Laos
Ban Hangkhon

Here you’ll find travel reports about Ban Hangkhon. Discover travel destinations in Laos of travelers writing a travel blog on FindPenguins.

9 travelers at this place:

  • Day185

    Wenn dir morgens schon ein alter Mann ungefragt die Zukunft voraus sagt und dabei herauskommt, dass 2018 fantastisch, 2019/2020 geheiratet wird, ich zwei Kinder bekomme & das Beste, 98 (!) Jahre alt werde, dann kann der Tag nur gut werden 😁.

    Heute hab ich mir ein Fahrrad ausgeliehen und bin über die Inseln geheizt. Bei einer kleinen Bootstour hatte ich dann auch das Glück die Bekanntschaft mit allen 3 hier lebenden Flussdelphinen zu machen. Natürlich ist es unmöglich selbst ein Foto zu schießen, aber da die Delphine etwas speziell aussehen, anbei ein Foto 😉.Read more

  • Day81

    Don Det

    December 12, 2014 in Laos

    After 3 days of extreme relaxing we did the complete opposite on our last day on the 4000 islands and went for a full day kayaking trip. Boy, we do feel that in our arms and shoulders today. The trip took us through braided parts of the Mekong - which were really fun to navigate through - to 2 waterfalls and a pool where we spotted the back of another dolphin for like 2 seconds. But the waterfalls were nice and the second one was especially impressive as it is the largest in Southeast Asia volume wise.

    We also want to talk about Mama Piang here, the best guesthouse owner we encountered so far. Funny, loud and with a big heart, she really made our stay on Don Det worthwhile! Everybody loves her and that's why we were a pretty big group enjoying evenings together at Mama Piang.

    Now we are in Pakse, a sleepy yet big city a bit up north. It is pretty chilly here, only like 22 degrees at night. The Laotians are already sporting their longsleeves.
    Read more

  • Day111

    111. nap: Delfin lesen

    January 23 in Laos

    Don Khon ahhoz azért túl nagy sziget, hogy gyalogosan kényelmesen be lehessen járni, úgyhogy reggeli után kerestünk egy bringa kölcsönzőt, hogy drótszamarakkal rövidítsük le a távolságokat. A szigetet sajnos nem lehet teljesen körbejárni, így azt találtam ki, hogy először az északi és a keleti részét nézzük meg, majd visszajövünk a faluba és elindulunk délre, hogy a nap végére maradjon a delfinek becserkészése (az útikönyvek szerint hajnalban és naplemente előtt a legaktívabbak az állatok, így akkor van a legnagyobb esély találkozni velük).

    Szerencsére pár perc alatt találtunk két szabad bicajt a jobbik fajtából, ami itt azt jelentette, hogy a fék hangjától csak egyikünk süketült meg. Visszamentünk az előző napon már meglátogatott First Avenue-re (ne keressétek a térképen, csak én hívom így), majd a buddhista templom után délre kanyarodtunk. Nemsokára el is jutottunk az első függőhídig, ami egy vízesés felett ívelt át. Mellette kókadozott egy másik, jóval kisebb és rozogább híd is, amit viszont már uralmuk alá hajtottak a vöröshangyák, plusz a túloldalon sem volt semmi érdekes egy benőtt és járhatatlan ösvényen kívül.

    Egy kis Indiana Jones-ozás után mentünk tovább délre, egészen az út végéig, ahonnan már csak pár méternyi őserdei séta kellett, hogy eljussunk a Tad Khone Pa Soi vízeséshez. Ez a zúgó sem volt magas, viszont elképesztően széles és vadregényes volt, nagyon tetszett nekünk.

    Némi backtracking után visszaértünk a “főútra”, ahonnan folytattuk a felfedezést a sziget belseje felé. Ez volt messze a legrosszabb út amivel itt Don Khonon találkoztunk, a lelket is kirázta belőlünk a bicikli a köveken. Szerencsére csak egy aránylag rövid szakaszon kellett elviselnünk, de tudtuk, hogy visszafele ugyanerre kell jönnünk - ráadásul akkor már nem fog leejteni az út...

    Ezen az úton két további híd is volt, az elsőnél egy emléktábla figyelmeztetett minket, hogy csak óvatosan, mert halálosan nagyot lehet pottyanni a hídról. A második híd pedig nemes egyszerűséggel romokban hevert, azon már átkelni sem tudtunk. Úgyhogy a hangulatos erdei ösvényen visszatekertünk Ban Khonba és a szállásunkra, mert kezdtem úgy érezni, hogy ölni tudnék egy hideg zuhanyért.

    A rövid pihenő után elindultunk, ezúttal már a sziget déli csücskébe. Egy kilométert se tettünk meg amikor Judit szólt, hogy lapos a hátsó kereke - úgy látszik ha bringát kölcsönzünk Ázsiában, azzal valamelyikünk biztosan összeszed egy defektet (Juditnak ráadásul ez volt életében az első). Visszaballagtunk a kölcsönzőbe, ahol viszont nem volt senki, úgyhogy nemes egyszerűséggel kicseréltük a bringát egy másik ugyanolyanra.

    Érezhetően ez az észak-déli útvonal volt a legfontosabb a szigeten, ugyanis itt néha már robogósokkal is találkoztunk, nem csak a hozzánk hasonlóan lelkes kétkerekű turistákkal. A Don Detre vezető hídnál megcsodáltuk Laosz első (és sokáig egyetlen) vasútját amit még a franciák építettek, hogy a Si Phan Don körüli vízesések miatt hajózhatatlan Mekongot megkerülve tudjanak árukat szállítani a folyón felfele. A mozdony méreteiből ítélve elképesztően pici lehetett ez a vasút, de nagyon beválhatott, mert komplett hajókat pakoltak fel rá, hogy a folyón a vízesések fölé vigyék őket és onnan folytassák útjukat Kínába.

    A következő állomásunk egy újabb vízesés volt (Tad Somphamit), amiért viszont már elég drága belépőt kértek, így úgy döntöttünk ezt a mókát kihagyjuk. Aznapra volt még egy tervezett vízesésünk, amit nem sokkal délebbre meg is találtunk egy eldugott kis leágazás mellett. Ezután már csak a sziget dél-nyugati csücske maradt, ahonnan kis csónakokkal lehetett kimenni a Mekongra meglesni az Irrawaddy delfineket.

    Naplementéig volt még egy csomó időnk, de nem akartunk lámpa nélkül a vaksötétben visszabringázni a faluba, így kicsivel öt előtt szóltunk az egyik étteremben, hogy akkor mi most szeretnénk kimenni egy hajóval leskelődni. Pár pillanaton belül meg is jelent egy fickó, felpakolt egy üveg benzint, majd intett, hogy kövessük a csónakjához. Leültetett minket, majd elindultunk lefele a folyón megkeresni a delfineket.

    Laosznak ez a része annyira közel van Kambodzsához, hogy a Mekong déli partja konkrétan már a szomszédokhoz tartozik. A delfinek állítólag folyamatosan úszkálnak a két ország között, aznap éppen Kambodzsában voltak, amit a hajósunk egy közelben halászó figurától kérdezett meg, miután az első megállónál semmit sem találtunk. Nyilván nem akart nagyon határt sérteni, ezért óvatosan indult el még lejjebb a folyón, hátha megpillantja az állatokat. Nem is kellett sokat keresgélnünk, nemsokára észrevett egy kisebb csoportot amint éppen a laoszi vizek felé úsztak.

    Az édesvizi Irrawaddy delfineket nem lehet eltéveszteni ha egyszer az életedben láttál már legalább fényképen egy delfint, mégis nagyon különböznek a generál palackorrúaktól (amire szerintem a legtöbb ember gondol, ha a tengeri emlősökről van szó). Sokkal rövidebb az orruk, az uszonyaik is szinte komikusan laposak és picik. A színük szürkés-rózsaszínes, és egy nagyon rövid találkozó alapján az volt a benyomásunk, hogy nagyon félénkek és nem keresik az ember társaságát. Szerencsére a mi hajósunk sem akart az állatok közelébe menni, tisztes távolságból próbálta meg követni őket. Többször is láttuk őket feljönni a víz felszínére, ami ilyen körülmények között azt hiszem a legtöbb, amiben az ember előzetesen reménykedhetett. Nagyon mázlisták voltunk, hogy sikerült találkoznunk ezekkel a ritka állatokkal és maximálisan meg voltunk elégedve ezzel a kis kirándulással. (Természetesen egészen más véleményen lennék most, ha visszafele az egyik szűk kanyarban nem kerüljük el az utolsó pillanatban a frontális ütközést egy szemből érkező csónakkal. De szerencsére megúsztuk a még nagyobb találkozást.)

    A gondos tervezésnek (he-he) hála még sötétedés előtt visszaértünk a faluba, leadtuk a bringákat, majd újabb zuhany után elmentünk vacsorázni. Ezúttal a főtér közelében szemeltünk ki egy helyet magunknak, de ez nem bizonyult jó döntésnek: első nekifutásra hangyás volt a pad thai amit rendeltem, és második nekifutásra (ahogy arra számítottunk) is maradt még a mogyoróban egy-két darab (a többit sikeresen lekaparták a tányérról). Nem baj, ilyen előzmények után ide nem jövünk vissza (és biztos vagyok benne, hogy a Kalandozó Zsiráfok népes olvasótábora is szabotálni fogja az éttermet!). Ezen a napon annyi élménnyel lettünk gazdagabbak, hogy azt még egy rossz vacsora sem tudta beárnyékolni.
    Read more

  • Day13

    Finding Laos and Pomelo

    October 11, 2017 in Laos

    We started our day off by crossing over the Cambodia/Laos border through immigration and handing over multiple ‘service fees’ in addition to our visa charges as we walked across the border lines. Then we were pleasantly surprised to be met at the border before realising we had to get on a moto each with all of our bags! Luckily, it was only a 15 minute ride to an unknown ‘port’ (back garden of a local’s house) to get in our next transport which was a small wooden boat. This took us across the Mekong between Cambodia and Laos to the very southern tip of one of the Four Thousand islands, ‘Don Khon’ (sometimes with an e).
    We got off to be greeted by Oliva, our host at Pomelo Guesthouse. A small place consisting of two bungalows on stilts and restaurant area. The room is very spacious with a separate living area looking over the Mekong.
    We did notice however, a lack of glass in the windows and unfortunately we are back to the fan only room. We got ourselves some lunch and tried the local dish ‘Laab’ which is Thai/Lao dish made with many herbs and spices. Then we thought it was the right time for a nap during the hottest part of the day. Once refreshed and it had cooled down a bit we headed out to explore the area around where we were staying. It’s a very rural area where most houses are fairly basic on stilts with nearly every family having a few dogs, chickens and satellite dishes. We found a small school which had been funded by World Challenge and also a French port which they had built during their occupation in the 1800’s and then marched our way up a stairway to a viewpoint which was mostly overgrown by trees (and ants) but still gave us a good view.
    After some games of UNO and Rummy we had dinner in a restaurant next door. We were the only people there apart from their family. Regardless, they made us feel welcome and cooked us a cracking local dinner.
    Read more

  • Day12

    Delfinbeobachtung

    February 23 in Laos

    Nachdem wir den Grenzübergang nach Kambodscha passiert haben und wir mit dem Boot wieder nach Laos gefahren.

    Nun hatten wir die Gelegenheit zu Delphin Beobachtung.

    Die haben nur drei bis vier Süsswasser Delphine in dieser Gegend. Wir hatten erst vermutet dass wir in keiner sehen, aber wir hatten super Glück und haben die Delfine uns anschauen können. Natürlich hat es nicht mit den Fotos geklappt, aber wir haben sie in die Kathedrale unseres Herzens aufgenommen.Read more

  • Day410

    Kayaktour und die Mekongfälle

    February 12, 2017 in Laos

    Heute paddeln wir mit Kayaks den Mekong hinunter bis zu den kleinen Wasserfällen. Auch diese sind mit dem Kayak nicht zu durchfahren. Wir steigen aus und müssen hinunterlaufen. Unterhalb der kleinen Wasserfälle paddeln wir durch kleinere Stromschnellen bis zu einer sehr breiten Stelle, an der sich die Seitenarme des Mekong wieder vereinen. Der Mekong wirkt hier fast wie ein See. Aus der Ferne können wir sogar ein paar Flussdelfine sehen und hören.
    Zum Schluss fahren mir mit einem Traktor zu den großen Wasserfällen, die sind beeindruckend. Natürlich gibt es auch hier einen Superlativ: Angeblich sind die Mekongfälle mit 10 km die breitesten Wasserfälle der Welt.
    Als wir nach fast einer Stunde Fahrt im Traktor am Ausgangspunkt ankommen, sind alle Knochen durchgerüttelt. Auf dem Moped ist es doch viel bequemer.
    Den Rest des Tages verbringen wir mit chillen und Tagebuch schreiben. Darüber hätten wir sogar fast den Sonnenuntergang verpasst.
    Read more

  • Day24

    4000 Islands Kajaking

    December 23, 2017 in Laos

    Mit der am Abend zuvor im Easy Go Hostel kennen gelernten Gruppe Kajak gefahren. Niederländer, Franzosen, Kanadier und ein paar Schweizer aus dem deutschen und französischen Teil. Coole Gruppe.

    Bis zur kambodschanischen Grenze mit dem Kajak gepaddelt und verbotenerweise auf kambodschanischen Grund und Boden BBQ zu Mittag gegessen. Verrückt.

    Kajaks in nen LKW verladen samt uns und den größten (von der Breite her) Wasserfall der Welt gesehen (über 10 km breit!). Sachen gibts. Schön war er aber.

    Zum Abschluss dann mit dem Kajak in den Sonnenuntergang gepaddelt.

    PS: Bilder müssen noch von der Action Cam gezogen werden.
    Read more

You might also know this place by the following names:

Ban Hangkhon

Join us:

FindPenguins for iOS FindPenguins for Android

Sign up now