kell a reptérre. Brúnónak így is nagyon fog hiányozni azt mondta, sőt mire a reptérre értünk már egész olaszország, Milánó, Toscana és Vinci is hiányzik neki, jöjjünk vissza hamar.
    Ezek szerint jól érezte magát. 😁

    Malpensa reptéren a kocsi leadási pontok nagyon jól ki vannak táblázva, így, hogy kértük végül a biztosítást 150 EUR-ért az 1200 EUR depozit helyett, nagyjából 2 perc alatt leadtuk a kulcsot.
    Check in, tömeg a biztonsági kapunál, de családosoknak külön sor van, mi meg hárman azok vagyunk 😁
    Bent kis Duty Free csoki vásár, egy kávé, és már mehetünk is a beszálló kapuhoz.
    Most épp a gépen ülünk, csak 30 perc csúszással szállt fel, szóval nagy baj nincs.
    Utolsó footprint még otthonról várható 😁😁

    Update 1: 12 perccel az előző mondat után... az a szuper az esti/éjszakai wizz air gépekben hogy annal érdekében hogy vásárolj, folyamatosan járkálnak a kis kocsival a stuardessek, viszont ehhez fény kell ugye, szóval aludni sokan nem tudnak. Főleg a babák, amibőlszintén mindig van néhány a gépeken. Szóval most pont kezdem sajnálni az anyukát srégen előttünk, hogy már megint felébredt a pici vagy a fényre, vagy a kocsira, vagy a bármire....
    Read more

  • Day 6

    Home sweet (and cold) home

    September 21, 2019 in Hungary ⋅ ☁️ 5 °C

    Fél óra késéssel de éjfélre le is szálltunk. Debrecen Airport én így szeretlek. Több idő volt míg odaért értünk a taxi mint amennyi idő alatt megkaptuk a bőröndünket és kijöttünk a 0 ellenőrzési ponton (kb 25 métert)
    Most 3/4 1, Brúnó még mesét akart, végig pörögte a repülő és taxi utat.

    Így is hogy végül repülővel mentünk Milánóig ( nem kocsival Debrecenből Toscanaba) az elmúlt 5 napban több mint 1100 km-t kocsikáztunk össze, láttunk sok érdekeset és rendesen kifáradtunk a nagy pihenésbe. De túl sok a látnivaló ahhoz ezen a környéken hogy ez ne így legyen, és ez az amiatt továbbra is vágyunk vissza.

    Jó éjt toscana, jó éjt Debrecen. Reméljük hamarosan újabb út és újabb beszámoló jöhet 2 gyerekes családként.
    Read more