Vietnam
An Chinh

Here you’ll find travel reports about An Chinh. Discover travel destinations in Vietnam of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

29 travelers at this place:

  • Day33

    About an hour outside of Hoi An is Vietnam’s most famous Champa Temple Complex — My Son. The complex consisted of a series of more than a dozen temples sites, each of which had approximately a dozen buildings. The temples were built from the 4th century to the 14th century AD, and were used for Hindu worship, although the primary God worshiped in the complex was Shiva (locally referred to as Bhadreshvara). The site was considered holy due to the geography — a valley, surrounded by mountains, with a river running through it. After the slaughter of the Cham, the complex fell into disuse, and was essentially lost for five hundred years. It was “re-discovered” in 1904 by a French archeologist, named M.C. Paris. Messr. Paris knew that the French archeologist Henri Parmentier was working on similar ruins in Cambodia (Angkor Wat) and invited him to see the complex.

    From 1937 to 1943, archeological work on the My Song complex was conducted. The first step involved removing the vegetation that had covered the various temples in the complex. Each “site” had multiple structures, built over hundreds of years. The sites were given letter designations from A through N. The finds were remarkable. The archeologists determined that each “temple” actually included buildings, including a building in which the monks conducted religious blessings, and one in which offerings were a stored. Sculptures sat within and around the temples, and many items were moved to museums. Then, when the war with France broke out, the excavations were stopped. Later, during the American/Vietnam war, the site was used by the Viet Cong for hiding. In a single week in August 1969, the Americans carpet bombed the site and almost every structure was destroyed, leaving only the temples at site C standing. Even now, as you walk through the site, you see enormous craters which were created when the bombs dropped.

    We had left the hotel at 7:30, so that we could beat the crowds to the site, and also avoid the heat. (It turned out perfectly, as it also allowed us to see the site before a huge rain storm blew in.). We were in the third vehicle to arrive to the site, and got to walk through the jungle alone. It was so gorgeous. We arrived at site C, where the only intact temples are, with a few other families. Wandering through the complex without hordes of other people was fantastic. We learned lots about the religious practices of the Cham, and the uses of each building. But, the most interesting thing that we learned was about the Cham view of perfection. According to the Cham, no human being can ever achieve perfection. Only the Gods can achieve perfection. So, in every religious structure, there is some purposeful imperfection included. The type of imperfection varies wildly, and it takes close examination to see the imperfections. In one temple, the imperfection was that a column was left incomplete. But my favorite “imperfection” was in a statute of Shiva. In the statute, Shiva raises her hands together, and places her thumbs together. When you first look at the statute, it looks right. But, when you look again and try to place your hands in the same way, you realize that the hands have been reversed. (Quy had Arie try to replicate the pose, and it was only when he did so that we saw the imperfection.). Subtle, but a beautiful “philosophy.”
    Read more

  • Day258

    My Son, Vietnam

    February 19, 2016 in Vietnam

    An hour west of Hoi An, the Cham ruins of My Son [pronounced: me son] sit tucked away in the foothills on the Annamite mountains. Between the third and thirteenth centuries, My Son served as the intellectual and spiritual center of the Cham era. They are not characteristic of other southeast Asian religious sites given the unique artistic inclinations and Hindu leanings of the Cham. Following French colonization, the ruins were restored. Their grandeur was short-lived, to the chagrin of archaeologists everywhere, for the Vietcong used My Son as a clandestine meeting point, which precipitated bombings from US forces. Bomb holes sporadically situated amongst ancient temples give the whole area a peculiar feel.Read more

  • Day9

    Scootertrip to My Son

    August 15, 2017 in Vietnam

    Today we decided to visit the ancient Cham temple of My Son.

    The Temple was originally build the 9th century and later forgotten and taken over by the jungle. In the beginning of 1900 the temple was rediscovered by a French expedition and they started rebuilding the fragments. Unfortunately the American bombed nearly everything away.

    When you stay in Hoi An there are many tours offered by local agencies but our recommendation is to get a scooter and drive there on your own. We started at 8:po am and The traffic was not too bad. Furthermore the way is quite easy if you have google maps. It took us about 1 hour per way and the moment the early tourbusses left was priceless. We were nearly alone there.Read more

  • Day40

    Mỹ Sơn Ruinen

    January 2, 2017 in Vietnam

    Auch drei Tage Dauerregen kann uns nicht abhalten, die Ruinen der alten Tempelstadt zu besuchen.
    Mit zwei riesengroßen Regenschirmen und einem Guide im Gepäck, fahren wir 1,5 Stunden ins Landesinnere.

    Die Natur ringsherum, einfach wunderschön. Unfassbar, wie alt die Steine der Tempel sind. Zwischen dem 2. Und 3. Jahrhundert erbaut, ist die Tempelstadt sogar älter, als Angkor Wat in Kambodscha. Hier standen echt mal 70 Tempel. Leider wurde auch die alte Stadt zum Schauplatz des Vietnamkrieges. 50 der 70 Tempel dieses kulturellen Erbes wurden durch Bomben zerstört.Read more

  • Day150

    Mỹ Sơn - Tempelstadt im Dschungel

    January 29, 2017 in Vietnam

    Was für Kambodscha Angkor Wat, ist My Son für Vietnam, ein Heiligtum und UNESCO-Weltkulturerbe und wir wollen da hin. Die Tour haben wir bereits in Nha Trang gebucht und kurz nach 8.00 Uhr werden wir vor unserem Hotel abgeholt. Der große Bus lässt schon darauf schließen, dass das keine Privattour wird. Auf meine Nachfrage bestätigt unser Guide, das wegen der Neujahrsfeiertage eine offene Tour stattfindet. Wir werden insgesamt 40 Menschen unterschiedlicher Nationalitäten sein. Da wir eh Tausende Touristen auf dem Tempelgelände zu erwarten haben, spielt das eine untergeordnete Rolle. Blöd nur, dass ich nicht wirklich in die Sitzreihe passe. Der Bus ist wohl nicht für westliche Touristen gebaut. Aber auch das lässt sich für eine Stunde Fahrt überstehen. Angekommen, werden wir kurz darauf hingewiesen, die Wege nicht zu verlassen und die Tempelbauten nicht zu erklettern. Aus diversen Reiseführern wissen wir auch warum. Erstes, weil hier der Vietnamkrieg tobte und das Gelände von Vietkong und Amerikanern gleichermaßen vermint wurde und noch heute Minen gefunden werden. Zweites, weil durch die Bombenangriffe viel zerstört und teilweise nicht sicher zu begehen ist.
    Diese Bombardements zum Ende des Vietnamkrieges haben leider dazu geführt, das ein Großteil der Tempelanlage zerstört ist und nur einige Gruppen mit italienischer Hilfe vor ungefähr 4 Jahren rekonstruiert wurden. Dennoch ist die Anlage ein beeindruckendes Zeugnis der Baukultur der Chams. Ab dem 2. oder 3. Jahrhundert entstand an der Küste Vietnams die Cham-Kultur. Diese ist stark von der indischen Kultur beeinflusst, was sich insbesondere in der Übernahme hinduistischer Glaubensvorstellungen (Verehrung des Hindu-Gottes Shiva) und in der Kunst ausdrückt.
    Aus Champa, dem Reich der Cham, waren in My Son mehr als 70 Tempel, die in der Regel aus einem zentralen turmartigen Bauwerk und kleineren umliegenden Gebäuden bestehen, bis zum Beginn des Vietnamkrieges erhalten geblieben.
    Der berühmteste Turm war 24 Meter hoch und mit Bildhauereien von Löwen und Elephanten verziert. Er wurde 1969, als das Gebiet während des Vietnamkrieges von US-amerikanischen Flugzeugen bombardiert wurde, zerstört. Während dieser Bombardements wurden insgesamt 50 der rund 70 Tempel schwer beschädigt oder zerstört. Wiederaufbauarbeiten gestalten sich außerordentlich schwierig, da die fugenlose Ziegelbauweise der Cham (ohne Mörtel, Kleber o.ä), bisher nicht reproduzierbar ist.
    Wir lernen, dass die Ziegelbauten (Angkor Wat ist aus Sandstein) erst nach Fertigstellung ihre Verzierungen erhalten haben. Sie wurden ausgemeißelt und dann mit einem gelegten Feuer gebrannt. In den Ruinen finden wir an verschiedenen Gebäuden Figuren, Ornamente, Löwen und Elefanten.
    Nach der Besichtigung fahren wir mit dem Boot wieder zurück nach Hoi An, ein toller Ausflug.
    Auf dem Weg zum Hotel lassen wir uns ganz nach Touri-Art Hose und Rock schneidern, morgen ist es fertig! Hoi An ist bekannt für seine vielen Schneidereien, da haben wir uns locker mal anstecken lassen.
    Den Abend lassen wir in einem kleinen Restaurant direkt am Song Thu Bon River ausklingen.
    Read more

  • Day9

    My Son

    January 27, 2016 in Vietnam

    Motorbiked to My Son. Took about 2 hours to get there instead of one because we had tip ask for directions so many times :D but we made it! Amazing old ruins that were unfortunately damaged by American bombing during the war. Worth going to see!

    I wish Canada had these plants: https://youtu.be/r2PfmMdgvH8

  • Day78

    My Son (Vietnam)

    February 15, 2017 in Vietnam

    De makkelijkste en goedkoopste manier om My Son te bereiken is via een tour. Jona en ik zijn dus voor het eerst deze reis mee met de kudde op de bus gegaan naar Unesco Werelderfgoed.

    My Son is Angkor Wat in het klein, en hoewel we niet super onder de indruk waren, was het toch de moeite om te zien (ondanks de regen en de modder). De duizend andere toeristen neem je er maar bij. De site is beschadigd geraakt tijdens de oorlog, dus een heel aantal tempels ligt in ruïnes op de grond.

    Ondertussen zitten we weer in Hoi An in een koffiebar waar Selah Sue op de achtergrond speelt. Morgen is onze laatste dag in Hoi An en gaan we wat werelderfgoed in het oude stadscentrum bekijken. Daarna nemen we de nachtbus naar Nha Trang.
    Read more

  • Day104

    104. nap: My Son

    January 16 in Vietnam

    Ez volt a végletek napja Vietnámban. My Son az ország egyik legfantasztikusabb régészeti leletét takarja, amit viszont pechünkre a világ egyik legborzalmasabb túravezetőjének a társaságában kellett megnéznünk. Nem hittük volna, hogy valaha az életben valakinek sikerül a yangshuoi csónakázás náci tartótisztjét alulmúlnia, de ez a fickó a folyamatos kreténkedésével a teljes eddigi mezőnyt állva hagyta.

    A legszebb persze az egészben az volt, hogy gyakorlatilag már abban a pillanatban megpecsételődött a sorsunk, ahogy a Hoi Anból induló busszal felvettük ezt a barmot. Még szinte be sem záródott mögötte az ajtó, de már dőltek belőle a humorosnak szánt megjegyzések egy elképesztően idegesítő, mesterkélten mély hangon. Fogalmam sincs utóbbira miért volt szükség a Champa királyok egykori templomának bemutatásához, biztos úgy gondolta ettől majd tekintélyt parancsoló lesz a megjelenése, ha már egyszer értelmes dolgokat nem tud mondani a helyről...

    Ne szaladjunk azonban ennnyire előre. Mit érdemes tudni My Sonról? Az itt található hindu templomokat az egykoron Dél-Vietnámot uraló chamok építették a 4-14. század között. Feltehetően ez volt az akkori királyság vallási és kultúrális központja. A 16. század után az épületeket fokozatosan magukra hagyták, amíg a 19. században a franciák újra fel nem fedezték a romokat. A hely olyannyira feledésbe merült, hogy a gyarmatisítók megjelenéséig állítólag még az akkor itt élő vietnámiak sem tudtak My Son létezéséről.

    A Champa királyság egy időben a Khmer birodalom egyik fontos ellenlábasa és egyben kereskedelmi partnere is volt, ennek köszönhetően az itt alkalmazott épitészeti megoldások le sem tagadhatnák a khmer hatást. Angkorral ellentétben viszont ezek az épületek elég jó állapotban maradtak fent egészen a vietnámi háborúig, amikor is az amerikaiak szőnyegbombázása egy hét alatt lerombolta a megmaradt épületek jelentős részét.

    My Son nincs messze Hoi Antól, az út odáig szűk egy óra volt még úgy is, hogy mindenféle isten háta mögötti kis falvakon és földutakon kellett ámenni. A parkolóból rövid sétával jutottunk el az elektromos golfkocsikig, amikkel a templomok közelébe repítettek minket. A bátrabbak (és türelmetlenebbek) persze nekiindultak gyalog, mi viszont a térdkimélő programnál maradtunk és inkább kivártuk a sorunkat. A végállomástól aztán már tényleg csak egy rövid és hangulatos séta kellett My Sonig.

    Utóbbi részletes bemutatásától most mindenkit megkímélnék, mert egyrészt itt vannak a képek, másrészt a Wikipedia vonatkozó szócikke sokkal de sokkal részletesebb, mint az az információ amit mi annak idején ott helyben meghallgattunk. Amit fontos tudni: ezek hindu templomok voltak Shivának, a pusztítás és újjászületés istenének szentelve. My Son egy széles völgyben fekszik, minden irányból sűrű őserdő veszi körbe (ezért sem meglepő, hogy annak idején évszázadokra eltűnt az emberek szeme elől). A templomok több csoportban helyezkednek el, ezek közül két nagyobb együttest tudtunk meglátogatni. Szinte minden épületet téglából építettek, ezekből faragták ki a külső díszítéseket is, a mai napig vitatott, hogy ez utóbbit hogyan sikerült a chamoknak ennyire pontosan megcsinálniuk. Ugyanígy azt sem tudják biztosan a kutatók, hogy milyen kötőanyagot használtak az építkezéshez.

    Mivel tényleg elképesztően fárasztó volt az idegenvezetőnk az állandó “Team Vietnam”-ozásával és a percenként elsütött két darab poénjával, mi kb. a túra harmadánál leléptünk és inkább magunkban jártuk körbe a helyet. My Son elképesztően jól néz ki, a dzsungel és a romok nagyon szép kombinációt alkottak! A mementónak itt hagyott bombakrátereket mondjuk nem teljesen értettük, de elfogadtuk, hogy erre Vietnámban szükség van. Az egyikben egyébként kígyót is láttunk a túra vége felé (nem kell semmi komolyra gondolni, egy kb. 70-80 centis kis izé volt).

    Hoi Anba visszafele még volt egy gyors megállónk a város előtt, hogy kitegyük azokat, akik visszafele a hajókázásra neveztek be. Majd a nap fénypontjaként a tökkelütött guide-unk körbejárt a buszban, hogy begyűjtse “jól megérdemelt” borravalóját. Ahogy néztem nem sokan járultak a kasszához fizetni (többek között mi sem).

    A busz végül a belvárosban tett le minket, az egykor garantáltan szebb napokat is látott Sinh Tourist irodánál. Ez olyan szempontból pont kapóra jött, hogy meg tudtuk venni a buszjegyeket Pakséba. Illetve hát izé - tudtuk volna, ha Vietnámról lett volna szó. Az első utazási irodában hirtelen kiderült, hogy mégsem 750k egy jegy, hanem 1200k. Amikor mondtam, hogy ennél jobb ajánlatom is van, a nő kegyesen lement 1,1 millió dongig. Ezzel persze még mindig nem ő nyert, úgyhogy átmentünk a másik utazási irodába, ahol viszont az derült ki (surprise surprise), hogy mégsincs közvetlen Hoi An - Pakse buszuk, függetlenül attól amit egy nappal korábban mondott nekem ugyanaz a fickó. Mi viszont tudtunk egyet a szállásunkon keresztül, így némileg csalódottan, de azért bizakodva bandukoltunk haza. A szállásunkra visszaérve aztán kb. első dolgom volt, hogy megbeszéljem a recepciós lánykával ezt a laoszi utat. Közvetlen a busz? Az, persze. Nem kell Huéban megállnunk? Nem, dehogy. Holnap reggel indul? Igen, 5-kor. Jó, akkor két jegyet kérek.

    Fél óra sem telt el, amikor kopogott az ajtónkon, hogy hát izé, van egy kis gond. Ez a busz csak ázsiai utasokat szállít, minket nem tudnak elvinni. Hogy mi???? Feltéve, hogy az igazi indok nem veszett és torzult el valahol a fordítások sűrű mocsarában ez az egyik legrasszistább dolog, amit az utóbbi hónapokban hallottam. De hát nincs mit tenni, ha nem visznek el akkor megyünk Huén keresztül. És ez így csak 50 ezerrel fog többe kerülni, fejenként. Nem tudom, miért, hiszen sokkal kényelmetlenebb átszállással utazni, de ezen a ponton már semmi kedvem nem volt vitatkozni. Csak az vígasztalt, hogy még így is jobban jártunk, mintha egy irodában vettük volna a jegyeket.

    Ezzel viszont minden nagyobb kiadásunk letudtuk Vietnámban, úgyhogy elindultam a belvárosba visszaváltani dollárra a több milliónyi felesleges dongunkat. Persze, mint minden korábbi banki hadművelet az országban, ez is sokkal nehezebben ment, mint ahogy azt előzetesen gondoltam. Konkrétan három bankban mondták azt, hogy ja ők vietnámi dongot nem vesznek, mert csak. Szuper - az ország nemzeti valutája annyira fabatkát sem ér, hogy még a saját bankjaik sem hajlandóak visszavásárolni.

    A megoldás végül az lett, hogy találtam egy hotelt, ahol a számtalan szolgáltatás között szerepelt a pénzváltás is. Szinte biztos vagyok benne, hogy ezt nem teljesen legálisan csinálták, de mivel az első kérdésemre minden további nélkül azt mondták, hogy persze, ők beváltják a feleslegessé vált dongunkat, úgy döntöttem nem érdekel van-e erre vonatkozó engedélyük. Szerencsére még a visszajárót is megőrizték nekem, ugyanis a lehetetlen feladat sikeres teljesítése felett érzett megelégedettségemben azt első nekifutásra ott is hagytam a csajszinál.

    Bár reggel még úgy indultunk a napnak, hogy ez lesz az utolsó esténk Vietnámban, a sorozatos átbaszások miatt ez végül mégsem így lett. Ennek ellenére visszamentünk a kedvenc helyünkre Hoi Anban búcsúvacsorázni, elvégre a várostól aznap este tényleg el kellett köszönnünk.
    Read more

  • Day22

    My Son

    January 26, 2017 in Vietnam

    Das faule Leben muß unterbrochen werden, schon fest eingeplant war der Tagesausflug in die Berge in die religiöse und kulturelle Hauptstadt Champas. Zum Glück spielt das Wetter heute einigermaßen mit, nach einem kurzen Regenschauer kommt sogar noch ein bißchen die Sonne raus.
    Die Bauten aus dem 7. bis 11. Jahrhundert beeindrucken uns sehr, gerade in diese Talsenke des Thu Bon-Flusses (der bei Hoi An ins Meer mündet) eingebettet. Leider haben Vietcong und Amerikaner gemeinschaftlich viel zur Zerstörung beigetragen, einige der Tempelgruppen sind fast völlig vernichtet, einzelne Bombenkrater sind noch zu sehen. Mittlerweile wird zum Glück wieder restauriert.

    Die schwierige Frage der richtigen Aussprache läßt sich auch klären: ob Mi Son oder Mei Schon - alles ist richtig, je nach vietnamesischem Dialekt :-)
    Read more

You might also know this place by the following names:

An Chinh

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now