Laos
Ban Sithan Nua

Here you’ll find travel reports about Ban Sithan Nua. Discover travel destinations in Laos of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

46 travelers at this place:

  • Day42

    Flight to Hanoi

    July 15 in Laos

    I'm having lunch (chicken shwarma yum), then I'm heading to the airport to catch my flight to Hanoi, Vietnam. Laos has been interesting, but so far I prefer Thailand. I'm really looking forward to Vietnam.

    The Vientiane Bush H3 yesterday was a fantastic trail. Tromping through the shiggy (bush, jungle, etc.), splashing in the huge puddles, sliding in the mud, trying and occasionally failing to avoid the cowpies...terrific. Afterwards, several of us went to the Nam Pho Fountain where a projection screen was set up for the World Cup third place game. Good job, Belgium!

    Food is here, so out for now. ✌️

    P.S.: The food picture is Red Ant Egg Salad that I for nd in the Lao Airline plane magazine.
    Read more

  • Day41

    Yesterday, I finished up with my photos around 5 pm, then popped down the Aussie pub for a few pints. Time flies when you're laughing your head off, and I wound up back at the hotel around 3 am. Whoops. I got up for breakfast (included with the room), then back to bed. Just my kind of morning. I'm off to meet up with the hash in a few hours and am very much looking forward to it.

    Out for now. ✌️

  • Day40

    Organization Day

    July 13 in Laos

    Today, I absolutely have to get my pictures organized, so I'm at the hotel doing just that. The only table and chair by an outlet is in the heat of the courtyard, but the proprietor was kind enough to set up a sun umbrella and blow a fan on me. Sweat is still running down me, but it's bearable.

    After yesterday's post, I rode to Buddha Park, a collection of numerous Buddhas. The park only began in 1958, but it looks much older and was pretty cool. Check it out here:
    https://en.m.wikipedia.org/wiki/Buddha_Park. After that was the torrential monsoon storm (video on yesterday's post). I turned in the scooter and, since the Irish bar was closer than my hotel, rode out the wet with a cold beer and great air conditioning. They even had Western-style toilets!

    Last night, sitting on my white duvet and looking at my arms, I realized how tan I'm getting...my arms anyway. The Farmer's Tan is alive and well, and the dark circles on the back of my hands from my motorcycle gloves have been gone for a while now.

    Back to work. Out for now. ✌️
    Read more

  • Day104

    Vientiane

    January 23 in Laos

    Hier haben wir 2 Tage verbracht und sind mit Philip auf Krücken insgesamt 22 km durch die Stadt spaziert. 😅 Dabei sind wir u.a. über den Nachtmarkt geschlendert und haben uns ein kühles Bier am Mekong mit Aussicht auf die thailändische Uferseite gegönnt. Einen super schönen Sonnenuntergangshimmel inklusive! 😍
    Außerdem haben wir das COPE Visitor Centre besucht und waren schockiert darüber, wie sehr die Blindgänger aus der Kriegszeit sogar heute noch das Leben vieler Laoten beeinflusst und zerstört.Read more

  • Day164

    We intended to go out this morning for breakfast at our habitual café in Luang Namtha - the Manikong Bakery :-) before we did so, however, Bertram read a curious email: „Your flight to Tehran will take off in almost 24h and is open for check-in“. Wait a sec - 24 hours?!?! We had both firmly believed that we were going to Iran in Friday, not on Thursday...

    After re-reading and checking some email flight confirmations the result was still the same: we are flying to Tehran tomorrow :-) Luckily, we received a quick response from a Tehran hotel to host us from 22.03.-23.03. as our original hostel booking from 23.03. onwards could not be moved earlier... such a stressful morning in our calm traveller lives :-) As our friend Natascha said: “It’s time for you to come home, you are already starting to get lost...” She is right - but: 3 weeks + the newly won 1 day in Iran come first!

    Our time in Vientiane was, thus, very limited. We strolled around the quarter and saw a couple of temples (as everywhere in Laos ;-)) and then only had time for a coffee (including Iran travel planning) and subsequent dinner at a very nice French-Lao fusion bistro with many nice dishes:
    - duo of tofu salad (one crispy, one marinated)
    - ravioli stuffed with camenbert and morning glory
    - trio of Lao mushroom dishes
    - duck breast with Lao fried vegetables 🌶🦆
    - lemon tart 🍋

    Now it’s time for bed as we need to go to the airport at 05:30 am :-O

    ******************************************************************

    Note to everybody at home: we area bit unsure whether our mobile phone numbers will work in Iran. Best to send us an email or WhatsApp message which we can read once we have WiFi.
    Read more

  • Day89

    Vientiane

    December 20, 2014 in Laos

    As said before, we didn't have too much time visiting the capital of Lao PDR since we had a couple of appointments. But, quite frankly, there are more interesting cities in SE Asia. We saw a couple of Wats, the presidential palace and their version of the arc de triumph which they describe themselves on a plate inside as - and I quote - "from distance even less impressive". Besides that, there are tons of embassies, the biggest one being of Brunei, and pompous governmental buildings, as it befits a socialist dictatorship.

    However, there are a gazillion nice restaurants with great lunch offers - we had an AYCE buffet for 2,50 EUR each - and bakeries with decent croissants but no cinemas to see the Hobbit. Also, the traffic is nothing compared to other big cities. It is far less and far more orderly than in Phnom Penh or Saigon for example. Nice for a change!

    The second night here we went for street food - including a trip to the night market trying different bits here and there. Excellent sausage (on a stick ;) - with an Irish/French couple and we couldn't help but notice how differently you approach people while travelling. They had been at the tourist information the same time than us. Then we saw them again on the bus to Vientiane and that was clearly enough for both couples to strike up a conservation. Imagine that in Germany/Belgium. They would be more like "yeah, I'm gonna sit over there". But while on the road this is necessary of course or you wouldn't meet anybody. And it is quite nice that way!

    In other news, it is almost winter here. Being only at 28℃ during the day, temperature drops to like 17 during the night. So COLD!
    Read more

  • Day56

    Vientiane

    March 31, 2017 in Laos

    Vientiane ist die Hauptstadt der Demokratischen Volksrepublik Laos und liegt im Westen des Landes unmittelbar an der Grenze zu Thailand. Die Stadt ist das wirtschaftliche, politische und kulturelle Zentrum des Landes. Offiziell hat Vientiane etwa 350.000 Einwohner. Am Fluss Hat Don Chan gelegen ist Vientiane ein Ort, der sehr deutlich durch die französische Kultur geprägt ist, da Laos bis 1949 unter französischer Herrschaft stand. Das Stadtbild bietet eine Mischung aus franko-europäischen und asiatischen Gebäuden. Vientiane ist wohl eine der ruhigsten Hauptstädte der Welt, aber diese Ruhe bin ich von dem gesamten Land bereits gewohnt.Read more

  • Day46

    Nach mauem Start des Vortages präsentierte sich uns Vientiane leider auch am 31.12. nicht im besten Licht: morgens weckte uns die Baustellen-Crew des nebenliegenden Gebäudes, obwohl Ausschlafen wegen eines total bekloppten Hahns in Vang Vieng (Krähkonzert um 22:00, 03:00 und 05:00 Uhr) bitter nötig gewesen wäre. Zudem war der Himmel komplett wolkenverhangen (und riss den ganzen Tag nicht auf).

    Im 'local'-Bus ging's zum 30 km entfernten Buddha-Park, einer zwei Fußballfelder großen Grünfläche mit allerlei Buddha-Statuen (und anderem mystischen Gedöns). Ganz okay (teils lustig-groteske Steinfiguren), aber die Dreiviertelstunde für jeweils An- und Abfahrt eigentlich nicht wert. Interessant war an der Busfahrt nur das Beobachten laotischer Müllentsorgung: immer schön auf den Boden; so sammelte sich alles Mögliche im Businneren an (von Plastikmüll bis abgefressene Maiskolben)!

    Zurück in Vientiane beglückten wir noch den Wat "Sisaket" mit unserer Präsenz. Leider wurden die recht schönen Wandmalereien gerade restauriert und waren größtenteils eingerüstet (unter deutscher Supervision, aber nach laotischer Zeiteinteilung: Projekt läuft schon seit 2014 und etwa 20 % bzw. 4 qm sind schon geschafft!). Ein weiterer Tempel (Ho Phra Keo) hatte geschlossen.

    Ferner statteten wir dem nach pariser Vorbild gestaltetem Triumphbogen auf der "Prachstraße" der Stadt noch einen Besuch ab. Zwar war dieser moderne (1969), übergroße Betonnachguss des 'Arc de Triomphe' begehbar, Vientiane selbst bot allerdings keinen besonders erwähnenswerten Anblick aus der Vogelperspektive.

    Zum Abend hin stießen wir dann doch noch auf den vortags vergeblich gesuchten Nachtmarkt, wünschten uns aber schnell ihn nicht gefunden zu haben!

    Um das alte Jahr noch gebührend ausklingen zu lassen, bzw. das Neue entsprechend zu empfangen, machten wir uns auf die Suche nach einer halbwegs ertragbaren Party unter freiem Himmel. Dies gestaltete sich schwieriger als erwartet, da nach sechs Wochen Asien Buddha das erste Mal Regen in Auftrag gab (siehe begossene-Pudel-Selfie nach Rückkehr). Als einzige Option fanden wir schließlich eine "World Countdown Area", auf der geschätzt 4500 Laoten und 500 Westler im Nieselregen Neujahr entgegensoffen - untermalt von ausgesprochen basslastiger Techno-Mukke. Naja, Alkohol hält warm...auf jeden Fall ein Erlebnis, das unsere Vientiane-Erfahrungen insgesamt recht gut widerspiegelt: kann, muss aber nicht (bzw. für uns war's irgendwie etwas vertrackt)! 🙄
    Read more

  • Day114

    114. nap: Vientiane

    January 26 in Laos

    Élénken élt még bennünk az utolsó éjszakai utazásunk emléke, így kicsit félve szálltunk fel Pakséban a vientiane-i buszra. Aggodalmunk az sem csökkentette, hogy a francia párt indulás előtt tíz perccel megpróbálták átszervezni egy másik kocsiba - gondolom kicsit sok jegyet sikerült eladniuk és így próbálták menteni a helyzetet. A francia csaj viszont nagyon karakán volt és kijelentette, hogy ebből ugyan nem esznek, így végül velünk együtt ők is felszálltak a buszra.

    Vietnámmal ellentétben itt nem egy-, hanem kétszemélyes “ülések” voltak. Nekünk ez értelemszerűen nem okozott gondot, de azért megnézném annak a szingli utazónak az arcát, aki mellé egy koszos vietnámi melóst fektetnek be a 10 órás útra - a hely ugyanis kifejezzetten szűk és rövid volt. Szerintem 150 centi felett ember nincs, aki ezekben az ágyakban kényelmesen tudott volna utazni. Ettől az apróságtól eltekintve egyébként simán utaztunk. Aludni nem nagyon tudtunk, de azt gondoltuk majd a fővárosban pótoljuk az elmaradt órákat.

    Persze ehhez a megérkezés után még valahogy be kellett jutnunk a belvárosba, a busz ugyanis az északi terminálon tett le minket, a központtól jó messzire. Szerencsére a helyi tuk-tukos maffia már Messiásként várta az érkezésünket, a tekintélyes kínálatból sikerült is egy szimpatikusabb figurát leakasztanunk. Amellett, hogy meg sem próbált minket átverni még arra is vette a fáradságot, hogy mindenkit elvigyen a szállására. Nekünk is csak a sarokról kellett besétálnunk a hostelig.

    Itt sajnos kisebb hidegzuhannyal vártak: túl korán érkeztünk, a szobánk még nem volt kész. Bummer. Optimista becslések szerint is volt még legalább három óránk addig, úgyhogy bár koszosak és álmosak voltunk, úgy voltunk vele semmi értelme itt dekkolni, inkább elindultunk megnézni a belváros nevezetességeit.

    Először is lementünk a Mekong partjára köszönteni kedvenc folyónkat. Mivel a száraz évszakban jártunk, a folyó több száz méterre lehetett a töltéstől - egyszer azért szívesen megnézném mennyi vizet cipel magával a monszun végére. A túlparton integettünk Thaiföldnek, majd visszamentünk a Chao Anouvong parkba nézelődni. A nyugati része elég lehangoló volt a romokban heverő játszótérrel, de a keleti oldalát szépen megcsinálták. Természetesen nem hagyhattuk ki a névadó uralkodó szobrát sem, akiről helyben semmi infot nem találtunk de azóta kiderítettem, hogy Vientiane utolsó uralkodójaként kétes sikerű lázadást vezetett Sziám ellen. A laosziak hősként ünneplik, de ha engem kérdeztek az, hogy a lázadás végére Sziám a földdel tette egyenlővé a laoszi fővárost minimum egy halk köhintést megérdemel.

    A szobor maga szép volt, akárcsak a mögötte lévő, nagákkal díszített szökőkút, amiben érthetetlen módon egy csepp víz nem volt. Az elnöki palotát Magyarországról érkezve ellenben nagyon is értettük, és mivel látogatni nem lehet, csak a parkból csodáltuk meg.

    Ezután az egykori uralkodók személyes kis temploma, a Haw Phra Kaew következett. Egykoron ez a szentély adott otthont Thaiföld legfontosabb jelképének, az Emerald Buddhának is. Manapság múzeumként funkcionál, ahol főleg buddhista szobrokat és egyéb vallásos műveket lehet megtekinteni. Számomra maga az épület volt a legemlékezetesebb, amit jelenlegi, modernebb formájában még a franciák építettek a többször is lerombolt és újrahúzott eredeti templom helyén.

    A múzeum után elindultunk vissza a hostelbe, mert kezdett nagyon meleg lenni és mi is kezdtünk kicsit szétesni. Visszafele másik oldaláról is megcsodáltuk az elnöki palotát, majd Brunei visszafogott nagykövetségi épületét is. Szerencsére a visszatérésünk után már nem kellett sokat várnunk a szobánkra, gyorsan be is költöztünk majd eldőltünk aludni.

    Késő délután újra nyakunkba vettük a várost, de most a másik irányba indultunk el. Megnéztük a Lao National Stadiumot, ahol este még egy NB1-es színvonalú meccset is sikerült elkapnunk. A stadion előtt kicsit megdöbbentünk a Lao Natural Culture Hall méretein, de aztán eszünkbe jutott, hogy ezek a csodálatos rendszerek Kazahsztántól Laoszig kivétel nélkül imádják értelmetlen, de gigantikus beruházásokba önteni az emberek pénzét.

    A mérhetetlenül izgalmas focimeccs után visszamentünk a centrumba, ahol egy újabb (és ezúttal működő!) szökőkút mellett megnéztük a Jamia mecsetet is. Majd elmentünk vacsorát szerezni, mert a nagy szurkolásban rendesen megéheztünk. Egy indiainak tűnő helyen csábultunk el végleg egy-egy curry-re - persze a végére kiderült, hogy bangladesi a konyha, de ettől pont ugyanúgy ízlett amit főztek nekünk.

    Ezután meg már tényleg nem maradt más dolgunk, mint nyugtázni a napot.
    Read more

You might also know this place by the following names:

Ban Sithan Nua

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now