Reset search
Péter NádasPéter Nádas
SatelliteEdit route
traveled in 5 countries Read more
  • Azori kalandok 2.0
    Day 16

    Hazaút, Budapest, Otthon

    September 14, 2023 in Portugal ⋅ ⛅ 29 °C

    Nem tudom említettem e de a terminál 2, a fapados terminál katasztrófa 😂 Annyi ember hogy az hihetetlen, lógnak mindenhonnan, úgy kell vadászni 1-1 ülőhelyet. Megéheztünk, vettünk mekis kaját, hát ott is egymás nyakában ültek, egyik társaság csomagját arrébb rakattuk, mástól széket kértünk, és végül így sikerült félig emberi módon asztalnál megenni.
    A gép kis késéssel szállt, le, álltunk vagy fél órát a kapu nyitás után a peron szélén, végül feljutottunk. A prioritynek és a plusz 15 ezer forintos helyválasztásnak köszönhetően elsők között szálltunk be a Wizz A321 neo gépbe - milyen érdekes, ma kettő ilyenen is mentünk - és végül 15 perc késéssel felszállt a gép. Nem mondom hogy eseménytelen volt az út, mert a hangosbemondó sipolt, össze visszér beszéltek rajta magyarul angolul, az út felében turbulens légkörben vagy miben mentünk, de nem volt annyira vészes, persze nem is komfortos. Asszem sikerült is egy órát aludni de nem biztos. Nagyon hosszúnak tűnt az út, több mint 3 óra.
    Na, végül 5 perc késéssel szálltunk le, egész jó. Bolt taxi, Fecónál kocsi felvétel - hát a kis Mazda csak kényelmesebb meg jobb mint az összes bérelt autónk azorin 😂 - és már suhanunk is át a tök üres Budapesten.
    Hajnal 3 óra, és már otthon is vagyunk, fürdés, és alvás.
    Szeretem a számokat, statisztikákat, majd lehet összesítem is mi merre hány méter volt, de most egyelőre lezárom ezt a nyaralást. Az Azori szigetek továbbra is csodásak, eszméletlen helyeken voltunk, amit lehet megnéztünk, nagyon jókat ettünk ittunk, itt az ideje kipihenni az utazást.
    See you soon Azores 😊😘    Read more

    See translation
  • Azori kalandok 2.0
    Day 16

    Hazafelé, Lisszabon

    September 14, 2023 in Portugal ⋅ ⛅ 20 °C

    4kor kelni, brr, de sikerül. 4.45re itt a taxi de jó hogy este összepakoltunk. Reptér, meglepő, mennyien vannak már ilyen korán is. Kávé, szendvics, szokásos, szeretem Ponta Delgada repterét de most nincs idő kiélvezni, mire sorra kerülünk a büfében már kezdődik a beszállás. Furi TapAir gép, régi logó van rajta, jajj, valami kiszuperált cseregép? Aztán a gépen kiderült, nemhogy nem régi hanem vadiúj A321 neo, ráadásul retro festéssel, egy ilyen van a Tapnak.
    Felszállunk, gyönyörű az ég, most kel a nap, elrepülünk Sao Miguel sziget mellett, látszik a Fogo tó, látszik Furnas, még az is hogy gőzölög, milyen jó is volt 😊
    Lisszabon, csomagmegörző kéne, hátha van bent, hogy ne keljen a csomagot újra átvinni de persze csak kint van, azt is alig találjuk meg, de végül csomag lerakva, elcsigázva irány Lisszabon belvárosa, busz, kis séta és már a híres helyeken vagyunk, de rohadt meleg van, inkább üljünk be együnk valami könnyű ebédet. Hideg sör és kóla életmentő. Grillezett szardínia és tengeri sügér pedig fincsi.
    A híres felvonó, de csak hátulról, úgyis az étteremtől pár percre van, még mászni se kell. Szép a kilátás a városra.
    St George vára, vagyis inkább a mellette lévő pasta da natal sütis hely, együnk egy sütit, hideg víz, fagyi, a vár ajtajában meg kis pihenő az árnyékban. Megjelenik egy páva, csöveskedik, kunyerál, még egy kávézóba is be akar menni, ilyen is kell otthonra 😁
    Jól van, baromi meleg van, korán keltünk, 2 hete utazunk, most ennyi bőven elég volt Lisszabonból, sorry.
    Busz, vissza, a gépünk Terminál 2ről megy, akkor csomag ki, shuttle buszra fel, érkezés T2höz, irdatlan sok ember, de ahhoz képest gyors csomag vizsgálat és már bent is vagyunk. Ahol szintén sok ember, ülőhely alig, dehát ilyen ez a fapados terminál (innen megy az összes fapados, a terminál 1,azert jóval tágasabb és kellemesebb, de jó lesz ez). Van 3 óra a gépig, most pihenünk, eszünk majd remek tradicionális helyi meki kaját, aztán irány Budapest.    Read more

    See translation
  • Azori kalandok 2.0
    Day 15

    Utolsó Azori nap

    September 13, 2023 in Portugal ⋅ ☁️ 21 °C

    Tegnap sokáig agyaltunk, menjünk e bálna lesre, eddig egyszer se láttunk, annyira nem is olcsó, de most lehet évekig megint nem lesz lehetőség, mi legyen. Ha van a Moby dick holnap, akivel anno mentünk, akkor menjünk. Hopp, nincs, karbantartás nap. Oké, ha a Futurismo visz holnap embereket és van hely a kis csónakban akkor menjünk. Ők mennek, de már csak a katamaránon van hely. Mi legyen? Oké, menjünk, aztán bánni fogjuk.
    Szóval reggel korán kávé szendvics a szokásos, 8.30ra ott voltunk, 9kor indul a hajó. Ez most annyiban más, mint az előző, ami Faialon volt, hogy nagyobb hajó, magasabbról látunk, szerintem jobb így. Kihajóztunk, végre csendes az óceán, semmi csapkodó hullám, így azért nagyobb élmény, nekem.
    Távolodunk a szigettől, gyönyörű látvány, a hegyvonulatok, a sziklák, a partok, jó látni melyik részeket jártuk be most meg 4 éve.
    Első körben delfinek jönnek, nagyok, valami 600 kg-ra is megnőhetnek, cserébe lomhák is, meg nyugisak, nem ugrálnak a hullámokban de csodás látvány ahogy úsznak.
    Később másik csapat delfin, ők már többen vannak, és kisebbek, cserébe játszanak a hullámokban, van kis delfin is, kerülgetik a hajót, óriási az egész látvány, ahogy a nagy testükkel suhannak, ugrálnak.
    Megyünk egyre távolabb a parttól, de semmi. Sokáig megyünk, egyszer megfordul a hajó. Úgy tűnik megyünk vissza. Hát, valószínűleg most se látunk bálnát, ez már a negyedik alkalmunk lesz, senki nem fogja elhinni. Mondjuk lassan mi is kezdünk kételkedni, nem csak egy óriási összeesküvéselmélet e az egész? Igazából az azoriak kiirtották az összes bálnát anno, és most úgy csinálnak mintha lenne, és mindig másik hajó lát bálnát, csak a tiéd nem, és erre egész iparág épült 😁 Persze később ismerős elmondja, ők júliusban látták a bálnát, szóval lehet mégis van. Mindenesetre nekünk megint kimarad.
    Visszafelé még egy csapat delfinbe belefutunk, ők legalább tényleg nagy élményt okoznak a kis játékukkal.
    Kikötő, ott az étterem, ahol anno az utolsó ebédet elfogyasztottuk, most is legyen az. Sajna már nincs az étlapon a furcsa tengeri herkentyűs leves ragu akármi, de zöld bor van, az is jó lesz. Garnélás tészta, sertés szelet helyi módon, meg egy üveg bor, ami pikkpakk elfogy, tök érdekes, mennyire könnyű és milyen gyorsan fogy.
    Ebéd után kóma, nagyon meleg is van, el is fáradtunk, kicsit pihenjünk, hopp nyitva van a kis szuvenir bolt, ahol van 3as házszám, sehol máshol nem láttunk. Akkor hát nagybevásárlás, mindent is veszünk, még egy helyi vulkáni kőből faragott bálnát is, mert már 2 hete nezegetjük hogy tök jól nézne ki a kertben.
    Szállás, pihi, 1-2 óra, de ne feküdjünk egész nap. Veszünk még ananászt, hogy vigyünk haza, meg egy 2es házszámot mert a másik boltban meg az nem volt 😁 Meg persze sör, bálna címkés, ha más nem így legyen legalább bálna les 😂
    Ma a másik parkba megyünk chillezni, amiről el is felejtettem h azon kevesek közé tartozik ami fizetős, de már mindegy, elcipeltük ide a cuccot, most már bemegyünk. Arborétum, vagy botanikus kert, de itt igazából minden miradouro, park, megálló ilyen, millió felé buja zöld növény, fa, bokor, cserje, virág, eszméletlen. Kicsit leülünk, sör, pihi, nézzük a madarakat, fákat, békákat, jól esik a csend.
    Őszintén, mostanra lemerültünk kicsit, lehet azért is, mert tudjuk h holnap hosszú nap lesz, meg hogy vége. Szomorú, de menjünk, pakoljunk, pihenjünk. Holnap reggel 4.50kor jön a taxi, 6.30kor megy a gép Lisszabonba, ott még egy egész nap, és este irány Budapest, otthoni idő szerint hajnal fél 3 körül fogunk érkezni, szóval szégyen nem szégyen, fél 9 van de most lepihenünk 😘    Read more

    See translation
  • Azori kalandok 2.0
    Day 14

    Viszlát Sao Jorge, hello Miguel

    September 12, 2023 in Portugal ⋅ ☀️ 21 °C

    Ébredés, pakolás, a szállás teraszáról kilátás a reggeli fényben játszó Pico hegyre.
    Elmegyünk kávézni, szendvicsezni egy szép kis tér mellé, ahol még papagáj ház is van. Vissza a part felé sétálunk, ez a Velas az egyik kedvenc kis falunk lett, annyira hangulatos.
    Kicsekkolunk, taxit hívunk, jó gyorsan átvisz minket a szomszéd faluba, ahol a reptér van. Tényleg kb akkora a település, mint a kifutó pálya. Ehhez mérten a reptér is kb mint egy vidéki nagyváros vasútállomása,de a debreceninél kisebb. Személyzet kedves, nyomtat nekünk beszállókártyát, poggyászt ingyen feladjuk, kicsit várunk és már megy is a gép. Viszlát Sao Jorge, nagyon érdekes és izgalmas sziget vagy.

    50 perc és landoltunk is Sao Miguelen. Poggyász felvétel, taxi, szállás, dél van, 2kor lehet be csekkolni de hagyjuk nyugodtan a csomagunkat ott, majd felviszik.
    Érdekes Ponta Delgada, hirtelen túl nagy város, sok kocsi, sok ember, itt még hajléktalanok is vannak, mégis bájos meg tetszik a sok régi épület, na és persze nekünk nosztalgikus, már voltunk itt pár napot és így sok emlék feljön persze. Bóklászunk a régi épületek, a keskeny kis, utcák környékén, le a kikötőbe, shoppingolás, ebéd egy kis rusztikus vendéglőben, amit nem ismertünk, csak próba szerencse, meglepően jó volt. Sült tonhal, sült makréla, így leirva nem izgi de nagyon jók voltak.
    3 óra, irány a szállás, közel a kikötőhöz, csomagunk már fent, jó erős közepes az egész. Tiszta, van külön fürdőszoba, semmi baj nincs vele, de nem is olyan ahova beköltöznél fél évre 😂
    Kicsit pihenünk, utána elindultunk az egyik közeli parkba, venni akarunk sört, ananászt, nasit, és ott pihentetni a fáradt testet a nap maradékában. Tizeniksz nap mászkálás, utazás után kicsit elfáradtunk. Na már csak kéne ananászt találni, de nincs egyik boltban se, kifogyott mindenhol? :O egy helyen végül találunk, nem olcsó, cserébe nem, fogadnak el kártyát, szerezzünk pénzt, siker, van ananász.
    Park, meg mindig gyönyörű és kellemes, le is ülünk a nagy gyökerű fa mellé, és csendben eltöltjük a nap hátralévő részét.
    Este még kicsi séta a városban, aztán pihi.    Read more

    See translation
  • Azori kalandok 2.0
    Day 13

    Faja mászkálós nap

    September 11, 2023 in Portugal ⋅ ☀️ 21 °C

    A terv mára, hogy megnézzük a leghíresebb képeslap helyet, meg megmásszuk a csúcsot, meg elmenjünk a sziget nyugati csücskébe az elhagyatott világítótoronyhoz.
    Csapjunk bele. 25km, 40 perc, utolsó pár km a fennsíkról hirtelen le a vízig, izgi lesz.
    Fennsík nagyjából eseménymentes, szeretnénk joghurtot venni, de kicsik a falvak, alig van bolt, végre találunk, ott nincs, menjünk a másikba, ott van, de magyarázza az eladó hogy sajnos nem tudja eladni nekünk mert lejárt a szavatossága, több nincs, de ő ivott egyet, nem lett baja, ha gondoljuk nekünk adja ingyen. Rendben 😁

    Fennsík széle, jön az izgi út. Az elején van egy miradouro, ahol van egy mini szélmalom, ami mint kiderült nyilvános WC, zseniális, és olyan pazar helyen, hogy hajjaj. Az út mellett terasz, lelátsz a több száz méterrel lentebb lévő faja-kra, bámulatos.

    Lefelé út, meredek, kanyargós, keskeny, másfél autónyi, jajj mi lesz ha jönnek szembe. Egy szerencse van, majdnem végig fák vagy bokrok vannak a szélén, így nem a tátongó mélységet látod közvetlenül. Amúgy az, útvonal gyönyörű, és csak egyszer jönnek szembe, ott fék, kézifék, ő visszatolat egy kicsit, elférek így, lent vagyunk.

    Wooow. Nem nagyon lehet leírni. Nem tudom írtam e már, de a faja az ilyen kis óceánba benyúló földnyelv, ami vagy a vulkán kifolyás vagy földcsuszamlás miatt került ide a meredek több száz méter magas zöld falak tövébe. Hihetetlen látvány. Több mint 70 ilyen van itt, és mivel kevés az időnk ezért természetesen a leghíresebbet nézzük meg, vagyis rögtön hármat, mert túrázunk egyet, Faja dos Cubresből egy kicsit érintve átsétálunk a Faja da caldeiro Santo Cristohoz.

    Az elsőn belül vannak kis lagúnák, körbe kövek amik védik az oceántól, a lagúnák mellett régi kerítések, kis házak, csend, az óceán dübörög a sziklák mögül. Természetvédelmi terület az összes, nem is csodálom, nagyon különleges. Elvileg ebben a lagúnában kis garnélák vannak sokan, horgász csalinak használják őket, a másikban, ahova még megyünk, clam nevű kagyló, ami helyi speciális kaja.
    A fajan kis rusztikus házikók.
    Kezdjük el a sétát. Hullámvasút ösvény visz a sziklafalak tövében, időnként tengerszinten, aztán hirtelen 100 méter magasan, aztán megint le, fel, le. A látvány nagyon szép, az ösvény izgalmas, néha dzsungel szerű. Elvétve jönnek mennek quadok, itt már csak az tud közlekedni, ezzel hozzák az elfáradt turistákat, a sört, alapanyagokat, valamint az építkezéshez mindent, mi is látunk zsalukővel megpakolt quadot, nagy meló lehet egy háznyi adagot elvinni.
    Vízesések mellett sétálunk, amik most sajnos csak sziklák, szerintem száraz nyár lehetett, mert Floresen is sokkal kevesebb víz volt, de nem baj, így is csodás.
    Középső faja: Faja do Belo. Pici, de szép, pár régi ház van rajta, amik tökéletesen fel vannak újítva és szállásként üzemelnek, hát, kipróbálnám.
    Séta tovább, lassan közeledünk a célhoz, egyre jobban latszikaz ösvényről, fantasztikusan néz ki. Nagy földnyelv, vékony perem, azon belül nagy lagúna, mögötte kis régi házak sora, az óceánban szörfösök, az ösvényen tikkadt turisták hada. Hada az túlzás, szerencsére hiába nagyon híres, képeslap hely, teljesen vállalható az emberek száma, nincs sehol tömeg meg tumultus, pár percenként találkozol pár emberrel.
    Séta át a falun, vannak elhagyatott félig romos házak, és vannak szuperül felújított mégis hagyományos épületek, nagy része szállás, van két étterem is, egyikbe beülünk. Térerő nincs, de lehet kártyával fizetni, remek. Nagyon hangulatos hely, és tök jó arcok is, sokan bejönnek ide, kérnek egy kávét, kólát, sört, és megeszik a hozott szendvicseket de ez itt nem zavar senkit.
    Mi megkóstoljuk a helyi specialitást, a clam kagylót. Ha már itt vagyunk, együk meg a helyet 😁 lehet a clam maga kagylót jelent, és nincs külön neve, lényeg hogy itt, ebből a lagúnából fogják ki. Bizarrul néz ki, van két láb szerűsége is, de egész jó, teljesen más mint amiket eddig ettünk. Sör, kóla, kávé pipa, menjünk még kicsit az ösvényen felfelé, lesz még egy kilátópont, addig menjünk el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy szemből jön mindenki, mert ezt úgy ajánlják, hogy megállsz a fennsíkon, legfelül autóval, onnan túrázol le az óceánig, végig mész a 3 fajan, és a végén hívsz egy taxit, aki visszavisz a fennsíkra a kocsihoz. Visszafelé esélytelen gyalogolni, mert 10km a túra, és ha vissza mész, akkor 20, de durván emelkedik az ösvény a végén. Körbe se lehet menni, mert autóút van és baromi nagy kerülő úgy gyalog. Szóval ez az ajánlott, mi szemből jöttünk idő híján, és nem megyünk a tetejére, csak a kilátópontig, ameddig természetesen szintén emelkedik, összesen 135 méter magasra megyünk, de a látvány miatt megéri, fentről látod a félszigetet és a lagúnát, hát tényleg tiszta képeslap. Melletted meg a zöld meredek falak miatt Jurassic park.
    Akkor, séta vissza, a vissza ösvény is csoda, ugyanott jövünk ahol érkeztünk de most más szögben látjuk.
    Elérjük a parkolót, hogy egy árnyas büfé, kártyával nem lehet fizetni, de épp van két jégkrémre pénzünk, ejj de jólesik.
    Vissza a pazar meredek kanyargós úton, imádkozok ne jöjjenek szembe, persze jönnek, többen is, de jófej mindenki, megállnak, félre húzódnak, lassan felérünk. Még egy pillantás a fenti miradouroból vissza. Wow megint.

    3d bejárása a túrának, kattints, nézd meg, látszik micsoda hegyek voltak felettünk:
    https://maps.suunto.com/move/pepesun/64ff3e27df…

    Legközelebbi faluig megyünk, mer nincs térerő így nem tudjuk a térképen megnézni mi milyen messze van. 4 óra van, hát, 7kor kell leadni a kocsit, hegymászás már nem fér bele, de a világítótorony még igen. 40 km, 1 óra.

    Mellékutakon visz, a fennsík közepén, hihetetlen utakon, fenyő ligetekben, hortenziák között, annyira szép és kellemes itt menni.

    Nicsak, hirtelen egy parkban vagyunk, ez hogy kerül ide? Kiszállunk, körbe sétáljuk. Szó szerint a semmi közepén egy izgalmas kis park, nagyon szépen karbantartva, szarvasokkal (persze kerítés mögött), kis tavakkal (amik most ki vannak száradva) és mindenféle buja zöld növényekkel. Ja, meg a kedvencemmel, grillezővel, ami mindenhol van és látszik hogy használják is. Parque Florestal das Sete Fontes -> https://maps.app.goo.gl/FvYCEuBf5ZkMDdS69

    Innen tovább még pár km, viszont földút. Ajjajj. Színe alapján tiszta afrikai szafari, vörös a föld. És nem is rossz az út annyira. Cserébe már megint pazar a látvány, ahol megy az út.

    Világítótorony. Elhagyatott. Mint kiderult, az 50es években építették, aztán jött egy földrengés, mindenki elköltözött, aztán visszajöttek, de megint jött egy földrengés, az épületek megrongálódtak, végleg ott hagyták. Aztán automatizálták, működik de már nem kell ember hozzá. Elég sok mindent építettek a tövébe, családok laktak itt, most meg az egész nagyon creepy, tilos bemenni, de nyitva van a kapu, persze hogy körbe sétáljuk. Nagyon izgalmas, látványos, érdekes.
    Felette a dombon van egy régi bálnales torony, oda is felmegyünk, van rajta távcső, lessünk bálnát, de nem látunk 😁 A körpanoráma viszont király. 3 irányból óceán, látunk 4 további szigetet, mögöttünk a fennsík és látszik az út ahol jöttünk, meg hogy két oldalt micsoda szikla leszakadások vannak. Vagy szakadék. Vagy mi.

    Utolsó este, autó leadva, búcsú vacsi itt a szigeten, most másik étterembe megyünk, mert nincs hely ahol szoktunk, de jó döntés. Tető terasz, kilátás a kikötőre. Nap hala fattyú makréla, legyen az bármi, kérünk olyat, meg persze garnélát előételnek, és egy üveg zöld bort, amit eddig csak azorin láttunk. Nagyon kis könnyű, finom, újbor, pikkpakk elfogy egy üveggel ;😉

    Gopro összefoglaló a mai napról:
    https://youtu.be/UkBzpoxUkbk?si=ucMz1srOnQtz2dmz    Read more

    See translation
  • Azori kalandok 2.0
    Day 12

    Sao Jorge dél és kelet

    September 10, 2023 in Portugal ⋅ ☁️ 20 °C

    Reggel autó átvétel, most egész jót kaptunk. Egy kis Citroen c1, aranyos, jó lesz.
    Indulás, hegyet kéne mászni ha nincs felhőben. Huh, elég hirtelen emelkedik minden, elég gyorsan elég magasra jutunk, alföldi sofőrként kezd nem komfortos lenni (és spoiler: ma így is marad, sőt 😂). Abszolút nem vészesek az utak, de mikor tudom hogy az előbb még tengerszinten voltunk, pár, perc múlva, még már 5-600 métert emelkedtünk, és a fennsík jobb és bal oldalán meredek fal van, hát na. Nem egy Debrecen - Püspökladány útvonal. Cserében lenyűgözően szép. Angolul írták: dramatic landscape, nem tudok rá jó szót magyarul, ez tökéletesen leírja.
    Régi szélmalmok a parton, kis kiépitett strandok, szépséges.
    Fel a fennsíkra, azt látjuk, a csúcs már felhőben, akkor ezt most hagyjuk, véletlenül találunk egy kis parkot a semmi közepén, nagyon aranyos és szép.
    Akkor irány a valamilyen másik park, az itt híres. Elég nehezen találjuk meg, dw végül megvan, hát na, ez is... Buja, zöld, millió növény, kis patak, sok régi vízi malom, és a kedvencem, hogy random grillező helyek, fa be van készítve, lehet használni, és használják is: épp egy 10-20 fős család gyújtotta be a csodás, arborétum közepén a tüzet, már ki volt pakolva sör, padon pokróc, vasárnap van, tudnak élni.
    Egy órát elbolyongunk, menjünk a kávé farmra.
    Na, ez az, út, juhuuu, baromi magasra megy fel, oldalt az óceán jó mélyen, de szerencsére a legtöbb helyen mindkét oldalon fák, de legalább hortenzia bokrok vannak, kevésbé kitett, de ez az út keskeny is, meredek is, hosszan is tart, pedig nem sok, pár km összesen a faja-ig, ahol az ültetvény van. A faja, amiről ez a sziget híres, és több mint 70 van, az az, mikor a függőleges szikla falak tövében van egy vízszintes placc, láva kifolyás vagy földcsuszamlás miatt, és azon vannak házak, kis falvak, vagy a mi esetünkben kávé farm.
    Faja dos Vimes, megérkezünk, egy perce még motorfékkel jöttünk, most meg itt vagyunk az óceán parton, Nunes Coffe teraszán, és kortyolgatjuk a presszó kávét, amit az öreg bácsi (nagypapa) csapolt nekünk a saját kávéjukból, egyedi élmény.
    Később lehet megnézni az ültetvényt, ezért sétálunk kicsit a part vonalon, van egy következő faja, oda elvileg csak gyalog lehet átmenni (persze jönnek autók is, meg laknak is ott, de nem baj, mert gyalog sokkal több mindent lehet látni).
    Poros út, egyik oldal meredek zöld több száz méter magas falak, másik oldal óceán. Itt ott romos házak, kertek, meg durván szuperül felújított rusztikus házak, szőlő, tök, füge, gyíkok, kis vízesések, kutak, meleg, gyönyörű séta.

    Egy pár házas falunál úgy döntünk ennyi, kicsit lemegyünk a partra hullámokat nézni, de kezdünk nagyon éhesek lenni, bőven délután van, utoljára reggel ettünk, menjünk vissza.

    Megnéztük a kis ültetvényt egy harmincas srác vezetésével, tök érdekes. 300 éve van itt kávé cserje, Brazíliából hozták, ezen az egy helyen olyan mikroklíma alakult ki a hegy és az óceán közé ékelődött faja-n amit szeret a kávé. Régen csak maguknak csinálták, a mostani nagyi szokott szőni, kézzel készített dolgokat árult, és ha a taxisok lehoztak ide turistát, a taxist mindig megkínálták kávéval, de nem árulták. Aztán mikor már 700-800 kávé cserje volt, nagypapa megelégelte, mondta nyissanak kávézót is. Azóta is családi vállalkozásban csinálják, mindent ők, kézzel, maguknak. Szüretelnek, utána nagy beton tetőn szárítják, zsalukővel dörzsölik hogy lejöjjön a héja, aztán vas serpenyőven tűzön pirítják, és végül ezt árulják. Évi 150 kg termés van, ez kevés ahhoz hogy piacra menjenek vele, de nem akarnak többet, ennyi nekik elég. Hiába van mindenkinek rendes szakmája (grafikus, mérnök, építés vezető) mégis a családi bizniszben kötnek ki, és elmondásuk szerint mindig van mit csinálni. Le a kalappal. Hagyományörzés, családi meló, ügyesek.

    Már 4 óra körül vagyunk, enni kell valamit, ma már nagy mászkálás nem fér bele, de menjünk el a sziget túlsó, keleti végébe, ott van egy világítótorony, meg a házigazdánk ajánlott egy éttermet, az még pont jó lesz mára.

    Kocsiba be, szerpentinen fel, végre fent, vagyis mégse, ez még mindig emelkedik, egyre magasabban megyünk, a táj egyre jobban kinyílik, hihetetlen panoráma, ahol körbe lehet nézni. Elérünk egy ponthoz ahol sokan parkolnak, de nincs egy ember se, na itt milyen kísérteties história van? Ahaaa, innen indul a túra a leghíresebb és legszebb faja-hoz, én is innen akartam menni. 9.5 km a túra, innen le egészen az, óceán partig, két faja, majd taxit kell hívni aki visszahoz mert amúgy baromi sok és meredek ha még fel is akarsz jönni. Viszont elég messze van tőlünk, ide visszajönni, meg aztán taxizni ezeken az utakon, na majd holnap meglátjuk.

    Tovább, még mindig emelkedik, majd egy jó 20 perc után megérkezünk Topoba, ahova jöttünk. Étterem nincs, ami lenne az vagy zárva vagy nincs kaja. Ha már itt vagyunk, most már nézzük meg a világítótornyot. Elég látványos a part szélén, de sokkal izgibb hogy van egy sziget nem messze, ami lapos, kb max fű no rajta, ember nincs de tehenek igen. Utána néztünk, valamilyen natura 2000es védett sziget. De mit csinálnak ott a tehenek akkor? Jól nézett ki.

    Oké, most már tényleg menjünk vissza, 50km, Google szerint több mint egy óra, végül másfél óra lett, mert útközben körmenet volt, ami nagyon hangulatos. Felszórták az utcát virággal, volt fúvós zenekar, vitték Jézust, Máriát, szép ruhában a kis portugál zorro templomba, nagyon tetszett, persze mögöttük araszolni hegynek fel nem volt jó, de épp ezért inkább félre álltam.
    Hazafelé még egy ilyen menetet láttunk, de az már nem volt úttorlasz. Végül a falunk felett megálltunk még egy utolsó miradouro-nál (helyi kilátó) és fentről a félig lemenő nap fényében csodáltuk kicsit a giccs látványt.
    Faluba be, egyből étterembe be, sör, bor és ebéd uzsonna vacsi, már nagyon kellett, garnéla meg rántott hús meg steak, jó kis vegyes kaja 😜    Read more

    See translation
  • Azori kalandok 2.0
    Day 11

    Célpont: Sao Jorge, Velas

    September 9, 2023 in Portugal ⋅ ☁️ 19 °C

    A mai utazgatós nap megint, sokadjára, de így az izgi meg így lehet sok mindent látni.
    Korai kelés nem jött össze, de időben vagyunk, pakolás, kicsekkolás, irány gyalog a kikötő, csak 20 perc elvileg. 9kor megy a komp, negyedre kint vagyunk, jegyet megvesszük (kettőnknek 31 euró), van büfé, igyunk kávét. Nagyon érdekes, hogy főleg turisták vannak itt, sokan mennek Pico szigetére, mások, mint mi onnan tovább Sao Jorgera, a büfés lány mégse tud egy szót se angolul, még a 10 centet is úgy mutatja meg hogy kirak egy tízcentest. Na mindegy, csak furi.
    Komp indul, sokan túrabottal, gondolom Pico mászás, kicsit irigykedünk, 4 éve mi is voltunk, baromi jó de nehéz túra és roppant izgalmas felmenni 2200 méter fölé úgy, hogy pár kilométerre már az óceán van. Most is gondoltunk rá, de így hogy 2 nappal kevesebbet sikerült itt lenni, kihagyjuk. Pedig ma csodás idő van, már reggel is látszott a teljes Pico a szállás erkélyéről, ráadásul ahogy sétáltunk a komphoz, láttuk, hogy a csúcs mellett halo jelenség van, szivárvány csík, nagyon jó.
    Szóval komp, hullámzik a víz, kicsit dobál ez is, de már egész jó. Kikötünk Picon, leszállnak akik addig jöttek. Viszont így hogy megálltunk, elmondhatjuk, hogy már 6 szigeten is voltunk mióta itt vagyunk 😂

    Majdnem 2 óra út után kikötés Velas városában vagy falujában, Sao Jorge szigetén. A lakosság nagy része itt él, valami 6000en,ami érdekes, mert egy nagyon nagyon hangulatos, cuki, kicsi kis kikötő város, mint a filmekben, vagy képeslapokon. Nem értek hozzá, de szerintem ilyen kb 18. századi építészet, kapuk, templomok, házak, kacskaringós utcák, sikátorok, cicák, imádom. Kata is, kijelenti, ez a kedvenc szigete. Tényleg imádni való.

    Szállás pár száz méter, gyorsan megvan, elvileg 3kor lehet becsekkolni de mondták h a cuccot nyugodtan ott hagyhatjuk addig. De ha már ott vagyunk, elintézzük a papír munkát és a fizetést is. Nagyon cukik a házigazdák, a néni/hölgy elmeséli mit lehet csinálni itt, ad térképet, bejelöli hova menjünk, meg hogy ide még oda autóval ne menjünk, meg itt meg ott ne álljunk ki a szikla szélére, stb. Azt is mondja, mi vagyunk az első magyar vendégei. Sok szlovén, szlovák, cseh és főleg német vendégei vannak, de magyar még nem volt. Ezzazzz, elsők vagyunk 😁
    A szállás több mint tökéletes, bejáratnál ajtóval szemben egy pianínó, jobbra lépcső, szobából kilátás az óceánra, kikötőre, minden tiszta és új, de az épület olyan frankó régi, van közös konyha ahova pakolhatunk.

    Becsekkolásig séta a parton, vannak kiépitett strandok, amik itt úgy néznek ki, hogy fekete láva sziklák, közte kis természetes medence, egyik part lebetonozva, lépcső, létra, és félig természetes félig kiépitett, és meglepően jó.

    Szikla kapu is van, meg szikla falak, az egész falu tényleg szuper. A régi templom mellett a főterén beülünk egy étterembe, ebéd idő. Google értékelések nem a legjobbak, de kezdünk rájönni hogy itt semmit nem számít, mert azok is jók akik 4 pont alattiak. És ez is. Részeg rák (whiskeys krémes szószban) és valami mussel (kagyló fehérboros fokhagymás szószban) isteni, nagyon jó volt. Ittuk a sört mellé, így kell élni.

    Ebéd után már lehet is csekkolni be. Lepakolunk, zuhany, irány a mosoda, mert az már kéne. Hah, kártyával nem lehet fizetni, nem baj, van vegyünk le pénzt. Ah, az se jó, 10 eurós van, de csak 1 és 0.5 euróval lehet fizetni. Végül felváltjuk, jöhet a mosás. Óriás gép, 16kg lehet benne, nekünk van vagy 2kg, de ez van.
    Mosás szárítás pipa (közben még váltani kellett a szárítóhoz is), nem mertük nagyon forrón szárítani, így kicsit nedves maradt minden, szobában kiteregettünk mindenhova is, mire láttuk hogy nem szabad. Mármint a szobában mosni és szárítani. De vegulis mi már szárítottunk, csak kis nyirkosság van. Reggel majd elpakoljuk.

    Akkor sétáljunk a faluban, amerre a házigazda ajánlotta. Van domb mellettünk, ami egész magas, elvileg egy kráter, körbe lehet menni és a legszebb naplemente onnan van, csak ne menjünk ki a szélére. Hosszasan mászunk fel rajta, kecskék birkák a bokrok között. Felérünk a szélére, kis őrtorony rom, nagyon hangulatos. Tovább, le a kráterbe, spirálban, gyönyörű, körbe zöld, lent kecskék legelnek, van kis házikó rom, a bak kecske elég nagy, minket néz, kikerüljük. Fel, szembe egy oromra ami kinéz elvileg az óceánra és partvonalra. Ligetes ösvény, végére érünk, hoppá, pár lépés és a szakadék, térkép szerint 150 méter mély, brrr. Oké, kicsit arrébb leülünk, gyönyörű kilátás, kis sör kibont és chill. A sziklák körül millió madár, megjelennek a denevérek is, csodás ahogy a nap csillog a vízen, giccs sziget már megint 😁
    Kezd hűvös lenni, induljunk. A sziklákon kis lyukak, egyikben valami szőrös van, hopp, az egy madár fióka, néz ki ránk bentről bizonytalanul. Később vacsi közben furcsa hangokat hallunk, gépi csipogás vagy nyávogás vagy gyereksírás vagy mindegyik? Rájövünk az égre nézve hogy millió madár köröz és ők adják ki a furcsa hangot. Google, ez a meditarrán vészmadár, nagyon különleges hangja van, és veszélyeztetett, az emberi beavatkozást nem szereti, a fény szennyezés nagyon árt neki. Na, az ő fiókáját láttuk, ők fészkelnek szikla hasadékokba.    Read more

    See translation

Join us:

FindPenguins for iOSFindPenguins for Android

  • 2024© FindPenguins
  • Home
  • About us
  • Blog
  • Group Tracking
  • Press
  • Terms
  • Privacy Policy & Cookies
  • Support
  • Legal notice
  • English