Ban Sangka U

A második Ko Lantán töltött napon is a tenger (és a csillogó fehér homok) oltárán áldoztunk, ezúttal viszont a szállásunktól távolabbi strandokat vettük célba. Egyébként is be szerettünk volna jelentkezni másnapra a Hidden Depths Divinghoz egy kiadós merülésre, így robogót mindenképpen kellett bérelnünk. És bár Ko Lanta a nagyobb szigetek közé tartozik, úgy éreztük egy nap alatt kényelmesen be fogjuk tudni járni az egészet.

Reggeli után béreltünk is egy robogót a resorttól (semmivel sem volt drágább, mintha máshova mentünk volna, cserébe ez így baromi kényelmes volt nekünk) majd némi készülődés után elindultunk északra megkeresni a bázist. Ez végül sokkal egyszerűbbnek bizonyult, mint előzetesen gondoltuk: Saladan (Ko Lanta kvázi "fővárosa") nagyjából két utcából állt, nekünk pedig elég volt az elsőn koccanásig elmenni, majd balra kanyarodni a második utcára. A központban gyorsan előadtuk, hogy mit szeretnénk (egy merülés, egy snorkelezés), felpróbáltuk a ruhákat és a felszerelést, aláírtuk a papírokat hogy akkor sem fognak a családtagjaink senkit beperelni ha történetesen a víz alatt maradunk, majd némi small talk után elbúcsúztunk egymástól. Irány a part!

Utólag visszagondolva az első partszakasz volt a legjobb, amivel Ko Lantán találkoztunk. Egészen a sziget észak-nyugati csücskébe robogóztunk el érte, de megérte ez a kis kitérő: pár embertől eltekintve gyakorlatilag senki sem volt a meglepően széles partszakaszon, ami nem mellesleg a képeslapokra illő beach-ek minden paraméterével rendelkezett: kristálytiszta víz, puha fehér homok, pálmafák. És még a víz is elég mély volt ahhoz, hogy ne csak a bokánkat áztassuk benne. Nem is nagyon lehet hova ragozni az élményt, egyszerűen elképesztően jó volt!

Igazából maradhattunk volna ezen a partszakaszon egész hátralévő nap, de a kíváncsiság csak nem hagyott minket nyugodni, úgyhogy elindultunk délre megnézni a többi strandot is. Mivel útba esett, tartottunk egy kis pihenőt is a szállásunkon (nem utolsó sorban azért, hogy ne kelljen mindenhova elcipelnünk a dive logom és az SSI-os kártyáimat). A terv ezek után az lett, hogy elmegyünk a sziget legdélebbi pontjára, megnézzük az ott található Mu Ko Lanta nemzeti parkot, aztán visszafele (ha lesz még időnk) megállunk a látványosabb strandoknál egy kicsit fürdőzni.

A nemzeti parkig vezető út majdnem egy óra volt, igaz ebben az is benne volt, hogy az egyik kanyart elvétettem és letértünk a part menti útról. Szerencsére gyorsan feltűnt, hogy nem jó irányba megyünk így nem sokat zötykölődtünk feleslegesen. Az út utolsó harmada aztán fokozatosan egyre izgalmasabb lett, ahogy beértünk a hegyek közé mind meredekebb emelkedőkön kellett magunkat felküzdenünk szerencsétlen kis motorral - voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem még egy pár kiló és visszagurulunk az emelkedőn. Juditnak hátul ülve sokkal ijesztőbb lehetett ez az utazás, mint nekem, mert egy idő után mindig mondta, hogy ne rohanjunk annyira.

A nemzeti parkba érve aztán rendesen megvámoltak minket, majd egy váratlanul meredek úton legurulva leparkoltunk. Itt jutott eszembe, hogy a visszajárót sikeresen elfelejtettem elhozni a pénztártól, úgyhogy gyalog visszamásztam a pénzünkért - szerencsére félre is tették a visszajárót, nem kellett sokat magyarázkodnom. (Nem tudom egyébként, mi volt velem aznap, mert ez már a második ilyen "ottfelejtős" sztorim volt - először a szállásunkon hagytam benne a robogóban a slusszkulcsot. Tiszta szerencse, hogy a parkoló nem a főúton volt, így lényegében nem volt szem előtt a motor.)

Maga a nemzeti park aránylag kicsi és kompakt volt, egy rövidebb, ca. egy órás erdei sétán kívül a legnagyobb látványosságot egy elhagyatott világítótorony és az itt élő majmok és varánuszok jelentették. Előbbiek pont ugyanolyan szemtelenek, mint Lopburiban látott társaik: amíg Judit fürdött, én a kamerához vásárolt stickkel hesegettem el a kis tolvajokat a cuccaink közeléből. A gyíkokkal meg lényegében csak Judit találkozott, akkor is csak futólag. És bár túl sok látnivaló a parkban tényleg nincsen, azért a tenger és a túloldalon a sziklás part bőven kárpótolt minket az utazás fáradalmaiért.

Hazafele még két strandnál megálltunk, de Judit egyiknél sem érezte a csít, hogy fürdeni szeretne, úgyhogy inkább visszamentünk a szállásra. Ez a két strandolással töltött nap nagyjából elég is volt arra, hogy kipihenjük az utazás fáradalmait.Read more