Laos
Kouangxi Water Fall

Here you’ll find travel reports about Kouangxi Water Fall. Discover travel destinations in Laos of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

30 travelers at this place:

  • Day154

    We hired a little scooter today to explore the areas surrounding Luang Prabang today. We were a hit apprehensive about renting a scooter at first after everything we had read about scams online. But in the end we paid the equivalent of 10 USD (half of what we had expect) and got ourselves a scooter for the day 🛵

    Our first stop was at the Kuang Si waterfalls, along with a bear sanctuary. The bears were cute, but it is saddening to think about the torture they had to endure in their past -> wild bears are hunted and kept in cells where their biles are pierced so as to extract (“milk”) bile fluids from them which is then used in Chinese traditional medicine. It sounds insane and I wonder who would ever do that. But I guess there’s nothing people wouldn’t do if they think it makes them healthy.

    The waterfalls themselves were truly beautiful. They impressed not so much by their height as by their intricacy. The water falls along multiple steps left and right and almost looks as if an outdoor artist sculpted them. We hiked a little to the top of the waterfall and then headed back home (having a nice late lunch on the way overlooking the Mekong river).

    We spent the afternoon looking at a little photo art gallery in Luang Prabang, booking our cooking class for Monday and drinking coffee by the river. The Mekong is amazingly beautiful and it is nice to see how it seems very unregulated. We’re both already looking forward to our 2 day boat ride up the river :-)

    Dinner was had at a great restaurant (Bouang), where we sat outdoor and overlooked a (semi) pedestrian zone. We wandered over the night market on the way back, trying out new hats 🎩 :-)
    Read more

  • Day79

    Day 79: Kuang Xi Waterfall

    September 2, 2016 in Laos

    Last day in Luang Prabang today. The main thing we wanted to do today was the unmissable Kuang Xi waterfalls about 30km outside of town, as everyone talks about how great they are and we hadn't been there yet! So after our usual hotel breakfast and relaxation, we wandered out to the main street and booked ourselves a minivan leaving at 1:30pm. We knew this would mean sharing with others, but the price was reasonable and definitely cheaper than getting our own tuk-tuk (and we'd have a/c besides!).

    After booking the tour we walked over to the cruising office and paid for our river cruise up to the Thai border which departs tomorrow morning. The person staffing the office was a young French lady, so we had a little chat to her as well. Next stop for the morning was a riverfront cafe we'd seen a few days earlier, which had looked very good. So we stopped in for an iced coffee/juice, and liked it so much we ended up staying for lunch too! It was run by an Australian guy from Brisbane who also had a quick chat to us.

    Back to the hotel and changed ready for the waterfalls. Picked up at 1:30 from the tour office and the bus was (of course) jam packed with 13 others, but whatevs, off we go. The falls are about 30km outside of town so the drive is only about 40 minutes; the driver was a bit crazy at first but soon calmed down.

    Upon arriving at the waterfall it was immediately clear that we wouldn't be doing much swimming - it was the middle of the wet season and the falls that are usually a nice steady flow were instead a raging torrent! There was a bridge across the main plunge pool and looking down from that you could see a couple of heavily-damaged boardwalks that had obviously been almost washed away by the powerful current.

    We took some photos and walked alongside the watercourse - there were lots and lots of smaller falls and pools, some higher and rougher, some smaller and calmer, and a couple of spots where people were swimming. I stuck my foot in but the water was icy cold - no thank you! I didn't come to the tropics to swim in freezing water!

    Watched a couple of people diving off a log into the pool which seemed like madness, as the water was muddy brown and you had no idea what the depth was. It seemed quite deep just under the log, but a vigorous leap or more than 20 degrees in the wrong direction and you'd probably be diving into waist-deep water. No wonder so many westerners die in Lao rivers!

    We hung around here for probably an hour, doing a bit of people watching and slowly getting up the nerve to brave the chill. But eventually we bailed without swimming, and wandered further down the path to where there was a sun bear sanctuary! These are very small bears, I think the smallest of all bears? We couldn't see any of the adults around, but the juvenile ones looked like oversized wombats. Cute.

    By now it was almost time to depart, but we quickly walked back up to the main falls for a few more photos - not many turned out unfortunately as the sun had gone behind one of the canyon walls annoyingly. So we walked back down to the bus at the agreed 4pm time, so we were back in town around 4:30pm. Back to the hotel to change out of swimmers and re-pack before we headed out for dinner.

    Decided we'd visit a fancy French restaurant on the main street for a change of pace! Run by French expats and staffed by locals, they had a very good wine list and some great French cuisine as well. Shandos had a few glasses of rosé wine, then a duck breast dish, while I had a mojito and a beer alongside a baked camembert. Both delicious! Though our bill was around 55 USD, making it comfortably our most expensive meal since leaving Australia (excepting $ingapore of course).

    Off to bed early tonight, as our cruise pickup is at 6:30am!
    Read more

  • Day41

    Wattn'fall! (Kuang Si Wasserfälle)

    December 26, 2016 in Laos

    Heute (2. Weihnachtsfeiertag) nahmen wir ein Tuk-Tuk zu den wohl schönsten Wasserfällen Laos'. Tags zuvor hatten wir den netten Australier Sam kennengelernt, welcher (um den Preis für das Vehikel zu drücken) noch zwei Hostelgenossen mitbrachte: Eidgenosse Lukas und Japaner "Sag nix" (nomen est omen: obwohl wir 4 Stunden unterwegs waren sprach er kein Wort mit uns, so erfuhren wir auch nicht seinen richtigen Namen).

    Nach kalter Fahrt durch den laotischen Morgennebel gab's vor den Fällen erst noch ein Bärengehege anzuschauen. Die 'Beers' (Steffi-pronounciation 😜) waren so mittel-interessant, das Drumherum aber ganz nett mit allerlei Infografiken aufbereitet.

    Die eigentliche Attraktion präsentierte sich dann im Anschluss aber umso grandioser: in der durchbrechenden Morgensonne hatten wir die Fälle (wegen Frühaufsteherbonuses) fast für uns. Und diese können sich echt sehen lassen! Mit ihrem azurblauen Wasser und den Kalkstein-Terassen erinnerten sie uns zwar stark an die Erawan-Fälle im gleichnamigen Nationalpark (in Kanchanaburi/ Thailand, siehe Anfang der Reise), waren aber natürlich nicht komplett identisch. So kann man hier beispielsweise die Fallkuppe erklimmen und hat somit auch einen großartigen Blick auf das Tal, die umgebenden Hügel und die Fälle hinunter! Auch der Aufstieg durch den Wald war erste Sahne - besonders das Wurzelwerk und die Verästelungen der Baumriesen.

    Insgesamt ein sehr schöner Tagesausflug, der leider aufgrund eines ungeduldigen Tuk-Tukfahrers (welcher nur bis Mittag warten wollte, um vermutlich noch eine zweite Fuhre am Nachmittag kutschieren zu können) etwas kurz ausfiel.
    Read more

  • Day123

    Mielőtt délután elindultunk volna megnézni a Kuang Si vízesést, Luang Prabangban még egy súlyos adósságunkat törleszteni szerettük volna: már harmadik napja a városban voltunk, de a Royal Palace-t még mindig nem néztük meg. Egyszer ugyan megpróbáltunk bejutni a palota udvarára, de pechünkre ebédszünetet tartottak és elhajtottak minket a kaputól. Úgyhogy a délelőttöt ennek a programnak szenteltük, mert az azért mégsem járja, hogy ne lássuk az utolsó laoszi uralkodók egykori lakhelyéből kialakított múzeumot.

    A múzeum persze a hegy túlsó oldalán volt, úgyhogy választhattunk a jó nagy kerülő és a meredek lépcsők között - mi most az előbbi mellett tettük le a voksunkat. Szerencsére még így is bőven odaértünk minden turista rémálma, a több órás kapuzárást jelentő ebédszünet előtt. Érdekes módon a táskákat nem a múzeum főépületében, hanem az egyik melléképületben kellett lerakni, gondolom azért, hogy ne ott növeljük a tömeget. Az ugyanis volt bőven: mire mi is eljutottunk a bejáratig, már alig találtunk szabad helyet a cipőspolcokon (a lábbelik a múzeum területéről teljesen ki vannak tiltva, akárcsak a fényképezők és kamerák - ezért nem lesznek innen ehhez a bejegyzéshez képek).

    Maga a múzeum elég vegyesre sikerült: a központban természetesen az egykori uralkodók életének bemutatása állt, így meg tudtuk nézni a tróntermet (itt ki voltak állítva az egykori koronázási ékszerek), a háló- és dolgozószobákat, a gyerekek egykori játszószobáját. Emellett a falakon látható képeken számtalan buddhista tanítás olvasható, olyan gyöngyszemekkel, mint az az általunk később sokat emlegetett történet, melyben Buddha tíz kívánságát teljesíti egy túlbuzgó nőszemélynek.

    A múzeumból visszamentünk a szállásunkra, mert szokás szerint onnan szedtek össze minket a kiránduláshoz. A tranzit meg is érkezett annak rendje és módja szerint, majd indulás után egyből meg is álltunk, hogy a sofőr beszedje tőlünk a belépőjegyek árát. Azon kívül, hogy így jó eséllyel zsebre tud rakni belőle egy kisebb összeget nem értettük, erre miért van szükség, ugyanis a park bejáratánál mi is vígan megvettük volna magunknak a jegyeket.

    Vízesésből elég sok van ezen a környéken, Kuang Si talán azért lett ennyire népszerű, mert egyrészt képeslapokra illően látványos, másrészt a park egy részét állatkertnek rendezték be, ahol a pandákhoz hasonlóan a kihalás szélén táncoló maláj- és örvös medvék élnek (angol megfelelőjük rendre: sun- illetve moon bear). Ezeket az állatokat húsukért vadásszák, de a hagyományos kínai orvoslásban is fontos alapanyagnak számítanak egyes testrészeik, amiért sok helyen illegálisan tartják őket. Ebben a parkban elsősorban olyan állatok rehabilitásával foglalkoztak, amelyeket fogságból szabadítottak ki - ennek leglátványosabb jele az a mackó volt, amelyiknek az egyik mellső lába hiányzott.

    Az állatkert után a vízesést vettük célba, melynek több lépcsőjét két irányból is meg lehet mászni. A hely népszerűségét nagyban növeli, hogy sok helyen fürdeni is lehet a vízben, amit mi az aránylag hűvösen induló reggel miatt nem akartunk kipróbálni. Helyette felmásztunk a vízesés legtetejére, ahova a legtöbben már szerencsére lusták felkapaszkodni, így egészen nyugodt körülmények között tudtunk nézelődni. A kilátás nem innen, hanem egy szinttel lejjebb a legjobb, de a csúcson lévő, vadregényes kis erdő miatt megérte oda is felmászni.

    Visszafele a másik úton mentünk, ami jó meredek és csúszos volt a korábbi napok esőzései miatt. Nagyjából negyed órával a megbeszélt találkozó előtt értünk vissza a parkolóba, úgy, hogy kényelmes tempóban haladtunk és visszafele is megnéztük még egyszer a medvéket. A sofőrünk természetesen nem volt sehol, sőt mire megérkezett már majdnem mindenki eltünt a parkolóból, de becsületére legyen mondva, legalább eljött értünk. Annak viszont már nem örültünk annyira, hogy visszafele is teljes hangkürt-fanatizmusban vezetett és valamiért úgy érezte, minden száz méteren legalább egyszer istentelenül dudálnia kell (nyilván mondanom sem kell, nem lettünk ettől semmivel sem gyorsabbak). Luang Prabangba érve aztán úrrá lett rajta a teljes tanácstalanság, mert fogalma sem volt róla, kit hol kellene a városban kitennie. Mi így az első adandó alkalommal kipattantunk a kisbuszból, szerencsére pont az éjszakai piac sarkánál álltunk meg. Annyira szimpatikusak voltak a kis standokon árult ételek, hogy jól be is vásároltunk belőle.

    A szálláson vacsora közben összefutottunk egy magyar lánnyal, aki Kínából Malajziába költözött és elmondása szerint teljesen beleszeretett a helybe - ami nekünk is jó hír, mert Thaiföld és Kambodzsa után mi is oda készültünk. (Ő volt egyébként az első és utolsó magyar, akivel Laoszban találkoztunk. Már ha nem számítjuk azt az üvöltöző csoportot, akiket az első itt töltött napon láttunk az étteremben.)
    Read more

  • Day56

    Kuang Si Waterfall

    March 7, 2017 in Laos

    Today we went to some amazing waterfalls!! So pretty. That's what I imagined SE Asia to be.. At the waterfalls there was also a bear sanctuary where they house bears rescued from people who kept them for their bile, a common ingredient in ancient Chinese medicine apparently... The bears were pretty adorable! Funny that a bunch of Canadians would be so intrigued by bears like we've never seen them before ;)

    Anyway, the waterfalls. I can't even describe how pretty they were! We started out at the bottom of the falls and were greeted by a clear blue pool being filled by a small waterfall coming off of another clear blue pool being filled by a small waterfall coming off another clear blue pool etc etc. Just layers of water! It was pretty spectacular. Then there was the main waterfall itself which was just gorgeous. We hiked up to the top of the waterfall, and by hike I really mean more like climbed.. Shoes were useless because the rocks were so slippery from sand, and the way up was just a path over rocks and roots. No stairs or anything convenient like that, it was sketchy not gonna lie! But I made it, even with my knee and a bum toe. Did I mention my old foot injury, the one I had surgery on, decided to start acting up again? I've been trying to keep quiet with the complaining even though each step is painful now. Not quite sure what I'm going to do about that. Hoping a few days of light use will just ease it up a bit.

    At the top of the waterfall there was a pool that we swam in and was super refreshing after the climb! The water was cold but not overly so, and I thought I could have lounged there for quite a while. But as not the entire group did the climb we returned down to meet up with them and swim in the lower pools. The lower pools were just as nice! Just busier and not shaded by overhanging trees. But still very nice to sit in and just chill for a bit. There were sharp rocks in the water that we're difficult to see as people were kicking up all kinds of sand and a couple of us definitely have some scrapes to show for our efforts. Also, there were fish in these pools that would suck your dead skin if you sat still long enough! Was kinda cool haha. Wish we could have stayed longer just so that they'd give me a free pedicure ;)

    But we had to move on and make it back in time to go visit the temple at sunset time!
    Read more

  • Day132

    Juba jaanuaris lubas Tiit mind unustamatule joatuurile viia.. (mitte joomatuurile, vaid ikka need suurepärased veejoad, mis siin Aasias on lummavad). Kui Cambodia's oli must visit place Tomb Raider'i/Angkora Wat'i tempel, Vietnami tōmbenumber oli Saigoni linnamelu, siis Laoses tuli ammutada endasse veejugade vōimast energiat. Jaanuaris Balil olles jäid mul vihma ja muude oluliste pōhjuste tōttu mōned fantastilised veejoad vaatamata, nüüd pidime kōik tasa tegema. Ikka selleks, et ma midagigi Aasiast näeksin 😂.

    Täna algas ka minu ning Tiidu viimane täispikk päev sellel reisil. Vōib öelda, et natukene oli juba kojulennu ärevus sees. Tiit ootas juba ammu kojuminekut ning mind valdasid vastakad tunded..

    Ärkamine oli aeganōudev, aga tuli see ära teha. Hommikune dušš ja söök. Söök oli selline okei- pannkook oli maailmapaksem ning moosi väga ei antud 😄. Kuid kahepeale saime igast asjadega hakkama. Jugade juurde lähme bussiga, mis korjab hotellidest rahva peale ja laseb meil seal veits mōnuleda ning siis sōidutab tagasi. Kott kokku, ujumisriided selga ja minekut. Olime viimased, keda peale vōeti, mina sain esiistmele mingi tüübi kōrvale ja Tiit kupatati taha tsikkide kōrvale 😄. Sōit tundus suhteliselt pikk ja sellele lisas vürtsi välismaa noorsugu. Pilt, mis bussi sisenedes avanes, oli selline täiskasvanulik, aga kui hääl juurde tuli siis oh issand!! (Tiit lisab siia enda vürtsikad kommentaarid) Vōin öelda, et poliitikast ja muusikast puudust ei olnud. Nagu tänapäeva noortele kohane nokkisin sōidu ajal telefonis. Minu pinginaaber ei saanud hästi aru, kuidas ma netis saan olla, aga rääkisin talle siis veits kohalikust sim-kaardist. Tagasi sōites oli juba kuulda, kuidas nad peavad kuskilt tehnikapoest läbi käima 😂😂.

    Vaatamata veidrustele olime kohal!!! Meie üllatuseks vōtsid meid vastu hoopis mōmmikud. Sellised suured karujōmmid oma igapäevatoimetusi toimetamas. Ei, mitte puuris, vaid oma aedikus- suured ja väikesed. Müttasid teised seal. Pärast saime teada, et nod seal on päästetud karud... Karud köitsid päris pikalt meie tähelepanud, kuid märkusena vōin öelda, et selle uudistamise vōib pärastiseks jätta, siis kui ujumise isu on täis.

    Natukene metsa/džungli vahel jalutamist ja esimesed türkiissinised basseinikesed hakkasidki paistma.. Juba esimese juures oli tunne, et fotoaparaadifilm tuleb täis klōpsutada 😄. Aga me ikka proovisime end tagasi hoida ja kōndisime edasi. Seal oli ligi 10 looduslikku basseinikest, kus sai end jahutada, sest vesi oli ikkagi päääris jahe. Kōige lōpus oli see pärl- 60m kōrguselt vuhises muinasjutuline vesi alla. Värvid olid imetlusväärsed ja mis peamine, vesi oli kristallselge. Ujuda seal küll ei saanud, aga selliste vōrratute inimeste pildistamiseks sobis see juga ideaalselt taustaks. 😂😂

    Väikesed matkasellid nagu me oleme, vōtsime eesmärgiks rühkida ka selle nōlva otsa, kust see vesi alla tuhises (ilmselt tuleb seda sealt tänase päevani). Hop-hop nagu noored gasellid olime tipu poole teel. Seljataha vaadates selgus aga et üks meist oli keel vestil päikselōōsas ära vajunud.. Tiit suutis mokaotsast öelda vaid, et mine sina ees, ma tulen järgi 😅. Pole see püstloodis mäest üles rühkimine nii kerge midagi 😄. Aga we did it!!! No ikka äge on see džunglivärk- need hääled ja ōhk. Turnisime plankudel, imetlesime vaadet ja tegelesime veits geopeitusega.. Tagasi läksime teist teed.. aga see oli libedam ja vesisem.. Härral tuli mitu korda südamest kisada: "See on viimane kord, kui ma sinuga matkale tulen!!" Samas, ega ta poleks pidanud väga ähvardama, sest kui ma oleks seal päriselt päriselt kukkunud.. siis oleks pekkis olnud..

    Sulistasime külmas vees ja lasime kalakestel naharakukesi näksata- spapäev oli meil! Mōned vettehüpped ja seejärel hakkas kōhutühjus tunda andma. Ärimehena tegi Tiit veel džunglis Skype-kōne ning tuligi ette vōtta tee tagasi meie hotellikesse. Teekond oli sama vürtsikas nagu enne.. Arvake, mis juhtus kui me hotelli jōudsime- magamaaaa...

    Kohe jäime magama!!! 😎 Mina tegin veel nimekirja inimestest, kellele vōiks miskit kingituseks kaasa osta. Ōhtul oli jälle tänavaturg, mida me eelmine päev juba natukene nägime. Viimasel hetkel saime voodist üles 😱Kohe jooksime ōue, et viimasedki müüjad ära ei läheks.. Sallid, teepakid, kōrvarōngad jms oli kerge kraam.. kuid nüüd läks kauplemiseks!! Meil oli vaja veini ja sisalikuviskit.. kohe mitu-mitu pudelit läks vaja..

    Hakkasime pinnima ühte nooremat tüüpi, et teeks meile alet.. Pinnisime ja pinnisime..

    Ja pinnisime ja pinnisime ning tüüp oli jätkuvalt tuima näoga.. ta nagu ei kavatsenudki mingitki skitkat teha!!

    Kōrval tädid olid ka juba hasartis ning nahutasid poissi, et MIS sa nüüd teeeeed!!! Aga ta ei teinudki mitte midagi 😱 Meil ei jäänudki muud üle kui olukorraga leppida.. Kōik me olime hämmeldunud va müüja ise loomulikult 😅

    Pärast läksime viimsele ōhtusöögile!!! Meel oli veits kurb ja arvutasime oma oste kokku.. rahad olid otsas.. Laose ōlu ja juustuvaagen äkki turgutab olekut!! Krōbekartulit vōtsime ka, et asi ikka veel kodusem oleks 😄. Lōpuks tegime restoranis veel külmaarve ka.. ega nende juustuvalik just kiita ka ei olnud.. 😂😂 Soovitus... ärge Aasiast juustulaadseid tooteid oodake!!

    👣- Kuang Si Waterfalls
    Read more

  • Day217

    Im Areal des Wasserfallparks gibt es ein Gebiet mit Bären. Nach dem langen Fotoshooting hatte der Bär durst und bestellte ein Bier:-) (Zur Klarstellung das Bier wurde mit Photoshop nachträglich hinzugefügt, nicht dass noch das Gerücht entsteht, dass das Laos Bier so gut ist, dass es sogar die Bären trinken:-D )

  • Day7

    Tat Kuang Si Bear Rescue Centre

    December 10, 2012 in Laos

    Nach dem Frühstück verlassen wir Luang Prabang und machen uns auf den Weg zu einer weiteren Sehenswürdigkeit in der Nähe der ehemaligen Königsstadt:
    den Kuang Si Wasserfällen.

    Statt Wasserfällen begegnen uns allerdings zuerst ein paar Kragenbären, die hier im geschützten Gebiet des Nationalparks ein neues Zuhause gefunden haben und dank der Touristeneinnahmen auch gut leben können.

  • Day7

    Kuang Si Wasserfall

    December 10, 2012 in Laos

    Schon der erste Blick auf das türkisfarbene Wasser und das üppige Grün drumherum verzaubert uns....

    Unwirklich scheint die Landschaft zu sein, Urwald umrahmt das türkisfarbene Wasser und trotzt der Kraft des Wassers.

    Streng unterteilt in Swimming und Not swimming area ist der Wasserlauf und der Weg schlängelt sich durch dichten Urwald, bis hinter der letzten Biegung der Höhepunkt erreicht ist: Die Kuang Si Wasserfälle liegen vor uns und die Luft ist erfüllt mit Gischt...

    Gedankenverloren genießen wir den Moment und die Naturgewalt um uns herum...
    Read more

You might also know this place by the following names:

Kuang Si Falls, Kouangxi Water Fall, Kuang Si

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now