Portugal
Ribeira Grande Municipality

Discover travel destinations of travelers writing a travel journal on FindPenguins.

43 travelers at this place:

  • Mar24

    Exploring the NW corner of Sao Miguel

    March 24, 2019 in Portugal ⋅ 🌙 13 °C

    After yesterday’s stormy day, today promised to be a warm and sunny day. It was perfect for a drive back to Mosteiros along the northwest shoreline. Many of the roads along the shoreline of the island are the old original roads that are hundreds of years old and they are very interesting.

    By the way, I am writing this footprint in the Batalhas golf course clubhouse while Chris hits a few balls on the driving range. I have views of the ocean while I drink a cup of Delta coffee and listen to good music. We both are happy with this arrangement.

    From our inland BnB, we drove 3 km to Calhetas which is on the ocean. Calhetas means pebbles and the shore is full of small rocks, a good place for catching fish. The village is pretty small and has been inhabited since the 15th Century. Around 1820, some tea seeds were brought from Brazil and a tea plantation was started in this area. There was a great viewing spot close by. This whole island is full of ‘great viewing spots’, each one just as beautiful as the one before. We make a point of stopping at as many of these miradouras as possible.

    On we drove to another small village called Capelas. During the whaling era in the Azores (early to middle 20th Century), Capelas was an important northern processing center on the island of São Miguel. Rui told us that until 1976, many people in island villages still used whale oil to light their lanterns.

    Hardly any part of the carcass of the sperm whale was waste. The meat and fat and even teeth and bones, (raw material for scrimshaw), were all utilized. Whale wax or spermaceti and ambergris provided raw material for candles, lubricants and perfumes, to name just a few of their many uses.

    Whaling was an important source of livelihood for a number of Azorean families for a great number of years. The decline of the industry began in the 1960s following a diminishing need for whale-based products. The last whales in the Azores were hunted in 1987.

    The viewpoint in Capelas gave us great views of the big bay where the whales were brought in. It was hard to imagine how the huge whale bodies were hauled up the cliffs. We did go down a steep ramp to the rocky bottom and even wondered how the ships could even bring the whales close to shore. Rui told us that they used to attach a big hook to the whale’s tail and used a machine to haul it up the ramp. But then the body had to go to the processing plant. What a job!

    Capelas also has a curious rock formation. It goes by several names including "Trombo do Elefante", or the elephant’s trunk. The cliffs are in the perfect shape of an elephant stepping into the water with its trunk falling into the sea. You don’t need to have much of an imagination to see the elephant.

    We really liked visiting this town and could see ourselves spending time here in the future.

    North of Capelas, we passed through little towns with Saints’ names. We saw greenhouses which grow the small Azores pineapples. At this point we could see the sides of the huge Sete Cidades volcano sloping to the ocean, covered with fertile farmland.

    On we went to Pilar da Bretanha. Interesting that it is called Pillars of Britain. Maybe some British sailors were castaways here? It is a village that is located on the furthest point from the capital city. Before a road was put in, the people living here were pretty isolated.

    By now, with all of our ins and outs of the car, it was around 2 p.m. and we were getting hungry. Mosteiros wasn’t that far away and that restaurant with the great seafood so ... off we went to Mosteiros and the O Américo de Barbosa restaurant where we had eaten an amazing lunch earlier in the week.

    The seaside town at the base of the big volcano has a nice feel to it. While we waited for a seat in the restaurant, we went to the nearby centro and people watched. So nice and old fashioned. Men sitting on benches, smoking and chatting, kids playing on the bandshell, women walking arm in arm through the park, church bells ringing.

    Fifteen minutes later, we went back to the restaurant and our table was ready. The menu was small but we just had to have the shrimp again. But people were getting ‘limpets’ so we had to try the limpets too. And then the house specialty was octopus with boiled potatoes. How could we resist? We know that we won’t be getting seafood this fresh anytime in the near future so why not splurge! We even considered getting Portuguese wine and an Azorean pineapple cheesecake but felt that that would be just a little too decadent.

    Our trip home took 40 minutes and we went on a route that took us up the volcano, then down into the crater and back up again and to the other side, then through green countryside with cows and back to our perfectly located BnB in Pico Da Pedra.

    So today, our last day on the island, I am watching Chris putt on the putting green while looking out the big windows of the clubhouse and writing this footprint. Nice way to end our time in Sao Miguel, for sure.
    Read more

  • Day7

    Riberia Grande este

    September 3, 2019 in Portugal ⋅ ⛅ 20 °C

    Random portugál vallási ünnep, azaz egy este a városban. Nagyon mókás ahogy a templom karácsonyi fényekben villog, millió ember az utcán, a téren a templom előtt ülnek, és mintha licitálnának valamire, de nem értettük a rendezvényt :) Éhesek voltunk, de itt alig van étterem, főleg este. Eddig mindenhol az volt, hogy nagyon nehéz volt találni bármit, kivéve Ponta Delgadaban. Így végül ettünk asszem bifinát (grill sertés szelet hamburger szerűen és az elmaradhatatlan chips bele 😂) meg találtunk sós popcornt, bár kis mennyiségben árulták csak, itt inkább főleg az cukros színes karamellás popcornt a menő. Aztán még valami furcsa fellépők is voltak, a helyi Notar Mary meg Kis Grofo táncosokkal. Nekünk annyira nem, de a helyieknek nagyon bejött. Jó kedélyűek, nem aggódnak, nem sietnek, hétköznap van, de este 11kor még simán mindenki ott volt.Read more

  • Day8

    Lagoa do Fogo - körtúra a tűz tavánál 1

    September 4, 2019 in Portugal ⋅ ⛅ 18 °C

    Amit tegnap este kinéztünk azt most kicsit körbe sétáljuk. Na jó, nem körbe, csak egy kis részét. Annyira különleges és szép volt, hogy inkább több részre bontom :)
    A tűz tava, azaz a Lagoa do Fogo. Egy vulkán beomlott krátere, amiben létrejött néhány kristálytiszta tó. A legtöbb ember megáll a fölötte lévő kilátópontnál, onnan is eszméletlen a látvány, körben a kráter csipkés szélei és jurassic park szerű környezet.
    A bátrabbak lesétálnak a parkolótól a tó szélére, 200 m szintkülönbség szinte függőlegesen, meredek lépcsőkön.
    Mi inkább egy körtúrát választottunk, alltrailsen láttuk, nem tűnt nehéznek, összesen 6km, az semmi. 2 óra alatt meglesz.
    Elindultunk felfelé a gerincen a parkolótól. Egy ideig sok ember jön ide, aztán elmaradoznak, majd tök egyedül mentünk. Két oldalról nagyon meredek szakadék, kB 1 méter széles gerinc, ami félelmetes lenne, de mindkét oldalon derékig érő növényzet van, amitől kicsit olyan, mintha korlát lenne. Persze nincs, de azért jobb komfort érzet.
    Azért őszintén, voltak olyan pontok, amik elég ijesztőek voltak, és jól esett amikor jött egy egy fenyő erdő a gerincen, ahol nem láttuk a mélységet.
    A gerinc maga csodálatos, hihetetlen elképzelni hogy egy régi vulkán peremén egyensúlyozol. A fenyős részek szintén nagyon extrák voltak. Nem tudom miért, de tiszta gyűrűk ura hangulata volt.
    Mentünk mentünk mentünk, azt hittük hogy már sokat haladtunk, de ránéztünk a térképre, és láttuk, hogy még baromi sok van a gerincből. Pedig összesen max 2km ez a szakasz.
    Még egy kis emelkedő, még egy kanyar, még egy lejtő, még egy kitett rész, mikor jön már az elágazás, ami után már elvileg könnyű, mert csak lefelé kell menni?
    Végre elértük a kanyart. Gyönyörű volt fent menni, de most már jöhet a sima séta lefelé. Jaja, sima, séta 😂
    Folyt. köv.
    Read more

  • Day9

    Cha Gorreana - teaültetvény 1883 óta

    September 5, 2019 in Portugal ⋅ ⛅ 21 °C

    Ezt írja az index:
    "Összesen három helyen termesztenek teát Európában: egy angol kisvárosban, Szocsi mellett és az Azori-szigeteken. Utóbbin a Gorreana az egyetlen olyan teagyár, ami 1883 óta szünet nélkül üzemel, így ez Európa legrégibb teagyára. A gyárat és a szüretet bárki megnézheti, ahogy a teaföldeket is körbesétálhatja. "

    Könnyű megtalálni, a főút mellett van, látod körben a tea ültetvényeket. Hihetetlen látvány. A látogatás ingyen van, körbe mehetsz a 'gyárban', látod, ahogy szárítják, csomagolják, nagyon érdekes, és végig finom tea illat van. Sőt, van egy szoba, ahol meg is kóstolhatod. Teljesen ingyen. Amennyit akarsz.
    Miután megnéztük a gyári folyamatot, ki sétáltunk az ültetvényekre, ilyet is csak filmekben lehet látni. Gyönyörű. Az óceán part, a tea cserjék mindenfelé, ahogy követik a dombok vonalát, látni hol és hogyan készül, nagyon izgalmas.
    Vissza tértünk a központba, ahol vettünk egy pulcsit meg lekvárt meg likőrt, teát persze nem 😁 Amúgy nagyon olcsón lehet venni, 50 filter valami 3 euró, és hasonlók.
    Viszont szerettünk volna még ott a teázó részén enni egy sütit és inni mellé teát. Süti pipa, nagyon finom volt, bár nem tudom mi lehetett, és a tea itt is ingyen. Fekete vagy zöld helyben termett és készített tea, finom, forró, aromás.ajd viszünk haza is.

    Fabrica de Chá da Gorreana
    Gorreana de Cima, 9625-304 Maia, Portugal
    +351 296 442 349
    https://maps.app.goo.gl/o1NA3Dng8kaPZebD7
    Read more

  • Day7

    Calderias - füstöl és fortyog a föld

    September 3, 2019 in Portugal ⋅ ⛅ 21 °C

    Icipici település, vagy inkább pár ház a hegy oldalában vadregényes helyen több üres elhagyatott épülettel. Leparkoltunk, kén szag, és gőzöl a híd alja.
    Baromi érdekes, co2 tör fel a talajból, tűzforró a föld, emiatt bugyborékol a víz a medencében, a patakban, a pocsolyában.
    Ráadásul vannak kiépitett gödrök, rajtuk fedővel, beszámozva, ömlik belőlük a kénes faszén szagú gőz, és bárki ide jöhet, beteszi a kajáját és megfőzheti itt. Cozidos a helyi neve.
    Kicsit félelmetes, kicsit bámulatos, nagyon durva elképzelni hogy ennyire nagy még a vulkáni aktivitás vagy mi itt a földben, hogy forró minden és gőzöl.
    Read more

  • Day7

    Salto do Cabrito túra

    September 3, 2019 in Portugal ⋅ ⛅ 21 °C

    Körtúra Calderiasbol egy vízeséshez. Az elején egy nagy forró rét, ahol ki van írva: ne állj sokáig egy helyben, ne feküdj le, a, földre, mert sok a szendioxid a levegőben. Jól hangzik :D közben itt ott gőzölög a hegy random helyeken az ösvény mellett. Az ilyen helyeken ha ledugsz egy botot a földbe, egyből gőz jön ki. Meg is égettük a kezünket meg a lábunkat, mert nézzük már meg meleg e 😂
    Egy idő után trópusi dzsungel szerű erdőben megy az út egy vízvezeték mellett. Kicsit olyan, mintha Pennywise várna a végén. Főleg akkor, amikor egy régi vízműhöz értünk az erdő közepén 👻
    Ezután a vízvezeték tetején megy korlátok között az ösvény. Egyszer csak meredek szikla falak közé értünk, alattunk a mélység, meg egy szép nagy vízesés, aminek a tövében emberek fürdenek. Kis pici hangyák a mélyben. Megérkezéstünk.
    Tényleg nagy, fölöttünk tornyosulnak a sziklák, szinte össze nyomnak, de nagyon látványos hely. Én úsztam is benne, Kata lábat áztatott. KB egy órát voltunk el itt.
    Ja, amúgy mint kiderült a helyszínen, autóval is, lehet jönni, de úgy nem látod az erdőt, meg a gőzölgő hegyoldalt, meg nem is kihívás így. Viszont rájöttünk, hogy a túra további része amellett a műút mellett menne, ahol kocsival jönnek, ráadásul a túra kétharmada még hátra lenne, szóval vissza fordultunk arra, amerről jöttünk.
    Jól jártunk, mert vissza felé így még meg tudtunk nézni az erdő közepén egy régi de még használatban lévő gátat, ami nagyon vadregényes úton közelíthető meg, és szuper jól is néz ki.
    Read more

  • Day7

    Lagoa do Fogo alkonyat

    September 3, 2019 in Portugal ⋅ ⛅ 20 °C

    Mivel közel volt, gondoltuk megnéztük gyorsan fentről a tűz tavát, ami egy beomlott vulkán kráterében van, és út vezet a kráter széléig. Huh... Ide vissza jövünk holnap túrázni egyet.

  • Day8

    Caldeira Velha - dzsungel termál

    September 4, 2019 in Portugal ⋅ ⛅ 18 °C

    Kora reggel össze cuccoltunk, itt hagyjuk Rabo de Peixe-ét és a harmadik szállást, ma már este Nordeste mellett alszunk.
    Gyors reggeli egy kávézóban, majd tankolás, sikerült megtenni vagy 200 km-t eddig és az autó igényelte az utánpótlást.
    A Caldeira Velha 9kor nyit, azt írták mások, érdemes nyitásra oda menni, mert utána tömeg nyomor lesz. Fél 10re sikerült is megérkezni, de szerencsére még kevesen voltak a parkolóban. 3 eur a séta jegy, 8 a fürdőzős. És max 2 órát lehet bent lenni vele. Kaptunk karszalagot, de senki sem ellenőrizte bent, és azt sem, meddig voltunk.
    A rövid ösvény ami bevisz az első medencéhez nagyon szép, megint tiszta dzsungel.
    Mi lentről kezdtünk, elvileg fentről kéne mert ugy egyre melegebb medencékbe ülhetsz be, de lázadtunk na meg pont üres volt az első :D nagyon festői, és nagyon kellemes ahogy elfekszel a forró medencében.
    Tovább a másodikhoz, emellett van egy kis tó ami szokás szerint fortyog, füstöl-gőzöl mellette a föld és random helyeken rotyog a földön a pocsolya. Ki is van írva, hogy 100 fokos a víz, ide ne ülj be 😂 de mellette van megint egy használható, abban is elfeküdtünk. Itt már kezdtek érkezni az emberek, de még mindig nem volt tömeg.
    Tovább a harmadik medencéhez, ami egy vízesés alján van. Csodaszép, festői. Be a vízbe, 5 perc múlva csak egyedül voltunk benne, fotózás stb. Itt tényleg hűvös már a víz, de a vízesés bal szélén langyos víz jön. De ez is nagyon kellemes.
    Pár perc múlva kezdtek érkezni ide is az emberek, vissza mentünk a második medencéhez még ázni kicsit.
    A nap kisütött és így látszott igazán, mennyire buja növényzet és magas hegyoldalak vesznek körül.
    Van egy kis látogató központ is, tényleg mini, itt az azori szigeteki vulkánokról lehet érdekeseket megtudni.
    Mire eltelt a két óránk, addigra teljesen megtelt a hely, a parkoló is fullon volt, buszok, autók, tömeg. Tényleg korán kell menni az ilyen helyekre.
    Gyalog 15 perc alatt körbe lehetne járni, fürdőzéssel s 2 óra pedig szerintem bőven elég.
    Read more

  • Day8

    Lagoa do Fogo - 2

    September 4, 2019 in Portugal ⋅ ⛅ 19 °C

    Tehát végre megvolt az ösvény lefelé. Hihetetlen buja növényzet mindenhol, tiszta dzsungel, a zöld ezer árnyalata. Bár süt a nap és nem volt eső, mindenhonnan csöpög a víz, mellettünk kis patak, körülöttünk meredek sziklafalak, csuda hely. Kicsit el is tévedtünk a nagy csodálkozásban, sikerült letérni az ösvényről, de nagy nehezen vissza találtunk.
    Egy idő után elmaradtak a nagy fák és az erdő, és ilyen sztyeppe szerű lapos területre értünk. Kis fenyők, bokrok, magas fű. Körbe már látszott a vulkán pereme, és ahol végig jöttünk. Innen nem is tűnik olyan vészesnek, bár persze fentről egyik irányba az óceán is látszott, másik irányba körben a kráter.
    Elértük az első kis tavat. Annyira idilli és csendes volt, hogy úgy döntöttünk itt ebédelünk. Kis kolbász, kenyér, sajtkrém, sajt, joghurt.
    Tovább a nagy tó partján. Itt ott sirály csontvázak, ki tudja miért van itt ennyi.
    Elértük az első félsziget csúcsát. A tó partja kis kavicsos és sekély, azúrkék színű, bár a legmélyebb pontja 38 m, itt a szélén nyugis.
    Végig a félsziget partján, majd a másik, kisebb félsziget partján, gyönyörű, csendes, nyugis, körben a sziklák jó magasak.
    Kicsit pihentünk a kis félsziget csücskében, itt már több ember volt, de még mindig teljesen jó.
    Majd irány fel a parkolóba. Azt hiszem 120 méter szintkülönbség pár száz méteren. Nagyjából egy meredek lépcső végig.
    Időnként vissza nézve látszik a tó teljes pompájában, eszméletlen.
    Végül elértük az autót. A tervezett 6.5 km túra nekünk kicsit több lett, és olyan 4-5 órát simán eltöltöttünk vele. Bár voltak ijesztő részek, de abszolút megérte.
    Read more

  • Day5

    Santa Barbara beach

    September 1, 2019 in Portugal ⋅ ⛅ 22 °C

    Végre van autó, de még korán volt átvenni a szállást, ezért csak úgy elindultunk a szomszéd településre, Ribeira Grandeba, mert ott van valami strand szerű. Hát, leesett az állunk :) nagyon szép, mint a képeslapokon. Az elején még szürke ég és szél, aztán verőfényes napsütés, de mikor jöttünk el, akkor ilyen drizzle eső, majd megint nap. Sok sok szörfös, apály volt ezért a víz tök alacsony cserébe nagyon széles a homokos part, egy szóval nagyon jó volt. Még vissza jövünk :)Read more

You might also know this place by the following names:

Ribeira Grande, Ribeira Grande Municipality, ریبیرا گرانده, Рибейра-Гранде, Рібейра-Гранде, 大里貝拉

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now