Guoluyan

Chengduba első-, de még másodsorban is azért jöttünk, hogy találkozzunk Kína legismertebb arcaival.

Judit nagy panda rajongó, amikor még csak beszéltünk erről az utazásról, Kínát is azzal próbáltam meg eladni neki, hogy itt aztán sehol máshol nem tapasztalható panda-népsűrűség van! Még az is lehet, hogy mi is látunk egyet út közben! (Arról nem is beszélve, hogy micsoda motivációs ereje volt a nehéz pillanatokban “A pandákért!” felkiáltásnak!)

Magyarországról ha az ember igazi pandát (egészen pontosan óriáspandát, mert létezik sokkal kisebb társa is vöröspanda néven) szeretne látni, minimum Bécsig kell érte utaznia. A pandák a veszélyeztetett állatok közé tartoznak, 1600 egyedre becsülik a teljes populációt. Természetes körülmények között már csak Kínában élnek, így a kínai államnak “monopóliuma” van a pandák fölött. Minden állat (beleértve az állatkertben élő példányokat is) a kínai állam tulajdona, kivinni őket az országból szigorúan tilos. Az egyetlen lehetőség pandák “beszerzésére”, hogy a kínai állam bérbe ad pandapárokat állatkerteknek, évi 1 millió dolláros bérleti díjért azzal a megkötéssel, hogy az állatkert besegít a tudományos kutatásokba. Természetesen az ily’ módon fogságban született pandák is mind a kínai állam tulajdonát képezik.

Chengdu (amellett, hogy a tartomány a pandák élőhelye) azért is különleges, mert a városban müködő Giant Panda Research Base a legnagyobb kutatóközpont illetve pandakert a világon. Több, mint harminc éve alapították, ma már nevetségesnek tűnő 6 óriáspandával. Ma 146 óriáspanda él a központban, főleg az eredményes szaporításuknak köszönhetően.

Ez persze többszörösen is megsüvegelendő teljesítmény, de az egész nem érdemelne chengdui látogatást az egyszeri földi halandónak, ha nem lehetne helyben megnézni fent nevezett állatok jelentős részét. Szerencsére Kínában is szeretik a biztos bevételi forrásokat, a pandák pedig stabilan vonzák ide a látogatókat.

Mi nyitásra mentünk és ez többszörösen is kifizetődő döntés volt: reggel van az (első) etetés, az állatok ilyenkor még kifejezetten aktívak és a legkisebb tömeg is ekkor van. Már maga az állatkert is fantasztikus, gyönyörűen kiépítették az egész parkot és látszik, hogy nagyon szépen gondozzák is. Mindenhol bambusz nő, az ösvényeken az ember lépten-nyomon pávákba botlik amik itt szabadon mászkálnak a látogatók között.

A főszereplőket több kisebb-nagyobb kifutóban lehet megcsodálni. A kifejlett példányok magányosan élnek a természetben, így itt is egyedül tartják őket. A fiatalabb példányokat nagyjából két korosztályra osztották: tinik és kölykök. Ők hárman-hatan is elvannak egy kifutón, az alvás és evés mellett játszanak is egymással vagy a játékaikkal (az idei év slágere a fonott kosár/hinta). És volt egy egészen pici pandabocs is, aki szintén magányosan szórakoztatta a közönséget.

Az állatok a napjuk jelentős részét evéssel és alvással töltik, nagyjából fele-fele arányban. Az a jó Chengduban, hogy ennyi állatnál mindig volt egy, amelyik éppen nem aludt és így lehetett nézni mivel foglalatoskodik.

Gyakorlatilag az egész napot azzal töltöttük, hogy mászkáltunk az parkban és lestük az állatokat. Igyekeztünk mindegyik kifutóhoz elmenni, hátha éppen akkor sikerült meglesni őket táplálkozás vagy egy kiadós játék közben.Végül egy percig nem unatkoztunk, mindig volt valami, ami lekötötte a figyelmünket. Elképesztően jó hely ez az állatkert!

JEGYZETEK
A látogatás végére azért az is kiderült, hogy úgy istenigazából a pandák az emberi közbeavatkozás nélkül is minden bizonnyal maguktól kihaltak volna, mert hát hogy is mondjam... nem könnyítik meg a saját dolgukat.

Eleve már az mekkora baromság, hogy csak bambuszon élnek, miközben a többi medvéhez hasonlóan mindenevő a felépítésük? A tudomány mai állása szerint a jégkorszakban, a szűkös táplálékforrások miatt “szoktak rá” a bambuszra, aminek viszont annyira alacsony az energiatartalma, hogy kénytelenek napi 10-12 órát evéssel tölteni. Azt már meg sem említem, hogy mindennek a tetejébe még válogatósak is, mert az ismert bambuszfajok közül csak párat szeretnek...

Aztán ott van az is, hogy a nőstények évente 1-2 napig (!) képesek teherbe esni, de akkor is igazán csak egy pár órás (!!!!) ablakban termékenyek. Add ezt össze azzal, hogy magányosan élnek (mert ugye bambuszból sokat esznek amihez hatalmas terület kell) és még abban is válogatósak, hogy kivel párosodnak! Nem vagy szimpi? Sorry, akkor majd jövőre valaki mással megnézzük. Ami még ennél is viccesebb, hogy a nőstény vemhessége 11 héttől 11 hónapig tarthat, nincsenek külső jelei, de még a hormonjaiból sem lehet kimutatni, mert ugyanazokat az értékeket produkálják, mintha izgatottak lennének.

És ha még ez sem lenne elég, természetesen van folytatás is. A pandák kb. 50%-ban ikreket hoznak világra, de az anya csak egy utódot fog felnevelni. Az utódok születéskor alig 100 g-ot nyomnak és nyilván mondanom sem kell: maguktól teljesen életképtelenek (a zsiráfbébik születés után pár órával már járnak).

Az persze, hogy mindezek ellenére a pandák a mai napig itt vannak közöttünk, kisebb fajta csoda. (És persze rengeteg munka az ehhez hasonló állatkertek részéről.)Read more