Laos
Pakse

Here you’ll find travel reports about Pakse. Discover travel destinations in Laos of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

43 travelers at this place:

  • Day101

    Heute (an unserem letzten Tag in Laos) sind wir von Pakse 45km mit dem Roller zur Tempelanlage Wat Phou gefahren. 🛵

    Die Fahrt führte an tollen Landschaften und saftig grünen Reisfeldern vorbei. 🌿

    Alle paar Kilometer überquerte auch mal eine Kuh die Straße - das ist hier ganz normal! 🐮🛵

    Die Tempelanlage ist durch die Khmer-Architektur etwas ganz besonderes und gehört zu einem der Unesco-Welterbe. 📋

    Für uns war dies auch ein kleiner Vorgeschmack auf die Tempelanlagen in Kambodscha - denn morgen fliegen wir bereits nach Siem Riep. 😍

    Laos du warst wunderbar! Wir hatten traumhaftes Wetter, haben die schönsten Wasserfälle entdeckt, die schönsten Sonnenuntergänge erlebt, umgeben von einer wundervollen Natur und waren von der gemütlichen Atmosphäre und den Menschen ganz entzückt. 💕
    Read more

  • Day99

    Mit dem Bus nach Pakse

    February 11 in Laos

    Nach 3 Tagen Vientiane ging es mit dem Schlafbus weiter nach Pakse - der Bus war mit richtigen Doppelbetten und alles was man sonst so braucht ausgestattet. 😊

    Leider gab es während der 12Std. Fahrt keine einzige Pause - der Fahrer hatte es ganz schön eilig ... 😄

    6 Uhr morgens kamen wir total müde (und hungrig 😁...) in Pakse an.

    In unser Hotel konnten wir erst ab 14.00Uhr einchecken, daher haben wir uns spontan noch ein Schlafplatz gesucht (und gefunden!) 😊

    Am nächsten Tag sind wir mit dem Roller zu einem wunderschönen Wasserfall (Tad Yuang) gefahren und unser Rückweg führte in Richtung Sonnenuntergang (das war so schöön ...).💗

    Die Stadt Pakse ist an sich nichts besonderes, aber die Umgebung von Pakse ist echt toll! Achja, und essen kann man hier auch total lecker. 😋
    Read more

  • Day87

    Chasing waterfalls

    January 28, 2017 in Laos

    We were staying in the middle of nowhere, so had arranged for a man with motorbike to show us the sights. Unfortunately he let us down last minute, stranded.

    We managed to flag down a local bus and get dropped off nearish to a waterfall called Tat Fane. Tat Fane is stunning, but because it's so deep in jungle you can only view it from a remote viewing platform, not really the experience we were yearning for. So, after a bite to eat in the average resort restaurant, we walked to the next falls on our itinerary. Tad Genung.

    There are really no words to describe to magnificent beauty of this waterfall. I'll let the photos do the talking. But with tears of happiness on finding paradise, we spontaneously stripped, wrapped ourselves in our sarongs (bikinis are culturally insensitive, underwear even more so!) and plunged ourselves into the freezing falls. The clouds moved, the sun shon through the twin plumes, a RAINBOW appeared. Heaven.

    After our reviving dip, we dried off in the sunshine and made our way back to main road . With a spring in our step, it gave us a boost to give hitchhiking a go! A beautiful Laos family in their truck pulled over, and they help us up into the back, in amongst the fruit, vegetables, and live fish!! We attempted to pay them but they refused and we said good bye with the only language we had in common .... Smiles!

    Easily one of the most moving and liberating days of my life.
    Read more

  • Day148

    Stray - Xe Champhone to Pakse

    September 14, 2015 in Laos

    It was another early start and long drive through to our next destination, Pakse. As usual it was never a smooth journey, cattle, goats and dogs roam freely so the bus had to brake sharply, swerve, toot its horn, or a combination of all three, to avoid striking one.

    Rain pattered steadily as we arrived in Pakse and continued throughout the remainder of the day. It was in contrast to the usual heavy but relatively brief monsoon showers we had been experiencing. After lunch we drove back out of the city and crossed the Bolaven Plateau, our ears popping to the slow gain in altitude. A soup of fog poured over the road to leave only the headlights of oncoming vehicles and the very edges of the road visible. The air quickly cooled and this combination gave the almost surreal impression of being in a wet English October.

    We made our way through the fog and past coffee and tea plantations, which grow abundantly in the nurturing soils of the plateau, to reach the Tad Ngeuang waterfalls.

    At the falls we met the owner of surrounding coffee plantation and sat under shelter above the falls to warm ourselves (we never thought we would say that after weeks of humidity) on thick dark Lao coffee. Even Alex, who does not drink coffee, enjoyed the very smooth taste before he bounced off the ceiling on a caffeine high.

    With the rain refusing to relent we only ventured down to a viewpoint next to the top of the falls, the steep slick stairs down to its basin appearing too much like an accident waiting to happen. We kept dry using cheap umbrellas brought in Luang Prabang, ironically just before experiencing over a week of good weather. So at least they got an outting.

    In the evening we went to a nearby restaurant run by an Indian to eat curry and naan bread. It was a welcomed change from rice and stir-fry that has become our staple food groups. We reflected on how in just a few days we would be leaving Laos and crossing the border into Cambodia.

    Due to an absence of worthwhile photography today we have posted some photos that did not make the cut on previous posts.
    Read more

  • Day204

    Pakse

    July 19, 2017 in Laos

    Als nächstes ist nun also die drittgrößte Stadt von Laos unser Ziel. Mit 110.000 Einwohnern leben hier nur knapp weniger als in Savannakhet und trotzdem ist es gleich ein ganz anderes Pflaster. Die Stadt ist viel aktiver und die Umgebung hat auch für uns mehr zu bieten.

    Zunächst entschließen wir uns für einen Ausflug in das naheliegende Bolaven-Plateau. Um es vorweg zu nehmen, wir wollen das Plateau sehen, das Plateau wollte uns aber nicht da haben.
    Mit gemieteten Rollern machen wir uns auf den knapp 1000m hohen Anstieg. Wir haben geplant ein paar der schönen Wasserfälle zu besuchen und zwischendurch bei Pho 43 eine Mittagspause einzulegen. Dies ist eine Suppenküche, die von zwei Laoten geführt wird, die 35 Jahre lang in der Schweiz gelebt haben und daher “Deutsch“ sprechen.

    Wie die Füchse, die wir sind, haben wir uns für alle Eventualitäten vorbereitet, von Badehose bis Regencape. Die Straße ins Plateau ist nicht sonderlich schön, sondern häufig kaputt oder sogar unfertig. Allerdings kommen wir durch viele kleine Dörfer am Straßenrand, wobei wir mal wieder ein bekanntes Muster erkennen. In jedem Dorf konzentriert sich der Großteil der Bevölkerung auf ein bestimmtes Handwerk. Zuerst säumen viele kleine Stände, gefüllt mit allerlei Obst die Standstreifen der Straße. Unmengen an Ananas und Durian (schon von weitem war das zu riechen) und die ein oder andere Jackfrucht. Nur ein paar Kilometer weiter türmen sich am Wegesrand Rattan und Bambus Produkte auf, von Körben über Matten bis zu Besen gibt es hier alles zu kaufen. Im nächsten Dorf erwartet uns schon der schallende Klang von Metall auf Metall. Überall befinden sich kleine Werkstätten, in denen Feuer lodern und die Einheimischen auf Ambossen Werkzeuge produzieren. So geht der Weg ins Plateau hinein, wo es langsam aber deutlich immer weniger Häuser werden.

    Am ersten Wasserfall angekommen, ist das Wetter noch schön, ganz allein genießen wir den reißenden Fluss und das (insgesamt) knapp 62m hohe Gefälle. Es fängt ein wenig an zu regnen, aber der Regenschirm reicht aus, um uns trocken zu halten. Nach einer kleinen Pause fahren wir weiter zu unserem eigentlichen Highlight, den 150m hohen Zwillingswasserfällen des Tad Fan, den höchsten in Laos. Der Anblick ist allerdings sofort ernüchternd, es gibt nämlich keinen. Wolken haben sich in dem Tal niedergelassen und scheinen hier so schnell nicht wieder verschwinden zu wollen. Wir sind vielleicht ungefähr eine Stunde hier und haben original 2min, in denen zumindest einer der Wasserfälle einigermaßen zu sehen ist, ansonsten bleibt alles vollkommen verschlossen.

    Als wir uns dann etwas enttäuscht aber doch noch optimistisch aufmachen zu unserem nächsten Stopp, fängt es leicht an zu regnen. Wir stellen uns kurz unter und warten ab, als es allerdings nicht besser zu werden scheint, werfen wir unsere Capes über und düsen los. Jetzt fängt es richtig an. Der Regen wird immer stärker und schnell beschließen wir den nächsten Wasserfall zu überspringen und direkt zur Suppenküche zu fahren um uns abzutrocknen und aufzuwärmen. Doch je höher und weiter wir ins Plateau fahren, desto stärker und undurchdringlicher wird der Regen. Und als ob das nicht schon schlimm genug wäre, nimmt uns der Nebel auch noch die letzte Sicht.
    Es ist dunkel, der Regen peitscht uns ins Gesicht, der Nebel lässt den Blick keine hundert Meter mehr vordringen. Nach wie vor rasen die Laoten ohne Licht und Verstand über die schlechten Pisten nur haarscharf an uns vorbei. Zu allem Überfluss lässt sich unser Mittagsstopp nicht finden. Als letztendlich auch noch ein Krankenwagen im vollen Einsatz uns von hinten überholt, beschließen wir umzukehren und etwas tiefer im Plateau, außerhalb der Wolken, nach einem trockenen Plätzchen zu suchen.

    Mit dem Wetter hatten wir auf unserer Reise ja schon häufiger nicht so viel Glück, und gerade Asien hat uns oberhalb von 1000m nur selten freundlich empfangen, könnte aber natürlich auch an der Regenzeit liegen. Wie es nun mal so ist, wenn man etwas sucht, findet man es nicht, und wenn man es nicht sucht, stolpert man drüber. Ob es nun ein Tuk-Tuk ist oder ein Restaurant, es ist immer dasselbe. Wir haben ein Restaurant gesucht ... also ab nachhause.
    Als wir endlich nach 40min eiskalter nasser Fahrt den Fuß des Plateaus erreichen, hört der Regen schlagartig auf, die Wolken sind verschwunden und uns schlägt eine angenehm wärmende Luft entgegen. Wir haben es geschafft.

    Die nächsten Tage werfen wir immer wieder einen Blick aus der Ferne auf das Bolaven-Plateau und uns fällt auf, dass es jeden Tag fast gänzlich in den Wolken verschwindet. Dann vielleicht ein andern mal.
    Read more

  • Day66

    Pakse - Tad Lo - Thatang - Paksong - Pakse

    Nach einer Nacht mit wenig Schlaf bin ich früh Morgens vom Nachtbus durchgefroren ;) um 06:00 Uhr in Pakse angekommen.
    Mein eigentlicher Plan für den ersten Tag hier war ursprünglich, ein Relaxtag, nach den 4 Tagen und 600km unterwegs auf dem Scooter.
    Im Hostel habe ich dann aber beim Frühstück Pascal aus Basel kennengelernt. Kurzerhand habe ich mich entschieden, mich ihm anzuschliessen und hier gleich den nächsten Motorrad-Loop zu starten. Meine Bedingung.. Nur noch zweii Tagee..😄
    So haben wir uns entschieden eine Zweitagestour auf das Bolaven-Plateau zu unternehmen.

    Das Bolaven-Plateau ist ca. 1000m höher gelegen als Pakse und somit auch durchschnittlich 10 Grad kühler. Dank dem idealen Klima gibt es da sehr viele Kaffee- und Teeplantagen. Zudem liegen in diesen Gebiet viele spektakuläre und weniger spektakuläre Wasserfälle😊.

    Am ersten Tag haben wir eine dieser Kaffeeplantagen besucht und konnten eine eindrückliche Führung geniessen. Leider war nicht besonders viel los, da die Kaffeesaison von November bis Mai dauert.
    Während der Führung wurde uns auch ein typisch laotischer "Snack" offeriert.. Zermantschte rote Ameisen, direkt und frisch vom Baum😄😉.. Schmeckt gar nicht mal so übel, ist sogar ziemlich lecker😄🙈

    Am Abend haben wir gemeinsam mit Christophe ( Franzose ) und Melissa ( Belgierin ) einen Bungalow in Tad Lo bezogen. Direkt am Fluss mit Ausblick auf den bekannten Wasserfall.

    Der zweite Tag hat mit einem Ausflug an einen 80m hohen Wasserfall begonnen. Von oben kann man einen wunderschönen Ausblick sowie ein Erfrischungsbad geniessen. Selbstverständlich gab es dort keinerlei Sicherheitsabschrankungen oder Warnschilder, wir sind ja nicht in Europa😄. Später haben wir eine Teeplantage besucht, auf welcher seit drei Jahren ein Deutscher arbeitet. Dieser hat sich trotz Mittagspause für eine persönliche Führung zur Verfügung gestellt und hat uns Sinn und Zweck der Teeplantage (kombiniert mit einer Seidenproduktion) erklärt. Diese Plantage gilt als Ausbildungsstandort für die umliegenden Dörfer. Es soll in den nächsten Jahren ein Netzwerk von 200 Familien zustandekommen, welche dann als Zusatzeinkommen nebst dem Reisanbau selber Tee produzieren und die Aufzucht der Seidenraupe übernehmen. Gemäss Michi sind die Laoten allerdings ziemlich lernresistent gegenüber Neuem und der Prozess geht ziemlich langsam voran.

    Erneut zwei tolle und spannende Tage auf dem Scooter, meiner Meinung nach der beste Weg um Land und Leute kennenzulernen😊

    Nach 6 Tagen auf dem Motorbike, freue ich mich nun aber sehr auf die bevorstehenden Relaxtage auf den 4000 Inseln😀
    Read more

  • Day38

    Pakxe und das Bolaven-Plateau

    November 6, 2016 in Laos

    Nach einem unspektakulären Tag in Pakxe, der drittgrößten Stadt in Laos, geht's heute in der Früh mit dem Roller zum Bolaven-Plateau. Abseits vom ganzen Trubel sieht man hier auch mal was vom eigentlichen Leben der Laoten.

    Immer wieder faszinierend wie unbekümmert und "einfach" das Leben sein kann. Hier hilft jeder jedem, entspannter Alltag, Kinder spielen gemeinsam Fußball und grüßen jeden der vorbeikommt. Vor allem die Mädels, leider im nicht hochzeitsfähigen Alter, winken freundlich, hab sogar einen Handkuss abgestaubt 💪🏽. Nicht selten überholt dich ein Kind aufm Roller oder tuckert mit Papis Traktor über die Straße, natürlich während Papi hinten darauf chillt.
    Hier hab ich auch die erste Polizeistation mit einer Kuh im Vorgarten gesehen.
    Schöne Dörfer und Wasserfälle gibt's hier zu bestaunen, wenn man nicht gerade in einen solchen mit dem Roller gerät, ist alles bombig. War ganz schön nass der zweite Tag 😅

    Kleine Anekdote vom Scooter-Verleih:

    Wir:
    "Internationaler Führerschein? Ja? Nein?"

    Der Rollertyp:
    "Führerschein? Ich hab gar keinen und fahre hier über ein Jahr. Ihr werdet nicht angehalten weil die Polizei keine Lust hat englisch zu sprechen oder es nicht kann."
    Read more

  • Day107

    A késői érkezésünknek és jó alvókánknak köszönhetően majdnem délután kettőt mutatott az óra, mire előmásztunk a szobánkból, hogy elintézzük a legfontosabb dolgokat Laoszban is: szerezzünk helyi pénzt és működő SIM kártyát.

    Akárcsak Vietnámban (meg úgy igazából minden eddig meglátogatott országban), az igazi kihívást a pénzfelvétel jelentette. Ugyan a hotelünk 30 méteres körzetében 4 ATM-et is találtunk, egyikből sem sikerült pénzt felvennünk. Az egyik szimplán közölte, hogy ezzel a kártyával nem tud mit kezdeni (gondolom a chip lehetett az oka), a másik három meg az egészen mulatságos 1,5-2 millió kipre beállított tranzakciós limitjükkel verte ki nálam a biztosítékot. Ja igen, mert Vietnám után megint olyan országba érkeztünk, ahol a helyi valuta kevesebbet ér, mint két bakfitty. A helyzet azért nem annyira rossz, mint a szomszédoknál, de egy dollárért itt is 8000 feletti laoszi kipet adtak utazásunk alatt.

    Még két másik ATM után úgy döntöttem, hogy kénytelen leszek lenyelni a békát és bankfiókban váltani. Az első fiókban bármennyire is akartak segíteni, sajnos nem tudtak, így mentünk a következőbe. Itt már nem volt probléma, jó sok kezelési költség ellenében 5 millió kippel a zsebemben sétáltunk ki az épületből. Hogy mennyire elaludtunk, az igazából csak akkor esett le, amikor az ügyintézés közepén ránk zárták a fiókot és nekünk is a művészbejárón át kellett távoznunk.

    A SIM kártya ehhez képest tényleg gyerekjáték volt: az első mobilos boltban tudott annyira angolul az eladólány, hogy meg tudjuk beszélni mire lenne szükségem. Végül csak egy hétre vettünk adatforgalmat, de az írás pillanatában, majdnem három héttel később még mindig működik a 3G (illetve hát most pont nem, mert ezt a Mekongon ringatózva írom a dzsungel közepéről, ahol még csak térerő sincsen).

    Hogy mennyire bemákoltuk a szállást, azt az is mutatja, hogy egy saroknyira kiváló éttermeket találtunk, ahol az első, nagyon finom laoszi vacsoránkat is megejtettük. A hotellel szemben pedig találtunk végre egy normális boltot, feltüntetett árakkal és rendes választékkal. Még szerencse, hogy meleg víz este sem volt a szállásunkon, mert így csak egy kicsit estünk szerelembe Pakséval.
    Read more

  • Day113

    Si Phan Don után Laosz fővárosába utaztunk. Az út három etapból állt, amiből ezen a napon az első kettőt sikerült teljes egészében abszolválnunk.

    Reggel 10:30-kor indult a mandula, értünk jöttek egy csónakkal, hogy visszavigyenek minket a szárazföldre. Mivel a szállásunknak is volt saját “kikötője”, oda vártam a csónak érkezését. Így persze alaposan meglepődtem amikor a semmiből egyszer csak megjelent mellettem a kertben egy marcona fószer és kézjelekkel a tudtomra adta, hogy most azonnal indulnunk kell a hajóhoz.

    Az utat Nadasangba visszafele is pont annyira élveztem, mint amikor Don Khonra jöttünk. Van valami elbűvölő ebben a folyóban... Kikötöttünk, majd elsétáltunk az állomásra megkeresni a buszunkat. A második etapban ugyanis visszavittek minket Pakséba, hogy ott várjuk meg az éjszakai járat indulását.

    Hál’ istennek az állomáson mindenki össze-vissza beszélt, hogy mikor és hova kellene mennünk, így kénytelen voltam a kezembe venni a dolgokat. Megkérdeztem a leggyanúsabb busz körül sertepertélő figurát, hogy véletlenül nem ezzel fognak-e minket visszavinni Pakséba. Gyerekek, így legyen ötösöm a lottón! Gyorsan be is pakoltunk és felszálltunk, mert igaz, hogy messze volt még az indulás, de a buszon legalább ment a légkondi.

    Az utazást két vicces momentum is szinesítette. Először is felvettünk két nyugati stoppost, akiknek látszólag fogalmuk sem volt milyen messze van az a hely, ahova el szeretnének jutni, de azért cuccokkal megpakolva gyalog elindultak a legnagyobb melegben a tűző napon. Ha így folytatják egyszer még Darwin díjat fognak nyerni.

    Na de az igazán mulatságos epizód még csak ezután következett: először csak a klíma szállt el a buszon, majd nem sokkal később a motor is megadta magát a hőségnek. Sikerült egy mellékúton félreállnunk, mindenki leszállt, a szegény mechanikussá avanzsált sofőr pedig tanácstalanul nézegette a motorháztető alatt rejtőző gépezetet, hátha magától megoldódik a probléma. Valószínűleg egyébként csak a hűtővíz forrt fel, mert egy kis vízzel és léghűtéssel sikerült először köhögésre bírni, majd be is indítani a motort. Soha ilyen gyorsan nem szálltunk még vissza buszra, érezhetően senki sem bízott benne, hogy sokáig fogja bírni a motor.

    Az égiek viszont jókedvükben voltak és ezután már sima liba volt az út Pakséig. Ismerős helyen, a kedvenc éttermünknél tettek ki minket azzal a felszólítással, hogy aki Vientiane-be utazik, legyen szíves este 7-re visszajönni az utazási irodába.

    Addig pedig szabadfoglalkozás. Ennek jegyében elmentünk először bevásárolni az éjszakai útra, majd beültünk megebédelni a Sabaidee-ba, ahol a pincér már mosolyogva fogadott minket. Maratoni, három órás evést rendeztünk, de mivel nem volt teltház, úgy éreztük csak kicsit éltünk vissza a vendégszeretetükkel.

    Hét előtt pár perccel már a Green Paradise irodájában voltunk, ahol meglepő módon a kutyát sem érdekelte, hogy mi mit csinálunk ott. Negyed nyolckor aztán befutott egy tuk-tuk, ezzel egyidőben a személyzet egyetlen még ott lévő tagja is aktivizálta magát és heves mutogatások közepette jelezte, hogy akkor ezzel kellene most elmennünk a buszhoz. Felpakoltunk a tetőre, majd a német csajszikkal és a francia párral együtt felugrottunk a platóra és már száguldottunk is - a három saroknyira lévő buszpályaudvarra. Úgy látszik Laoszban valaki nagyon szereti a “Sok hűhó semmiért” című drámát...

    Amíg a busz indulására vártunk jót dumáltunk a szigetek óta velünk utazó francia párral. Elmeséltük egymásnak a horror utazós sztorijainkat, őket például a thai-kambodzsai határon hagyta ott a buszuk mert nem voltak hajlandóak fizetni a korrupt határőröknek. Az sem lehetett egy egyszerű menet!

    Este fél kilenckor aztán végre eljött a felszállás és az indulás ideje is, de erről és az utazásról már csak a következő bejegyzésben fogok mesélni.
    Read more

  • Day108

    108. nap: Pakse

    January 20 in Laos

    Pakséban nem akartunk sok időt eltölteni, de annyira megfogott minket a hely “poros amerikai kisváros” hangulata, hogy úgy voltunk vele, adunk neki még egy napot az életünkből mielőtt tovább indulunk Laoszban. Ez már csak azért is jó ötlet volt, mert egész konkrétan semmit sem intéztünk még el a champasaki kirándulásból, pedig az volt az egész megállónk értelme.

    Így hát reggel átmentem a szomszédba a legendás Miss Noy-hoz megkérdezni, hogy tudnak-e másnapra kölcsönözni nekünk egy robogót. Vietnámban már megszoktam, hogy mindenhol csak automata motorokat adnak az ember feneke alá, emiatt kicsit meglepett, hogy ebben a kategóriában is lehet fél-automatát választani (természetesen ez olcsóbb is lett volna, mert a kényelmet még itt is meg kell fizetni). Yves, a belga srác azt mondta este fél hétre menjek vissza, akkor meg tudja mondani lesz-e szabad motorjuk.

    Ezután még gyorsan futottam egy kört a recepción is, hogy lenne-e egy szabad szobájuk a számunkra két további éjszakára. Természetesen igen, sőt maradhattunk is volna a helyünkön, de inkább leboltoltam velük, hogy az egy emelettel feljebbi, olcsóbb szobák egyikét kaphassuk meg. Ugyan légkondi nem járt hozzá, de azt egyébként sem használtuk, cserébe viszont volt meleg víz a fürdőben - Alles zusammen jó boltot csináltunk. Mire visszaértem a szobába már Judit is összepakolt, gyorsan felvittem a csomagokat az új lakhelyünkre, majd elindultunk felderíteni a vadnyugat mesés kincseit.

    Egy saroknyira a hoteltől mindjárt bele is botlottunk egy buddhista templomba (Wat Luang), ami a kínai-vietnámi stílusra még csak nyomokban sem hasonlított. Mi azt hittük, hogy ez valami nagyon különleges hely lehet, hogy ennyire szép és díszes, de a következő napokban kiderült, hogy Laoszban kb. minden húsz főnél nagyobb lélekszámú településen van legalább egy ekkora buddhista templom ami pont ugyanennyire szép, de ettől még az első találkozásunk szájtátósra sikeredett.

    A Xe Don folyót igazából csak becsületből néztük meg, a neve nekünk semmit sem mondott de ha már a Mekong pont itt nyeli el szerencsétlent, tettünk a partján egy gyors tiszteletkört.

    Ezután a katolikus templom felé vettük az irányt, de a helyi piac ideiglenesen eltérített minket. Ez még nem a nagy, központi bazár volt, ezért itt még jóindulattal is csak lézengtek az emberek - ezt viszont mi egyáltalán nem bántuk, mert pont így szeretünk vásárolni. Vettünk is egy új kulacsot nekem valami nevetséges összegért (spoiler alert: persze, hogy ez sem szigetelt rendesen).

    Most, hogy a konzumerizmus oltárán ilyen sikeresen áldoztunk, tényleg ideje volt már egy hagyományos oltárt is megnéznünk. Dél-kelet Ázsiában elég rugalmasan kezelik a vallásokat, így cseppet sem meglepő módon Paksénak is van egy katolikus temploma. Az viszont már meglepett minket, hogy ez mennyire hasonlított amerikai kisvárosokban látott társaihoz. A kép alapján szerintem nektek sem az lenne az első tippetek, hogy Laoszban készült. Persze a belső díszítésnél már kibújt a szög a zsákból, ugyanis ázsiai arcokat még egyetlen bibliai ábrázoláson sem láttunk, mint ahogy a három királyok által hozott hatalmas fürt banán és mangó is az újdonság erejével hatott.

    Ennyi kultúra után vágytunk már egy kicsit a természetbe, úgyhogy elsétáltunk a Mekong partjára. Dél-kelet Ázsia legfontosabb folyóját már Vietnámban is meg akartuk nézni, de akkor a közelgő viharok miatt letettünk arról, hogy a Mekong-deltához utazzunk. Most viszont végre eljutottunk ide és pont olyan hatalmas és méltóságteljes volt a folyó, mint amilyennek a beszámolók alapján elképzeltem.

    A legfontosabb látnivalókat úgy éreztük letudtuk aznapra, úgyhogy elindultunk vissza a hotelbe. Egyébként is rettenetesen meleg volt, az elmúlt hónapokban elszoktunk attól a 30 foktól, ami itt Laoszban várt minket. Persze nem csak emiatt nem néztük meg a nagyobbik piacot, hanem mert elképesztően büdös volt és úgy tűnt, pont ugyanolyan, mint a legtöbb eddig Ázsiában látott piac. A foci stadiont viszont közelebbről is szemügyre vettük, hangulatosan lepusztult volt az egész létesítmény.

    Mint igazi ínyencek, Pakse leghíresebb látnivalóját hagytuk a végére: a Champasak Hotel baromi jól néz ki, ha nem ilyen költségvetéssel gazdálkodtunk volna, egészen biztos ott foglalunk magunknak szobát. Így viszont maradt nekünk a nyálcsorgatás és az álmodozás.

    Estére még egy programom volt: visszamentem Miss Noy-hoz meghallgatni Yves eligazítását. Nagyon sokan úgy érkeznek ide, hogy Pakse után 2-3 napos motoros kirándulásra mennek a közeli fennsíkra. Mi ezt most kihagytuk, ennek ellenére tök érdekes volt meghallgatni a belga srác beszámolóját és tanácsait. A végén persze nem tudta megmondani, hogy lesz-e elég motorjuk másnap reggelre, de azt beszéltük meg, hogy majd indulás előtt benézek, hátha ránk mosolyog a szerencse.
    Read more

You might also know this place by the following names:

Pakse, Pakxé, باكسي, Паксе, Pakxe, پاکسه, Paksé, PKZ, パークセー郡, პაქსე, 팍세, ປາກເຊ, Paksė, ปากเซ, پاکسے, 巴色

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now